Az emberi élet keletkezése és rejtélyes működése,
a hosszab élet titka, új fizika születik

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a „nagyok” által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

A világegyetem a semmiből, a teremtő által sem jöhetett létre. Ahhoz mindenképpen anyagnak kellett lennie!
​Az anyag az űrben is van, 4-5 m3-ként 5-10 atom vagy anyag észlelhető. És mivel a világűr végtelen, kellő mennyiségű anyagot tartalmazott ahhoz, ott, hogy az ismert világegyetem anyaga létrejöhessen, sőt a világegyetemet alkotó anyag körül „üresség” van, és mint az űrben, itt is hasonló mennyiségű anyag van m3-ként, amelyből az ismert világegyetemhez hasonlító, másik világegyetem is létrejöhetne.
De a világegyetem keletkezéséhez nemcsak atomi anyagok, hanem valós anyagok is szükségesek, amelyek a kvantumködből és a kvantumhabból jönnek létre. A kvantumködből jönnek létre a hidrogén atomok, ebből alakul ki a világegyetem összes építőanyaga.
A kvantumhabból jött létre a világegyetemet alkotó minden más anyag, a Mengyelejev tábla szerint. Ezek összessége felhőbe tömörülve, majd gravitációjuk által összeomolva, hozták létre az első óriáscsillagokat. Ezek az óriáscsillagok később felrobbantak, és nemcsak a hidrogén anyagát tartalmazták, de mindenféle más anyagot is. Az így létrejött anyagokból új csillagok jöttek létre, amelyek tartalmazták az új hidrogén anyagot, de más elemeket is, amelyeket összevonva fémeknek nevezünk.

Egy csillag korát úgy lehet megállapítani, hogy színképelemzéssel vizsgálva a fényét, megnézzük, mennyi fém nevü, de többféle anyagot tartalmaz. És minél kevesebb fémet tartalmaz, annál idősebb a csillag.

Egy gyönyörű galaxis?

A Tejút méretű galaxisok, amelyek idősebbek, mint a Tejút (James Webb)

Ez lehetetlennek tünik, mivel ekkora galaxisok létrejöttéhez cca. 3 milliárd év szükséges. Ugyanakkor már megszokottá válik, hogy az űr és a világegyetem lehetetlen dolgokat lehetetlen időben hoz létre. De az is lehetséges, hogy a fény terjedésének mérése okozza a hibát, de ekkora eltérés nem lehetséges. Hogy sokkal előbb jöttek létre a fenti galaxisok, mint ahogy a mi ősi világegyetemünkben a plazma kialakult volna.

Ezt úgy képzelem el, hogy egy Másik világegyetem jött létre, előbb egy anyagtömegből, benne a három Tejút méretű galaxissal. Majd cca. 3 milliárd év múlva, a másiktól távolabb alakult ki a mi világegyetemünk plazmatömege, és amikor a plazmatömegből létrejöttek a csillagok, galaxisok, akkor létrejött a gravitáció is. Ekkor egyesült kölcsönhatással, gravitációval a három Tejút méretű galaxis és az ismert Világegyetem. Igy feloldódik a lehetetlen probléma, azzal, hogy előbb jött létre 3 milliárd évvel a három Tejút méretü galaxis, és sokkal később keletkezett a mi Világegyetemünk, benne a Tejúttal.És most, miután ismertettem a 3 tejút méretű galaxis 3 milliárd évvel előbbi keletkezésének egy lehetőségét, belefutottam a lényeges dologba, nem is figyeltem mit írok.

Azt bizonyítottam írásommal, hogy létezik, ami eddig kérdéses volt, másik világegyetem, és aránylag közel kell lennie hozzánk.

Most igazán kiváncsi lettem, vajon a James Webb teleszkóp a 3 ősi, esetleg idegen tejutakat megvizsgálta-e spektroszkóppal, mert van neki ilyen müszere is, és ha mért, akkor milyen anyagokat mért, melyik világegyetemhez hasonló az anyagösszetétele a 3, tejút méretű galaxisoknak?
A minden irányban végtelen, Űrben, egyszerüen lehetetlen, hogy csak egy a multiverzumban, csak egy világegyetem létezik, és benne, csak egy, értemes lényekkel élő bolygó létezik?
A végtelen Űrben, végtelen mennyiségű multiverzumnak kell lennni, és sok világegyetemnek kell lennie. Jelenleg csak egy világegyetemet ismerünk, a miénket, ez feltételezi, hogy többnek is kell lenni, bennük bolygókkal és értelmes lényekkel.

 Állításomat alátámasztja, hogy a Földön, a Déli-sarkon dolgozó csillagászkutatók másik Világegyetem anyagát észlelték. Ez az anyag abban is különleges, hogy benne a Földhöz képest ellenkező irányban telik az idő.

Vagy csak arról van szó, hogy a fény terjedési távolsága nem haladhatja meg a 14mrd fényévet. Ugyanakkor, ha ilyen rég, vagy még régebben létrejöhettek, igen, de akkor miért láthatjuk csak most. A fentiek azt igazolják, hogy a fenti 3, Tejút méretű galaxisok 3 milliárd évesek, korábban keletkeztek, mint a Világegyetem létrejötte.
Tejút méretű galaxisok, amely galaxisoknak a kialakulása, létrejötte, három milliárd fényévben mérhető! De a ma is érzékelhető, látható „14mrd fényév” akkor a világegyetem keletkezéséről leírt és tudott elképzelésünk, fizikánk nem helyes!
A felfedezés tehát arra utal, hogy a korai 3 univerzumban a galaxisok formálódása a vártnál jóval hatékonyabban és gyorsabban is történhetett, így egyes masszív galaxisok kialakulásának során a szokásos akadályok, amelyek a formálódás útjába állhatnak, nem játszottak olyan nagy szerepet, mint más esetekben. Ezt mutatja James Webb Űrteleszkóp.

A fentiek azt igazolják, hogy ezek a Tejút méretű galaxisok korábban keletkeztek, mint a világegyetem létrejötte. Ami persze képtelenség.
Vagy csak arról van szó, hogy a fény terjedési távolsága nem haladhatja meg a 14mrd fényévet, akkor a 14mrd fényévről, a világegyetem keletkezéséről leírt és tudott elképzelésünk, fizikánk nem helyes. A keletkezéssel egyszerre, egyidőben nem jöhettek létre 14 mrd fényévre a tejút méretű 3 db galaxisok.
Újra kellene értelmezni a fizikát és új világegyetem keletkezést kell kialakitani és bizonyítani.
A mutatott képek bizonyítanak, csak nem tudjuk, mit. Még az is lehetséges, hogy a világegyetem létrejötte nem 14mrd fényéve történt, hanem előbb?
Az olyan állitás, hogy 14-15 mrd fényév a Világegyetem mérete, nem mérés, mivel a fény terjedésének ez a méret a határa. Az lenne hiteles, ha rádióteleszkóppal határoznák meg a távolságokat mindenütt, az talán messzebb lát. Csak feltételezés van arról is, hogy milyen nagyságú a Világegyetem, 93 mrd fényévre, de ez a méret nem egy éles határvonal, inkább lassú átmenet az Űrbe, igy a mérete is csak valószínűsíthető, valószínűséggel lapos és végtelen hosszúra nyúlik ki. Ha a téridő végtelen, egy idő után meg kell, hogy ismételje önmagát, ez egy esetleges, talán lehetőség, mivel véges az, ahogyan az elemek rendeződhetnek a térben és időben.

Ez azt jelenti, hogy végtelen verzió létezik belőlünk, ezek közül van, aki épp ugyanazt csinálja, mint mi, de olyan is akad, akin egy másik felső van, vagy aki teljesen másképp éli az életét?? 
Hát ez bizony mese gyerekeknek, szinte biztos, vagy kizárt, hogy a másik világegyetem ugyanilyen lennne mint a mienk. Az különösen lehetetlen, hogy egy ugyanolyan ember, éljen, mint én, vagy mint a kedves olvasó, mindenféle azonosságokkal! Viszont az biztos, hogy van másik világegyetem, de az más úton jött létre, és a hasonlóság sem bizonyos. Az is lehet, hogy nem szén alapú az élet, és négy lábon élnek, valamint repülve járnak, és szilicium alapú az élet ott, és víz sem biztos, hogy van.

A 3 tejút méretü galaxis láthatósága távolról, úgy is lehet, hogy mindhárom esetben fekete lyukak által kialakitott gravitációs lencse nagyítja fel a látható méretekre.
Ezért tünnek egyszerre közelinek, valójában ezek ténylegesen távol vannak!
Igen lehet, hogy távolabb vannak, de a 14mrd fényév távolságon túl nem tud a fény látni!

A saját Tejútrendszerünkön kívül az M92 gömbhalmazban lévő csillagok kora 13,8 milliárd fényévre tehető, és a JWST észrevett néhány nagyon távoli galaxist, amelyek kora még mindig vitatott, de semmi sem tűnik sokkal régebbinek a HD 140283.
A csillagok korát általában abszolút fényességük és összetételük alapján becsülik meg.
A  korai világegyetem nem tartalmazott mást, csak hidrogént és héliumot.  A legtöbb  nehezebb elem csak a első óriás csillagok generációjának halálakor keletkezett. Szóval minél alacsonyabb ezeknek az elemeknek a koncentrációja, annál idősebbnek gondolják őket. 
Ez azonban nem tökéletes módszer. Nemcsak a mérések során követhetnek el a szakértők hibákat, hanem az is előfordulhat, hogy az első szupernóvák nehézfém termékei nem mindig keveredtek egyenletesen. 
Következésképpen, még senki sem kételkedik abban, hogy a Methusalem-csillag nagyon öreg, és betekintést nyújt a korai világegyetembe, addig háromból két becslés egyáltalán nem támaszt kihívást a világegyetem korával kapcsolatban. Még ha a csillag kora helyes is, egy kicsivel idősebb, mint a világegyetem, sokkal hihetőbb magyarázat a jelenségre, mint egy olyan, amely szerint egyáltalán nem volt kezdete?

Új hír, a Világegyetem egy irányba halad, de azt, hogy merre halad nem tudjuk, mivel az Űrben nem látunk  másik legalább kettő objektumot amikhez viszonyitani  lehetne a haladását! Az is lehetséges, hogy egy másik világegyetem vonzerejét érzékeli az Űrben! 
 A fény is veszít az energiájából, az eddigi távolság mérések a világegyetemben nem felelhetnek meg, felülvizsgálatuk szükséges.

