HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Weboldal címe
Weboldal alcíme
SZEMÜNK SUGARA a NEWTON - ATOM- KVANTUM FIZIKA
#Forever  #Love  #Photos

SZEMÜNK SUGARA a NEWTON - ATOM -  KVANTUM FIZIKA

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Az elmúlt sok év alatt azt tapasztaltam, hogy ha valaki hátulról engem néz, egy idő múlva észreveszem és felé fordulok.          Ha valakit én nézek, távolról egy idő múlva felém fordul, érzékeli, hogy nézem.                                                                              Ugyan ezt tapasztaltam például a madaraknál, ha ránézek a madárra, akkor elrepül, ha nem nézek rá, még ha közelben is vagyok, helyén marad.                                                                                                                                                                                      Ezt tapasztaltam nem csak az embereknél, de sok féle állatnál is.

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a szemsugarunk kvantum energiát közvetít, ezt bizonyítja a két rés kísérlet hullám-anyag vezérlés, valamint az emberek-állatok érzékelése a szem sugarára. De azt is bizonyítja, hogy a kvantum szemsugarat nem csak az atomok mikrovilágában, de az emberek és állatok makro és mikrovilágában is érzékeljük.                      Szemsugár                                                                                                                                                                                                           A fenti kísérlet fő momentuma, hogy a szemsugárral tudjuk befolyásolni a rendkívül fontos két rés kísérletben a hullám vagy anyag megjelenését, a kvantumfizika legjelentősebb bizonyítását, tehát ahol a két rés kísérletet írom, ott érvényes a szemsugár kísérletbefolyásoló ténye, azaz a hullám a szemsugár által anyaggá változik.                      Képtelenség! Ez csodálatos jelenség!                                                                                                                                                Hogyan lehet azt elfogadni, hogy a kvantum atomi világot szemsugarunkkal tudjuk módosítani, hullám vagy anyag?!     A kísérletet számtalanszor megismételték mindig azonos eredménnyel. A fény, ha áthalad a két résen, hullám interferenciát képez, ha ránézünk, anyagot jelez.                                                                                                                                                Schrödinger könyvét a 26. oldalon cca. 15 éve olvastam és nagyon lelkesített a kvantumvilág, amit leír benne, de a két rés kísérletet eddig nem tudtam magyarázni, pedig kell lenni magyarázatnak. Mentségemül legyen, de a két rés kísérlet ma is csoda, a tudósvilágban is.

Vajon, hogyan lehet az, hogy egyformán működik a két rés kísérlet a mikro és az anyagi világban, makróban is. A fizikában az egyik fő téma, hogy az Einsteini E= M x C² , a makro világ fizikáját meghatározó képlet nem alkalmazható a mikro, az atomi és a kvantumok világában. És fordítva sem működik, a mikro, atomi és kvantum világ képletei és fizikája sem működnek, a makro anyagi világban.                                                                                                                                                                                                  Mi lehet a szemsugarunkban, amit az egész világ érzékel, sőt, ha a csillagos égre nézek és egy csillagot látok, annak fénye hullámként érkezik, de én egy csillag pontot, anyagot látok.                                                                                                    KOMMUNIKÁCIÓ! Ha egy bájos szép nőre nézünk, akkor azt ő észleli és visszanéz a szemünkbe, és elkezdődik a csoda. Az Olaszok úgy mondják, hogy megcsapta őket a villám. Igen így is lehet, mert ha egymásra néztek, akkor elkezdődik utána egy új élet, együttlét. Ez tarthat életük végéig. Örömben, boldogságban és gondokban is.                                                                                Mi is történt?                                                                                                                                                                                                        Két ember egymás szemébe nézett és ezzel szinte elvarázsolták egymást (a szerzőnek is volt ilyen élménye) és ez tulajdonképp már nem csak kvantumfizika, de élettan, sőt átformálja a két ember a fizikai létét még talán a DNS-t is és ez az igazi csoda.        Tudom, hogy tudós kollégák ezekért a sorokért most leminősítenek, de ettől még a valóság, a történés igaz.                              Igaz az, hogy a szemsugarunk nem csak a két rés kísérletben, de való életben is csodákra képes. Tudunk vele célozni egy csillagra. Vagy egy egyenesre gyártott tárgyat a szemsugarunk elé helyezve látjuk az eltérést az egyenestől. Szemmel tudunk mérni sötétet, világosat, távolságot. hosszúságot, magasságot, fényt és színeket….                                                                              A szemünk agyi működésére nem térnék ki, az egy külön tudomány.                                                                                            Elemezve a fentieket egyértelműen igazolódik, hogy a szemsugarunk kommunikációkat és információkat továbbít, tehát lehet rezgés vagy hullám, de nem lehetetlen az anyagi vonzata sem. Még nem tudom a leírtakon túl, hogyan lehetne mérni, igazolni a szemsugár fizikai, kémiai összetevőit és annak hatás mechanizmusát. Bizonyítékként még megemlíteném, hogy Afrika kutató vadászok tapasztalata, hogy nem szabad a vadállat szemébe nézni, mert azt érzékeli, és védekezés képen támad. 

