Volt olyan állítás, hogy az élet a meleg őstengerek parti vizében, az őslevesben, amely minden anyagot, vegyületet tartalmazott a DNS-hez, egy villámcsapás által jött létre.
Másik verzió a keletkezésre, hogy az Űrből, vagy a Marsról érkezett az élet. Ennek kicsi a valószínűsége, mivel az Űrben az életnek egyáltalán nem kedvezők a körülmények, -270C˚ veszélyes sugárzások is vannak, és a Földre érkezéskor hatalmas sebességgel, a levegő súrlódásától, magas hőfokon minden elég.
Sok milliárd éve folyamatosan keletkeznek új csillagok. És folyamatosan meghalnak a csillagok is. A csillagok közepében magfúziós reaktor működik, amelyben a hidrogén gáz az óriási hőmérsékletben és nyomásban folyamatosan egyesül, és átalakul héliummá.
De ilyenkor nemcsak hélium keletkezik a csillag közepében, más, sokféle anyag is létre jön, amelyek az élet kezdeti atomjai.
A csillag pár milliárd évig él, és ha a közepében elfogy a hidrogén, átalakult héliummá, és Szén, Oxigén, Magnézium is létrejön.
Ekkor a csillag hatalmasra megnövekszik, a közepe összezuhan, megnövekszik a gravitációja, és átalakul neutron vagy magnetár csillaggá, esetleg feketelyukká, megőrizve az eredeti hatalmas csillag gravitációját, melynek a mérete pár tíz kilométer átmérőjű lesz.
A Napnak is ez lesz a sorsa 3 milliárd év múlva, addig ki kell találni, hová és hogyan költözik át az ember.
Amikor csillagmag átalakult neutron csillaggá, akkor a haldokló csillag az óriásra megnőtt külső héját ledobja, benne a magban keletkezett, és a héjában is lévő többféle új anyaggal, ami az űrben egyesül a többi csillag által ledobott anyaggal, hidrogéngázzal és más anyagaival, atomjaival. És ebből lesz az új csillag.
Ez a csillagkeletkezési folyamat sok milliárd éve működik, azzal a nem kis különbséggel, hogy az új csillag már nem tisztán hidrogénből álló felhőkből jön létre, hanem a régebbi csillagok által ledobott héjak porát, és a felrobbant csillagok anyagát is beépíti magába, így keletkezik egy új csillag. A közepében lévő magfúziós reaktor ebből a vegyes poranyagból létrejőve keletkezik és működik, hoz létre új anyagokat.
A csillagok korát abból lehet megállapítani, ha színképelemzéssel megvizsgáljuk, hogy a hidrogénen és héliumon túl milyen anyagot tartalmaz, és minél többféle anyagot detektálunk, annál régebbi, idősebb a csillag. Mivel ezek az anyagok sok-sok csillagrobbanásból kerültek a vizsgált csillagba.
Ma a tudósok azt vizsgálják, hogy melyik csillagban van, esetleg kizárólag hidrogén és hélium. Ez a keletkezéskori állapot, tehát azok a legrégebbi csillagok.
A Világegyetem állandó átalakuláson megy keresztül, csillagok, galaxisok jönnek létre és hosszú év milliárdok után szétrobbannak, szétterülnek az Űrben. Az így keletkezett porból új csillagok, galaxisok születnek a gravitáció által.
Így jött létre a Tejút és benne Nap, és a Naprendszer, abban a Föld is.
Ahhoz, hogy ember és élet keletkezzen, nagyon sok csillagnak kellett hosszú ideig működnie, magjában magfúzióval, hogy az atomokat különleges nagy atomszámúra átalakítva, létrehozza azokat az atomokat, amelyek az emberi test működéséhez szükséges, rendkívül sokféle anyagot biztosítják.
Ugyanakkor felmerül, miért a Földön jött létre az élet. Azért történt az élet keletkezése pont a Földön, mivel annak a csillagködnek a létrejöttében azok a csillag (gyártó) csoportok éltek és robbantak fel, amelyeknek a közepében az élet létrejöttéhez szükséges anyagok, atomok keletkeztek.
Egyáltalán nem biztos, hogy minden csillagcsoport által létrehozott ködben az élet keletkezésének megfelelő csillagok, (gyártók), anyagok keletkeznek.
Az élet lehetőségéről az Űrben, a híres fizikus Stephen Hawking úgy írt, hogy annak valószínűsége elsősorban Földön volt lehetséges, másutt kicsi a valószínűsége az élet létrejöttének.
És így kétséges az élet másutt is a Világegyetemben.
Persze a leírtak alapján ilyen egyszerűen nem jöhetne létre az élet, a leírtak csak a fővonalakat tartalmazzák.
Maga az élet rendkívül bonyolult atomi, fizikai, kémiai, kvantumfizikai összetevők sokaságából áll, azok pontosan időben történő keletkezése, és összeépülésük sorrendjének eredménye az élet létrejötte.