Az élet létrejötte a Világegyetemben

Az állatvilág az első sejttel jött létre? Az első sejt a Földön a legelfogadottabb teória szerint az őslevesből keletkezett. Olyan módon, hogy megfelelő fizikai, kémiai, hőmérsékleti körülmények jöttek létre, amelyekből létrejöhetett az első RNS, de ehhez 140 lépésben, hat különböző vegyületből, A,T,G,C, a véletlenszerű folyamatoknak helyes sorrendben kellett történnie. Jelenleg az önmagát másolni tudó RNS csak egy élő sejtben valósul meg. 
A keletkezésekor nem volt még élő sejt. Az első RNS molekula véletlenszerü létrejöttéhez 10¹¹⁰-en kezdővegyület kellene, hogy az őslevesben legyen. Ez az óriási szám meghaladja a világegyetem összes molekuláinak számát, amely csak 10 ⁸⁰-on. 
Ez azt bizonyítja, hogy spontán soha nem jöhetett volna létre önmásoló RNS. Ha a véletlenszerű létrejötte és önmásolása nem lehetséges, akkor ma nem létezne.
De az élet létezik! 3, 5 milliárd éve, és spontán önmásoló! Ez véleményem szerint azért vált lehetségessé a Tejútban, mert az annak közepében lévő óriás feketelyuk, a Sagittarius A hatalmas mérete, gravitációja és forgása által a körülötte lévő csillagok, ködök anyagait keverve, molekuláris és atomi ködökből létrehozta a 10 110 hatványon lévő vegyületszámot ahhoz, hogy létrejöjjön az RNS, majd a DNS is!
Így valósult meg a világegyetemben az élet első sejtje, benne a DNS-sel.
Ez kerülhetett különböző,  meteoritok, meteorok által vagy más módon a Földünkre, cca. 3 mrd évvel ezelőtt, és azóta, folyamatosan és hibátlanul másolják önmagukat.
Ahhoz, hogy az RNS a semmiből létrejöjjön, és abból DNS lehessen, 3,5 mrd évvel ezelőtt, mindenképp szükséges volt a Kvantummechanika alagúthatással történő részvétele. Majd ebből lett a DNS kettős spirálja, az állatvilág és a növényvilág, életének alapja, minden sejt.
Ez is igazolja a kvantumos alagúthatást, a sejtek fő alkotórészét az őnmásolásban és a szaporodásban. 
Ha az első és sokadik RNS és a DNS-ek is létrejöttek, ezekből csak lassan lehetett élő sejt. Ebben a kvantum alagúthatás is szerepet játszott, így valósultak meg a sejtek, közepében a sejtmaggal és a DNS-sel. A sejtekből úgy lehetett élet, hogy lassan csoportokba egyesültek, és egy csoport volt egy élő objektum, például, a stromatolitok, az első ismert sejtcsoportok. 
 Az  állatvilágban, a növényvilágban és az emberben, a kvantummechanika által létrejött önreprodukáló DNS, amely 3.5 évmilliárd óta reprodukálja önmagát hibátlanul. De piciny hibát is vét, az evolúció is műkődik ezt tapapsztaljuk számtalan változó élőlény létezik a Földön ezek mind változtak,vagy megszüntek az  űrobjektum által kipusztulak az óriás szauruszok és utánuk, csak a földön csak üregekben és kivéve és a barlangokban élő kis méretű  lények maradtak élve. Ezekből jöttek létre az evolució által a jelenleg ismert lények és növények főrésze a 3.5 milliárd éve hibátlanul önmásoló DNS mindennek alkotója egy pici változásokkal. 
Ma nincsenek szauruszok, de vannak, farkasok, utódja, kutyák, macskák, tehenek, lovak és  más  haszonállatok, amit az ember nemesitett ügyes trükökkel. Valamint a tengeri élőlények milliárdjai és az őserdőben fákon élő sok ezer féle állat és a majmok családjai az eszköz használók de nem alkotó tipusok, ezek mellett fejlődőtt a fán élő ember törzs amely rájött öntanulással, hogy a földön is van élelmiszer ezért lejöttek a fáról a ez az evolúcióós fejlődéskezdete, lejöttek a fáról  és megtanultak kétlábon járni.
Ők az előember létrejötte. Ezután létrejött a teremtés csúcsa a gondolkodó, alkotó a folyamatosan fejlődő ember.
Nyugat-Ausztráliában 3,5 milliárd éves stromatolitok építették fel a Föld légkörének oxigéntartalmát körülbelül 20%-ra, és az életet adták mindennek. A Föld óceánjainak aljazatán is keletkezik oxigén spontán elektrolizissel, valamint a zöld mezők és erdők is termelnek oxigént asszimilációval. 
Ezt az oxigént fogyasztja az ember és az állatvilág. Ugyanazt az oxigént, az élet nélkülözhetetlen részét. Írtja tüzzel, vassal, repülőkkel, rakétákkal, hajókkal, háborúval és sokmillió más módon is az ember.

okaryotes – vs – euk aryotes  -  Az első sejt, ami szervezett lett!

A modern többsejtű élet minden formája, vagyis minden élőlény, amelyet szabad szemmel látunk, olyan sejtekből áll, amelyekben mindennek megvan a helye.
Első ilyen, az úgynevezett eukarióta sejt.

Hárommilliárd évvel ezelőtt a Föld nagyon egyszerű volt: egysejtűek uralkodtak, amelyek nem sok mindent tartalmaztak. A prokarióta sejteknek nevezett életformákhoz tartoznak a mai baktériumok és archeák is a környezetből, miközben úgy szaporodtak, hogy egy sejt két utódsejtre osztódott. Aztán egy napon az egyszerű sejtek egyik változata valami összetettebbet termelt ki: kialakultak az eukarióta sejtek, a ma élő növények, állatok és gombák alkotóegységei.

Az eukarióta sejtek megjelenése átformálta a bolygót. Ma minden komplex, többsejtű élőlény, vagyis minden szabad szemmel látható életforma eukarióta sejtekből áll. Senki sem tudja biztosan, hogyan keletkezett az első eukarióta, de a biológusok úgy vélik, hogy a baktérium- és archeasejtek közötti kölcsönhatások során legalább egymilliárd évébe telt, mire végül létrejött. "Az  eukarióták a baktériumok és az archeák furcsa keverékei” – mondja Leigh Anne Riedman, a Kaliforniai Egyetem paleontológusa, aki a korai életet tanulmányozza. Még mindig tisztázni próbáljuk, hogy pontosan hogyan alakultak ki, és milyen elődökből.

Színre lépnek a szervek
Minden eukarióta sejt - növényi, gombás vagy protiszta – rendelkezik egy sejtmaggal, amely a DNS-t tárolja és védi. Szinte  mindegyiknek vannak mitokondriumai, amelyek energiát termelnek a biokémiai reakciókhoz.
Az evolúció során a különböző eukarióták további sejtszervecskéket fejlesztettek ki vagy szereztek be, amelyek fehérjéket állítanak össze, vizet tárolnak, kémiai energiává alakítják a napfényt, biomolekulákat emésztenek meg, megszabadulnak a salakanyagoktól, és így tovább.
Ha a prokariótákat egy padlóra dobott papírhalomnak tekintjük, az eukarióták egy kifinomult iktatórendszer szerint szerveződnek, amelyben a lapok szabályosa csomagokba vannak kötve és felcímkézve. Van endoplazmatikus retikulumuk, Golgi-apparátusuk, peroxiszómáik, lizoszómáik, vakuolumaik – mindezek a gépezetek nincsenek jelen a baktériumok vagy az archaeák sejtjeibe – mondja Thijs Ettema, a Wageningeni Egyetem evolúciós mikrobiológusa.

Az a bajom, hogy a tudomány, az őslénytan, és az állat genetika tartozik azzal, hogy mi történt az első sejtek megalakulása után, hosszú ideig, több milliárd, millió évig, amíg létrejöttek az óriás szauruszok. A valóság az, hogy csak a szauruszoknak vannak föllelhető csont és egyéb maradványaik. Néha előfordu,hogy
Valamint ezek a hatalmas állatok egy óriás meteor becsapódása által kipusztultak az egész Földön. Tudósok szerint csak kisméretű, a földben lakó állatkák maradtak élve. Ez feltételezi azt, hogy ettől a ponttól indítva, az evolúció által fejlődött ki a nagyon sokrétű, sokfajú állatvilág.

Ezekből bennünket elsősorban a majomfélék érdekelnek, amelyek az emberi faj, DNS-sel bizonyított rokonai. Az előemberek fákon éltek, majd a földi időjárás késztette arra őket, hogy a fákról lejőve, a földön is keressenek élelmet. Az élelemszerzés kapcsán hamar kiderült, hogy sokkal jobb az előembereknek, ha csoportot alkotnak, több élelemhez jutnak, és jobban tudják védeni egymást. Sajnos, az embercsoportok most már a szomszédaikat is „élelemnek”tekintették, tehát háborúztak. Ez a rossz emberi és embertelen tulajdonsága azóta fennmaradtazóta is háborúzunk.

Ugyanakkor ősi barlangokban, többszázezer éves rajzokat találni, amelyek az emberek vadászatát, az állatokat ábrázolják és művészi kifejezést is. Ez abból ered, hogy az embercsoportok később szakosodtak, és volt, aki vadászott, volt, aki szerszámot készített, és volt, aki tanította a fiatalabbat. Az emberi agy evolúciós fejlődése során az ember egyre bonyolultabb eszközöket hozott létre, kitalált, feltalált.

Az emberi fejlődés során egyre szebb épületeket és házakat építettek az emberek, városokat hoztak létre, és sajnos csatáztak is, de házaikat kívül és belül festéssel, képekkel, szobrokkal díszítették. Tehát megvolt a szépre, jóra való igény, törekvés is.
Az emberi agy, és gondolkodás egyre bonyolultabbá vált, felfedezték a tudományokat, művészetet, a csillagokat, és ez megnyitotta a végtelen a teret a Teremtő felé, és az embernek azóta is fő törekvése a végtelen Teremtő szándékának a megismerése.
A Teremtő legnagyobb alkotása a gondolkodó ember létrehozása!
A teremtés csúcsa az ember. 
Nem akarom untatni a tisztelt Olvasót, az ókori, középkori és újkori történelemmel, azt úgyis olvasta vagy megtanulta az iskoláiban. Azért írtam az élet keletkezéséről is.
De mint az élőknek általában vannak betegségeink, vagy a korral járó bajok, amik aztán megrövidítik az életet.

„Ételed legyen a gyógyszered”

A híres emberorvos, Hippokratész mondása a fenti, és ma is érvényes.
“Az emberi betegség a belekben kezdődik, és bajainknak fő része a nem megfelelő, egészségtelen táplálkozás, és a mozgásszegény életmódunk.”
Amit  azzal próbálunk javítani, hogy orvoshoz megyünk, aki gyógyszert ír fel. Ezzel  egy ördögi körbe kerülünk, mivel egyre erősebb, és többféle gyógyszert kell így fogyasztanunk.
De ennek ellentmond az emberi kapzsiság. Az emberi gyógyításra gyártott gyógyszerek gyártása és a használata. Nem az egészség visszaadása a cél, hanem az, hogy sokáig szenvedjünk, tehát csak a tüneteket enyhítő, és nem gyógyító szereket gyártanak, kevés kivétellel, nehogy véletlenül meggyógyuljunk. A fő vezető elv a gyógyszergyáraknál a hosszú betegség, és profit maximalizálása.

Az emberi emésztés a szánkban kezdődik, ahol a rágással őröljük meg az ételt, és nyállal keveredik, a könnyebb nyelést és a könnyebb emésztést elősegítendő. A szánkban több baktérium van, és azoknak két fő csoportja, létezik a rossz baktérium, ami folyamatos ínygyulladást és vérzést idéz elő, és ezzel rossz leheletet okoz, és rágás közben az ételhez keveredve lejut a gyomorba, onnan a belekbe, ott is gyulladást, betegséget okozva, állandó rosszullétet, és haspuffadást, valamint erős szélképződést idéz elő. És létezik a jó baktérium, a probiotikum, amely segítséggel leküzdi a rossz baktériumokat. 
Bár több száz baktérium telepedhet meg a szájunkban, azonban ezek mindegyike soha nincs egyszerre jelen. Általában csupán 30-70 féle él együtt.
Három főcsoportja van, a jó baktérium a porobiotikum, a másik két csoport a rossz baktériumok.

Egy részük jótékony hatást gyakorol ránk, másik részük számunkra közömbös, és a harmadik csoport sajnos káros hatással van szervezetünkre is, és a fogaink állapotára is.
Az úgynevezett probiotikumok azok, amelyek kedvezően befolyásolják például az emésztésünket, és jó hatással vannak a szájunk és az ínyünk állapotára is.
Sajnos a másik két csoportba tartozók miatt lehet beteg az ínyünk, szuvasodhat a fogunk.