KÉT RÉS KÍSÉRLET

John Gribbin által megirt, a híres fizikus” Schrödinger macskája”- kvantumfizika és a valóság című könyve ma is alapmű. Sokan abból ismerkedtek meg a kvantumfizikával, köztük én is. A könyvben nagyon képletesen, érthetően magyarázza a kvantumfizika alapjait. Nem kell megijedni a könyv magyar nyelvezete igen érthető, kis szorgalommal kortól függetlenül szinte minden megérthető, csodálatos,  rejtélyes, olvasmányos, viszont a jövőnkről ír. A két rés kísérlet és az abból következő kvantumfizikai magyarázatok végig vezetnek a kvantumfizika csodálatos világa fő és alaprészeinek megértésében.                      A legvonzóbb számomra, tulajdonképp az igazán nagyszerű két rés kísérlet volt. Ami abból áll, hogy vegyünk 3 darab lemezt, az első lemez közepén megfelelő méretű furattal, a második lemezen egymástól megfelelő távolságra és megfelelő méretű két darab rés van, a harmadik lemez sík.                                                                                                                                                                A kísérlet úgy történik, hogy az egymás mögött megfelelő távolságra lévő lemezekből az egyes számú lemez közepére, a közepén lévő furaton fénysugarat, fotont, atomot bocsájtunk át, és a fény az egyes lemezen áthaladva a két résen is átjutva, a hármas számú lemezen interferenciát képez, (vízszintes csíkokat) egymástól egyenlő távolságra, azaz interferencia jelenik meg. A jelenség akkor is ugyanígy működik, ha csak 1 fotont, vagy egy atomot küldünk a vizsgálóba.                                              Ez az interferencia igazolja, hogy az átbocsájtott fény hullámjellegű, amíg rá nem nézünk, ha tekintetünk a vizsgáló berendezésre fordul, az interferencia eltűnik, a hullámfüggvény összeomlik, ekkor a kísérleti berendezés azt mutatja, hogy ugyanazon fénysugár nem hullám természetű, hanem anyag tehát fénypont jelenik meg. De ha vizsgáló tekintete elfordul, akkor újból interferenciát, hullámot mutat a műszer. Azaz létre jön a hullámfüggvény, és létre jön interferencia hullám, majd ha a vizsgáló a műszerre néz, a hullámfüggvény összeomlik, és anyagot lát mutatni, de ha a tekintete,szemsugara elfordul, újból létrejön a hullámfüggvény és az interferencia. 

Eddig a két rés kísérlettel foglalkoztam, amely meghatározó a kvantum világban, de ugyan csak meghatározó a „Schrödinger macskája” című tudományos kísérlet és feltevés megoldása, valamint az iker paradoxon kísérlet, ezek együttesen igazolják az egész kvantum világ megismerésének , lehetőségeit. Van előrelépés, sok kérdés tisztázódott, de még több tisztázatlan kérdés van a kvantum világban.  Mikor és milyen okból omlik össze a hullámfüggvény a kísérletben?

ikerparadoxon kísérlet az a jelenség, amikor egy fotont kettévágunk, az egyik felét nagyon messze eltávolítjuk, majd a helyén maradt fél fotont megváltoztatjuk, pl a spinjét, ekkor a távol levő fél foton fénysebességgel követi a változást. Ez azért lehetséges mivel a világegyetem összes anyaga, atomja egyszerre keletkezett és örök kapcsolatban is maradnak.

Kedves Olvasó, ha idáig eljutottál egy jelentős lépést tettél előre abban, hogy megismerd a csodálatos titokzatos és jövőt meghatározó kvantum világot.                                                                                                                                                        Ha igazán kíváncsi ember vagy, akkor kezd el tanulmányozni a kvantumok világát, olyan érdekes jelenségek merülnek fel, amelyek messze tovább mutatnak a Világegyetem keletkezésén, annak működésén és a Világegyetem megszűnésén is. 

