A GRAVITÁCIÓ-GRAVITON

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Hosszú ideig az volt szakértő tudósok véleménye, hogy a gravitációnak nincs anyaga és ezért nem tudható hogyan működik. A legújabb számítások szerint a gravitációnak van anyaga, az anyag neve graviton. Bármilyen anyag, sőt két atom is gravitációs erőt fejt ki. Létezik olyan, hogy a sötét anyag gravitációt fejt ki, és nincs anyaga. Einstein szerint az alanti képnek megfelelően a testek a téridő szövetébe süppednek, és így felfelé haladva a lejtőn, gravitációs erőt kell kifejteniük. A gravitációs erő hatása végtelen, viszont rendkívül kicsi, és eddig sokan kétségbe vonták a gravitációs anyag, a graviton  létezését.

​

1. kép

Egymás körül keringő fekete lyukak illusztrációja - Fotó: Mark Garlick/Science Photo Library      https://444.hu/2017/06/01/ujra-osszeolvado-fekete-lyukak-nyomaira-talaltunk-tenyleg-itt-a-csillagaszat-uj-korszaka

A gravitáció és a graviton új magyarázatához szeretnék csatlakozni jelen tanulmányommal, és új gondolatokkal.

Az Einstein által megfogalmazott sík, téridő szövetben történő anyag besüppedés fizikájának magyarázatával nem értek egyet. Szerintem a gravitáció térben működik, és nem lehet magyarázni egy gumiszövettel, és annak viselkedésével. (lásd.1. kép)                                                                                                                                                                                                    Véleményem szerint a gravitáció, hasonlóképp a fényhez térben gömbszerűen terjed.                                                                        A gravitációs hullámok úgy épülnek egymásra, mint egy hagymának a rétegei, gömbszerűen.

Sokkal jobb magyarázat az, hogy a Föld azért nem zuhan a Napba, bár mindkettő gravitációsan vonzza egymást, mert a Föld kellő sebességgel forog a Nap körül, ahhoz, hogy centrifugális erővel ellensúlyozza a kölcsönös gravitációs vonzást.                    A gravitáció terjedése elméletem szerint: hullám vagy fénysebességgel csak úgy lehetséges, hogy az egész Világegyetemben a „golyócskák” , a Világűrben mindenhol jelen lévő gravitonok egy időben lökik meg egymást, így mozdulnak egyszerre fénysebességgel.

Az anyagok és a fekete lyukak a gravitációs erejük kisugárzásával energiát, tehát tömeget veszítenek.                            A hatalmas mennyiségű sötét anyag jelentős gravitációs erőt fejt ki, amely bizonyítja, hogy anyagának is kell lennie.   Talán a Világegyetem tágulásának lehetséges magyarázata, hogy az anyagok által kisugárzott gravitációs energia növeli annak térfogatát.

A gravitáció és anyaga a graviton kitölti az ismert Világegyetemet, hatótávolsága végtelen. A graviton golyószerű hullámmozgású atomi rész.  A graviton létezése úgy igazolódik, hogy a gravitációs hullámot műszerrel érzékeljük, és ugyanakkor a történés helyét, a fekete lyukak vagy neutron csillagok ütközését távcsövekkel is észleljük. (lásd. 2-3. kép)

2. kép

https://www.urvilag.hu/tavoli_vilagok_kutatoi/20180606_utkozo_neutroncsillagok_formalta_kis_tomegu_fekete_lyuk                                                                                      A két neutroncsillag ütközése után feltételezhetően egy fekete lyuk jött létre. A képen egy művészi elképzelés látható a fekete lyukról, nagyenergiájú részecskék áramával és törmelékkoronggal. (Kép: NASA / CXC / M. Weis)

​3. kép

Two Black Holes Merge into One                                                                        https://www.youtube.com/watch?time_continue=11&v=I_88S8DWbcU&feature=emb_logo

A kis és nagy galaxisokban nagyobb a gravitáció, mivel a bennük lévő csillagok sokszoros gravitációja hozzáadódik a Világegyetemben homogénen lévő gravitációhoz, és az azt alkotó gravitonokhoz. Mivel a fény hullám és anyag természetű, és a gravitációs hullám hasonló, azonos mértékben terjed a fénnyel, így feltételezhető és igaz, hogy a gravitációt az anyaggal bíró gravitonok alkotják.                                                                                                                                    Ilyen kísérlet az ikerparadoxon igazolás, amikor a foton egyik felétől távol elhelyezett másik félhez a spin változást fénysebességgel közvetíti. Elgondolásom szerint a közvetítő anyag a graviton. Ebből következik, hogy az ikerparadoxon kísérlettel információt közvetítünk. Elképzelhető egy olyan gravitációs hullám érzékelő létrehozása, amely az ikerparadoxon kísérlet tapasztalatait használja ki.                                                                                                                                                                    A fény és a gravitáció – graviton azonos tulajdonságokat mutat a gondolat fizikában.