Egyes élelmiszerek, vagy probiotikumok, például a test ökoszisztémájára is pozitív hatással lehetnek. A  feketemálna, amelyben olyan fitovegyületek találhatók, amelyek a szakemberek szerint segíthetnek enyhíteni a krónikus gyulladást, illetve megelőzni a rák kezdeti stádiumait.

Nagyon fontos persze odafigyelni a megfelelő szájhigiéniára is, hiszen egy rendszeresen és megfelelően tisztított szájban a káros baktériumoknak sokkal kevesebb esélyük van elterjedni. Ehhez napi kétszeri fogmosás és egyszeri fogselyem használat javasolt, illetve természetesen érdemes kerülni az olyan káros szokásokat, mint a dohányzás.
Emellett ne feledkezzünk meg a félévenkénti fogászati szűrővizsgálatokról, dentálhigiéniai kezelésről sem?! Igen,a fogkő lekaparás a fogzománc és íny megsértéséről,   kínzásáról van szó. A fogorvosok azt állitják, hogy a fogkő az egyén nyálából képződik. Akkor ezt érdemes lenne kutatni, hogyan lehetne más módon eltávolítani a fogkövet.                   

A gyógyszergyárak pedig ezért fogkeféket kínálnak, amellyel súroljuk az ínyünket, ezzel idézzük elő az ínysorvadást, valamint fogkrémeket ajánlanak, amik súlyos mérgeket is tartalmaznak, Nátrium, Trikozat, Szilicium, Klórhedikszin, stb. stb. Ezekkel súrolva fogainkat biztosan súlyos inynyulladást kapunk, majd romlanak a fogaink. Sok fájdalmas fogorvosi kezelés után kihúzandók. A gyógyszergyár és a fogorvos is bőven profitál, közben hatalmas a világra kiterjedő reklám van, amit persze mi fizetünk. A rossz baktérium, a nyál nyeléskor és rágás közben az ételhez keveredve lejut a gyomorba, és onnan a belekbe, ott is gyulladást, irritábilis bélszindrómát okozva. Állandó, megmagyarázhatatlan hasi rosszullétet okoz, és haspuffadást, valamint erős szélképződést idéz elő.  
Pedig létezik a száj jó baktériuma, a probiotikum is, amely segítséggel leküzdi a rossz baktériumot.
A gyógynövények is használhatnak, és fenntarthatják a jó szájbaktériumot mellékhatás nélkül. Szegfüszeg,lándzsás útifü, szódabikarbóna,stb-stb.

Ugyan tessék megnézni a sok százezer éve élt emberi koponyát, sokszor látni lehet, hogy mind, vagy sok gyémánt keménységű foga megvan, és soha nem mosott fogat.
Nekünk a napi háromszori fogmosást szajkózzák, persze a fogsúroló kefe, fogkrém használat és eladás növelése, és a pénz miatt.

Hippokratész i.e.azt állitotta, hogy minden betegség a belekben kezdődik.
Mi meg ma elmegyünk az orvoshoz, aki Hipokratészre esküdött, csak a gyógyítás a kötelessége, semmiképp nem árthat a paciensnek. És legtöbb orvos a gyógyszergyárakkal együtműködve, a panaszokat, tüneteket enyhítő gyógyszereket ír fel, vagy javasol.
Persze nem tehet mást, mivel a gyógyszergyárak hatalmas profitjukat őrízve, többnyire olyan gyógyszereket gyártanak, amelyek csak a tüneteket kezelik, és rengeteg mellkéhatásuk van. Tulajdonképpen, a mellékhatások teszik tönkre a szervezetünket, okozzák, hogy sokáig éljünk kinlódva. Nem olyan gyógyszert kutatnak, alkotnak, ami teljesen meggyógyítana.
Mert akkor csökkenne gyógyszergyárak profitja!

Magyarországon népbetegség a magas vérnyomás, és csak tüneti kezelése van, ha feljebb ment a vérnyomása, vegyen be egy tablettát, és ha még feljebb ment a vérnyomása, akkor vegyen be még egy tablettát, és persze vállalja a halállal is járó mellékhatások tömegét. Ön a hibás, miért vette be a tablettát, el kellet volna olvasni a gyógyszer mellékhatás hatalmas iratát, amit persze jogászok fogalmaztak, alázatos tisztelettel a gyógyszergyártók felé, és mentve a gyógyszergyárat a gyógyszer szedéséből ebből eredő betegsége, és halála esetén.
A jó magas tiszteletdíjat bezsebelve. De egy igazság van, akik így eladták magukat, ők is beledögölnek a gyógyszerek mellékhatásába, bármilyen gazdagok lettek.

Összegezve a leírtakat. Az emberi élet a legfontosabb, a nő gyermeket szülhet és nem hal ki a társadalom, a férfi biztosítja a fennmaradást, nekik prioritásuk van. De nemcsak a születés az alkotó munka, bármilyen témában lehet alkotni, az mindenkié és a jövőnké.
Az orvoslás terén hatalmas áttörés volt az első szívátültetés, cukorbetegség ellenszere az inzulin sok millió embert mentett és menteni fog később is. Van már lehetőség tüdő és szív átültetésre is. Ahogy fejlödik a világ, egyre több emberi szervet lehet cserélni, vagy pótolni. Ezek óriási előrelépések, sőt van olyan előre haladott kísérlet és működő eset, hogy a belső szerveinket saját testből vett mintából tenyésztik ki, és azt beültetve, szabályosan müködik.
Ez lehet hólyag, vese, máj, és még több más emberi szervezeti rész, igazán csodálatos a fejlődés.                 

De a holtakat viszont nem lehet feltámasztani! Valóban,? hát nem is tudom, de már van erről egy jövőt mutató leirás: 
​Dr Jim AL KHALILI fizikus genetikus tudós írt a könyvében a kvantum élettan lehetőségeiről. Abban azt írja, hogy az emberi test fő része folyadék, ebben van felül a Newtoni mechanika, alattuk az élő sejtek a thermodinamika káoszában, és és legalul a kvantummechanika, mindezt szabályozza a hullámfüggvény segítségével, és teszi életté a testünket. Érdekes!

Életünk akkor szünik meg, ha a három együttműködés megszűnik, és a kvantummechanika elveszti a vezérlést, és kvantumvilággal való kapcsolatát, a kisérlet figyelője is részese a kvantumvilágnak, és persze a hullámfüggvény is ott van, ami ilyenkor összeomlik, így szünik meg az emberi élet.

A hullámfüggvény még nem tudjuk, hogy csak egy képlet, vagy a kvantumanyag egy formája is, de pontosan jelez valamit, de mit, és akkor összeomlik. Minden esetben az összeomláskor a hullámfüggvény fő csúcsa pontosan a keresett részre mutat, és a két szélén kis hullámok mutatják az Űrben lévő társ Világegyetemeket, tehát ezek is bizonyítják, hogy létezik a megoldott kérdés, társ világegyetemek vannak az űrben. Tehát a hullámfüggvény a fénynél gyorsabban érzékeli a mindenség, az Űr társ világegyetemeit. Ez a kvantumfizika egyik rejtélyes csodája.!!

Na de ha van odavezető út, akkor kell lenni visszafelé vezető útnak is.

A legfontosabb, hogy a kvantumvilággal állitsa helyre a kapcsolatát a kvantummechanika, és hozza létre a hullámfüggvényt. Ha ez megtörtént, akkor állítsa helyre thermodinamika, az emberi test káoszát és annak sejtjeit vezérelje újra. Newtoni Mechanika legfelül biztosan együtműködne. Hát így lehetne a holtat élővé tenni.
Hihetetlennek tűnik, de igaz? Ma még csak egy ötlet, amit másnap olvasva magam is különlegesnek, de nem lehetetlennek tartok!

Még van lehetőség az örök életre. Az emberi agy biztosítja az egyéniséget, a széles tudást, a alkotást  a társ és a család utáni vágyat, a szeretetet a gyűlöletet, gondolatokat, az újra való törekvést, és hosszan több lexikon tartalmát sorolhatnám, és akkor sem jutnék a végére annak, mi mindenre képes az emberi agy.

Tehát a legfontosabb az emberi agy továbbélése. Ez egyáltalán nem lehetetlen. 
Két lehetőség van az agy továbbélésére. 
Az egyik, hogy a legjobb MI számitógépbe letöltenék az emberi agy teljes tartalmát. Ez már megoldható, azután az ebből készült memóriát beültetik a már nagyon is létező gépember agya helyére. Olyan gyönyörűen ugrálnak, és futnak, valamint beszélnek.
Tessék, itt vagyok én, majdnem örökéletű, és a régi egyéniségem is müködik.
Ezt próbálja megoldani Elon Musk, és szerintem többen is.

A másik megoldás, hogy az emberi élő agyat az elhalt testből idejében kivéve, azt különleges, erre a célra tervezett gépbe helyezik, és szükséges élettani funkcióját biztosítva, életben tartják. Ez garantálná, hogy tényleg az egyén nyer új életet. Minden miniatürizálható, tehát a létfenntartó gépek az aggyal bekerülhetnének egy új, fürge gépember testbe, és ime, a majdnem örök élet.

Nos én 85 éves vagyok, döntenem kell, vállalnám –e az ilyen örök életet, és melyiket. Gondolkodom, várok még pár évet, addig jobban fejlődik az élet visszafele lehetséges módja, jelen irásomban, lásd fent ? 
De EINSTEIN jutott  eszembe aki magáról azt írta, hogy Ő „egy egyszerü ember, csak rendkívűl kíváncsi”. Azt is irta, hogy „a képlet, a probléma megoldása legyen rövid, egyszerű, és fényes legyen, mint a csiszolt gránit”. A bonyolult képleteket eleve rossznak tartotta.

A nagyok átka, hogy az utánuk élő epigonoknak nincs elég tehetségük, ezért megpróbálják Einstein alkotását cáfolni.  E=m c2 évekig, ez Doktori, vagy kutatási témájuk, szégyenletes, negativ, eredménytelen kisérlet! Einstein képletét a természet fizikája ismerte el jónak.              Az a sokéves fáradtság fölösleges és szégyenletes volt a cáfolónak.
A rendkivül kiváncsiságig már magam is eljutottam, és én nem cáfolom Einsteint!!

Mennyi a még hátralévő időnk az életből? 

Lesz-e még esély kibékülni, jót cselekedni, vagy megölelni sokakat?
Ezt kutatta a Berkeley egyetem élettani csoportja. Vizsgálatukat széles körön végezték, nő, férfi, gyermek, idős, egészséges?, vagy beteg embereken, italozik, vagy nem iszik alkoholt, étkezése egészséges, vagy mindent, zsirosat és fehér kenyeret evő, tornázik, vagy nem tornázik, sorolhatnám még, sok-sok szempontja volt vizsgálataiknak.
De a végeredmény az, hogy megdöbbentően érdekes, a további életünk hosszát nem a felsorolt vizsgálatok mutatják, igazolják, hanem az, hogy a körmeink növekedése milyen gyorsan történik. Azt kell figyelni mennyi időnkét, kell körmöt vágnunk. Minél sürübben kell körmöt vágni, annál jobb az esélyünk a további hosszabb életre.                   
Kissé kétségesnek tűnik, hogy a körmeik növekedési hossza, hogyan mutathatná életünk hátralévő idejét. De igaz az állitás, mivel körmünk is testünk része, és folyamatosan növekszik. Lassan vagy gyorsan, azt mutatja, hogy a szervezetünkben és a körmeinkben mennyi új fiatal sejt jön létre.
Ez megmutatja, hogy mennyi ideig fogunk még élni, sokáig?
​Szeressünk, és legyen, célunk, tervünk holnapra, jövő hétre, egy évre, vagy tiz évre és azt meg is kell valósítani. „Az élet célja a küzdés maga”.