A Schrödinger macskája

Bevezetésben írtam a Schrödinger macskája című könyvről. Schrödinger óriási lépést tett előre Einstein után, hogy a kvantumvilágot megismerhessük, így egy gondolat kísérletet talált ki a macskáról.                                                                             Ez a macska egy dobozba van zárva, amelyikben lassan és bizonytalan időben bomló sugárzó aktív anyag van. Ez a sugárzó anyag valamikor vagy kiszabadul, vagy nem.  A macska meghal, ha a sugárzó anyag kiszabadul, a macska él, ha nincs sugárzás. A világ nem jelentéktelen fizikusai szinte mind ezen a kérdésen gondolkodnak, hogyan lehet megismerni, mi van egy zárt dobozban anélkül, hogy felbontanánk. Számtalan egyszerű és bonyolult kísérleteket végeznek jelenleg is, hogy válaszoljanak a felvetett kérdésre, mi van a zárt dobozban, mi a kvantum?                                                                                                                    De ezt csak úgy tudjuk ellenőrizni, ha a dobozt kinyitjuk. Azaz a szemünkkel látjuk (itt is milyen fontos a szem és a látás), hogy ez egy egyszerű kísérlet, de miután Einstein tudomást szerzett a kísérletről, és az ebből származó következtetésekről, úgy nyilatkozott, „Az úr isten nem kockázik!” Ez az egyszerű gondolati kísérlet meghatározza a rendkívül bonyolult kvantum világ megismerésének lehetőségét.                                                                                                                                                           Itt atomokról van szó, azok részeiről, valamint viselkedésükről, egymással való kapcsolatukról, átalakulásaikról, amelyek kvantum módban történnek. Ehhez viszont ki kell nyitni a dobozt. Az a probléma merül fel, hogy a kvantum részek olyan kisméretűek, hogy azt szemmel nem lehet látni, tehát következtetéses úton viselkedése is, annak módja következtében lehet megismerni a kvantum világot. Ez felveti a Schrödinger macskája problémát, ki kell nyitni, hogy megismerjük. A kvantum kérdés megismerése során többek közt az ikerparadoxon kísérlet is rendkívül fontos.                                                                        A Világegyetem már megismert furcsaságai és igazolt tényei közt van, hogy a Világegyetemet kitöltő vákuum nem üres tér. Abban virtuális kvantum anyagok jelennek meg, materializálódnak, majd eltűnnek újra. Tehát a Világegyetem egyáltalán nem olyan, amilyennek látjuk, a hullámszerű csillagfényre nézve, mi azt anyagnak látjuk. Nem lehetetlen, hogy a Világegyetem folyamatos tágulása tulajdonképp egy be nem fejezett keletkezést igazol, ami igazolja azt is, hogy a vákuum térben virtuális anyagok léteznek jelentős mennyiségben, és azok anyaggá változnak pillanatok alatt, majd eltűnnek, de miért és mikor történik ez a változás, hogyan határozza meg ez a spontán jelenség a további sorsát a Világegyetemnek, és a miénket is.          Az atomok, protonok és neutronok folyamatosan kapcsolatban vannak egymással, és mezonokat bocsátanak ki, ezzel átalakítva a protont neutronná és fordítva is történhet.                                                                                                                              Ez mind esetleges, de valós, az is valós, hogy az atommag körül lévő elektront virtuális proton felhő veszi körül, miközben az elektron helye nem meghatározható.                                                                                                                                                              A Világegyetemet kitöltő összes részecske az ősrobbanás után kapcsolatban volt és van egymással ma is. Így minden atom és sejtünk örökös kapcsolatban van a Világegyetemet alkotó összes atommal, csillagokkal, ködökkel, spirál-galaxisokkal. A testemet felépítő részecskék még ismeretlenül is kapcsolatban vannak a kedves olvasó testét alkotó részecskékkel. Elképzelhető, hogy a mai napig kutatott, a Világegyetem 95%-át alkotó sötét anyag, sötét energiakérdést is, hivatkozva a fentiekre, ezzel a Világegyetemet átfogó örökös atomi és sejti kapcsolattal lehetséges megoldani. Minden út a jövőbe és a kvantum világba vezet! 

1911 Rutherford új atommodellt javasolt, amely a későbbi atommegismerő kísérletek alapjává lett, ezért Rutherford Nobel díjat kapott. Ezután tovább kísérleteztek a fizikusok az atom megismerésével, kevés sikerrel, mert az  több évtized után sikerült Einsteinnek, az atomokkal folytatott kísérletei során rájött, hogy csak az új, általa felfedezett kvantum fizikával oldható meg az atom rejtélye.                                                                                                                                                                                          A rejtély abból áll, hogy az atommag pozitív, és a körülötte keringő elektron felhő negatív töltésű.  Az elektron miért nem zuhan bele az atommagba?                                                                                                                                                                               A megoldás,ha az elektron legkisebb szintje az első keringési pályát jelentene, ez a szint volna az, amikor az elektron az atommagba zuhanna, de ezt nem teheti meg, mert az atom túloldalán van az első energia szint, így ez kizárja, hogy az elektron az egész Világegyetemben az atommagba zuhanjon.

Kezdetek az atom esetén

Az atom hélium 2 proton+, 2 neutron, 2 elektron-

               Lítium 3 proton +, 4 neutron, 3 elektron –

                   Szén 6 proton +, 6 neutron, 6 elektron –

Az atom külső elektronfelhői felelősek a kémiai feladatok létrejöttéért.                                                                                                    A világ minden ismert anyaga atomokból áll, az atom közepén van az atommag, egy vagy sok protonnal és neutronnal, körülötte elektronfelhő mozog, nincs fix helye, csak valószínű hely van, mert mindenütt van egyszerre.                                          Az elektronok kémiai kötése adja a periódusos táblázatot.                                                                                                                          A kémiai kötések az atomok - elektronok külső héjában jönnek létre.                                                                                                      Az elektronhéjak belülről kifelé töltődnek.                                                                                                                                                    Az elektront parányi mérete ellenére ma már megfigyelhetjük, a körülötte lévő virtuális proton felhőt látjuk – két rés kísérlet, szemsugár.

Az atommagokban a proton és neutron, mezonok által változik egyikből a másikba, alakítva azokat. A mezonnak nagy súlya kell, hogy legyen, hogy a nukleáris kölcsönhatást is figyelmen kívül hagyhassa, és ma már tudjuk, hogy figyelmen kívül hagy minden erőt, a gyenge kölcsönhatásokat is. A mezonok a semmiből jönnek, és végtelen helyre távoznak.                            Az atommagot proton, neutron és mezon tartja össze. Az elektron körül virtuális protonok felhője van. Az atomi világ megismeréséért Anderson 1936-ban kapott Nobel díjat, majd Dirac is az atomi világ megismeréséért kapott 1939-ben Nobel díjat.                                                                                                                                                                                                          A neutron felfedezéséért James Chadwick kapott Nobel díjat. 

