BÁTOR UNOKÁMNAK

​H.F.

​

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Bátor nevű kis unokám azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mondjam meg, „mi van a világegyetemen túl?”
Ez a kérdés jelenleg foglalkoztatja a csillagász, asztrofizikus közönség 90%-át, még nincsen megoldás.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim és csillagász-asztrofizikai társadalom!

Föltette nekem a kérdést a 7 éves unokám, mondjam meg,” mi van a világegyetemen túl”. Nagyon büszke vagyok rá! 
Azt hiszem, ma még nem tud válaszolni a fizikusok közössége. De kezdjük el, az Önök nagy tudását használva, magam ismeretét hozzátéve megpróbálkozom válaszolni arra a kérdésre, amit egy kisfiú feltett.

Az jó, hogy ez a gyermek már most ezzel foglalkozik, tehát idáig jutott és innen tud továbblépni. Neki segített az, hogy születése után nemcsak mesekönyveket kapott és LEGO-t, de egyszerűbb csillagászati könyveket, csillagász képes könyveket adtam neki. Most ott tartunk, hogy az 50. oldalas csillagászati könyvet mohón nekiáll olvasni, miután átvette tőlem és még ebédelni sem hajlandó. Számomra hihetetlenül érdekes ez a nem mérhető kíváncsiság, és érdeklődés. Azt olvastam, hogy Einstein úgy nyilatkozott, hogy ő egy rendkívül egyszerű ember, csak rendkívül kíváncsi. Hát idáig, a rendkívüli kíváncsiságig a kis unokám is eljutott és jómagam is. De még annyit nem tudunk, mint Einstein.

A világegyetemen keletkezése

Ahhoz, hogy ez megtudjuk, előbb meg kell ismernünk a mi világegyetemünket, annak múltját, jelenét és jövőjét. Ebben nagyon sokat lépett előre a csillagászati tudomány. Azt kell megállapítani, hogy hogyan és miből keletkezett, a Világegyetem. Létrejötte egy régi teória szerint, részben még ma is aktuális, egy Nagy Bummal kezdődött. Az első 300.000 évben úgy nevezett inflációs, rendkívül gyors tágulás történt a születendő világegyetemben. Ez rendkívül nagy sebességű tágulást jelent, amikor is egy atom méretből pár óra alatt labdaméretű világegyetem alakult ki. Majd a Nagy Bumm során létrejövő plazma tartalmazta azt, amiből atommagok és később elektronok jöttek létre. Ezek alkották az első hidrogén és hélium anyagot. A többi anyag felhőként áramlott a világegyetemben, majd sűrűsödések jöttek létre, melyeknek saját gravitációja okozta azt, hogy még jobban sűrűsödjenek, és a közepükben kialakuljon egy szilárd csillagkezdemény. Ez az első csillagkezdemény óriási volt. A mai Napunknak cca. a milliárdszorosaként, óriási hőmérséklettel, ebből következően egy-két százezer év alatt felrobbant, és szétvetette a világegyetembe saját anyagát. Csakhogy képtelenségnek tűnik az, hogy az első óriás csillagok nemcsak hidrogént és héliumot tartalmaztak, de voltak benne fémek is, ami lehetetlennek tűnik, de valós.
Meg kell említeni, hogy ma úgy lehet meghatározni a csillagok korát, hogy színképelemzéssel megvizsgáljuk, hogy milyen „fém” anyagot tartalmaznak, minden fémnek minősül, ami nem hidrogén vagy hélium. Minél kevesebb benne a fém annál régebbi a csillag. Amelyikben nagyon sok fém van, és minél több, az már a sokadik csillagrobbanás és újjá keletkezés eredménye.
Eljutottunk addig, hogy felrobbantak az óriás csillagok, és azok porából és a Nagy Bumm után maradt plazmából és ködökből jöttek létre az új csillagok, a porból és plazmából, olyan módon, hogy amikor kellő saját gravitációt elértek, akkor megszilárdultak, és a közepükben megindult a magfúzió, amely folyamatosan új anyagokat teremtett, „fémeket”. A CSILLAGKELETKEZÉS folytatódott, és azóta is tart. A csillagokból spirálgalaxisok jöttek létre. Ekkor jöttek létre az első óriás fekete lyukak, a sötét anyag és a sötét energia, de a gravitáció is ekkor keletkezett.
Ez az egész Világegyetem keletkezés teória a Nagy Bummal hosszú ideig így működött.

