A MINDENSÉG ELVEI KÍVÁNCSIAKNAK                              

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

AZ ŰR

Az Űr végtelen, hőfoka -270C˚ az abszolút hideg az űrben -273,16 C, és fény nincsen, tökéletes sötétség uralkodik benne.
Ha az űrben körülnézünk, nem látunk semmit, nincsen, irány, jobbra, balra, fenn, lenn, tehát azt sem tudhatjuk, hogy hol vagyunk, és gravitáció sincsen, tehát nem tudjuk, hogy állunk, vagy mozgunk-e, nincsen támpont a viszonyításra, de azt nem jelenti, hogy nincsen benne anyag.  Van anyag az Űrben, cm³-ként min. egy atom. Ezen kívül léteznek különböző porok, a csillagrobbanásokból, valamint van benne virtuális anyag is.
A virtuális anyagnak az a tulajdonsága, hogy pillanatokra létezik, de pl. van gravitációja és egyesülhet az ismert anyaggal. Ezért anyagának is kell lennie. Tehát ”nem a semmiben vagyunk a űrben, mert a semmi csak egy lehetőség, ott lehet majd valami”, és ez érvényes az egész ÜRRE.
Az ŰRRE szerintem érvényes az is, hogy van benne virtuális anyag, akkor ez azt is igazolja, hogy sokféle más anyagok is létezhetnek benne, ezekből mi csak a virtuális anyagot ismerjük.

Az Űrben nem véletlenül, hanem a Teremtő akaratára jött létre a Világegyetem, és elsősorban a Föld, és rajta az élet, amit a „A Teremtő léte és létrejötte” értekezésemben alaposan, tényekkel, fizikával megindokolva, igazolok, bizonyítok.
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-teremto-lete-es-letrejotte

Ebben az Űrben van az Univerzum, melyben a Tejút, a Naprendszer és a Föld is.
„A Világegyetem végtelenségének állítása, magyarázata, bizonyítása” című értekezésem megértéséhez, elfogadásához szükségessé vált a Világegyetem működésének részletesebb ismertetése.
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa
Ezen kívül, mivel szinte az összes  asztrofizikai mérést a fény viselkedésével végzik, és tulajdonságaival bizonyítják, így szükségesnek véltem „A fény rejtélyes útjáról” írt dolgozatom újbóli ismertetését.
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-feny-rejtelyes-utja-a-vilagegyetemben

Tulajdonképp magam sem értem, a sok olvasás és elmélkedés után, miért nem tetszik a mai, rendkívül nagy tudású fizikusok által favorizált világkép. Valószínű, azért, mert Heisenberg szerint „a kísérlet és eredménye a domináns, nem a valószínű, a lehetséges, és a csoportunk szerint így alakult ki a lehetséges világegyetem, és a lehetséges sem kísérleti eredmény”.

Alant, „A fény rejtélyes útja a Világegyetemben” című dolgozatomat építettem be bizonyításképpen, amivel azt kívánom igazolni, hogy az óriási költségekkel, hatalmas teleszkópokkal és a Hubble űrteleszkóppal is vizsgált, szupernóva gyertyák fényének mérése, és színképelemzése rossz irány volt. Szerintem nem megfelelő mérési eredményt hoztak ki, sok éves munkával és hatalmas költséggel, amelyet Einstein és Hubble állandóval korrigáltak, hogy képleteik közelítsenek egy eredményhez. Ez nem igazán mérés. Ezért úgy gondolom, hogy el kellene olvasni az általam közzétett „A fény rejtélyes útja a világegyetemben” című dolgozatomat. Abból egyértelműen kiderül, hogy az Einstein által meghatározott fénysebesség 300.000 km/sec felülbírálhatatlannak minősített adat, amellyel számításaikat végzik a tudósok. Pedig ismert dolog már az, hogy a fénysebességet, pl. az Univerzum tágulásával is meg lehet haladni? 

