GRAVITÁCIÓ – 2.

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Kezdjük az elején. Az atomok esetében van az atommag és az elektron. Az elektron negatív töltésű, az atommag pozitív, ennek ellenére soha nem fordul elő, hogy az atommag magához rántaná az elektront, ha ez előfordulna, akkor vége lenne a világnak. És miért nem tud az elektron az atommagba zuhanni. Mert fénysebességgel mozog, pályája nincs, de nem tudjuk, hogy éppen hol van, mindenütt van.

A Nap és a Föld gravitációs kapcsolatban van egymással, mert a gravitáció vonzást jelent, ami természetesen tömegfüggő. A Nap a nagyobb méretű a gravitációja is, a Föld kisebb, de a gravitációja is kisebb. Miért nem zuhan a Napba a Föld? Azért nem, mert a Nap által képzett gravitációs térben forog körben a Föld ovális pályán, és a sebessége pont olyan, hogy ne tudjon a Napba zuhanni. A Föld mindig arra törekszik, hogy minél távolabb legyen a Naptól és ott forogjon, de párszáz millió év alatt beállt az egyensúly, a Föld a mostani pályán kering a Nap körül stabilan.

Ugyanez a gravitációs jelenség tartja egyben a galaxisokat is. A galaxis közepén óriási fekete lyuk van, hatalmas gravitációs vonzásával, és ami a közelébe kerül csillag, köd, vagy más, azt mind bevonzza. Bevonzza és vagy az akréciós korongjába építi, vagy elnyeli, ezzel gyarapszik. A fekete lyuknak féktelen étvágya van a gravitáció által. Ennek ellenére a galaxisok életének rendkívül fontos része, mert nemcsak megemészt csillagokat és anyagokat, hanem a csillag-keletkezést is előidézi.
Ezért lehetséges, hogy szinte minden galaxisban van középen egy óriási fekete lyuk.

Vera Rubin, egy nagyon kiváló csillagász hölgy, disszertáció témájában írta, hogy az atomokban az elektronok forognak, a Nap és a Föld forog, a galaxisok forognak. Ehhez szeretnék csatlakozni azzal, hogy magam is írtam tanulmányt a Világegyetem forgásáról, amely elgondolásom szerint azt idézi elő, hogy a Világegyetem összes anyaga forog, olyan megfelelő sebességgel, hogy a szélein állítólag fénysebességgel távolodnak a csillagok, galaxisok, ködök a végtelenség felé. Ezt a távolodást Hubble fizikus észlelte először, vörös eltolódással magyarázta, ami igaz, hogy ami távolodik, az vörös színűvé változik.
Ezért Hubble Nobel-díjat kapott.

Nem értek vele egyet. A Világegyetem forog a síkon, ez nem így igaz maga a Világegyetem sík, azért távolodnak a szélei, mert a középtől kifelé növekvő sebességű centrifugális erő erre kényszeríti őket.

E z is a gravitáció egy fajtája. A mit a jövendő űrállomásokon fognak alkalmazni, hogy pótolják a földi gravitációt.

A vége a távolodásnak az lenne a csillagászok szerint, hogy a világegyetem a végtelenbe távolodva elenyészik, kihűl. Szerintem ebben is tévednek a csillagászok.

A Világegyetem tágulása nem végtelen, egy idő múlva a centrifugális erő csökken, és síkban forgó Világegyetem anyagainak gravitációja, egy fánk alakú gyűrűben összefogja az anyagokat továbbra is forogva.  A Világegyetem nem fog megszűnni, ahogyan azt a tanulmányomban, "A Világegyetem nem szűnik meg! - Mi volt a Nagy Bumm előtt?"  írtam, amely elérhető:
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-nem-szunik-meg--mi-volt-a-nagy-bumm-elott-

Lambda-Cold Dark Matter Accelerated expansion of the Universe Big Bang inflation.jpg