A Bélmikrobiom

A bél mikroflórája része a mikrobiom milyen rendkívül fontos részét alkotja az emberi test egész működésének, az egyre nyilvánvalóbbá válik a kutatások során.

A mikrobiom (illetve mikrobióta) szót mára mindenki jól ismerheti, számos tanulmány látott napvilágot az elmúlt években azzal kapcsolatban, milyen fontos szerepet játszik az emberi szervezet működésében a testben élő mikroorganizmusokból álló rendszer, amelyet baktériumok, vírusok és gombák alkotnak. A mikrobiom hatása mindenre kiterjed, kezdve az agyagcserétől, a szív- és érrendszer állapotán át az idegrendszer működéséig, közelmúltbeli kutatások eredményei szerint pedig még a depresszió kialakulását is előidézheti, ha a mikrobiom egyensúlya felborul.

A csíraelmélet ezzel azt mondta ki, hogy a fertőzést a mikroszkopikus élőlények, patogének okozzák.Jótékony probiotikumok,  a mikro méretű organizmusok jelenléte azonban nem feltétlenül jelent rosszat: léteznek jó mikroorganizmusok is, amelyek a patogénekkel ellentétben éppen az egészséget segítik elő. Erre a 19., a huszadik század elején kezdtek ráébredni a tudósok, akik hamarosan a probiotikumok felfedezésének úttörőiként azonosították az egészség szempontjából hasznos mikroszkopikus élőlényeket. Az első ismert probiotikumot, a Lactobacillus bulgaricus baktériumot Sztamen Grigorov bolgár orvos azonosította 1905-ben, aki egy joghurtból szerzett mintából mutatta ki a mikoorganizmusokat.

Ilja Iljics Mecsnyikov, orosz zoológus és mikrobiológus végzett alaposabb vizsgálatokat a lactobacillusok, azaz tejsavbaktériumok egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban.A kutató karrierjének végére meggyőződött róla, hogy a joghurtban található baktériumok a gyomor mikrobiótájának egyensúlyát és a hosszú életet is elősegítik, ezért a fermentált tejtermékek fogyasztásának szószólójává lépett elő - kutatásainak köszönhetően pedig mára őt tartjuk a probiotikus teória szellemi atyjának is. Mecsnyikov azonban még csak a mikrobiom működésének felszínét kapirgálta. A 20. század elején nem állt rendelkezésre elég információ arról, hogy pontosan milyen kapcsolat áll fenn a bélbaktériumok és az egészség között: a kutató például még azt feltételezte, hogy a gasztrointesztinális mikrobiom egyes baktériumai sok esetben káros hatásúak, és éppen ezért érdemes minél több, fermentált tejtermékből származó tejsavtermelő baktériumot bevinni a táplálkozással.

A laktobacillusok mellett a másik főszereplő a bifidobaktérium lett a probiotikumok kutatásának terén
- azt a mikroorganizmust még korábban, 1899-ben fedezték fel az anyatejjel táplált csecsemők székletében. De a bifidobaktériumokkal kapcsolatos áttörésekre csak az 1950-es évektől került sor, mikor néhány év után újra központi szerepet kapott a kutatásokban.
Szemléletváltást hoz az eddigi legnagyobb mikrobiom-projekt. Az 1960-as, ‘70-es években a kutatók elkezdték felismerni, hogy a bélrendszer nem csupán egy baktériumokból álló gyűjtemény, hanem egy összetett ökoszisztéma, és a mikrobiom jelentőségének megértése révén egyre világosabbá vált, hogy a gyakorlatban is jól alkalmazható módszerek születhetnek, ha a bélben élő rendszerrel megfelelő módon bánnak az emberek és az orvosok. A vizsgálatok nem csak azt fedték fel, hogy a bélrendszeri mikroorganizmus-közösség a testi betegségek, vagy éppen ellenkezőleg, a gyógyulás és egészség forrásai lehetnek, hanem azt a talán nem is annyira meglepő tényt is nyilvánvalóvá tették, hogy a lelki, mentális problémák gyökerei is részben visszavezethetőek a mikrobiom állapotára.
​Azt már a korábbi századokban is sejtették az orvosok, hogy a gyomorproblémák, illetve általában a bélrendszer gondjai az emberek hangulatával és viselkedésével összefüggésben állnak. 
A 19. században  pedig tért hódított a skót Robert Whytt által kidolgozott elmélet (nervous sympathy), aminek köszönhetően egy időre holisztikus módon, egy nagy rendszer szorosan összefüggő egységeiként kezdték el tekinteni a test idegrendszeri és gasztrointesztinális részeit. Ez volt az előfutára az úgynevezett bél-agy tengely elméletnek, ami mára bizonyítást nyert, és ami az agy és a bélflóra visszacsatolási rendszerét összegzi.

A 21. században a kutatók egy igazi “szuperfegyvert” kaptak a kezükbe: a DNS-szekvenálást, ami forradalmasította a mikrobiom kutatását. A 16S  rRNS  szekvenálás lehetővé tette a kutatók  számára, hogy a bélbaktériumokat laboratóriumi tenyésztés nélkül  azonosítsák és osztályozzák, 2007-ben pedig, szintén a 16S rRNS szekvenálás alkalmazásával megkezdődött az emberi  mikrobiom eddigi legátfogóbb kutatása, a Humán Mikrobiom Projekt (HMP).           A  kilenc éven át, két fázisban futó program  legfontosabb  célkitűzése az volt, hogy  minden addiginál precízebben tárják fel az emberi test mikrobiomját, illetve megalkossák azokat a forrásokat, amelyek megkönnyítik a mikrobiom  egészségre gyakorolt hatásának feltérképezését. A projekt alatt a több száz vizsgálati alany orrüregéből, bőréről, gasztrointesztinális rendszeréből és urogenitális rendszeréből mintákat vettek, majd a szekvenálással meghatározták, mi az általánosan jellemző az egyes testi területeken a mikrobiom összetételére, hogy választ kaphassanak arra a kérdésre, hogy vajon létezik-e, illetve milyen az alapvető, egészséges mikrobiom. A Humán Mikrobiom Projekt rengeteg új adatot generált, amelyek rendkívüli felfedezésekhez vezettek, a szakértők kiderítették például, hogy:
Az emberi testben több mikrobiális sejt van, mint emberi sejt: míg az emberi test körülbelül 30 billió emberi sejtből áll, addig a baktériumsejtek száma 39 billióra rúg.
A bél mikrobiom minden embernél egyedi, vagyis nincs két ember, akinek pontosan ugyanaz a bél mikrobiomja lenne, hiszen az étrend, a genetika, az életkor, a környezet és az antibiotikumok használata mind befolyásolják az egyéni mikrobiomot.
A mikrobiom nem csak az emésztést befolyásolja
- a HMP kimutatta, hogy a bélbaktériumok az immunrendszerre, az agyműködésre, a hangulatra és az anyagcserére is hatással vannak.
Az agy és a mikrobiom között fontos kapcsolat áll fenn, ez a bél-agy tengely, aminek következtében a bél mikrobiomjának zavara összefüggést mutathat a szorongással, a depresszióval és még neurológiai rendellenességekkel, például Parkinson-kórral is, emellett szintén érdekes felfedezést jelentett, hogy a bél mikrobiom neurotranszmittereket, például szerotonint termel, amely szabályozza a hangulatot.
A bél mikrobiom és az elhízás között is összefüggés áll fenn: az elhízott embereknél általában magasabb a Firmicutes baktériumok aránya a Bacteroidetes baktériumokhoz képest, ez a mikrobiális egyensúlyhiány hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz azáltal, hogy növeli az élelmiszerből kinyert energia mennyiségét.
Az antibiotikumok túlzott használata elpusztíthatja a jótékony bélbaktériumokat, ami hosszú távú egészségügyi problémákhoz vezethet, a széklet mikrobiota transzplantáció (FMT) viszont, amely során egészséges bélbaktériumokat ültetnek át egy donorból, hatékony kezelési módszer lehet a C. difficile fertőzések ellen.

De pontosan mi is az a mikrobiom?

A nagyteljesítményű DNS-szekvenálási technológiák és az elmúlt néhány évtized fejlett számítástechnikai módszerei jelentős előrelépést tettek lehetővé az emberrel együtt élő mikroorganizmusok megismerésében. Az emberi test különböző területein - az emésztőrendszerben (“bél”), a bőrön, a hüvelyi traktusban, a szájüregben és más helyeken -eltérő mikroorganizmus-közösségek élnek, amelyeket mikrobiotának nevezünk. A mikrobiom kifejezés általában egy adott környezetben (például az emberi vastagbélben) található mikroorganizmusokra és magára a környezetre is utal. Ma már egyértelmű, hogy az emberi mikrobiota kulcsszerepet játszik az egészség és a betegségek alakulásában.

Az emberi testhez kapcsolódó mikrobioták közül a bélmikrobiom a legkutatottabb, mivel az emésztőrendszer tartalmazza a legnagyobb sűrűségben az emberhez kapcsolódó mikroorganizmusokat. A bélbaktériumok energiát nyernek az élelmiszerekből, bioaktív anyagokat termelnek - például neurotranszmittereket, enzimeket, rövid szénláncú zsírsavakat és vitaminokat -, fontos szerepet játszanak az immunrendszer programozásában, és részt vehetnek az anyagcsere-folyamatokban.
Az étrend és a gyógyszerek a bél mikrobiota összetételének változásában kulcsfontosságú tényezők, különösen nagy populációkat vizsgáló kutatásokban.
Az antibiotikumok különösen erőteljes hatással vannak a bél mikrobiotájára: az antibiotikum-kúra alatt a mikrobiális közösség drasztikusan megváltozik, de a kezelés befejeztével a mikroorganizmusok jellemzően visszatérnek az eredeti vagy ahhoz közeli szintekre.
Az étrendi változások szintén befolyásolhatják a bél mikrobiotáját. A probiotikumok, prebiotikumok, fermentált élelmiszerek és rostok olyan táplálkozási eszközök, amelyek  módosíthatják a bél mikrobiotájának összetételét vagy anyagcseréjét.
Valójában a prebiotikumoknak definíció szerint olyan hatásmechanizmussal kell rendelkezniük, amely a bél mikroorganizmusai általi szelektív hasznosításukon alapul. 