De én ebben nem hiszek, hogy így keletkezett az egész Világegyetem!  

Sőt, meg kívánom említeni, hogy már a kezdete is a Nagy Bummnak aggályos, hiszen akkor még nem volt anyag, és miből lett a robbanás. Lehet mondani, hogy ha tudok jobbat, akkor mondjam azt.

Most következik: Több sík Világegyetem létezik, ebből szerintem úgy keletkezett az ismert Világegyetem, hogy két membrán – Brán sík alakú Világegyetem súrlódott egymással, és a súrlódás közben egymással anyagokat cseréltek, így is születhetett az ismert Világegyetem, amelynek 96%-át sötét anyag és sötét energia uralja, és a látható Világegyetem további 4%, amit szintén a sötét anyag tart össze és vezérel. Így aztán nekem nem okoz problémát annak feltételezése, hogy honnan van a sötét anyag és sötét energia.

A Világegyetemet sötét anyagból épült ismeretlen formájú, óriás méretű háló tartja össze. Ezen a hálófonatokon és csatlakozási pontokban vannak a csillagok és a spirálgalaxisok, valamint ködök. Ez a sötét anyagból álló háló tartja össze a Világegyetem összes objektumát.

                              https://www.csillagaszat.hu/wp-content/uploads/2020/03/cosmicvoid.jpg

Aquinoi Szent Tamás 1300-ban írta, hogy a világegyetem nem véletlenül jött létre:
„A dolgok mozgásban vannak, tehát létezik egy első mozgató
A dolgoknak oka van, tehát létezik egy kezdeti ok
A dolgok léteznek, tehát teremtő is van
A tökéletes jóság létezik, tehát létezik annak forrása is
​A dolgokon terv látszik, tehát azok valamely célt szolgálnak”

Érdekes az, hogy Aquinoi Szent Tamás már akkor is tudta, hogy a Teremtő hogyan teremtette, észérvekkel a Világegyetemet.

https://en.wikipedia.org/wiki/File:2MASS_LSS_chart-NEW_Nasa.jpg

Az ismert Világegyetem képe, amely azt mutatja hogy az ismert csillaghalmaz objektumok hogyan helyezkednek el a Világegyetemben.

Amit eddig leírtam, tökéletesen bizonyítja a Teremtő által tervezett és megvalósított keletkezést.
Fizikai tények támasztják alá, amelyek igazolják a Teremtő és Tervező létét és folyamatos működését. Nem elfogadható az az elképzelés, hogy az Univerzum, benne a Világegyetemekkel csak a semmiből lett. A semmiből nem lesz semmi.

Kellett hozzá a Teremtő, az általa létrehozott Univerzumban, a mi Világegyetemünk is létrejöhessen az általa teremtett anyagból!​

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) 2,7K

A legfontosabb problémánk az volt, hogy megmérjük a Világegyetem méretét, amelyről több feltételezés van.

Egyik metódus, hogy gömb alakú a világegyetem, másik metódus hogy síklemez a világegyetem. Mindegyik jó.
​Csakhogy a jelenleg ismert legkiválóbb műszerek, űrteleszkópok és célzottan görbületmérő űreszköz sem talál lehetőséget arra, hogy a világegyetemnek görbülete lenne. Ebből következően nem  gömb alakú a világegyetem, valamint a nyereg alakú is kiesne. Marad a sík világegyetem, amely természetesen lehet végtelen sík. Itt már közelítünk a méretkérdéshez, mert a méret az elején felmerült kérdés szerint is domináns.
„És mi van a Világegyetem után?”
Jelenleg a csillagász tudomány ott tart, hogy a világegyetem sík és nem véges, de végtelen. A gömb és nyereg alak esetében mindig lehet végtelen, de véges.