A halódó objektum fényének infravörösre változásából következtették ki, hogy ha vörös eltolódása van az objektumnak, akkor milyen sebességgel távolodik tőlünk. A fentiekből következően a vörös eltolódással történő mérés kétséges!
Mérnek rádióhullámokkal is, de ebben az esetben az sem megfelelő.
Valószínű, hogy tágul a Világegyetem, de ennek mértékét 13,7milliárd fényév távolságból, jelen mérési módszerrel, vörös eltolódással nem lehet pontosan megállapítani.
A vizsgálatok eddig a fényrobbanással átalakuló csillagok, gyertyák fényének változásaiból következtették és mérték ki az adatokat, majd azt egy képletbe helyezve számoltak eredményt?

Lehetséges. hogy a 13.7mrd fényévre, a fény a távolság miatt nyúlik, és lesz egyre vörösebb színű. Valamint az ott lévő atomok összetétele más, és ez is fokozhatja, hogy vörösebbnek látjuk a fényt. 

Vera Rubin, híres fizikus a szakdolgozatában leszögezte, hogy a Föld forog, a Nap forog, a Tejút forog, az Andromeda forog, tehát az Univerzum is forog. Ha forog az Univerzum, akkor az eddigi tágulásának számításai becslés szerint fénysebességgel, nem igazak.

Ha az Univerzum forgása létezik, akkor annak centrifugális ereje van, amely a középtől kifele hatóan egyre gyorsabb. Lehet, hogy ennek következtében a külső részei nagyobb sebességgel haladnak, távolodnak az Univerzum közepétől. Ebben az esetben nagyon úgy tűnik, hogy a centrifugális erő lehet a Világegyetem gyors tágulásának okozója, és ehhez nem szükséges a sötét energia létezése és annak hatása sem.
Bár ezt az elméletet még nem igazolták a matematikusok.

Az NGC 1232 spirálgalaxis és kísérője (jobbra), az NGC 1232A szatellita törpegalaxis. Mindkettő ugyanannyi idő alatt fordul körbe. Forrás: FORS/8.2-meter VLT Antu/ESO

A csillagrobbanás szupernovával való mérésekből azt derítették ki a tudósok, hogy annak értéke lehet 0,1-0,2-0,3-+1-1. Sőt voltak megmagyarázhatatlan extra tulajdonságúak is, így ez a mérési módszer önmagát igazolja valótlannak, helytelennek. Ezekből az adatokból azt következtették ki megfelelő állandók beiktatásával, hogy a Világegyetem sík, de nagy sebességgel tágul, és egy idő múlva meg fog szűnni. 
A szokásos huhogás a világ végéről, sokkal érdekesebb, mint a valós tények. Az igazolódott a rengeteg mérés során, hogy az Univerzum rendkívül bonyolult, és egyben rendkívül egyszerű is egyszerre. Valamint arra alkalmas, hogy tudós nemzedékek hatalmas költségek mellett, általuk kitalált műszereket készítetnek. Erre nagy bizonyíték az, hogy a sötét energia kutatás rendkívül hosszú ideje tart, és az eredménye szinte nulla.

A Sötét anyag és a sötét energia kutatása közel 50 éve tart.
Vera Rubin már az 1970-es években kijelentette, hogy bizonyosan létezik sötét anyag és sötét energia, de teljesen más módon kellene megközelíteni a kutatását.
https://scientificwomen.net/women/rubin-vera-86

A Tejutat és a galaxisokat a sötét anyag tartja össze. A fő tömegét is s sötét anyag és a sötét energia 96%-ban adja, mivel a benne lévő csillagok és ködök saját tömege kevés lenne ahhoz, hogy együtt maradjanak, sőt szétrepülnének a Világegyetemben a sötét anyag összetartó gravitációja nélkül. A sötét anyag és a sötét energia a Nagy Bumm idején keletkezett.            

De lehet, hogy nem is volt Nagy Bumm, hanem két sík világegyetem ütközött, súrlódott. 
A sötét anyag és sötét energia lehet, hogy egy idegen világrendszer alkotó elemei, amit nem lehet megismerni, mérni az ismert anyagnak megfelelő műszerekkel és kutatói gondolatokkal.
Miközben az ismert anyagok vizsgáló eszközeivel próbáljuk megközelíteni a Világegyetem alkotórészeinek 96%-át, a sötét anyagot és a sötét energiát, és azok tulajdonságait.