A Humán Mikrobiom Projekt eredményei megváltoztatták az egészségről alkotott szemléletet, és lehetővé tette újfajta, probiotikumok, prebiotikumok és mikrobiom-alapú kezelések kifejlesztését, ezáltal a jövőben a terápiák személyre szabottan, a mikrobiom célzott módosításával történhetnek. A Humán Mikrobiom Projekt közvetlen elődje egy másik, szintén mérföldkőnek számító program, az 1990-től 2006 májusáig tartó Humángenom-projekt (HGP) volt, ami előtt a kutatók még arra számítottak, hogy a teljes emberi genom feltárása akár 100 ezer gén azonosításával zárulhat, de ehelyett meglepetésükre csak 20 ezer fehérjekódoló gént találtak. Ahogy azonban a HMP eredményeiből is kiderült, a teljes ökoszisztéma ennél sokkal összetettebb és komplexebb, sőt, a felfedezések az emberi testről alkotott elképzeléseket is más megvilágításba helyezik.
“Összességében a mikrobiális szimbióták genomjai (amelyeket kollektíven a mikrobiomként határozunk meg), olyan tulajdonságokat biztosítanak, amelyeket az embereknek nem kellett önállóan kifejleszteniük.Ha az emberekre úgy tekintünk, mint a mikrobiális és emberi sejtek összetételére, az ember genetikai tájképére úgy, mint a humán genomban és a mikrobiomban lévő gének gyűjteményére, és az emberi anyagcsere jellemzőire úgy, mint az emberi és mikrobiális jellemvonások egyvelegére, akkor kialakulhat az emberi szupraorganizmus képe.”
- magyarázták a kutatók a Humán Mikrobiom Projektet bemutató tanulmányukban 2007-ben. A HMP a mikrobiommal kapcsolatos általános tudás elmélyítésén felül segít megérteni azt is, a gyorsuló technológiai fejlődés, és az ennek következtében állandóan változó környezet, amiben az embereknek élniük kell, hogyan befolyásolják az emberek “mikroevolúcióját”. 
A mikrobiom kutatása természetesen közel sem ért véget a HMP-tel, a vizsgálatok jelenleg is zajlanak, a jövőben pedig a várhatóan még több hasznos terápia kialakításában játszhatnak szerepet a begyűjtött információk.
A mikrobiommal  kapcsolatos munkák következő fázisát a következő generációs probiotikumok létrehozása, a bélbetegségek és esetleg mentális egészségügyi problémák kezelésére alkalmas széklet mikrobiota transzplantáció (FMT) fejlesztése, a bélbaktériumok rákkezelésben játszott szerepének feltérképezése, és a mikrobiom tesztelés elterjedése által a személyre szabott terápiák, és egészségügyi útmutatók elérhetőségének növekedése jelentheti.

Mit tehet az ember, ha a hétköznapjaiban is hasznosítani szeretné a mikrobiomról szerzett tudást?

Például azt teheti, hogy elolvassa az önök kiváló tanulságos dolgozatát, amit ezúton teljes terjedelmében teszek közzé, igy talán többen felfigyelnek a benne lévő értékes ismertetőkre.

A kutatók megtették az első fontos lépést: felderítették az emberi mikrobiom bonyolult világának titkait, és érthetővé tették azokat az összefüggéseket, amelyek a bélbaktériumok és a test működése között fennállnak. Ez azonban csak a kezdet, a következő állomás ezután következik: a tudást cselekvéssé kell alakítani a mindennapi életünkben is, hogy valóban az egészségünket szolgálják az értékes információk és felfedezések.
A mikrobiom egészségének megőrzéséhez vagy javításához leginkább a megfelelő táplálkozásra van szükség, a dietetikusok pedig számos ajánlást fogalmaztak meg a témával kapcsolatban, ami fogódzkodót nyújthat a hétköznapokban.
"Akár bélflóra, akár mikrobióta, akár mikrobiom néven gondolsz a veled kölcsönösen előnyös kapcsolatban élő apró lényekre, közösségük színes, változatos összetételéről, megfelelő működéséről csak Te magad tudsz gondoskodni.
Az egészséges életvezetés mellett a táplálkozás terén erre egészen konkrét lépéseket tehetsz - kitartásodat a jól tartott mikrobiomod biztosan meghálálja.
Támogasd az emésztőrendszered működését és a mikrobiomod egyensúlyát minimum napi 30 gramm, többféle rosttípusból álló rost-kombináció bevitelével.
Fogyassz rendszeresen a társbérlőd számára tápanyagot jelentő prebiotikus rostokból (ilyen például az inulin, a pektin és a béta glükán)
Erősítsd a jó bacik csapatát probiotikus élelmiszerekkel (joghurt, fermentált zöldségek és gyümölcsök)” -javasolja Soltész Erzsébet dietetikus az Activé blogjában.

A magyar Activé vállalat gyártja a FiberShake elnevezésű italport, ami egy magas fehérjetartalmú, gluténmentes, természetes eredetű édesítőket tartalmazó rost shake, és segíti a bélflóra jóllétének megőrzését. A rostok bevitele, és általában véve a többféle rost beiktatása a mindennapos étrendbe rendkívül fontos része az egészséges táplálkozásnak, méghozzá a rostoknak az anyagcserében játszott szerepe miatt.
Az étkezési rostokat a szervezetünk nem képes megemészteni, de ennek ellenére mégis nagy szükségünk van rájuk:
Ezek az anyagok hatékonyabbá teszik a víz megkötését, az elfogyasztott ételek felszívódását, jó hatással vannak a bélműködésre, és az emésztésre. A rostoknak léteznek vízben oldódó és vízben nem oldódó fajtái is - előbbiek közé tartozik például a pektin vagy az inulin, utóbbi a cellulóz és egyes keményítőfajták. A vízben oldódó rostok  lassítják és egyben hatékonyabbá teszik az emésztést azáltal, hogy tápanyagokat kötnek meg, emiatt még a bélfalak nyálkahártyáira is jó hatással vannak. A  vízben  nem oldódó  rostok  is  ehhez hasonlóan értékes munkát végeznek  emésztés közben, a víz megkötése  után  felduzzadnak, és könnyítik a  káros anyagoktól  való megszabadulást. Kutatások  szerint a vastagbélbe  jutó, és ott fermentálódó  rostok olyan rövid  szénláncú  zsírsavakat  termelnek, amelyeknek antikarcinogén (tehát a rák kezelésére felhasználható) tulajdonságokkal  bírnak, de klinikai vizsgálatok  azt is kimutatták, hogy az étkezési rostok fogyasztása segít megelőzni az elhízást, a 2-es típusú cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket és a rákot is.

A rostok tehát igazi jóbarátaink és segítőink lehetnek a helyes táplálkozás felé vezető úton, a különféle rostok megfelelő arányú és mennyiségű bevitelének betartása viszont néha nagy feladatot jelenthet a zsúfolt hétköznapokban. Ahelyett, hogy magunknak próbálnánk nap mint nap összeállítani a tökéletes, rostokban, fehérjékben és más hasznos anyagokban gazdag étrendet, választhatunk különféle előre elkészített termékekből is, amelyek megoldják ezt a gondot helyettünk, és amelyek (persze a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett) hozzájárulnak, hogy kényelmesen jussunk hozzá a szervezetünknek olyannyira hasznos összetevőkhöz.
A rosttartalmú italporok jelentik a leginkább ismert és kedvelt változatát az ilyen termékeknek, hiszen az adagok szerint előre csomagolt porokból jóízű és gyorsan elkészülő shake-et lehet összedobni pillanatok alatt. 
A magyar piacon forgalmazott rostos italporok közül az egyik legnépszerűbb versenyző, az activé FiberShake nagy előnyét azonban nem csak az egyszerű elkészíthetőség adja, hanem a különösen finom íz is, aminek kiemelkedő jellegét külsős, nemzetközi, magas rangú zsűri is visszaigazolta, emellett a termék egyedülálló módon egyszerre tartalmaz rostokat és fehérjét is. A rostok tekintetében a FiberShake kombinált megoldást nyújt: az emésztés és a bélmozgás támogatását szolgáló vízben nem oldódó rostok, a vércukor egyensúlyban tartásában nagy szerepet játszó vízben oldódó rostok és a hasznos baktériumok táplálékát jelentő prebiotikus rostok is megtalálhatóak benne.

Az egészség elősegtője, a prebiotikum 
A prebiotikum jelenlegi tudományos definícióját egy mikrobiológiai, táplálkozástudományi és klinikai kutatásokban jártas szakértői testület dolgozta ki, amelyet az ISAPP (International Scientific Association for Probiotics and Prebiotics) hívott össze 2016-ban. A konszenzusos definíció szerint: „A prebiotikum egy olyan szubsztrát, amelyet a gazdaszervezet mikroorganizmusai szelektíven hasznosítanak, és amely egészségügyi előnyt biztosít.”
Ez a koncepció három alapvető elemet tartalmaz: egy anyagot (rost és/vagy polifenol), egy élettanilag kedvező hatást és egy mikrobiota által közvetített mechanizmust. 
A prebiotikumokat gyakran azonosítják az élelmi rostokkal, azonban az élelmi rostoknak csak egy része felel meg a prebiotikumok kritériumainak. Az újabb kutatások megmutatták, hogy prebiotikumok nem rost alapú anyagokból is származhatnak, például polifenolokból.
A tudományos konszenzusos definíció szerint egy prebiotikus vegyületnek kedvező élettani hatást kell gyakorolnia a gazdaszervezetre, és ennek a hatásnak legalább részben a helyi mikroorganizmusok általi hasznosításból kell erednie. Bár a korai prebiotikumokat főként a bifidobaktériumok és a lactobacillusok támogatására fejlesztették ki, a mikrobiom kutatásai rávilágítottak más, az egészséggel összefüggő mikrobaszerek szerepére is. Ugyanakkor a definíció szerint a prebiotikus anyagnak a gazdaszervezet egy meghatározott mikroorganizmus-csoportját kell befolyásolnia, nem pedig az egész mikrobiótát, így biztosítva a “szelektív” hasznosulás kritériumát. 
A prebiotikumokat különféle egészségügyi hatások szempontjából vizsgálták, például fertőzések csökkentése, kardiometabolikus egészség, ásványianyag-hasznosulás és immunmoduláció terén. A leggyakrabban vizsgált prebiotikumok az oldható rostok, mint az inulin, a fruktooligoszacharidok (FOS), a galaktooligoszacharidok (GOS), valamint az utóbbi időben az emberi tej oligoszacharidjai (HMO-k). Bár az eddigi legjobban dokumentált prebiotikus hatások főként a bélben fermentálódó szénhidrátokhoz köthetők, a konszenzusos definíció szélesebb spektrumú anyagokat is magában foglal, amelyek különböző gazdaszervezeti területeken (például a szájüregben, a bőrön vagy az urogenitális traktusban) fejthetik ki hatásukat, megfelelő tudományos bizonyítékok mellett.
Jelenleg nincs nemzetközi, egészségügyi vagy táplálkozási szervezetek által kiadott, hivatalos étrendi ajánlás az egészséges egyének számára szükséges “megfelelő bevitelről” vagy “ajánlott napi mennyiségről” a prebiotikumok tekintetében. Az International Scientific Association for Probiotics and Prebiotics (ISAPP) tudományos non-profit szervezet megfogalmaz tanácsként követhető támpontokat:
A bél számára előnyös prebiotikumok többsége legalább 3 gramm napi orális dózis esetén fejti ki hatását. Jellemzően az ajánlott napi FOS- és GOS-bevitel körülbelül 5 gramm, amelybe az étrendi prebiotikus források is beletartoznak. Az ISAPP által ajánlott napi rostbevitel 28 g/nap, egy 2000 kcal/nap alapú étrend esetén. (Forrás: ISAPP)