Meg kellett mérni a méretét. Mivel óriási a világegyetem és nem tudjuk a határát, ezért megpróbáltuk a felét mérni. A felét mérve érdekes módon mindenhonnan és minden irányban 13,8 milliárd fényévet mértünk. Azért mértünk ennyit, mert a jelenlegi optikai műszereink ilyen messze látnak, a legmodernebb is. Tehát ez bizonyos fokig bekorlátozza a világegyetem határának megismerését.

 De az emberi tudás határtalan, mert a mikrohullámú sugárzás sokkal messzebb lát, és van még a csillaggyertyákkal végzett mérés, ami szintén sokkal messzebb lát, ezek mindegyike cca 46 milliárd fényévet mutat sugár irányban, de nem egyforma értéket mutatnak. Tehát eszerint a Világegyetem 92 milliárd fényév méretű lenne ezekkel a mérő eszközökkel. De sajnos ez sem mutatja a Világegyetem valós fizikai méretét.
Én még mindig abban hiszek, hogy mi oly kicsik vagyunk a végtelenhez képest, és bár a műszereink csodásak, de még nem tudják a végtelen határát megmérni.

MÉRÉSEK

Az emberiség egyre nagyobb és bonyolultabb teleszkópokat épített, de ezekkel továbbra sem tudjuk megválaszolni, hogy az univerzum véges-e vagy végtelen. Annyit mondhatunk mindössze el, hogy az általunk megfigyelhető univerzum hatalmas: 92 milliárd fényéven terül szét. Probléma ugyanis az a teleszkópjainkkal, hogy csak azt tudjuk velük megfigyelni, amit megfigyelhető.
Az már letisztázott kérdés, hogy az ősrobbanás 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt, vagyis a fénynek mindössze ennyi idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy az adott pontból eljusson a teleszkópunkba. Valójában még annál is többet látunk azonban, amekkora távolságon elméletileg a fény ezen időszak alatt áthaladt volna, aminek az oka az univerzumtágulás. Ennek köszönhető, hogy egymással két ellentétes irányban (az univerzum alakjára is kitérünk mindjárt) egyaránt 46 és 46 milliárd fényévnyi távolságból tudjuk a beérkező rádióhullámokat érzékelni. A kettő együtt pedig a már említett 92 milliárd fényév, ami az általunk megfigyelhető Univerzum határa!
De egy fontos tényező: a Fény másodpercenként 300 000 km-t tesz meg, pontosítva 299.790 km. A13.8 milliárd fényév nagyon sok másodperc, úgyhogy amit most látunk, az rettentő régen történt, nem biztos, hogy a valót látjuk. Ezen a határon még az ősrobbanásból visszamaradt sugárzást, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (SMB) is meg tudjuk figyelni, de valójában még ez sem a mindenség vége, a világegyetem vélhetően ennél is tovább tart.

Magyarán, az Univerzum végtelenségével kapcsolatos kérdésre nem fogunk tudni távcsövekkel, műszerekkel választ adni. Az elmúlt évtizedekben ezért annak tisztázása került előtérbe, hogy milyen alakja lehet az univerzumnak – ezzel kapcsolatban pedig döntő szerephez jut a görbület. Amennyiben a kozmoszban negatív görbületet fedezhetünk fel, úgy nyeregalakja van, ha pedig pozitívat, úgy egy gömbre kell gyanakodnunk, végül egy lapos univerzum esetén egyáltalán nincs görbület.
A gömbölyű világegyetem egy ideig nagyon kedvelt modell volt, Einstein egy például véges, ám határtalan univerzumnak nevezte.  

A nyolcvanas évek végétől kezdve azonban egyre több olyan megfigyelőállomást állítottak pályára a Föld körül, melyek az említett CMB tanulmányozása alapján végeztek hihetetlenül precíz számításokat, és ez alapján arra jutottak, hogy az univerzumban egyáltalán nincs görbület. Magyarán ameddig csak mérést tudunk végezni, a kozmosz lapos, ami nem zárja ki, hogy gömbölyű legyen, csak az esetben felfoghatatlanul hatalmas gömbről van szó. Olyan óriásiról, amelyen a jelenlegi megfigyelő technológiánk egyáltalán nem érzékel görbületet. Számunkra tehát az univerzum lapos, mint egy (akár végtelen) papírlap – vagyis bármely irányban elindulhatunk, és az univerzum végéig többé-kevésbé hasonló ahhoz, amit most látunk belőle. Egy ilyen univerzumnak sosem jutunk el a szélére, csak egyre újabb és újabb galaxisokat fogunk benne felfedezni. Mivel pedig a lapos univerzum megfelel a megfigyeléseinknek és az elméleteinknek is, ezért jelenleg ez a teória képezi a modern kozmológia alapját. Tehát végtelen.