Dirac szerint energiából bármilyen részecske lehet, de ez mindig együtt jár egy neki megfelelő antirészecske képződésével, axióma.                                                                                                                                                                                                                Ha valamely anyagi részecske találkozik a saját anti-részecskéjével, akkor egy robbanás mellett energiává alakulnak, és eltűnnek.  CCa. 200 darab részecske létezik, ugyanennyi antirészecske is van.                                                                                           Az atomok viselkedésének magyarázata a kvantum mechanika diadala.

A kvantumvilág, részecske és hullám tulajdonságú, mindkettő jól használható, anyag és hullám jelenség egyszerre. Semmi sem árulja el, hogy mi történik a kvantumvilágban, amikor nem figyeljük a szemünkkel (Két rés kísérlet) (Szemsugár).

Az elektron spinje nem forgás, hanem fizikai jelenség.                                                                                                                      Elsősorban a matematikában és a kvantum fizikai képletekben számottevő a spin tulajdonságai.                                                      A kvantumfizika tanulása, nem úgy történik, mint régen, hogy megtanultuk a betűket, aztán az olvasást és utána szavakat… A kvantumfizika teljesen más. Meg kell tanulni az első kezdeti részt, valószínű nem értjük. Nem baj, folytatni kell, és meg tanulni a második részt, de még mindig nem értjük, majd a harmadik rész megtanulása után értjük meg a már tanult első részt. A negyedik rész olvasása után értjük meg az első és második részt. A határ a csillagos ég, mert a kvantumfizika, kvantummechanika tele van újdonságokkal, különlegességekkel és ezekhez, megértésükhöz az előzmények már ismert módszerrel történő tanulása szükséges, lépésenként haladva előre és visszafordulva, hogy megértsük.

A távoli csillagokról érkező foton fénysebességgel száguld, így számára az időnek nincs jelentősége, egyszerre haladhat előre és vissza.                                                                                                                                                                                                                A virtuális részecskék és a vákuum fluktuáció valóságos, mint a kvantumelmélet többi része.                                                        Wigner Jenő és John Wheeler szerint a Világegyetem a sok ok és okozat miatt csak azért létezhet, mert értelmes lények figyelik folyamatosan (két rés kísérlet és a szemsugár igazolja).

Lézerek                                                                                                                                                                    A lézeres vágóberendezéseket különböző területeken alkalmazzák. Ruha ipartól a mikro sebészetig, rádióhullámok, video discek cd tartalmát szintén a lézerrel olvassák ki. A lézerek segítségével zseniális 3D-s képet, úgy nevezett hologramot állítanak elő, és így tovább, a végtelenségig folytatható. Rádió jeleket használunk a műholdak vezérlésében, radarokban, ráadásul ez nem mind a kvantum fizika tudománya, hanem annak az első változatából következik. Lézeres letapogatóval olvas a pénztáros, látványos lézeres bemutatók vannak, a világ másik végén rendezett koncertet nézzük tévével. Ezt mind Albert Einsteinnek és Niels Bohrnak köszönhetjük.

A szilárd test fizika                                                                                                                                               A szilárd test fizika nem tartozik a fizikába, elhanyagolható, csak a beavatottak számára érthető. Működésük félvezető tulajdonságain múlik. Átmenetet képeznek a vezetők és a szigetelők jellemzői között. Annyit tudnunk kell, hogy a szigetelők olyan anyagok, amik nem vezetik az elektromos áramot, azért mert atomjaikban az elektronok a kvantum mechanikai szabályaival összhangban erősen kötődnek az atommagokhoz. A vezetőkben ezzel szemben van néhány, az atommaghoz csak lazán kötődő elektronja. Ezekben az elektronok szabadon vándorolnak egyik magtól a másikig. Ha megpróbálunk összenyomni egy fémet, ellenáll a nyomásnak. A Pauli féle kizárási elv következtében az elektronok nem préselhetők jobban egymás közelébe. Ezért képesek a fémben az elektromos áram szállítására, azért, mert a szabad elektronok, helyükről folyamatosan kimozdulva, lyukakat hagynak maguk után a külső elektronhéjon, és ezekben a lyukakban tud az elektromos áram haladni.                                                                                                                         A félvezetők különleges tulajdonsága, hogy az elektron  párjai kínálnak új dolgot, mert a germánium kristálynak 4 elektronja van a külső héján. Ha a germániumot szennyezzük arzén atommal, akkor a kristályrács szerkezetét germánium atom alkotja, de a külső héjon 7 darab szabad elektronja lesz. Másik lehetőség, hogy a germánium kristályt gallium atommal fertőzzük, ezzel 1-1 lyukat hoznánk létre a vegyérték sávban, ahol a vegyérték elektronok lyukról lyukra ugrálva tudják az áramot vezetni, mintha pozitív töltések lennének, az ilyen kristályt (p) típusúnak nevezzük. Kicsit bonyolultabb módon azonban az elektronok rávehetők, hogy az (n) típusú félvezetőkből az elektronok átugorjanak a (p) típusú félvezető egyik lyukában. Közben parányi villanások keletkeznek. Ezt használják órákban, zsebszámológépben. Ha 3 félvezetőt szendvics formában illesztünk össze (pnp vagy npn tranzisztorokat kapunk). Korábban, a field effect tranzisztorral építettem találmányom szerinti erősítőt.                        A szilícium a mai napban használható megfelelő kapcsoló hatással képes vezetni az áramot. Felhasználása: 10 cm vastag szilícium kristályokat rendkívül vékony szeletekre aprítanak, és ezekből lesznek a mikrochipek. De széles felhasználási területe az űriparban, a műholdakon, és egyre növekvő mennyiségben a házakra szerelt napelem formájában, amely környezetkímélő módon egy konverter segítségével termel a működtetéshez szükséges váltóáramot megfelelő teljesítménnyel.