A „Nagy Bumm”? utáni rövid időről, az abban lévő ködökről, a csillagászok régóta feltételezik, hogy a bennük keletkezett, első csillagok jelentősen különböztek a maiaktól, hiszen azok szinte kizárólag a periódusos rendszer legkönnyebb elemeiből,  főleg hidrogénből és héliumból épültek fel. De voltak köztük különleges csillagok, amelyek lehetetlen, de tartalmaztak többféle anyagot, sőt vasat is, ami a csillag halálát jelentheti. Ezek a napnál akár több százszor nagyobb égitestek nagy méretük következtében, relatíve rövid ideig léteztek.

A robbanásuk során pedig olyan nehezebb elemek szóródtak szét, mint a szén, az oxigén, a magnézium, és vas. Ezek az elemek megtalálhatóak a Tejútrendszer második generációs csillagainak a külső rétegeiben is, ahol azonban vassal is lehet találkozni. Vas elvileg csak a csillagok magjában lehetne, mivel ha a csillag közepében, a magfúzióban vas is képződik, akkor a csillag felrobban. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy az első csillagok robbanásának energiája sok esetben nem volt elégséges, mert nem képződött elég vas a közepükben, ezért gyöngébb volt a robbanásuk.

A csillagok korát úgy lehet mérni, hogy színképelemzéssel megmérjük a fényét vizsgálva, hogy a hidrogén és héliumon túl milyen egyéb, más anyag van benne. A csillag akkor a legfiatalabb, ha a hidrogén és héliumon túl, minél kevesebb más anyag van benne.

A gázfelhők szénben, oxigénben és magnéziumban gazdagok, ugyanakkor vasból csak kevés található bennük. A kutatók végül három olyan távoli gázfelhőt is találtak, amelyekre ráillik ez a meglehetősen sajátos kémiai összetétel. Amit a kvazárok fényét elemezve sikerült megállapítaniuk, és közben észlelték a gázfelhőket is. Ezek a gázfelhők rendkívüli energiával rendelkező rádióforrások is a galaxisokban található csillagok összfényességének akár a több százszorosával is rendelkezhetnek. Így egészen távolról is észlelhetők, a színképelemző műszer segítségével pedig a csillagászok képesek lebontani ezt a fényt a hullámhosszok széles spektrumára, így felfedve azokat a kémiai elemeket, amik a csillagban, vagy a gázfelhőben keletkeztek.

A sötét anyag elég jól magyarázható, ha a Nagy Bumm utáni  proton és elektronok egyesülését követően, atom jött létre. Ha az egyesülést túlélő, neutralínók számát megszorozzuk a tömegükkel, így pontosan kijön a sötét anyag jelenleg ismert tömege!
Fő ismert tulajdonsága erős gravitációja. Valamint erősesen kötődik a spirálgalaxisokhoz, a kis galaxisokhoz és ezek egyben tartásának fő előidézője.                                       

ÚJ felfedezés szerint a sötét energia a fekete lyukakból keletkezik, olyan módon, hogy azok folyamatosan táplálkozva óriás méretűre növekednek, felfalják az akkréciós korongjukat is, és ezután leáll, az ultramasszív feketelyuk működésük. De a továbbiakban vákuum energiát (sötét energiát) bocsátanak ki, amelynek mennyisége folyamatosan növekszik? Ha ez igaz, akkor megvan a sötét energiát tápláló forrás? Csak abban reménykedhetünk, hogy ez a forrás is kiapad egyszer, mivel a sötét energia létezésének fő okozója, és mégsem valósul meg a Világegyetem tágulásával, kihűlésével.

Van még az ismert anyag, annak mennyisége a Világegyetem 4%-a 

És a legnagyobb rejtély, a Gravitáció, amelynek a Világegyetemben a legkisebb ereje és tömege van ugyan, és a vonzereje a végtelenben, hullámokban terjed, de a távolsággal fordítottan négyzetesen csökken az ereje. Bár újabban azt is állítják tudósok, hogy 8 mrd fényév után a vonzereje átalakul taszítóerővé. A gravitáció több mint 2000 éve kutatott. És kutat, vizsgál az emberiség kisebb, valamint, kíváncsibb része, Galilei, Newton, Einstein, Hawking, és még sok asztrofizikus és amatőr csillagász. Eddig annyit tudunk a gravitációról, hogy mindenütt van és minden anyagnak van gravitációja a Földön, az Univerzumban, az ŰRBEN.