Az ember szén alapú lény, rengeteg vegyület, fémek, szén és 60% víz, az emberi test fő összetevője, alkotója és formálója az evolúció, amellyel év milliárdok alatt nyerte el mai formáját. Igazolt tény, hogy az emberi test összetevői sok csillag robbanása után alakultak ki. De ettől még nem ember, és nem ez az élet. Az teszi emberré, élővé, hogy kíváncsi, gondolkodik, alkot és a Világegyetemet is kutatja, az Űrt is vizsgálja, keletkezésének eredetét keresi, túllát önmagán.
És így lehetséges sokféle más rendszerű élet másutt a Világegyetemben.
Ha a Földtől 12 milliárd fényév távolságra, a Tejútra hasonlító objektumot, és azon az élet létrejöttéhez szükséges anyagokat, komplex szerves molekulát (és cukrot is!) talált a J. WEBB teleszkóp, akkor igazán felvetődik az élet keletkezésének helye, módja, és idejének kérdése.
Ez felfedezés az eddigi elméleteket az élet keletkezéséről felülírja. Ha ott találtak olyan anyagokat, amelyek az élethez szükségesek, akkor felvetődik, sőt bizonyos, hogy nemcsak a Tejútban és a Földön jött létre, és lehet élet, de lehetséges, hogy az egész Világegyetemben létezhet élet sokféle, nekünk idegen formában.
Beszélni kellene arról, tulajdonképp mi is az élet. A Földet ismerjük, a rajta lévő sejteket, a dns-t, a rendkívül változatos élővilágot, halakat, állatokat, növényeket. Ezek igen bonyolult összetevői felépítését. De ezek csak vegetációk. A Föld csúcs élőlénye az ember.
A Földön élő minden élőlénynek vízre van szüksége ahhoz, hogy létrejöjjön, éljen. Így jogosan feltételeztük, az exobolygó kutatás során megfigyelték, hogy a csillagok körül forgó bolygóknak az élet zónájában kell keringenie, ahol annak központi csillaga lehetővé teszi az exobolygó felszínén jelentős mennyiségű víz jelenlétét, így az életet is.
Ugyanakkor felmerül, és egyáltalán nem biztos, hogy feltétlenül a Földhöz hasonló víz és szén alapú élet keletkezett a világegyetemben mindenütt. Lehetséges pl. szilícium alapú élet. A Világegyetemben igazán rengeteg lehetőség van új, még számtalan, általunk még nem ismert életforma létrejöttére.
Az élet csúcsa ott is egy „gondolkodó ember”, de a megjelenése az atomfizika, a fantázia és az ottani evolúció szerint jelentősen eltérhet.
A Földön az élet létrejöttéhez oxigénre volt szükség, amit élőlények, a kékalgák hoztak létre a tengerekben.
Jelenleg a levegőnk 21%-a oxigén a felette lévő fő rész nitrogén és más gázok.
Az első sejt keletkezése után 1 milliárd év múlt el, amíg kifejlődtek az összetett sejtek, amelyek osztódással szaporodtak, és ezek egymással különböző kombinációban egyesültek. Ebből alakultak ki az első sejtcsoport lények, amelyek különbözőképpen összeállva és szaporodva hozták létre a növényvilágot, a tengerek élővilágát és a Földön az állatvilágot.
Az állatvilág folyamatos fejlődéssel, hím és nő sejtcsere kapcsán, születéssel szaporodnak.
Az evolúció során sokféle nagy csoportot hozott létre. Az állatvilág fejlődése több milliárd éven keresztül tartott, amíg létrejött a jelenleg ismert élővilág.
Számunkra a legfontosabb az emberszerű lények létrejötte, amelyek a fán éltek és gyűjtögető csoportokat alkottak 2,5 millió évvel ezelőtt. Ezekből a csoportokból emelkedett ki cca. 1 millió évvel ezelőtt az emberszerű csoport, amely a fát elhagyva, már két lábon járva, csoportot alkotva élt, és tovább fejlődve eszközhasználattal vadászó, halászó életmódot folytatott.
Az ember fejlődése, evolúciója folyamatos volt, és bár az első ember létrejöttét Etiópiára helyezi a tudomány, de szerintem földrészenként több helyen is létrejöttek emberi csoportok, azonos fejlődési szinten. Az etióp népcsoport élelem hiányában vándorolni kezdett, így eljutott Európába, ahol szőke hajú népeket talált! A csoportok közt keveredés kezdődött, így a népesség is változott, majd tovább vándorolva eljutottak Szibériába és Amerikába is, ahol szintén voltak már ott kialakult emberi csoportok. Így a fejlődés nem állt meg, mert az ember formájú élőlények DNS-e azonos, így egyértelműen meghatározó a testalkatuk, lábon járásuk, eszközhasználatuk, csoportos vadászatuk, így biztosítva a több élelmet.