Mindehhez vegyük hozzá, hogy a jelenleg elfogadott elméletek szerint az univerzum tágul, amennyiben pedig ez a tágulás örökké tart, akkor elképzelhető az is, hogy bár jelenleg talán az univerzum véges, de a végtelen jövőben végtelen lesz. Valójában azonban jelenleg senki sem tudja a választ arra a kérdésre, hogy a mostani állapotában a világegyetem véges vagy végtelen.

Kicsit nehéz megérteni miről van szó, de ez a laposság valójában egy két dimenzióra alkalmazott analógia, amit a csillagászok használnak. A dolog lényege ugyanis, hogy az univerzum leírására az euklideszi geometria az alkalmas: tehát két párhuzamos vonal sosem találkozik, valamint egy háromszög belső szögeinek összege mindig 180 fok lesz a síkon mérve. Amennyiben az univerzumot valamiféle görbület jellemezné, úgy ezek a megállapítások nem lennének igazak – egy gömb felszínére rajzolt háromszög szögeinek összege nagyobb lesz 180 foknál. Ez tehát a jelenleg elfogadott, lapos világegyetem-elmélet. Azonban nem kizárt, hogy valamikor a jövőben, a mostaninál precízebb műszerekkel meg tudjuk mérni, hogy valamennyi görbület akad az univerzumban, így pedig majd új elméletekkel kell akkor előállni. Ráadásul – ahogy arról szó volt – a gömbölyded formát jelenleg sem zárhatjuk ki, csak ebben az esetben egy elképzelhetetlenül óriási gömbről beszélünk. A jelenleg is zajló, kozmológiai krízisre (ez az univerzum tágulása kapcsán a begyűjtött adatokban mutatkozó ellentmondásokra vonatkozik, amelyek nehezen megmagyarázhatóak egy lapos univerzum esetén, cserébe egy gömbölyű univerzum esetén még nehezebben) pedig inkább ki se térünk, mert az univerzum végességére vonatkozó kérdésünkre már a jelenlegi modellel sem adható megnyugtató válasz, hiszen – ahogy az fentebb kifejtésre került – egy lapos univerzum is lehet akár véges, akár végtelen.

Beszéljünk inkább arról, hogy mit jelenthet egy véges vagy végtelen univerzum!
Az előbbi esetben az ugye a nagy kérdés, hogy mi található a mindenségen túl. Ezzel kapcsolatban pedig határt csak a fantáziánk szabhat.

A végtelen világegyetem azonban ennél is érdekesebb kérdéseket vet fel.
Vagyis ha kellően távol utazunk a végtelenbe a Földről, akkor előbb-utóbb szembe fogunk találkozni önmagunkkal. Ehhez nincs szükség párhuzamos univerzumra, dimenzióugrásra, csak utazásra a végtelenbe. A dolog azonban ennél is meredekebb: ebben az esetben ugyanis nem csak egy hasonmásunk (bár az ugye nézőpont kérdése, hogy ki kinek a hasonmása) kóricál odakint, hanem végtelen, méghozzá teszi ezt mindegyikük a saját végtelen számú, a miénkkel teljesen azonos, megfigyelhető univerzumában. Emellett pedig szintén végtelen „duplikátumunk” kezdett el hozzánk hasonlóan utazni a végtelenbe, hogy találkozzon valahol saját magával.

Az űrben épülni fog egy Ligo gravitáció mérő több 10 kilométeres méretű érzékelő karokkal.