A fenti ábra mutatja, hogy hogyan változott a Világegyetem a Nagy Bumm után tölcsérré, majd ezután egy tányér képződménnyé, és végül sík formává változott. A fenti kép valószínű művészi alkotás, de fizikailag igaznak tűnik, sőt a síkká való átalakulás már nagyon régen megtörtént, körülbelül 10 milliárd évvel ezelőtt. Hogy most pontosan mi van ott, vajon milyen síkban van a világegyetem, azt nem tudjuk, csak azt, hogy a jelenlegi műszerekkel, nem tudunk görbületet mérni a Világegyetemben, tehát a Világegyetem sík alakú és a kiterjedése végtelen.

A Világegyetem összes anyaga egymással kölcsönhatásban van és forognak, különben nem is léteznének. A kölcsönhatás és a forgás idézi elő azt, hogy például gravitációjuk legyen.

A gravitáció a Világegyetem legtitokzatosabb része. Én azt írtam régebben, hogy a graviton nevű golyócskák egymáshoz érintkezve idézik elő azt, hogy a gravitáció a fénysebességnek megfelelő gyorsasággal terjed. Ezt igazolja, hogy a Ligo gravitációmérő berendezés is érzékeli a gravitációt, de egyidőben optikai műszerrel is meg tudjuk figyelni, ez méréssel igazolja,hogy a fény és a gravitációs hullám egyidöben  érkezve mindkettő fénysebességgel mozog,megfigyelve a gravitációt okozó például két fekete lyukat, amikor csatlakoznak egymással, majd egyesülnek. Ez ezért is érdekes, mert ez több milliárd év távolságban történik, és az optikai műszerrel azt is látni, hogy cca. két-három másodperc alatt történik a fekete lyukak egybeolvadása. Hatalmas energiákról van szó és szinte végtelen gravitációs erőkről, amelyek képesek egymást ilyen gyorsan kényszeríteni egyesülésre. Ez a gravitációnak mértékének köszönhető, amelyet a fekete lyukak hatalmas erővel képeznek. Sajnos a fekete lyuk nem látható, mert olyan mértékű a gravitációja, hogy a fényt is maga felé hajlítja, elhagyni nem tudja, pedig igen érdekes lenne látni a fekete lyuk felületének, anyagának viselkedését és színképelemzéssel vizsgálni az összetételét.

 A gravitáció már 100 éve a világ egyik legnagyobb csodája, és még mindig nem tudunk semmit róla. Azt az elején már írtam, hogyan vannak hatással egymásra az atom az elektron, a Nap és a Föld, de még mindig nem tudjuk, hogy mi közvetíti a gravitációs energiát.

A megoldás az, hogy nem közvetíti semmi, merthogy nincs gravitációs közvetítő anyag! Helyette vannak égitestek, sok-sok milliárd, és a gravitációs erejük, amely maga körül formálja, alakítja a tér-időt, és korrigálja az abban lévő Föld, csillag, köd, bármi égitest mozgását,  kölcsönhatással, olyan módon, hogy ezeknek, folyamatos kölcsönhatásukkal a Világegyetemben minden pontnak akkora sebességgel kell forognia, hogy kiegyensúlyozza a gravitációs erőt képező fekete lyuk, vagy csillag közötti hatást, a gravitációt, kölcsönhatással, hogy ne zuhanjanak bele, hanem körülötte forogva akár évmilliárdokig éljenek.

Tehát van gravitációs erő, ez a megoldás, de nem szükséges a gravitációt közvetítő anyag.

Ezt a jelentős történést, mellyel megállapítom, hogy gravitációs közvetítő anyag nincsen, nem is volt, figyelembe kell venni.
Új megoldások és meggondolások kellenek a kölcsönhatások használatában, alkalmazásában, mérésében. Ezeket figyelembe véve teljesen új szabályzók kellenek, hiszen nincs gravitációs erő közvetítő anyag, hanem csak gravitáció van, és ezek egymással kölcsön hatva alakítják a teret a Földön, a Naprendszerben, a Világegyetemben és talán azon túl is.