MicrobiomeSupport Association

A FiberShake-et gyártó Active Magyarország Kft. 2025-ben csatlakozott a MicrobiomeSupport Association szervezetéhez, ami egy újonnan alapított szervezet a mikrobiommal kapcsolatos kutatás-fejlesztés eredményeinek a gyakorlati életbe való átültetésének támogatására. A szervezet 2023 novemberében alakult azzal a céllal, hogy segítse az átmenetet a jövőálló élelmiszerellátás kialakítása felé, biztosítva az emberek jólétét a OneHealth elveinek jegyében, és hogy további munkákat végezzen arra vonatkozóan, hogy lehet a mikrobiom támogató hatását még jobban megismerni és kihasználni a fenntartható élelmiszer-rendszerekben.
A MicrobiomeSupport Association koncepciók és megoldások felkutatására és megosztására összpontosít, hogy a mikrobiom kutatás eredményei mindenki számára könnyebben elérhetőek és érthetőek legyenek.
Fő céljaik közé tartozik: a mikrobiom kutatások feltérképezése Európában és világszerte, egy közös platform létrehozása tudósok, ipari szakemberek és döntéshozók számára, az adatok összehasonlíthatóságának javítása, nemzetközi projektek és új ötletek támogatása, valamint a tudatosságnövelés és ismeretterjesztés a mikrobiommal kapcsolatban. Az alapító tagok között találhatjuk többek között a bolognai, torinói vagy a holland Wageningen Egyetemet, a Francia Nemzeti Mezőgazdasági-, Élelmiszer- és Környezet-Kutatóintézetet, az Osztrák Technológiai Intézetet vagy a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanácsot is.
Az Active Magyarország számára a tagság lehetőséget teremt arra, hogy az Active FiberShake csapata első kézből hozzáférjen a legfrissebb kutatásokhoz és trendekhez. A MicrobiomSupport Association-nal karöltve a cég hozzájárulhat innovációkhoz, és a bélmikrobiommal kapcsolatos lakossági ismertek bővítéséhez, emellett tagság megerősítést jelent azzal kapcsolatban, hogy az Active FiberShake termékek prémium minőségűek, és támogathatják a bélflóra egyensúlyának megőrzését. 
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt az Active Magyarország Kft, az Activé FiberShake gyártója.
(Fotó: fatido/Marcin Klapczynski/nopparit/Getty Images, Towfiqu barbhuiya/Unsplash,  Imoflow/HansMartinPaul/Pixabay)

Tudomány és körömnövekedés

Már 1979-ben is felmerült a gondolat, hogy a köröm növekedése és az élettartam között lehet összefüggés. Egy vizsgálatban több száz önkéntes körmét mérték éveken keresztül, hogy megfigyeljék a köröm növekedését. A vizsgálat eredményei szerint a köröm növekedése lelassul 30 éves kor felett, minden évvel 0,5 százalékkal. Dr. Sinclair szerint ez azt jelenti, hogy ha gyakrabban kell körmöt vágnunk, mint a korunkbeli embereknek, azt jelzi, hogy mi lassabban öregszünk. „Ahányszor körmöt vágok, mindig azon kezdek gondolkodni, mikor vágtam le legutóbb?” – vallotta be a professzor. Bele kellene irni a naptárba. 
Miért lassulhat a korral a köröm növekedése? 
A magyarázat a testünk vérkeringésében rejlik. Ahogy öregszünk, kevesebb tápanyag jut a sejtjeinkhez, mivel romlik a véráramlás a testünkben, így a körmökben is.
Emiatt lelassul a köröm növekedése, ami jelzi, hogy öregszünk.
Honnan tudhatjuk, hogy lassabban öregszünk, mint mások? 
Ha azt tapasztaljuk, hogy gyakrabban vágjuk a körmünket, mint korábban, kifejezetten jó hír.
Viszont ha lassul a növekedés észrevehetően, annak a jele lehet, hogy felgyorsult a testünk öregedése. A jó vérkeringés, amit az egészséges étrenddel, rendszeres testmozgással támogathatunk, elősegíti a köröm gyorsabb növekedését. Ez azt is jelzi, hogy általánosságban is lassult a testünk biológiai öregedése, és ez jó hír az élettartamunk szempontjából. 

Aki ebbe a vércsoportba tartozik,
lassabban öregszik - egy friss kutatás szerint.
Egy nemzetközi tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nem egyformán öregszenek a különböző vércsoportba tartozó emberek. Kik a szerencsések?
pl. Az AB vércsoport jellemzői:
Kissé melankolikus lelkületűek, ugyanakkor rendkívül praktikus gondolkodásúak azok, akik ezzel a vércsoporttal rendelkeznek. A megfigyelések szerint ők hajlamosak leginkább a depresszióra és arra, hogy unalmasnak érezzék a mindennapokat. Pozitív tulajdonságuk, hogy igazán empatikusak és együttérzők, igyekeznek mindenütt véget vetni a konfliktusoknak, és az összetűzések helyett a békére törekszenek. Ha a helyzet úgy kívánja, szigorúak és kemények is tudnak lenni, nemcsak magukkal, hanem másokkal is. Személyiségükre egyfajta kettősség jellemző: hiába vágynak a szívük mélyén arra, hogy tökéletesen beilleszkedjenek a társadalomba, az átlagnál nehezebben oldódnak fel és nyílnak meg mások előtt. 

KÜLÖNÖS HASONLÓSÁG
AZ EMBERI AGY ÉS AZ UNIVERZUM KÖZÖTT​​

Találkozott a kozmológia és az idegsebészet, aminek eredménye, hogy az agy és az Univerzum – ez két komplex rendszer megdöbbentő módon hasonlít egymásra. 
Franco Vazza, a Bolognai Egyetem asztrofizikusa és Alberto Feletti, a Veronai Egyetem idegsebésze közösen publikáltak egy tanulmányt, melyben az emberi agy és az Univerzum összehasonlításával foglalkoznak méghozzá mennyiségi alapon. Kutatások eredménye, hogy találtak egy sor meglepő hasonlatosságot a két rendszer szerveződése között.
​Érdemes tisztázni, hogy egyáltalán miket tekintenünk ezen rendszerek elemeinek: az agyunk esetében az idegsejtek, neuronok hálózatát vizsgálták, míg az Univerzum kapcsán a galaxisok szerveződését. Természetesen iszonyatosan eltérő nagyságrendekről van szó, de a kozmológia és az idegsebészet határán született vizsgálat végkicsengése, hogy többféle fizikai folyamat is szerepet játszhat a bizonyos bonyolultságú, önszervező struktúrák felépítésében.

Agyunk növekedését matematikai szabályok vezérlik, és már ismerjük őket a kutatók fejlett mikroszkópia és matematikai modellezés segítségével felfedeztek egy mintát, amely az agyidegeinek növekedését szabályozza. A tudás előkészítheti az utat a mesterséges szövetek és szervek biomérnöki előállításához.
A hasonlóságokra áttérve: az emberi agy 69 milliárd neuronból épül fel, míg az általunk is megfigyelhető Univerzum legalább 100 milliárd galaxisból. Azonban mindkét rendszer esetén igaz, hogy mind a neuron, mind a galaxis a teljes tömeg mindössze 30 százalékát adja. Ráadásul a galaxisok és a neuronok elhelyezkedése/szerveződése is emlékeztet egymásra: olyanok ez az alapelemek, mint hosszú zsinórokra felfűzött gyöngyök. Ráadásul mindkét rendszer esetén a fennmaradó tömeg 70 százalékát látszólag passzív komponens alkotja. Az Univerzum esetén ez a sötét energia, az agyunk esetén pedig a víz.
Ezen megállapítások után olyan számítást futtattak le, melyben galaxisok hálózatát szimulálták az agykéreg és a kisagy bizonyos területein. A cél az volt, hogy megvizsgálják, az anyag fluktuációja miként hasonlít egymásra ezekben a nagyságrend szempontjából irtózatosan eltérő rendszerekben. Azt a sűrűségvizsgálati eljárást, mellyel a csillagászok a galaxisok térbeli eloszlását szokták mérni, vetették be az agy esetén is. Az eredmény pedig igencsak meglepő volt: az agykéreg ideghálózatában az említett fluktuáció megoszlása megfeleltethető az anyag eloszlásának az Univerzumban, vagyis a galaxisok közötti kozmikus hálózatban. Természetesen arányokról van szó, a nagyságrend ennél jobban talán nem is térhetne el egymástól: ami az agyban 1 mikrométer, az Univerzumban 5 millió fényév is lehet.​

Ezen kívül kiszámítottak egyéb, ezeket a hálózatokat jellemző paramétert is. Ilyen például az adott rendszer csomópontjainak (neuron vagy galaxis) átlagos kapcsolódási száma (tehát, hogy hány másik csomóponttal tart fenn kapcsolatot). Vizsgálták azt a tendenciát is, hogy a relevánsabb, központi csomópontoknak jóval több a kapcsolata. Mint  tudósok nyilatkoztak, ezen paraméterek közül rengeteg egyezett meg egymással.

A miértre egyelőre csak hipotézisek születtek: valószínűleg a kapcsolódás ebben a két rendszerben hasonló fizikai törvényszerűségek mentén épül fel annak ellenére is, hogy teljesen más fizikai törvények irányítják a galaxisokat és a neuronokat. A szóban forgó fizikai törvényszerűségeknek azonban sokkal inkább a bizonyos komplexitású hálózatok szervezésében lehet univerzális szerepük. Mindez azt jelenti, hogy a két hálózat – az Univerzum és az agyunk szerveződését tekintve jobban hasonlít egymásra, mint mondjuk a kozmikus háló egy galaxisra, vagy az ideghálózat egy idegsejt belsejére. A mostani eredményeket további kutatás követi, amelynek keretében mindkét rendszer evolúcióját alaposabban is tanulmányozzák majd.

Rendkívüli hasonlóságokat mutat az emberi agy és az univerzum, összetételében és felépítésében. Fizikájuk is teljesen hasonló. A fenti tanulmányban részletesen leírták az összehasonlító adatokat. Óhatatlanul felmerül az, hogy az emberi agy egy gondolkodó szerv. Az  Univerzum hasonló  felépítésű, mint az agy, tehát az is lehet gondolkodó? Tudom, ezt jobban meg kellene indokolnom. Az agy ideghálózata hasonló, mint az univerzum sötét anyag hálózata. Az agy ideghálózatának csatlakozási pontjain idegsejtek vannak, amelyekkel gondolkodunk és gondolatokat továbbítunk. Az Univerzumban sötét anyag, háló van, amelynek csatlakozási pontjain galaxisok és csillagok vannak, pont, mint az agy ideghálózatában. Nem lehetetlen, hogy itt is működik információ átvitel, mint az agyban.

Lehetséges, hogy az Univerzum egy, vagy „A gondolkodó”. Talán még az is lehetséges, hogy az Univerzum a Teremtő, aki így gondolkodik. Igazolva létét azzal, hogy az emberi agy felépítése, működése és számtalan adata arányaiban azonos az Univerzuméval, tehát egyáltalán nem véletlenek az egyezések (lásd fent). Az Agy és az Univerzum is, a Teremtő által készültek, azonos mintára. Ezek alapján az sem lehetetlen, hogy az Univerzum a Teremtő agya. Az emberek az agyuk 5-8%-át használják vajon miért hozta létre az agyat az evolúció ennyire túlméretezve,miért van a nem használt részt az agyban?