                  A tervezett Einstein-teleszkóp ábrája

Egyetlen földalatti gravitációs hullám-megfigyelő központot is képzelnek el, az úgynevezett Einstein-teleszkópot (ET), mely új képességekkel rendelkezne.
„Olyan infrastruktúrát szeretnénk megvalósítani, amely képes 50 éven keresztül kiszolgálni a detektorok összes fejlődési útját” – mondta Michele Punturo, az olasz perugiai Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet fizikusa és az ET irányítóbizottságának társelnöke.

Az ET több „V” alakú interferométert tartalmazna, 10 kilométer hosszú karokkal, melyek egy egyenlő oldalú háromszögben helyezkednének el mélyen a föld alatt, hogy elősegítsék a rezgések kiküszöbölését. A három mutató interferométer karokkal, az ET meghatározhatná a gravitációs hullámok polarizációját, vagyis azt az irányt, mely felé a teret nyújtják. Ez segíthetne megtalálni az égbolton a forrásokat, és megvizsgálni a hullámok alapvető természetét.
És az állandó pici földrengésekkel mi lesz? A Földön nincsen állandóan nyugodt terület.

Az ET 1,7 milliárd euróba kerülhet, két helyszínt fontolgatnak, az egyiket Belgium, Németország és Hollandia határán, a másikat Szardínia szigetén.

Tehát kis unokámnak befejezésül azt tudnám mondani, hogy minden relatív, attól függ, mihez hasonlítjuk, oly picinyek vagyunk a Világegyetem méretéhez képest, hogy jelenleg, nem tudjuk megmondani, hol van a Világegyetem vége. Lehet, hogy soha nem tudjuk megmondani, azt hogy a Világegyetemnek hol, és milyen messze van a széle, mivel végtelen méretű.

De nem adom fel, régi elméletem igazolja, hogy van végtelen.
Ez az egész Világegyetem keletkezés teória a Nagy Bummal hosszú ideig működött. Én ebben nem hiszek.

A Világegyetem  végtelenségének állítása, magyarázata, bizonyítása      
Invention – Ferenc Hollósi – Hungary                                            
Budapest, 2019.03.09.

10 évvel ezelőtt volt az a gondolatom, Stephen Hawking könyveit olvasva, hogy a Világegyetem végtelenségét hogyan tudnám megmagyarázni.  Azóta több idő elmúlt, és mivel más, nálam magasabb végzettségű csillagász, asztrofizikus nem jutott hasonló következtetésre, úgy gondoltam, mégis közzé teszem újszerű megközelítésemet, ötletemet a Világegyetem végtelen voltáról.
Az ismert Világegyetem keletkezését és létét sokan sokféleképp magyarázzák, bizonyítják, és közben az alapvető számok, a Világegyetem mérete, folyamatosan változnak.
A Világegyetem mérete az állítólagos fénysebességű külső tágulás kapcsán fénysebességgel változik.
Ezért észleleteink, következtetéseink szintén fénysebességgel fölülbírálandók, mivel amortizálódnak.
Jellemzően az ismert Világegyetem méretét mindig egy irányban adják meg, 13,8 mrd fényév sugárirányban, de szerintem a Világegyetem térbeli, és ha egyik irányban 13,8 mrd fényév, akkor a másik irányban is 13,8 mrd fényév, sőt a tér minden irányában 13,8mrd fényév?? Nem beszél senki arról, hogy mennyi a Világegyetem térbeli mérete.

Jönnek új ötletek az asztrofizikusok által, Morgan Freeman közvetítésével, új magyarázatokkal. 
De nem jutnak el az igazi következtetéshez. Feltételezésem szerint, nemcsak egy, általunk ismert” vagy ismeretlen?” világegyetem létezik, hiszen csak addig látunk, amíg a legjobb űrteleszkópunk, jelenleg a Hubble lát. De hogy azután, „az ismert Világegyetemen” kívül a semmi, vagy valami más is létezik, senki nem meri kimondani, feltételezni. Pedig van, kell lennie!