Valószínűség, bizonytalanság- határozatlansági reláció                                                                            Bohr, Dirac és Heisenberg volt, aki a bizonytalanság fogalmát és jelentését bevezette a kvantumfizikában, és meghatározták, miért nem lehet egyidejűleg pontosan megmérni az elektron helyét és impulzusát.                                                                          Például: miért nem lehet egyidejűleg pontosan megmérni az elektron helyét és impulzusát.                                                                A határozatlansági reláció azonban azt állítja, hogy egyáltalán nem létezik olyan, hogy az elektronhoz hasonló objektumnak egyidejűleg pontosan meghatározható helye és impulzusa lenne. Ennek a kijelentésnek messze ható következményei vannak. Elvileg lehetetlen, hogy a jelen minden részletét megismerjük, ez az a pont ahol a kvantumelmélet kiszabadul a klasszikus elképzelések rabságából.                                                                                                                                                      Fizikusok az 1930-as években már felfigyeltek a gondolatoknak az oksági viszonyaira, mely szerint bármely eseményt valamely másik, meghatározott esemény okoz, és kihatása lehet a jövő elképzelésének rejtélyét illetően annak következményeire.                                                                                                                                                                                          Pl.: a lézerek és számítógépek tervezésében, genetikai anyag tanulmányozásában, oly megbiztató szabályok, abból a feltevésből függnek, mely szerint a kísérlet részecskék milliárdjai folyamatosan interferálnak egymással, és csak akkor egyesülnek valóságos részecskévé, amikor a megfigyelés idején a hullámfüggvény összeomlik (két rés kísérlet).                        Ami még rosszabb, mihelyt abbahagyjuk a kísérlet megfigyelését, az azon nyomban kísértet részecskék sokaságára szakad, melynek mindegyike saját valószínűségi pályán nyomul előre a kvantumvilágban.                                                                Semmisem valóságos, csak amit látunk. Mihelyt nem nézzünk oda, ismét megszűnik valóságos lenni (2 rés kísérlet).                    A térbeli mozgás bármilyen irányban és visszafelé is történhet. Az időbeli mozgás ezzel szemben mindig azonos irányban, bármi is látszik, történik a részecskék világában, előre haladó. Nehéz elképzelni a téridő 4 dimenzióját, melynek mindegyike merőleges az összes többire.                                                                                                                                                                            A téridő szövete a világegyetemben állandó, csak az óriási gravitációval bíró.                                                                                          Pl. ha a napot összezsugorítanánk 10 kilométeresre, és ez a henger 1,5ezred másodperc sebességgel forogna, akkor ez a téridő szövetét magával rántva tudná torzítani a téridőt.                                                                                                                            Ez az elképzelés már a jövőbe utazás felé mutat. Az 1982-ben fölfedezett, úgynevezett milliszekundumos vagy ezred másodperces pulzár ilyen, de felettébb valószínűtlen, hogy ez az égitest henger alakú lenne. A roppant sebességű forgás palacsintává lapítja. Valójában az egész egy időutazás része, ahol a számos furcsaságot tartalmazó részecskéje a világnak, ahol még a semmiért is kapunk valamit, ha elég gyorsak vagyunk (fénysebesség).

Valamit semmiért, 1935-ben Hideki Yukava az Osakai egyetem 28 éves fizika tanára, azzal a magyarázattal állt elő, hogy miért képesek a neutronok és a protonok az atommagban együtt maradni. Jóllehet, hogy a protonok pozitív töltésének szét kellene repíteni az atommagot, és kész. Kellett lennie valami másnak. Ez a mezon. Amely tömegének a kvantumfizika szabályait az atommagra alkalmazva, nyilván való módon valahol a neutron és a proton között kell lennie. A mezon a nagy méretével, miközben a proton és neutron egymás között cserélődhet az elektromos kölcsönhatás következtében, az erős nukleáris kölcsönhatást is képes legyőzni és egyben tartani az atommag részeit.  A fizikusok mai világképét tekintve mérföldkőnek számított annak bizonyítása, hogy a magerőket, akárcsak az elektromos kölcsönhatást tisztán, a részecskék közötti kölcsönhatás formájában képzelhetjük el.                                                                                                                                                    Ma már minden erőt ilyen kölcsönhatások formájában képzelünk el.                                                                                                    De vajon honnan erednek a kölcsönhatásokat közvetítő részecskék, a mezon?                                                                      Nos, egyszerűen a semmiből, tehát a határozatlansági elvvel összhangban kapunk valamit a semmiért.                            Az Ősrobbanás visszhangját, vagyis a kozmikus háttérsugárzás fotonjait észlelve, talán mi magunk hozzuk létre az Ősrobbanást, és ez által az egész Világegyetemet. Ha Wheelernek igaza van, akkor talán Feynmannak is, mint ő maga gondolta, amikor kijelentette, hogy a „két részes kísérlet” tartalmazza az egyetlen rejtélyt.