Ezzel a sötét energia kérdése lezárult.

Bár az eddigi szép ábrák és számítások szerint, de ha jól értettem hiányzik a sötét energia a Világegyetem 70% -os, sötét energia tömege?
De a Világegyetem megismerésének feljlődése soha nem áll meg, hiszen mint írom a Világegyetem végtelen.
Valamint fénysebességel tágul!?

Itt lejjebb következik a legújabb anyag, melyből az derül ki, hogy amit több mint 20 évig kutattak a fizikusok, most sikerült megoldani a sötét energia keletkezésének módját a fekete lyukakból. Ebből az következik, hogy semmit nem szabad feladni, soha. Mindig jöhet egy új gondolat, új megoldás az asztrofizikában, És az életben is.​

A Világegyetem  végtelenségének állítása, magyarázata, bizonyítása 
Invention – Ferenc Hollósi – Hungary                                            
Budapest, 2019.03.09.

10 évvel ezelőtt volt az a gondolatom, Stephen Hawking könyveit olvasva, hogy a Világegyetem végtelenségét hogyan tudnám megmagyarázni.  Azóta több idő elmúlt, és mivel más, nálam magasabb végzettségű csillagász, asztrofizikus nem jutott hasonló következtetésre, úgy gondoltam, mégis közzé teszem újszerű megközelítésemet, ötletemet a Világegyetem végtelen voltáról.

Az ismert Világegyetem keletkezését és létét sokan sokféleképp magyarázzák, bizonyítják, és közben az alapvető számok, a Világegyetem mérete, folyamatosan változnak.

A Világegyetem mérete az állítólagos fénysebességű külső tágulás kapcsán fénysebességgel változik.

Ezért észleleteink, következtetéseink szintén fénysebességgel fölülbírálandók, mivel amortizálódnak.

Jellemzően az ismert Világegyetem méretét mindig egy irányban adják meg, 13,8 mrd fényév sugárirányban, de szerintem a Világegyetem térbeli, és ha egyik irányban 13,8 mrd fényév, akkor a másik irányban is 13,8 mrd fényév, sőt a tér minden irányában 13,8mrd fényév?? Nem beszél senki arról, hogy mennyi a Világegyetem térbeli mérete.

Jönnek új ötletek az asztrofizikusok által, Morgan Freeman közvetítésével, új magyarázatokkal.

De nem jutnak el az igazi következtetéshez. Feltételezésem szerint, nemcsak egy, általunk ismert” vagy ismeretlen?” világegyetem létezik, hiszen csak addig látunk, amíg a legjobb űrteleszkópunk, jelenleg a Hubble lát. De hogy azután, „az ismert Világegyetemen” kívül a semmi, vagy valami más is létezik, senki nem meri kimondani, feltételezni. Pedig van, kell lennie!

Én úgy gondolom, hogy az ismert Világegyetem méretétől függetlenül, egy végtelenül nagy anyagnak az atomi alkotórésze. Az általam elképzelt végtelen Világegyetem – úgy gondolom -  szintén egy még végtelenebbül nagyobb anyagnak az atomi alkotórésze.

Ha a gondolatot folytatjuk és végtelen sokszor megismételjük, így makro pozitív irányba kiírhatjuk a végtelen jelet, és ez a magyarázata a Világegyetem végtelenségére, nem csak síkban, de térben és időben is.

Igen ám, de ha igaz a matematika, ha valaminek van pozitív és végtelen állapota, akkor kell, hogy legyen másik irány is!

Azaz a Világegyetemünket, Napot, Földünket, tárgyainkat, testünket alkotó atomok  nem bonthatók tovább jelen ismereteink szerint, holott ugyanezek az atomok végtelen sok kicsi univerzumból állnak.

Majd a sort és a gondolatot folytatva a végtelen kicsi irányban egyre kisebb és kisebb anyagokat feltételezve, és azoknak atomi alkatrészeit elgondolva, eljutunk a végtelen irányba a mikro és még mikróbb méretek és a végtelen felé.