Én úgy gondolom, hogy az ismert Világegyetem méretétől függetlenül, egy végtelenül nagy anyagnak az atomi alkotórésze. Az általam elképzelt végtelen Világegyetem – úgy gondolom -  szintén egy még végtelenebbül nagyobb anyagnak az atomi alkotórésze. ​Ha a gondolatot folytatjuk és végtelen sokszor megismételjük, így makro pozitív irányban kiírhatjuk a végtelen jelet, és ez a magyarázata a Világegyetem végtelenségére, nem csak síkban, de térben és időben is.

Igen ám, de ha igaz a matematika, ha valaminek van pozitív és végtelen állapota, akkor kell, hogy legyen másik irány is!
Azaz a Világegyetemünket, Napot, Földünket, tárgyainkat, testünket alkotó atomok  nem bonthatók tovább jelen ismereteink szerint, holott ugyanezek az atomok végtelen sok kicsi univerzumból állnak.
Majd a sort és a gondolatot folytatva a végtelen kicsi irányban egyre kisebb és kisebb anyagokat feltételezve, és azoknak atomi alkatrészeit elgondolva, eljutunk a végtelen irányban a mikro és még mikróbb méretek és a végtelen felé.

Tudott dolog, hogy a matematika szerint a végtelenek a végtelenben találkoznak, így talán magyarázatot nyer, a jelenleg erősen kutatott newtoni fizika és a kvantumfizika együttes magyarázata.

Számomra, aki valaha ateista voltam, úgy hiszem, kell lennie egy végtelen tudatnak, „Isten”, -nek, amely létrehozta a fizikában és a matematikában nehezen magyarázható végtelent is, megalkotva annak newtoni és kvantumfizikai tulajdonságait, amely végtelen ideje folyamatosan újraszületve létezik, volt, van és lesz!

A káosz és a káosz elmélet az újraszületés lételeme a Világegyetemben, és a körforgás soha nem áll meg.

De a Világegyetem megismerésének feljlődése soha nem áll meg, hiszen mint írom a Világegyetem végtelen. Valamint fénysebességel tágul!? 

Itt lejjebb következik a legújabb anyag, melyből az derül ki, hogy amit több mint 20 évig kutattak a fizikusok, most sikerült megoldani a sötét energia keletkezésének módját a fekete lyukakból. Ebből az következik, hogy semmit nem szabad feladni, soha. Mindig jöhet egy új gondolat, új megoldás az asztrofizikában, és az életben is.

Csillagászati forradalom? – Először találtak bizonyítékot arra, hogy a fekete lyukakból származhat a rejtélyes sötét energia​

                      A rejtélyes energia az új bizonyíték alapján a galaxisok közepén található hatalmas fekete lyukakból származhat.

A kutatást kilenc különböző országból származó 17 tudós tette közzé két tanulmányban – az eredmények nem csak működőnek látszó teóriát nyújtanak a sötét anyag eredetéről, de újradefiniálhatják azt is, amit a fekete lyukakról eddig gondoltunk.
Kezdjük az elején: mi az a sötét anyag? Az 1990-es években fedezték fel, hogy az univerzum tágulásának a sebessége gyorsul – magyarán a dolgok nem csak távolodnak egymástól, de ezt egyre gyorsabban teszik. Ez nem kevés fejtörést okozott és okoz, mivel az objektumok közötti gravitációs vonzás miatt elvileg éppen, hogy lassulnia kellene ennek a tágulásnak. Hacsak nem veszünk valamit észre. Ez a valami tehát a feltételezett „sötét energia”, amely erősebben távolítja el egymástól a dolgokat, mint ahogy a gravitáció egymáshoz vonzaná őket. Mindez Einstein koncepciójára vezethető vissza (amit akkor egyébként elvetettek) – a gravitáció ellenében ható kozmológiai állandóra, amely lényegében ellene hat annak, hogy az univerzum a gravitáció miatt önmagába omoljon.

Amikor az említett gyorsulást felfedezték, akkor leporolták a fenti teóriát is, és arra jutottak, hogy ennek az alapeleme egy olyanfajta energia, amely magába a téridőbe van ágyazva – ez a vákuum energia. Ez az energia az tehát, amely egyre inkább ellöki egymástól a dolgokat, és emiatt gyorsul az univerzum tágulása.