Van egy ötletem, összevetném azt a tényt, hogy a gravitáció is a Nagy Bummal, az atomokkal együtt keletkezett. Így az is lehetséges, hogy az atomok keletkezése után csatlakozott hozzájuk egy kis adag gravitáció is. Az atomok ma is léteznek, sőt tudnak egymásról. Főleg hidrogén és hélium atomok jöttek létre, ezekhez kapcsolódott a gravitáció a keletkezéskor. Ezekből az atomokból és hozzá kapcsolódó gravitációból alakult ki a Világegyetem és az Univerzum minden anyaga, amely főleg hidrogén atomokból áll. Így alakult ki a kölcsönhatással közvetített legkisebb erő, a gravitáció, amelynek közvetítő anyaga, minden térben a graviton vagy neutralinó. A csillagok, ködök, spirálgalaxisok anyagának gravitációja kevés lenne ahhoz, hogy összetartson egy spirálgalaxist. Ehhez kell a világegyetemet 25%-ban alkotó sötét anyag gravitációja, amely egyben tartja a spirálgalaxisokat és ködöket,  mint egy gluon, azaz ragasztó erejével összetartja a galaxisokat.

A sötét energia fő összetartója a vákuum energia, amely az üres tér energiája, ezért tulajdonképp kvantum vákuumként szoktunk emlegetni. Ennek a kvantum energiának az értéke, és a kozmológiai mérések által kiszámított érték közötti eltérés nagyságrendje 120-as értékű. Ami a csillagászokat rendkívül elkeseríti, és kezelhetetlen!  

Az ügyes Japán amatőr csillagászok sorra észlelik a különleges ismeretlen történéseket a Világegyetemben, amit az óriás teleszkópok utána hosszú ideig vizsgálnak és maguknak vindikálják az eredményt és a dicsőséget, jogtalanul.   

Bizony nagy szégyen az emberiségre, a kutatókra, hogy ily kevés eredményt, a gravitációt tudják csak felmutatni a sötét anyag-sötét energia tulajdonságaiból. Új műszerek és új megközelítések kellenének!! Sajnos a gravitációról sem tudunk sokat.
Fentebb leírt új ötletek, a sötét anyag és a sötét energia tárgyában, még nem biztosak.​

Persze igaza van annak, aki azt mondja, nem elég bírálni, ha tudsz jobbat, azt mondd el.

Új mérési módszer a sötét anyag megismerésére!

Nagyon sok helyen foglalkoznak a sötét anyag detektálására épített költséges eszközökkel. Ezek a Földön, sok helyen vannak, a Déli-sarkon, olaszországi mélységben vagy USA-ban, esetleg Oroszországban vagy Dél Afrikában, mélyben és magasban, várják a csodát, hátha érzékelnek sötét anyagot. Sok év után az eredmény semmi, azaz nem semmi, 2 db villanást érzékelt egy detektor, de ma sem tudják, hogy mit érzékelt.
Szerintem ezt kár folytatni!

A saját módszerem a sötét anyag érzékelésére az lenne, bocsássanak fel egy űreszközt, amely mintát vesz az űrben lévő, már ismert ködösség fényképekkel igazoltan sötét anyag részéből (kék, vagy piros, de a sötét anyag feléből), azt vizsgálja meg, esetleg hozza vissza a Földre. Ilyen űreszköz már működik a Holdon és a Marson is.
Arra is figyelnék, hogy a mintavevő tartály fala olyan anyagból legyen, amely nem lép kapcsolatba az ismeretlen sötét anyaggal, vagy nem diffundál át a falán még alagúthatással sem. Figyelembe véve azt, hogy a sötét anyag mérete ismeretlen, de lehet elképesztően kisméretű. 
Így bizonyosan lehetne sötét anyag mintánk, amelyből hamarabb meg lehetne állapítani az összetételét, és vegyi vagy radiológiai, különféle műszeres elemzésre is lenne mód.