Tudott dolog, hogy a matematika szerint a végtelenek a végtelenben találkoznak, így talán magyarázatot nyer, a jelenleg erősen kutatott newtoni fizika és a kvantumfizika együttes magyarázata.

Számomra, aki valaha ateista voltam, úgy hiszem, kell lennie egy végtelen tudatnak, „Isten”, -nek, amely létrehozta a fizikában és a matematikában nehezen magyarázható végtelent is, megalkotva annak newtoni és kvantumfizikai tulajdonságait, amely végtelen ideje folyamatosan újraszületve létezik, volt, van és lesz!

A káosz és a káosz elmélet az újraszületés lételeme a Világegyetemben, és a körforgás soha nem áll meg.

A Világegyetem megismerésének feljlődése soha nem áll meg, hiszen mint írom a Világegyetem végtelen. Valamint fénysebességel tágul!?

Itt lejjebb következik a legújabb anyag, melyből az derül ki, hogy amit több mint 20 évig kutattak a fizikusok, most sikerült megoldani a sötét energia keletkezésének módját a fekete lyukakból. Ebből az következik, hogy semmit nem szabad feladni, soha. Mindig jöhet egy új gondolat, új megoldás az asztrofizikában, És az életben is.

Csillagászati forradalom? – Először találtak bizonyítékot arra, hogy
a fekete lyukakból származhat a relytélyes sötét energia​​

A rejtélyes energia az új bizonyíték alapján a galaxisok közepén található hatalmas fekete lyukakból származhat.

A kutatást kilenc különböző országból származó 17 tudós tette közzé két tanulmányban – az eredmények nem csak működőnek látszó teóriát nyújtanak a sötét anyag eredetéről, de újradefiniálhatják azt is, amit a fekete lyukakról eddig gondoltunk.

Kezdjük az elején: mi az a sötét anyag? Az 1990-es években fedezték fel, hogy az univerzum tágulásának a sebessége gyorsul – magyarán a dolgok nem csak távolodnak egymástól, de ezt egyre gyorsabban teszik. Ez nem kevés fejtörést okozott és okoz, mivel az objektumok közötti gravitációs vonzás miatt elvileg éppen, hogy lassulnia kellene ennek a tágulásnak. Hacsak nem veszünk valamit észre. Ez a valami tehát a feltételezett „sötét energia”, amely erősebben távolítja el egymástól a dolgokat, mint ahogy a gravitáció egymáshoz vonzaná őket. Mindez Einstein koncepciójára vezethető vissza (amit akkor egyébként elvetettek) – a gravitáció ellenében ható kozmológiai állandóra, amely lényegében ellene hat annak, hogy az univerzum a gravitáció miatt önmagába omoljon.

Amikor az említett gyorsulást felfedezték, akkor leporolták a fenti teóriát is, és arra jutottak, hogy ennek az alapeleme egy olyanfajta energia, amely magába a téridőbe van ágyazva – ez a vákuum energia. Ez az energia az tehát, amely egyre inkább eltaszítja egymástól a dolgokat, és emiatt gyorsul az univerzum tágulása. A lenti cikkben mindezt egy jól érthető, szemléletes példával mutatják be:

Mindez elméleti szempontból csinosan fest, azonban akadt egy probléma, méghozzá éppen a fekete lyukak. Ezeknek ugyanis olyan brutális erős a gravitációs vonzásuk, hogy nehéz nekik ellentartani – különösen igaz ez a fekete lyukak centrumára, ahol minden szétesik a gravitáció hatására a „szingularitás” elnevezésű jelenség során. Ha pedig már itt tartunk, térjünk kicsit ki a fekete lyukakra!