Szuperszámítógép szimulálja a gondolatokat

A folyamat, ami az idegsejtek üzenetközvetítő folyamatai során valósul meg, az agykutatók által alaposan feltérképezett területe az agy működésének, de a sokszor villámgyorsan lezajló reakciók konkrét "lefényképezése" és alaposabb tanulmányozása nehéz feladat elé állítja a kutatókat. A vizsgálatokat azonban a legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépek rendkívüli módon felgyorsíthatják, olyan bepillantást nyújtva az agy rejtelmeibe, amire eddig nem volt lehetőség.
A számítógép a beletárolt adatokkal tud dolgozni, nem képes mint az agy, elvonatkoztatni. 
A gondolatot megelőzi a nagy megsejtés, azt sem tudom, mire gondolok csak sejtek érzek valamit. Ez egy izgalmi állapot féle, teszek, veszek, nem tudom, mit akarok. És akkor egyszer csak látok, hallok, vagy  mondanak,vagy történik valamit, ami elindít egy szinte az egész testre kiható érzést, és elindul egy új gondolat,ötlet létre jön
A gondolatok megszületése egy rendkívül rövid folyamat az agyban, erre nem mernék időt becsülni. Mindenesetre a gondolat nem egy rövid, konkrét témáról szóló, azt megelőzi többszörös áttételes, több témán átfutó, mil-sec-os agyi felpörgés, ennek végeredménye lehet a bevillanás, az ötlet.
Bár egyáltalán nincsen rá kötelező mód, hogyan lehet, legyen ötlet. Az is lehet, hogy sok idő múlik el, míg megjön az ötlet, ez lehet sec, perc, óra, nap, év, esetleg végtelen.
De nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor bevillan az ötlet, esetemben ilyenkor már azt is tudom részletesen, hogyan lehet az ötletet megvalósítani. Ha ez éjszaka történik akkor fel kell írni mindenképpen az alapötletet, de napközben is jó, biztos ami biztos.
​Az általam leírtak azt is bizonyítják ma még, nem a számítógép az úr. Az emberi agy nem csak a beletáplált, tényekkel, adatokkal, operál, dolgozik, mint a számítógép. Az agyunk, sok témát felölelő, széleskörű ismeretekkel, tapasztalatokkal bír gondolkodik és ezekből alkotni is tud. Az agy általa teljesen ismeretlen témákat azokat összevonva, vagy éppen szétbontva, újat tud alkotni, sőt ebből feltalálni is képes. Az agy által nem ismert témákban felismerve az összefüggéseket az ismeretlenben, új felfedezést készít tehát elvonatkoztatni is képes pl. Victor Hugo francia író” Nyomorultak” című világhírű regényét, a Párizsi temetőben látott sírfelirat olvasása után kezdte el írni, 17 év alatt készült el a mű.
Van olyan eset is, hogy nem csak egy ember, hanem kettő vagy akár többen is összejönnek és egymással beszélve egy, gondolatot kiegészítve közös alkotásban születik meg az újdonság a találmány. Ilyen módszer a Brainstorming is.
A Brainstorming  egy 3-8 fő általi csoportos probléma megoldó módszer, amely  magában foglalja a kreatív ötletek és megoldásokra  törekvést és kialakítását . Ez a technika  intenzív, szabad  megbeszélést  igényel, amelyben a csoport minden tagját hangos gondolkodásra ösztönzi, és sokrétű tudásuk alapján minél több ötletet javasolnak. Ezekből a gondoltokból születhet a probléma megoldás vagy teljesen új ötlet  is.
Az Emberi agy tudása határtalan, bár a zsenik  az agy 8-10%-át használják ki, ezért az agy tudása Végtelen egyáltalán nincsen kihasználva. Irányítja testünk teljes működését, nem kis feladat, de nem zárkózik el attól sem, hogy mi irányítsuk az agy gondolatait és müködését Pl. szimpátia, szeretet, szerelem vagy konkrét feladatok megoldása esetén.
A végtelenről magam is írtam egy dolgozatot szerintem ide tartozik:
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa

Hogyan zajlik az üzenetközvetítés?

Az agy idegsejtjei sejtmagból és sejttestből állnak, ezekből ágaznak ki azok a nyúlványok, amelyek az üzenetek közvetítésében játszanak szerepet: a rövidebb dendritek és a hosszabb axonok. A dendritek felelnek a sejt felé történő információátvitelért, míg az axonok feladata a sejtből kiinduló és a szomszédos sejt felé irányuló üzenetküldés. Az üzenet átadása kétféleképpen mehet végbe, elektromos jelek és kémiai jelek útján, a kémiai jeleket pedig a neuronok közötti szinapszisokon keresztül juttatják át a sejtek egymás között. A szinapszisok lehetnek kisebbek, ezeken át valósul meg az elektromos jelküldés, a kémiai szinapszisok valamivel nagyobbak, ezek esetében a szinaptikus rés akár 20-40 nanométer kiterjedésű is lehet.

Ahhoz, hogy ezt a távolságot át tudják hidalni a neurotranszmitterek, vagyis azok az anyagok, amelyek a másik sejt dendritjeihez vagy axonjaihoz eljutva az ingerületet közvetítik, szállítóeszközökre van szükség, ezt a szerepet a vezikulák, apró hólyagok töltik be. A vezikulákban tárolt anyagok csak akkor haladhatnak tovább útjukon, ha a hólyagszerű üregekből kikerülve bekerülnek a szinaptikus résbe, de előbb a vezikuláknak át kell törniük a sejteket határoló membránon.
A hólyagok vándorlásának folyamatát az akciós potenciál indítja be, ami akkor alakul ki, ha az idegsejtek membránján található ioncsatornákon megfelelő mennyiségű kalciumion áramlik át és felbomlik a nyugalmi, egyensúlyi helyzet, vagyis eléri a kritikus szintet a membrán két oldala között az ionok mennyisége és a töltéskülönbség. A neurotranszmittereket fuvarozó vezikulák ilyenkor tehát elindulnak vándorútjukra és megérkeznek a preszinaptikus membránhoz, hogy leadják a szállítmányukat, amelyek aztán a posztszinaptikus membránhoz haladnak tovább. A folyamat azonban villámgyorsan megy végbe, feltehetően azért, mert a vezikulák előre felkészülnek az ingerületátvivő anyagok leadására kalciumionok beérkezésének idejére.
Az üzenet átadása kétféleképpen mehet végbe, elektromos jelek és kémiai jelek útján, a kémiai jeleket pedig a neuronok közötti szinapszisokon keresztül juttatják át a sejtek egymás között. A szinapszisok lehetnek kisebbek, ezeken át valósul meg az elektromos jelküldés, a kémiai szinapszisok valamivel nagyobbak, ezek esetében a szinaptikus rés akár 20-40 nanométer kiterjedésű is lehet.

Szépen leírták az agyi sejtek működését a fejünkben a gondolkodás alkalmával. De az ötlet, az új megoldás, a találmány esetén, szerintem tejesen másképp valósul meg, több benne lelki, idegi, véletlen tényező és az alkotásvágy. A fentiekben az emberi agy és a Világegyetem felépítésnek összehasonlításától, szól a tanulmány. Ami rendkívül  messzeható, következtetésre inspirál, ha csak kevéssé igazak az állítások, akkor is, különleges a múltunk és a jövőnk közelít a Teremtő gondolat módjainak  és alkotásának megismerésére. Ehhez szükségesek megfelelő kapcsolatokat biztosító eszközök az űrben és az agyban is Ennek egy kapcsolódási egy módját írjuk le alant. Valami teljesen új fizikát vizionálok látok a fent leírtak alapján, ami messze túlmutat a sötét anyag és a sötét anyag problémánkon.

Ahogyan azt megjósolta Vera Rubin 20 éve a sötét anyag és a sötét energia témákról írt doktori disszertációjában. Azt jelezte nagyon előre mutatva, Új módon kell a Világegyetemről gondolkodnunk. Számomra öröm, azt látom, hogy a fent leírtak is azt mutatják, csak az új gondolkodás, vezethet, új megismerésekre, a világegyetem, a születés, az élet a betegségek gyógyítása, és még sok témákban, egyáltalán nem lezárva a témák sokaságát.

A témaindító arról ír, hogy az agy és az univerzum jentősen hasonlítanak egymásra.
Tehát  megérdemelne az Univerzum is pár sort.

Az Univerzum keletkezése hosszú ideig és mai is a Nagy Bumhoz kötődik. De a fizikusok a Nagy Bummig számításaikkal eljutnak, de a Nagy Bummra nem tudnak magyarázatot adni. Többen, így jómagam is egy másik lehetőséget találok jónak a Világegyetem keletkezésre, Különös tekintettel arra, hogy Világegyetem mostani ismereteink szerint, sík, amit a fizika is igazol 1-es síkság jelzővel, mivel nem lehet a síktól eltérő görbületet igazolni mérésekkel. Ha sík a Világegyetem, akkor kétséges, a Nagy Bumm akkor, nem volt robbanás valami más volt a keletkezése a Világegyetemnek.

Ez a más keletkezési lehetőség Szerintem, hogy két sík Univerzum találkozott és egymáshoz súrlódva érintkezett, ekkor anyagot is cseréltek óriási hőfok keletkezése mellett. Így jött létre az ismert mai Világegyetem. Amelynek anyagai az ismert és látható anyagok 4%-ban valamint a nem ismert, sötét anyag 26%-ban és a sötét energia 70%-ban ezek együtt alkotják együtt az Univerzumot. Az ismert anyag jellemzőit és fizikáját több ezer éve kutatjuk, de még mindig nem ismerjük teljesen, mondhatni, több ismeretlen van előttünk az ismert anyagról, mint amit megismertünk. A Világegyetem három anyaga, kölcsönhatásban működik együtt.

Az ismert anyagot jól összetartja valami, a galaxisokat és ködöket a sötét anyag, és ez a valami az ismeretlen a sötét anyag, ami Világegyetemet behálózó hálószerű fonatot hozott létre és ezek fonat szálak és csomók tartalmazzák az ismert anyagból kialakult, galaxisokat, ködöket és csillagokat. Valójában pontosan úgy épülnek össze, mint az agyi ideg hálózat felépül. Így a nagy hasonlóságuk érdekes, de félelmetes gondolkodási távlatokat nyit meg, a makro és a mikrovilágban és óhatatlanul felmerül a forma és az  abból eredő funkció jelentősége is. A Teremtő a jól bevált formát, ismétli kicsiben és nagyban. De lehet, hogy önmagát mutatja így meg! 

Befejezésül nem feledve, a sötét energiát is tárgyalni kell. Annak a feladata a jelenlegi ismereteink szerint az Univerzumban lévő sötét anyag által alkotott, és az ismert anyagot összetartó háló fonatok közötti üres részt kitölti. És most azon munkálkodik, hogy az Univerzumot, állítólag fénysebességgel, de lehet, hogy kisebb sebességgel, (ez bizonytalan), széttágítja az űrben. Én ebben nem hiszek. A tágulás lehetséges, de az Univerzum sűrűsége nem változhat, tehát mindig létrejönnek az üres részekben anyagok, hogy kitöltsék a teret.

A Világegyetem nem tágul a végtelenbe, és szűnik meg, hanem a széttaszító sötét energia és a saját centrifugális ereje olyan mértékben csökken, hogy egy fánkszerű gyűrűt alkotnak a világegyetem anyagai, amelyeket saját gravitációs erejük tart egyben, és így forog az idők végezetéig.

Agyunk növekedését matematikai szabályok vezérlik, és már ismerjük őket, a kutatók fejlett mikroszkópia és matematikai modellezés segítségével felfedeztek egy mintát, amely az agyidegeinek növekedését szabályozza. A tudás előkészítheti az utat a mesterséges szövetek és szervek biomérnöki előállításához. 
A hasonlóságokra áttérve: az emberi agy 69 milliárd neuronból épül fel, míg az általunk is megfigyelhető Univerzum legalább 100 milliárd galaxisból. Azonban mindkét rendszer esetén igaz, hogy mind a neuron, mind a galaxis a teljes tömeg mindössze 30 százalékát adja. Ráadásul a galaxisok és a neuronok elhelyezkedése/szerveződése is emlékeztet egymásra: olyanok ez az alapelemek, mint hosszú zsinórokra felfűzött gyöngyök. Ráadásul mindkét rendszer esetén a fennmaradó tömeg 70 százalékát látszólag passzív komponens alkotja.
Az Univerzum esetén ez a sötét energia, az agyunk esetén pedig a víz.
Ezen megállapítások után olyan számítást futtattak le, melyben galaxisok hálózatát szimulálták az agykéreg és a kisagy bizonyos területein. A cél az volt, hogy megvizsgálják, az anyag fluktuációja miként hasonlít egymásra ezekben a nagyságrend szempontjából irtózatosan eltérő rendszerekben. Azt a sűrűségvizsgálati eljárást, mellyel a csillagászok a galaxisok térbeli eloszlását szokták mérni, vetették be az agy esetén is. Az eredmény pedig igencsak meglepő volt: az agykéreg ideghálózatában az említett fluktuáció megoszlása megfeleltethető az anyag eloszlásának az Univerzumban, vagyis a galaxisok közötti kozmikus hálózatban. Természetesen arányokról van szó, a nagyságrend ennél jobban talán nem is térhetne el egymástól: ami az agyban 1 mikrométer, az Univerzumban 5 millió fényév is lehet.