Azonban akadt egy probléma, méghozzá éppen a fekete lyukak. Ezeknek ugyanis olyan brutális erős a gravitációs vonzásuk, hogy nehéz nekik ellentartani – különösen igaz ez a fekete lyukak centrumára, ahol minden szétesik a gravitáció hatására a „szingularitás” elnevezésű jelenség során. Ha pedig már itt tartunk, térjünk kicsit ki a fekete lyukakra!

A fekete lyuk akkor alakul ki, amikor egy hatalmas tömegű csillag az életútja végére ér – a leghatalmasabb fekete lyukak (supermassive black hole) pedig a galaxisok közepén találhatóak. Ezek tényleg hihetetlen sűrű objektumok – a Napunk tömegének a sokmilliószorosával, sőt akár sokmilliárdszorosával rendelkeznek – mindez azonban relatíve kicsiny térben sűrűsödik össze. Ezen objektumok gravitációs ereje tehát elképesztő. A fekete lyukak tömege pedig még növekedhet is, ahogy a lyuk mind több anyagot nyel el, vagy összeolvad egy másik lyukkal. A kérdés pedig, ami a sötét energiával összefügg (mindjárt meglátjuk, miért), hogy:

Biztosan csak az előbbi két jelenség állhat a fekete lyukak növekedésének a hátterében?

A mostani kutatás alapvetően tehát ezt a kérdést kívánta tisztázni, és ennek érdekében az univerzum kilencmilliárd évét felölelő adatot néztek át. A kutatók az óriás elliptikus galaxisoknak nevezett galaxisok egy bizonyos típusát vizsgálták meg, amely a világegyetem korai szakaszában fejlődtek ki, majd úgynevezett alvó galaxisokká váltak.
Az alvó galaxisokban már nem képződnek többé csillagok, így a közepükön található fekete lyuk már nem tud további anyagot elnyelni. Magyarán az ilyen fekete lyukak esetleges további növekedése nem magyarázható pusztán azzal, hogy anyagot nyel el, mert ilyen anyag ezekben a galaxisokban már nem fordul elő.

A kutatók ezután megvizsgálták miként festenek a távoli még fiatal (illetve nekünk annak látszó) galaxisok a hozzánk közeli, „lokális” alvó galaxisokhoz képest. Az adatokból pedig az látható, hogy ez utóbbiak esetén a fekete lyukak növekedése jóval nagyobb, mint amit a fenti két folyamat (anyagelnyelés, egyesülés) magyarázni tud – konkrétan az alvó galaxisok fekete lyukai 7-20-szor nagyobbak, mint a fiatal galaxisokéi.
De akkor milyen hatás felelős a lyukak extra növekedéséért?

A kutatók ezután további galaxisokat is megvizsgáltak az univerzum evolúciójának különböző szakaszaiban, és ezek erős összefüggést mutatnak az univerzum mérete (tágultsága) és a fekete lyukak tömege közt.

Mindez tehát az első megfigyeléses bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a fekete lyukak valóban tartalmaznak vákuumenergiát, és hogy „kapcsolódnak” az univerzum tágulásához, mivel a tömegük az univerzum tágulásával növekszik – ezt a jelenséget pedig „kozmológiai csatolásnak” (cosmological coupling) nevezik. Ha mindezt a további megfigyelések megerősítik, a kozmológiai csatolás újradefiniálhatja a fekete lyuk fogalmát. Ezen felül azonban a megfigyelés arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy az univerzumban mért sötét energia mennyisége a fekete lyuk vákuumenergiájával magyarázható, mivel a szuper és ultramasszív fekete lyukak tömegének gyarapodása alapján ezek az objektumok vákuumenergiát tartalmaznak, vagyis ők biztosítják a sötét energiát, és így nem kell csillagokat elnyelniük a tömegük növeléséhez.

Miként az egyik kutató fogalmazott:
„Ha igaz ez a teória, akkor ez az egész kozmológiát forradalmasítani fogja, mert végre van magyarázatunk a sötét energia eredetére, és folyamatos gyarapodására, amely már több mint 20 éve zavarba ejti a kozmológusokat és az elméleti fizikusokat.”

Budapest, 2023. 02.24.

​Hollósi Ferenc