A Bell féle egyenlőtlenség első hét kísérleti ellenőrzése közül öt, a kvantummechanika mellett szóló eredményt hozott. D’ Aspagnat hangsúlyozza, hogy ez súlyosabb érv a kvantummechanika mellett, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Itt is megcsap bennünket annak a problémának a szele, amely oly hosszú időn keresztül nem hagyott nyugtot Bohrnak. Az egyetlen valóságos dolog, a kísérleteink eredményei. Márpedig a mérés végrehajtásának módja (magam hozzáfűzése és a vizsgálatot végző személy) befolyással van arra, amit mérünk, lézersugár, stb.                                                                                            Látszólag minden, amit látunk vagy érintünk, vagy érzünk, olyan részecskék sokaságából épül fel, amelyek valaha, ha máskor nem, ősrobbanás idején léteztek.                                                                                                                                                                      A testemben található atomokat olyan elemi részecskék építik fel, amelyek a keletkezéskor, a Nagy-Bumm idején egyszerre keletkeztek. Tehát az ismert Világegyetem összes atomja kapcsolatban van egymással jelenleg is, és „ismerik egymást”. Ez a tény sok mindent megmagyaráz a titokzatos kvantumfizikában is,pl. mert az én testemet alkotó részecskék, atomok az Ön testét alkotó részecskékkel kölcsönhatásba kerültek, és ez nem múlik el.                                                                                              Az elméleti fizikusok, d’Aspagnat és Niels Bohr érvelése szerint a szó legszorosabb értelmében el kell fogadnunk, hogy minden kapcsolatban áll minden mással, ezért valószínűleg csak a Világegyetem holisztikus megközelítése adhat magyarázatot olyan jelenségekre, mint az emberi tudat.                                                                                                                  Egy alapkísérlet szerint szupravezető anyagból készült gyűrűt használtak. Ez a gyűrű önállóan úgy viselkedik, hogy mintha egy kvantumrészecske lenne. A kísérlet során a külvilágból érkező befolyásolásra teljes terjedelmében pillanatszerűen reagál. Gyorsabban, mint a jelenleg ismert számítógépek bármelyike, hiszen kvantummódban gondolkodik, nanoszekundumos sebességgel. A fenti sussexi kísérlet azt mutatja, hogy ha egy kvantumrészecskét tudunk így irányítani, akkor a jövő számítógépe nagyságrendekkel gyorsabb lesz, mint a ma ismert legjobbak, leggyorsabbak.                                                                A Világegyetemet bejárja a fenti módon, végül az egész világegyetem is, az egymást átfedő hullámfüggvények állapotában, alternatív valóságként létezik, amelyek csak a megfigyelés hatására omlanak össze egyetlen világgá (két rés kísérlet). De ki figyeli a Világegyetemet?                                                                                                                                                                                      A Világegyetemet a tudatosan gondolkodó lények, emberek figyelik, és ezért látjuk anyagnak. A megfigyelés folyamata elvágja azokat a kötelékeket, amelyek egymáshoz kapcsolják az alternatív valóságokat, a többszörös párhuzamos világegyetemeket.

Térjünk vissza a kvantumfizika alapvető kísérletéhez: a kétréses kísérlethez. Amikor csak egyetlen részecske halad át a kísérleti berendezésen, ám a kísérlet képernyőjén mégis megjelenik az interferencia mintázat, ezt még a hagyományos koppenhágai értelmezés keretein belül is a két alternatív valóság interferenciával szokás magyarázni.  A két alternatív valóság egyikében az „A” lyukon, a másikban a „B” lyukon megy keresztül, amikor ránézünk a lyukakra, viszont azt látjuk, hogy a részecske csak az egyiken megy keresztül, ezért nem tapasztalunk interferenciát. De vajon miként választja ki a részecske, melyik lyukon menjen keresztül.                                                                                                                                                A koppenhágai értelmezés szerint a kvantummechanikai valószínűségekkel összhangban, melyik lyukat válassza – vagyis „Isten mégis csak kockajátékot játszik (Einstein) a Világegyetemmel”.

Koppenhágai értelmezés:                                                                                                                      Koppenhágában a két nagy fizikusa és a világ szinte minden nagy fizikusa jelenlétében, Heisenberg azt mondta, „elvileg képes vagyunk arra, hogy a múltat minden részletében megismerjük”.  Ez tökéletes összhangban van az ismert múltból az ismeretlen jövő felé haladó idő természetére vonatkozó hétköznapi tapasztalatainkkal, ugyanakkor a kvantumvilág legalapvetőbb jellegzetessége.  Minden kapcsolatban állhat az időnek a világegyetem nagy léptékű jelenségeinek megfigyelése során érzékelhető irányával; az elv meglehetősen bizarr, következményeit azóta is tárgyalják.                                                                    Szakmailag a két férfi feltérképezte és feltárta az atom belsejében található kvantum univerzumot. 1927-ben Heisenberg nagy tudományos eredményhez kötötte saját állítását, amikor közzétette „Bizonytalansági elvét”, amely kimondta, hogy az elektron pontos helyzete az atommagban egy adott időpontban nem lehet biztosan megismerhető, hanem csak statisztikailag számítható valószínűség.                                                                                                                                                                      Ugyanebben az évben Bohr kifejlesztette a fizika „komplementaritására” vonatkozó elképzeléseit, amelyek révén Heisenberg fizikáját beépítette sajátjaiba, és azt javasolta, hogy a kvantumvilág látszólagos káosza és az univerzum klasszikus fizikán alapuló rendje ne cáfolja meg mindegyiket más, de kiegészítették egymást oly módon, amelyet még meg kellett értenünk és meg kellett magyaráznunk.                                                                                                                                                                                A két férfi a kvantummechanika atyja volt, és együtt forradalmat hajtottak végre a fizika világában, az 1920-as években. 1932-ben Heisenberg Nobel-díjasként csatlakozott Bohrhoz.