A fekete lyuk akkor alakul ki, amikor egy hatalmas tömegű csillag az életútja végére ér – a leghatalmasabb fekete lyukak (supermassive black hole) pedig a galaxisok közepén találhatóak. Ezek tényleg hihetetlen sűrű objektumok – a Napunk tömegének a sokmilliószorosával, sőt akár sokmilliárdszorosával rendelkeznek – mindez azonban relatíve kicsiny térben sűrűsödik össze. Ezen objektumok gravitációs ereje tehát elképesztő. A fekete lyukak tömege pedig még növekedhet is, ahogy a lyuk mind több anyagot nyel el, vagy összeolvad egy másik lyukkal. A kérdés pedig, ami a sötét energiával összefügg (mindjárt meglátjuk, miért), hogy:

Biztosan csak az előbbi két jelenség állhat a fekete lyukak növekedésének a hátterében?

A mostani kutatás alapvetően tehát ezt a kérdést kívánta tisztázni, és ennek érdekében az univerzum kilencmilliárd évét felölelő adatot néztek át. A kutatók az óriás elliptikus galaxisoknak nevezett galaxisok egy bizonyos típusát vizsgálták meg, amely a világegyetem korai szakaszában fejlődtek ki, majd úgynevezett alvó galaxisokká váltak. Az alvó galaxisokban már nem képződnek többé csillagok, így a közepükön található fekete lyuk már nem tud további anyagot elnyelni. Magyarán az ilyen fekete lyukak esetleges további növekedése nem magyarázható pusztán azzal, hogy anyagot nyel el, mert ilyen anyag ezekben a galaxisokban már nem fordul elő.

A kutatók ezután megvizsgálták miként festenek a távoli még fiatal (illetve nekünk annak látszó) galaxisok a hozzánk közeli, „lokális” alvó galaxisokhoz képest. Az adatokból pedig az látható, hogy ez utóbbiak esetén a fekete lyukak növekedése jóval nagyobb, mint amit a fenti két folyamat (anyagelnyelés, egyesülés) magyarázni tud – konkrétan az alvó galaxisok fekete lyukai 7-20-szor nagyobbak, mint a fiatal galaxisokéi. De akkor milyen hatás felelős a lyukak extra növekedéséért?

A kutatók ezután további galaxisokat is megvizsgáltak az univerzum evolúciójának különböző szakaszaiban, és ezek erős összefüggést mutatnak az univerzum mérete (tágultsága) és a fekete lyukak tömege közt.

Mindez tehát az első megfigyeléses bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a fekete lyukak valóban tartalmaznak vákuumenergiát, és hogy „kapcsolódnak” az univerzum tágulásához, mivel a tömegük az univerzum tágulásával növekszik – ezt a jelenséget pedig „kozmológiai csatolásnak” (cosmological coupling) nevezik. Ha mindezt a további megfigyelések megerősítik, a kozmológiai csatolás újradefiniálhatja a fekete lyuk fogalmát. Ezen felül azonban a megfigyelés arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy az univerzumban mért sötét energia mennyisége a fekete lyuk vákuumenergiájával magyarázható, mivel a fekete lyukak tömegének gyarapodása alapján ezek az objektumok vákuumenergiát tartalmaznak, vagyis ők biztosítják a sötét energiát, és így nem kell csillagokat elnyelniük a tömegük növeléséhez.

Miként az egyik kutató fogalmazott:
„Ha igaz ez a teória, akkor ez az egész kozmológiát forradalmasítani fogja, mert végre van magyarázatunk a sötét energia eredetére, és folyamatos gyarapodására, amely már több mint 20 éve zavarba ejti a kozmológusokat és az elméleti fizikusokat.”

Ha igaz az, hogy a fekete lyukak, főleg az Óriás fekete lyukak hatalmas gravitációval rendelkezve vákuum energiát képezve alakítják ki a volt sötét energia létét és utánpótlását.

 Akkor annak is igaznak kell lennie, hogy ezzel a hatalmas gravitációval rendelkező óriás fekete lyukak hozzák létre a gravitációs jelenséget.

Budapest, 2023.03.13.

​Hollósi Ferenc