A VILÁGEGYETEM VÉGTELENSÉGÉNEK ÁLLÍTÁSA, MAGYARÁZATA és BIZONYÍTÁSA

Invention – Ferenc Hollósi – Hungary                                          Budapest, 2019.03.09.

20 évvel ezelőtt volt az a gondolatom, Stephen Hawking könyveit olvasva, hogy a Világegyetem végtelenségét hogyan tudnám megmagyarázni. Azóta több idő elmúlt, és mivel más, nálam magasabb végzettségű csillagász, asztrofizikus nem jutott hasonló következtetésre, úgy gondoltam, mégis közzé teszem újszerű megközelítésemet, ötletemet a Világegyetem végtelen voltáról.

Az ismert Világegyetem keletkezését és létét sokan sokféleképp magyarázzák, bizonyítják, és közben az alapvető számok, a Világegyetem mérete, folyamatosan változnak. A Világegyetem mérete az állítólagos fénysebességű külső tágulás kapcsán fénysebességgel változik. Ezért észleleteink, következtetéseink szintén fénysebességgel fölülbírálandók, mivel amortizálódnak. 

Jellemzően az ismert Világegyetem méretét mindig egy irányban adják meg, 13,8 mrd fényév sugárirányban, de szerintem a Világegyetem térbeli, és ha egyik irányban 13,8 mrd fényév, akkor a másik irányban is 13,8 mrd fényév, sőt a tér minden irányában 13,8mrd fényév?? 
A Világegyetem térbeli mérete 92 mrd fényév, amelyet rádióteleszkóppal mértek ki.
De ez sem a Világegyetem vége. A Világegyetem sík, és a kiterjedése végtelen, és határtalan.

De nem jutnak el az igazi következtetéshez. Feltételezésem szerint, nemcsak egy, általunk ismert” vagy ismeretlen?” világegyetem létezik, hiszen csak addig látunk, amíg a legjobb űrteleszkópjaink, a Hubble és a James Web, jelenleg 13. 8 mrd fényévre. De hogy azután, „az ismert Világegyetemen” kívül a semmi, vagy valami más is létezik, senki nem meri kimondani, feltételezni. Pedig van, kell lennie!

Én úgy gondolom, hogy az ismert Világegyetem méretétől függetlenül egy végtelenül nagy anyagnak az atomi alkotórésze. Az általam elképzelt végtelen Világegyetem – úgy gondolom - szintén egy még végtelenebbül nagyobb anyagnak az atomi alkotórésze.

Ha a gondolatot folytatjuk, és végtelen sokszor megismételjük, így makro pozitív irányban kiírhatjuk a végtelen jelet, és ez a magyarázata a Világegyetem végtelenségére, nem csak síkban, de térben és időben is.

Igen ám, de ha igaz a matematika, valaminek van pozitív és végtelen állapota, akkor kell, hogy legyen másik irány is!

Azaz a Világegyetemünket, Napot, Földünket, tárgyainkat, testünket alkotó atomok nem bonthatók tovább jelen ismereteink szerint, holott ugyanezek az atomok végtelen sok kicsi univerzumból állnak.

Majd a sort és a gondolatot folytatva, a végtelen kicsi irányban egyre kisebb és kisebb anyagokat feltételezve, és azoknak atomi alkatrészeit elgondolva, eljutunk a végtelen irányban a mikro és még mikróbb méretek és a végtelen felé.

Tudott dolog, hogy a matematika szerint a végtelenek a végtelenben találkoznak, így talán magyarázatot nyer, a jelenleg erősen kutatott newtoni fizika és a kvantumfizika együttes magyarázata.
Számomra, aki valaha ateista voltam, úgy hiszem, kell lennie egy végtelen tudatnak, „Teremtő”, -nek, amely létrehozta a fizikában és a matematikában nehezen magyarázható végtelent is, megalkotva annak newtoni és kvantumfizikai tulajdonságait, amely végtelen ideje folyamatosan újraszületve létezik, volt, van és lesz!

A kutatások szerint az atomok, a protonok tovább bonthatók, mint hittük. Az így megismerendő részeket húroknak nevezzük. Létük még nem bizonyítható, de működésük a húrelmélettel tökéletesen igazolható. A húrelméletnek rendkívül bonyolult matematikája van, de minden fizikai, asztrofizikai és gravitációs képlet jól magyarázható vele. Tehát készen van, csak arra vár, hogy új, nagy tudású matematikusok, pontosan tudják használni a húrelméletet.