"Nincs hivatalos koppenhágai értelmezés. De minden változat megragadja a bika szarvát, és azt állítja egy megfigyelés eredményezi a megfigyelt tulajdonságot. A trükkös szó itt a „megfigyelés.” azt állítja, hogy soha nem foglalkozunk közvetlenül a mikroszkopikus birodalom kvantumobjektumaival. Ezért nem kell aggódnunk a fizikai valóságuk miatt vagy annak hiánya miatt. Egy "létezés", amely lehetővé teszi a makroszkopikus műszerekre gyakorolt ​​hatásaik kiszámítását, elég ahhoz, hogy megfontoljuk.                                                                                                                                      "Annak ellenére, hogy kiterjedt irodalom hivatkozik, megvitatja és kritizálja a kvantummechanika koppenhágai értelmezését, úgy tűnik, hogy egyetlen olyan tömör kijelentés sem lenne, amely meghatározza a teljes koppenhágai értelmezést."                  John G. Cramer ezután megpróbálja meghatározni azokat a központi ötleteket, amelyeket következetesen alkalmaznak a koppenhágai értelmezésről beszélve, és a következő listára kerül:

A bizonytalanság elve: Werner Heisenberg által 1927-ben kifejlesztett, ez azt jelzi, hogy léteznek olyan konjugált változók párjai, amelyek egyaránt nem mérhetők tetszőleges pontosságú szintre. Más szavakkal: a kvantumfizika abszolút küszöböt szab arra, hogy pontosan miként lehet bizonyos mérési párokat elvégezni, leggyakrabban a helyzet és a lendület egyidejű mérésére.                                                                                                                                                                                              Statisztikai értelmezés: Max Born fejlesztette ki 1926-ban. Ez a Schrödinger-hullámfüggvényt úgy értelmezi, hogy az adott állapotban valószínűsítheti a kimenetelt. Ennek elvégzéséhez a matematikai eljárást született szabálynak nevezik.                        A kiegészítő jelleg fogalma: Niels Bohr által 1928-ban kifejlesztett, ez magában foglalja a hullám-részecske-kettősség gondolatát és azt, hogy a hullámfunkció összeomlása kapcsolódik a mérés elvégzéséhez.                                                                  Az állapotvektor azonosítása a "rendszer ismerete" segítségével: a Schrödinger-egyenlet állapotvektorok sorozatát tartalmazza, és ezek a vektorok idővel változnak és megfigyelésekkel reprezentálják a rendszer ismeretét az adott időpontban. Heisenberg pozitivizmusa: Ez azt a hangsúlyt jelenti, hogy kizárólag a kísérletek megfigyelhető eredményeit kell megvitatni, nem pedig a "jelentést" vagy a "valóságot".                                                                                                                                                    Ez a koppenhágai értelmezés kulcselemeinek elég átfogó felsorolásának tűnik, ám az értelmezés nem jár meglehetősen komoly problémákkal, és számos kritikát felidézett ..., amelyekre érdemes külön-külön foglalkozni.

Most, mikor a legtitokzatosabb rejtéllyel foglalkozunk, itt az ideje, hogy elfordítsuk tekintetünket a hétköznapi tapasztalatokról, méghozzá oly távolra, amennyire csak lehetséges, és a való világot a kvantummechanika fogalmaival magyarázzuk meg. Nem léteznek olyan tapasztalatok, amelyeket átmenthetnénk a mindennapi tapasztalatok világából, a kvantumok birodalmába. A kvantumvilág viselkedése semmilyen jól ismert dologhoz nem hasonlítható. Senki sem tudja, miért úgy viselkedik a kvantumvilág, ahogy viselkedik, mindössze annyit tudunk, hogy úgy viselkedik, ahogyan.                                                                Csupán két szalmaszálba kapaszkodhatunk. Az első az, hogy mind „részecskék” (elektronok), mind pedig „hullámok” (fotonok), ugyanúgy viselkednek. A játékszabályok tehát következetesek. Feynman szerint csak egyetlen rejtély létezik. Ha megegyezésre jutunk a kétréses kísérlet ügyében. Akkor az már több mint fél győzelem!                                                                                                A kvantummechanikában előálló bármely más helyzet, mint kiderült, emlékezz a két rés kísérletre!