Az eddigi elképzelésemet a gravitációról és az azt alkotó gravitonokról, azok viselkedéséről, bizonyítandó a graviton anyag létét, a könnyebb érthetőség kedvéért síkban fejeztem ki. Az  „Astronomyknowhow.hu” oldalamon, a „Sötét anyag – sötét energia” tanulmányomban írtam, a Világegyetem sík!                                                                                                                              De: aVilágegyetem síkjának van térbeli kiterjedése is.                                                                                                                                Így a gravitációról és a gravitonról eddig leírt logikai érvelések térben is érvényesek!                                                            Sőt a térbeni viselkedésük működése és fizikája teljesen új megközelítést és gondolatokat vet fel.                                                    A térben értelmezett gravitáció új megvilágításba helyezi az eddig értelmezett galaktikus fizikát. Másképp működik a tágulás, a galaktikában lévő összes csillag, spirálgalaxis, stb. mozgása, és az Univerzumban mért csillagközi távolságok mérése.                A galaktikus teret teljes mértékben kitölti a gravitáció, amit a graviton alkot és közvetit.          

Elképzelésem szerint ebben a homogén graviton térben graviton csomókat alkotnak a galaxisok és csillagok. Mivel a csillagok és galaxisok sem halott anyagok, állandó robbanások vagy napkitörések zajlanak, esetleg jet – supernova jön létre, emiatt a galaktikus tér állandó mozgásban van, amit rezgésként lehetne érzékelni.                                                                          Jelenleg a kutatók és tudósok a Földről, LIGO és VIRGO műszerekkel (lásd. 4-5.kép) az óriási fekete lyukak robbanás szerű egyesülését, és a neutron csillagok robbanással formálta kis fekete lyuk létre jöttét érzékelik. 

4. kép

A Pisa mellett található Virgo gravitációshullám-detektor légi felvétele FORRÁS: ESA                            https://www.origo.hu/tudomany/20190329-folytatja-gravitacios-hullamok-utani-kutatasat-a-tovabbfejlesztett-ligo-es-a-virgo.html                                                                                                                       A kutatásban részt vevő Virgo, az olaszországi Európai Gravitációs Obszervatóriumban (EGO) lévő gravitációshullám-detektor.

5. kép

https://www.ligo.caltech.edu/news/ligo20191015                                                                             A LIGO két ikerdetektorból áll, az egyik Washingtonban, a másik Louisianában található. A fejlesztésnek köszönhetően a műszerek képesek lesznek az eddigihez képest kétszer akkora távolságban is észlelni a fekete lyukak ütközését.

A fekete lyukak összeolvadása vagy csillagok ütközése, az a gravitációs fizikában a „jéghegy csúcsa”. Ez a rendszer hatalmas, rendkívül összetett és finom. A gravitációs hullám és a Világegyetemet kitöltő gravitonok mozgásai fénysebességgel történnek.                                                                                                                                                                                                         Ezen mozgások megismerésével és a vizsgálatoknak megfelelő egyre jobb műszerek kiépítésével egy új fizika valósul meg, amelyről annyit tudunk, hogy létezik, és a graviton alkotja. Mint már írtam, főbb tulajdonságai a gravitációnak, pl. haladási sebesség, anyag és hullám tulajdonságai megegyeznek a fény ilyen tulajdonságaival.                                                                            Az is igaz, hogy az általam közzétett  „A fény rejtélyes útja a Világegyetemben” című tanulmányomban cáfolom a fénysebesség mértékét. 

A gravitációs tér a fentiek miatt állandó hullámzásban van, a benne lévő objektumok hatására.         

6. kép

A CL0024+1654 jelű halmaz a Hubble-űrtávcső 2004. novemberi felvételén. (Kép: NASA / ESA / H. Lee & H. Ford, Johns Hopkins Univ.)                                                                                                https://www.urvilag.hu/a_het_kepe/20091023_egy_gigantikus_lencse 

A gravitációs lencsék

A világegyetem csodái a gravitációs lencsék (6. kép), amelyek akkor jönnek létre, ha nagy gravitációval rendelkező spirálgalagxisok és csillagok gyűrű alakú csoportot alkotnak. A gravitációs mezőik össze adódnak, ezzel a fényelhajlás következtében optikai nagyító tulajdonság jön létre a gyűrű közepén.                                                                                                        Ez tény is  igazolja, hogy világegyetem nem egy sík gumilemez, hanem térben saját szabályai szerint működő csodálatos végtelen!                                                                                                                                                                                                                Ezt az optikai csodát még kevéssé használjuk tudatosan, célzottan, pedig több milliárd fényévvel is messzebb láthatnánk távcsöveinkkel, ha alkalmaznánk. Egyébként a gravitációs lencsék alkalmasak csillagok távolság mérésére is.                             

Ha a gravitációs lencse közepén egy kvazár van, akkor az nagyítva látható (7. kép). De ha a látómezőben felénk közelebb egy galaxis is található, akkor is a kvazár képét láthatjuk középen,  és mivel a galaxis elhajlítja  a kvazár fényét, akár egyszerre többszörösen is láthatjuk a kvazár képét teleszkópunkban.  Az egyenesen érkező kvazár kép útja rövidebb mint a galaxist megkerülő kvazár képe, ebből ki lehet számítani a kvazár pontosabb távolságát tőlünk.

A fentiekre jó példa a híres Einstein kereszt (8. kép).

Amennyiben tetszett az értekezés vagy más véleményed a leírtakkal kapcsolatban, kérlek írj pár szót köszönetképpen (katt. ide)!  

Hollósi Ferenc - 2020 február 24. Budapest

Ugrás az oldal elejére ​