A FÉNY REJTÉLYES ÚTJA A VILÁGEGYETEMBEN

A fény egy különleges, rejtélyes fizikai jelenség.

Egy ”pontban”?  keletkezik,  jön létre, és gömbszerűen terjed szét a Világegyetemben. Haladási sebessége cca. 300 000 km/sec, azaz 299 792 458 m/s.
A fény kettős jellegű fő tulajdonságai vannak, egy részről hullám (rezgés), más részről anyagi jellegű. Ezeket kísérleti úton többször igazolták a két rés kísérlettel. A két résben
1 darab fotont küldtek át, az a foton a két résben egyszerre áthaladva, igazolta annak hullám természetét (interferencia képpel). De ha a kísérletvezető a két résben áthaladó fotonra rátekintett, akkor azt anyagként láthatta.  

Ha minden igaz, akkor a Világegyetemből hozzánk érkező fények is hullámtermészetűek, de mivel mi rátekintünk, ezért anyagnak látjuk, érzékeljük. Ráadásul a fényforrástól gömbként terjed és mi csak pontnak látjuk, ez talán abból is adódik, hogy nagyon messze van. Így felmerül, hogy a Világegyetem mégsem olyan amilyennek mi látjuk, esetleg hologramot látunk?

A VILÁGEGYETEMBEN HALADÓ FÉNY IRÁNYVÁLTOZTATÁSAI

2010-05-27 Rieth József- gravitációs lencse- „A világegyetemben vannak úgynevezett gravitációs lencsék, melyek megváltoztatják a kvazárok valódi képét. Ilyen híres lencse például az Einstein-kereszt, mely egy kvazár sokszoros képét mutatja.”

A galaktikus térben a gravitáció elhajlítja a látható fény útját. Tehát minél távolabbi mérőpontot, szupernóvát alkalmazunk a galaktikus objektumok távolság mérésére, annál nagyobb hibának kell lennie, mivel a távoli, mérendő csillag vagy spirál-galaxis fénye nem egyenesen érkezik felénk, hanem minden gravitációval bíró objektum, amely mellett elhalad, elhajlítja a fényét síkban és térben a gravitációs objektum felé, így nem tudhatjuk, hogy a vizsgált objektum valódi helyzete hol van.
Minél távolabbi objektum távolságát akarjuk meghatározni, annak fénye többször elhajlik, iránya módosul.
A módosulások darabszáma tehát attól függ, hány gravitációs objektum mellett halad el a vizsgálandó objektum fénye, és az sem mindegy, hogy az útjába eső gravitációs objektumok, csillagok vagy spirál galaxisok. Tekintve az ismert Világegyetem nagyságát, a módosulások száma a „0” és a végtelen”∞”?! között ingadozhat.
A fény gömbszerűen terjed a Világegyetemben is.  Az sem lehetetlen, hogy az ismert Világegyetemet a vizsgálandó objektum fénye „körben”? megkerülheti a Földet, akár többször is, mielőtt a teleszkópunkba érkezne.
A vizsgált objektum fény útjának többszöri megtöretésekor, a „megfigyelő” a Földön és a Világűrben változó pozícióban és változó helyen lehet, ezért a valódi helyzethez képest más és más látszólagos helyre kell, hogy pozícionálja a vizsgált objektumokat.
Ez abból adódik, hogy a vizsgáló a vizsgálandó objektum többször megtört fény útjának melyik szakaszából végzi mérését.

                                               Rieth József: Anyagvilág – Háttérismeret - https://www.rieth.hu/Vilagom/10b_Kvazar.htm

 MÉRÉSEK A VILÁGEGYETEMBEN FÉNY SEGÍTSÉGÉVEL

„1908-ban Henriette Swan Leavitt harvardi csillagász összefüggést fedezett fel a Cepheida típusú változók pulzálásának frekvenciája és az abszolút fényessége között:
Minél alacsonyabb a fényerő változás frekvenciája, annál fényesebb a változó csillag. Ezt az így már mérhető fényességértéket be lehetett helyettesíteni egy másik összefüggésbe, a fényesség és a távolság viszonyának képletébe.