Talán soha nem sikerült e kérdést eldönteni, mert lehetetlen olyan kísérleti berendezést tervezni, amelyik különbséget képes tenni a két értelmezés között, eltekintve az időutazástól. Egészen nyilvánvaló azonban, hogy Max Jammer, az egyik legkiemelkedőbb kvantumfilozófus nem túlzott, amikor kijelentette, az „Univerzumok sokaságának” elmélete kétségtelenül az egyik legmerészebb és leginkább nagyratörő elmélet, amelyet a természettudomány történetében valaha is megalkottak. Szó szerint mindenre magyarázatot ad, beleértve a macskák életét és elpusztulását is (Shrödinger).

A kvantumelmélet története, ahogyan az eddigiekben bemutattam, tökéletesen befejezettnek, és szinte az utolsó simításig késznek tűnik, eltekintve attól a félig-meddig filozófiai természetűnek látszó vitától, hogy a koppenhágai értelmezést, avagy a sok világ változatot részesítjük előnyben.                                                                                                                                                        A kvantumelmélet jóval több, mint amennyi látható belőle. A kvantumelmélet diadala, az elektromágneses kölcsönhatásokat kvantumelmélettel magyarázza.                                                                                                                                                              Többen kimutatták, hogy a Schrödinger egyenletnek nincs megoldása, vagy legalábbis drasztikus változásokat kell végrehajtani benne.                                                                                                                                                                                              A szimmetria alapvető fogalom a fizikában, a fizika legfontosabb egyenleti például időben szimmetrikusak, tehát egyformán jól működnek időben előrefelé és visszafelé.

Szupergravitáció                                                                                                                                          Minden egyes mértékelméletben felbukkannak végtelenek, amelyeket renormálással hozzá kell igazítani a valósághoz. Így aztán a végtelen számú mértékelmélet lehetséges.                                                                                                                                        A szuper szimmetria jól néz ki, de ez még nem a végső válasz, valami még mindig hiányzik, és a fizikusok nem tudják, mi az. A szupergravitáció a graviton-nak nevezett hipotetikus részecskével, a gravitáció hordozójával kezdődik. Emellett 8 további, gravitino-nak nevezett részecske szerepel az elméletben.                                                                                                                            Pedig úgy szokott lenni, és ez lényeges, hogy először kitalálják a részecskét a fizikusok, majd később létre is hozzák. Ez eddig bevált.

Állítólag most ért véget a pandémia? Ennek a vírusnak gyógyítására egy magyar feltaláló, tudományos kutató, Karikó Katalin fejlesztett ki megfelelő gyógyító hatású vakcinát.                                                                                                                                    Ezzel sok százezrek életét menti meg.                                                                                                                                                              Az igaz, hogy munkája, kutatása, amíg az mRNS alapú oltóanyagot kifejlesztette közel 30 évig tartott. De érdemes volt küzdenie!                                                                                                                                                                                                  Személyemben én is érintve vagyok, mert az általa fejlesztett oltóanyaggal lettem beoltva a vírus ellen. Kitartó munkájáért minden nagyrabacsülő tiszteletem az övé.

Végül is ez a művem, üzenetem a jövőnek készült. A jövőnek, amely  a kvantumvilágra épül. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy új ötletek és teóriák szülessenek.                                                                                                                                Az is jó lenne, ha új Einstein, Stephen Hawking, Niels Bohr, Heisenberg és Paul Dirac vagy hozzájuk hasonló, nagy tudású emberek vezényelnék a fizika világát.                                                                                                                            Köszönettel tartozom a felsorolt már nem élő nagy fizikusoknak, akiktől nagyon sokat tanultam,életükről és munkájukról.                                                                                                                                                                                                  Ezért fontos, hogy akinek ötlete van, az ne tartogassa, hanem tegye közzé, még akkor is, ha bizonytalan, mert az új ötletek viszik a világot előre, és közülük fejlődhetne ki az új, a fentiekhez felnövő fizikusok csoportja.                               

Tisztelt Olvasó!                                                                                                                                                                                                    Még ma is kíváncsi vagyok, és ezt kívánom Önöknek is, az én életemet, örömeimet a kíváncsiságomtól kaptam.            A világ végtelen és nem szűnik meg, ahogyan azt a „http://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-nem-szunik-meg--mi-volt-a-nagy-bumm-elott- „ és a http://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa című disszertációmban írtam.                                                                                                                                                                                Ezt a világot kellene továbbfejleszteni, kvantum módon, új ötletekkel.

Egyik elmélet szerint a Világegyetem és benne minden megfigyelhető dolog nem több, sem kevesebb, mint egyetlen olyan vákuum fluktuáció, amelyik lehetővé teszi, hogy részecskék egy csoportja hirtelen a semmiből létrejöjjön, egy ideig létezzék, majd elnyelődjék a vákuumban. Az elmúlt sok év során tökéletes őrültségnek tartották, aztán elfogadták.                                      A disszertációm a szemsugárral indult, melynek leírásakor észrevettem, mennyire kapcsolódik a kvantumfizikához, és azon belül is a két rés kísérlethez.                                                                                                                                                                                A két rés kísérlet maga egy csoda, amely a kvantum világban tökéletesen bizonyító erejű.                                                                    Így lehet vizsgálni a kvantumrészecskéket, amelyek nem láthatóak.

Amennyiben tetszett az értekezés vagy más véleményed a leírtakkal kapcsolatban, kérlek írj pár szót (katt. ide)!  




Hollósi Ferenc - 2021 június 21. Budapest