Ha két azonos fényességű fényforrás közül az egyik kétszer olyan messze van, mint a másik, fénye negyedakkora erősnek látszik, kétséges, hogy a két azonos fényességű fényforrás egyforma távolságra van a vizsgálótól, térben vannak és nem azonos síkban. Így az általa levezetett távolsági számítás is bizonytalan.

 A FÉNNYEL VALÓ MÉRÉSEK ÚJRAGONDOLÁSA A VILÁGEGYETEMBEN

Mindezeket elolvasva arra a felismerésre jutottam, hogy tudós csillagászok csodálatos módszert találtak ki a csillagok távolságának mérésére, de figyelmen kívül hagyták a már akkor is ismert sokszoros fényelhajlást, amelyet a vizsgálandó objektum fénye a nagy gravitációjú csillagok, galaxisok mellett elhaladva végez. Kénytelen vagyok azt mondani, újra kellene gondolni, kutatni, vajon a vizsgálandó objektumok fénye ténylegesen hányszor változtatott irányt a térben, és milyen gravitációjú objektumok mellett halad el, így a mért távolságok valójában mérhetők-e a jelenlegi, fent ismertetett módszerekkel.

Semmiképp nem tudunk 13mrd fényévre fénysugarat, látósugarat, egyenesen vezetni és nézni, észlelni.

Az űreszközöket úgy gyorsítják tovább, hogy pl. közel irányítják a Jupiterhez megfelelő távolságra, és így annak gravitációja tovább gyorsítja a műholdat. Ez a gravitációval működtetett gyorsítási módszer fizikája, érvényes a Világegyetemben is, amikor a fény elhalad nagy gravitációjú csillag vagy galaxis mellett, akkor gyorsulnia kell.
Sajnos ezzel ma a tudósok nem számolnak, nem veszik figyelembe.

A rendkívül messze, 13 mrd fényévre lévő objektumok sokkal közelebb vannak a volt állítólagos „Nagy-Bummhoz”, így szinte bizonyos, hogy az ottani atomok, anyagok összetétele, viselkedése teljesen eltér az általunk ismertektől, azaz a vörös eltolódás ennek következtében is eltérő lehet. Ezért nem biztos a vörös eltolódás képünk, méréseink, a Világegyetem fénysebességű tágulásának mérése, a fentiek alapján, valamint, az ismert Világegyetem mérete, és annak eredménye sem bizonyos.                 

Az ismert Világegyetemnek csak 4% százalékát, a látható fényt ismerjük többé-kevésbé. A többi 96%százalékról csak annyit tudunk, hogy létezik. Van még megoldandó feladat!

Jelenleg a fizikusok, asztrofizikusok sokasága foglalkozik a sötét anyag és a sötét energia detektálásával, meghatározásával, megismerésével sikertelenül. Az, akinek sikerül, jogosan garantált a világhír, a Nobel díj!

Nekünk, átlagembereknek egy teljesen új Világ, csodálatos új lehetőségekkel nyílna meg. Azt kívánom magunknak, kedves olvasóimnak, érjük meg a Világegyetem összes anyagainak megismerését!

Új hír a Világegyetemről, hogy cca. 600km/sec sebességgel halad az egész Világegyetem egységesen, egy irányba, de nem tudjuk, hogy merre halad. Lehet, hogy vonzást gyakorol rá egy hasonló objektum? Az ŰR végtelen.

 A Tejútrendszer 600 kilométer/másodperc sebességgel száguld – ám nem valami véletlenszerű pont felé tartunk, hanem egy meghatározott cél felé, és mintha a Tejútrendszer és a benne lévő galaxisok is ugyanabba az irányba tartanának!

A CMB térképen figyelemreméltóan állandó, 2,75 Kelvin körüli hőmérséklet figyelhető meg, de akad anomália is: a CMB az ég egyik irányában kicsit melegszik, az ellenkező irányban pedig ugyanannyival hűl.
Ez a CMB dipólus, amelyet a Föld mozgása okoz az univerzumon keresztül.

A Tejút előtti irányból érkező fotonok kékeltolódást kapnak a valamivel magasabb energiák felé, míg a mögülünk érkező fotonok vörös eltolódást, az alacsonyabb energiák felé. Ennek az eltolódás erősségének mérése megmutatja a teljes jelenlegi sebességünket – nagyjából 600 kilométer/másodperc – és az irányunkat is: valahová a Centaurus csillagkép felé tartunk.

A sebesség nagy részével el tudunk számolni: a Nap a Tejút-galaxis körül kering, és maga a galaxisunk is ütközési úton halad legközelebbi szomszédunkkal, az Androméda galaxissal. Ezek a kombinált mozgások ki is adják a 600 km/s egy részét, de nem az egészet. Úgy tűnik ugyanis, hogy mi – és szinte az összes körülöttünk lévő galaxis – az Univerzum egy bizonyos pontja felé tartunk, egy ismeretlen és hatalmas gravitációs forrás irányába.

Ez a forrás  a The Great Attractor, amely a Laniakea szuperhalmaz szívében, vagyis gravitációs központjában található. A Tejútrendszer is ezen szuperhalmaz része, a mi galaxisunk, csak egy galaxis a 100 000 másik közül. A The Great Attractor tanulmányozását eléggé megnehezíti, hogy a Tejútrendszer korongjának hozzánk képest a másik oldalán található. Csillagok és csillaghalmazok hatalmas egymásra fedése húzódik közte és közöttünk, nem beszélve a gázokról és az űrpor sűrűségéről.

A fentiektől függetlenül, azt is lehetségesnek vélem, hogy egy közelben, de a jelenlegi látótávolságunkon túl létező, másik univerzum gravitációs vonzó hatását észleljük, a mi Tejútunknak egy irányba történő haladásával.  

Miért sötét éjszaka az égbolt?

Meglepő, de nem azért, mert ne lenne fény az űrben.

A kérdés maga is ellentmondásos, hiszen a csillagok és galaxisok fényt bocsátanak ki.
A bolygók és más égitestek pedig visszaverik ezt a fényt, így ez alapján az űrnek nem sötétnek kellene lennie, hanem rendkívül fényesnek?
Erről szól az 1826-os Olbers-paradoxon, ami szerint, ha végtelen a világegyetem, akkor a végtelen számú csillag fénye összeadódik, így éjszaka is mindenfelé világosnak kellene lennie?
A paradoxon logikailag hibás, ugyanis kihagyja a végtelen világ lehetőségei közül a végtelen teret, melyet a véges sebességgel haladó fény nem tudna kitölteni. És részben ez, a tér-idő tágulás ad magyarázatot arra is, hogy miért van sötét az űrben!

Mivel a Világegyetem nagyon régóta, nagyon gyorsan (a legújabb kutatások szerint 72,5km/megaparsec/másodperc sebességgel) tágul, ezért a távoli galaxisokból származó fény infravörös hullámokká, mikrohullámokká és rádióhullámokká nyúlik, amik az ember szemével nem érzékelhetők. A csillagok minden létező színt kibocsátanak, köztük ultraviola és infravörös sugarakat is, amiket az emberi szem nem lát.

A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. 
Jelenlegi ismereteink – a Planck műhold méréseinek 2015-ben közzétett eredményei – szerint
a világegyetem kora 13,8 milliárd év. 
Az egyik legtávolabbi ténylegesen megfigyelt objektum az UDFj-39546284 galaxis.
A világegyetemben a becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.

Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint több különálló világegyetem létezik.
Stephen Hawking híres fizikus biztos volt abban, hogy léteznek az ŰRBEN világegyetemek, sőt lehetséges azok közötti átjárás is. Abban viszont aggályos volt, hogy jó lesz-e a mi Világegyetemünknek, ha Idegen űrlények érkeznének. Nem valószínű, hogy egy baráti „beszélgetést” akarnak. De valószínűbb, hogy messzi, távolról, azért jönnének, hogy a Földet gyarmatosítják saját hasznukra.
​Az eddig általam leírtakban vannak érdekes új gondolatok, reménykedem ezzel, másokat is inspirálok.

Budapest, 2023. 06.08.

Hollósi Ferenc