Lehetséges, hogy az Univerzum egy, vagy a „A gondolkodó”. Talán még az is lehetséges, hogy az Univerzum a Teremtő, aki így gondolkodik. Igazolva létét azzal, hogy az emberi agy felépítése, működése és számtalan adata arányaiban azonos az Univerzuméval, tehát egyáltalán nem véletlenek az egyezések (lásd fent). Az Agy és az Univerzum is a Teremtő által készültek, azonos mintára. Ezek alapján az sem lehetetlen, hogy az Univerzum a Teremtő agya.
Az emberek az agyuk 5-8%-át használják. Vajon miért hozta létre az agyat az evolúció ennyire túlméretezve, miért van a nem használt részt az agyban? 
Arra  a következtetésre jutottam, hogy a kapcsolatokban meghatározott „megállapodási szintek" vannak, ami azt sugallja, hogy a két hálózat hasonló fizikai elvek szerint működik.

A FELTALÁLÓ AGYMÜKÖDÉSE

A számítógép a beletárolt adatokkal tud dolgozni, nem képes arra, mint az agy, hogy elvonatkoztasson. 
A gondolatot megelőzi a nagy megsejtés, azt sem tudom, mire gondolok csak sejtek, érzek valamit. Ez egy izgalmi állapot féle, teszek, veszek, nem tudom, mit akarok. És akkor egyszer csak látok, hallok, vagy  mondanak valamit, vagy történik valami, ami elindít egy szinte az egész testre kiható érzést, és elindul egy új gondolat, ötlet létrejön.
A gondolatok megszületése egy rendkívül rövid folyamat az agyban, erre nem mernék időt becsülni. Mindenesetre a gondolat nem egy rövid, konkrét témáról szóló, azt megelőzi többszörös áttételes, több témán átfutó, mil-sec-os agyi felpörgés, ennek végeredménye lehet a bevillanás, az ötlet.
Bár egyáltalán nincsen rá kötelező mód, hogyan lehet, legyen ötlet. Az is lehet, hogy sok idő múlik el, míg megjön az ötlet, ez lehet sec, perc, óra, nap, év, esetleg végtelen.
De nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor bevillan az ötlet, esetemben ilyenkor már azt is tudom részletesen, hogyan lehet az ötletet megvalósítani. Ha ez éjszaka történik, akkor fel kell írni mindenképpen az alapötletet, de napközben is jó, biztos, ami biztos, mert néha elfelejtjük.
​
Az általam leírtak azt is bizonyítják, ma még nem a számítógép az úr. Az emberi agy nem csak a beletáplált, tényekkel, adatokkal, operál, dolgozik, mint a számítógép. Az agyunk sok témát felölelő, széleskörű ismeretekkel, tapasztalatokkal bír, gondolkodik, és ezekből alkotni is tud. Az agy az általa teljesen ismeretlen témákat összevonva, vagy éppen szétbontva, azokból újat tud alkotni, sőt ebből feltalálni is képes. Az agy által nem ismert témákban, felismerve az összefüggéseket az ismeretlenben, új felfedezést készít, tehát elvonatkoztatni is képes pl. Victor Hugo francia író” Nyomorultak” című világhírű regényét, a Párizsi temetőben látott sírfelirat olvasása után kezdte el írni, 17 év alatt készült el a mű.

Van olyan eset is, hogy nem csak egy ember, hanem kettő vagy akár többen is összejönnek és egymással beszélve, egy gondolatot kiegészítve, közös alkotásban születik meg az újdonság, a megoldás, a találmány.
Ilyen módszer a Brainstorming is.
A Brainstorming  egy 3-8 fő általi csoportos problémamegoldó módszer, amely magában foglalja a kreatív ötleteket és a megoldásokra törekvést és kialakítását. Ez a technika  intenzív, szabad megbeszélést igényel, amelyben a csoport minden tagját hangos gondolkodásra ösztönzi, és sokrétű tudásuk alapján minél több ötletet javasolnak. Ezekből a gondolatokból születhet a probléma megoldás, vagy teljesen új ötlet  is.

Az Emberi agy tudása határtalan, bár a zsenik is csak az agy 8-10%-át használják ki, ezért az agy tudása Végtelen, egyáltalán nincsen kihasználva. Csak azt nem tudom, és ma sem értem, hogy az evolúció miért alkotta ilyen nagyméretűre az agyat. Sőt, 1 milló évvel ezelőtt még meg is növelte jelentősen az agy méretét.
Egymillió éve, egy sokkal okosabb népcsoport jelent meg, és szaporodott jobban, az evolúció nem volt lineáris folyamat. 
Nem kissé, értelmetlennek tűnik az agy megnövelt mérete. Hacsak nem tud valamit, amit mi nem. Azt, hogy szükségünk lesz a megnövelt agyunk 100%-ra. Például akkor, ha a kvantumszámitógépek jövendő korában, versenytársak lehessünk, és életben maradhassunk. Ezért lesz szükségünk az ekkora méretű emberi agyra.
Amely irányítja testünk teljes működését, nem kis feladat, de nem zárkózik el attól sem, hogy mi irányítsuk az agy gondolatait és müködését Pl. szimpátia, szeretet, szerelem vagy konkrét feladatok megoldása esetén.
A végtelenről magam is írtam egy dolgozatot szerintem ide tartozik: 
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa

Fentebb szépen leírtam az agyi sejtek működését, a fejünkben, a gondolkodás alkalmával.
De az ötlet, az új megoldás, a találmány esetén, szerintem teljesen másképp valósul meg, több benne lelki, idegi, véletlen tényező és az alkotásvágy. A fentiekben az emberi agy és a Világegyetem felépítésének összehasonlításáról szól a tanulmány.
Ami rendkívül  messzeható, következtetésre inspirál, ha csak kevéssé igazak az állítások, akkor is különleges a múltunk, és a jövőnk közelít a Teremtő gondolat módjainak  és alkotásának megismerésére. Ehhez szükségesek megfelelő kapcsolatokat biztosító eszközök az űrben és az agyban is. Ennek egy kapcsolódási módját írom le alant. Valami teljesen új fizikát vizionálok, látok a fent leírtak alapján, ami messze túlmutat a sötét anyag és a sötét energia problémánkon.

Ahogyan azt megjósolta Vera Rubin 20 éve, a sötét anyag és a sötét energia témákról írt doktori disszertációjában. Azt jelezte, nagyon előre mutatva, hogy új módon kell a Világegyetemről gondolkodnunk. Számomra öröm, azt látom, hogy a fent leírtak is azt mutatják, csak az új gondolkodás vezethet új megismerésekre, a világegyetem, a születés, az élet, a betegségek gyógyítása, és még sok témában, egyáltalán nem lezárva a témák sokaságát.

A témaindító arról ír, hogy az agy és az univerzum jelentősen hasonlítanak egymásra.
Tehát  megérdemelne az Univerzum is pár sort.

Az Univerzum keletkezése hosszú ideig, és mai is a Nagy Bummhoz kötődik. De a fizikusok számításaikkal eljutnak a Nagy Bummig, de a Nagy Bummra nem tudnak magyarázatot adni. Többen, így jómagam is egy másik lehetőséget gondolok jónak a Világegyetem keletkezésre. Különös tekintettel arra, hogy Világegyetem mostani ismereteink szerint sík, amit a fizika is igazol 1-es síkság jelzővel, mivel nem lehet a síktól eltérő görbületet igazolni mérésekkel.
Ha sík a Világegyetem, akkor kétséges a Nagy Bumm, akkor nem volt robbanás, mivel nem volt akkor még anyag, valami más kellett, hogy legyen a Világegyetem létrejötte.

Ez a más keletkezési lehetőség szerintem, hogy két sík világegyetem találkozott, és egymáshoz súrlódva érintkezett. Ekkor anyagot is cseréltek, óriási hőfok keletkezése mellett. Így jött létre az ismert, mai Világegyetem. Amelynek anyagai:
az ismert és látható anyagok 4%-ban,
a nem ismert, sötét anyag 26%-ban
és a sötét energia 70%-ban.

Ezek együtt alkotják együtt a világegyetemet. Az ismert anyag jellemzőit és fizikáját több ezer éve kutatjuk, de még mindig nem ismerjük teljesen, mondhatni, több ismeretlen van előttünk az ismert anyagról, mint amit megismertünk.
A Világegyetem három anyaga kölcsönhatásban működik együtt.
Az ismert anyagot jól összetartja valami, a galaxisokat és ködöket a sötét anyag, és ez a valami az ismeretlen sötét anyag, ami a Világegyetemet behálózó, hálószerű fonatot hozott létre, és ezek a fonatszálak és csomók tartalmazzák az ismert anyagból kialakult galaxisokat, ködöket és csillagokat. Valójában pontosan úgy épülnek össze, mint ahogy az agyi ideg hálózat felépül. Így a nagy hasonlóságuk érdekes, de félelmetes gondolkodási távlatokat nyit meg, a makro és a mikrovilágban és óhatatlanul felmerül a forma és az  abból eredő funkció jelentősége is. A Teremtő a jól bevált formát ismétli, kicsiben és nagyban.
De lehet, hogy önmagát mutatja így meg! 

Befejezésül nem feledve, a sötét energiát is tárgyalni kell. Annak a feladata a jelenlegi ismereteink szerint az Univerzumban lévő sötét anyag által alkotott, és az ismert anyagot összetartó hálófonatok közötti üres részt kitöltése. És most azon munkálkodik, hogy az Univerzumot, állítólag fénysebességgel, de lehet, hogy kisebb sebességgel, (ez bizonytalan), de széttágítja az űrben. Én ebben nem hiszek. A tágulás lehetséges, de az Univerzum sűrűsége nem változhat, tehát mindig létrejönnek az üres részekben anyagok, hogy kitöltsék a teret.

Érdekes összehasonlításokat is találhatunk az egyes szerkezetek összetételét illetően. Az agy körülbelül 77 százaléka víz, míg az univerzum mintegy 70 százaléka tele van sötét energiával. Mindkettő passzív anyag, amelyek közvetett szerepet játszanak a megfelelő struktúrában.

A legújabb felfedezés, ami ellentmond
az univerzum működéséről alkotott elképzeléseknek

Egy évtizedet felölelő mérések után a tudósok bejelentették, hogy a W bozon nevű elemi részecske tömege sokkal nagyobb, mint ahogy azt előtte elméletekben leírták, ez pedig alapjaiban változtatja meg az univerzum működéséről alkotott elképzelést. Óriási rejtélyt kell megfejtenie a szakértőknek.
Ezeket az alapokat a részecskefizika úgynevezett standard modellje adja, amely az eddigi legjobb elmélet az univerzum legalapvetőbb építőköveinek és az őket irányító erőknek a leírására. A W bozon egy elektromos töltésű elemi részecske, amely az úgynevezett gyenge erőt, a természet négy alapvető erőinek egyikét irányítja, ezért a standard modell egyik pillére – számolt be róla a The Guardian.
A tanulmány szerint azonban a W bozon eddigi legpontosabb mérése ellentmond a részecskefizika standard modellje szabályainak.

A standard modell alapvetően hibás, nem szerepel benne a gravitáció, amely a világegyetem létét, működését adja, és anyagát sem tudjuk, talán a gravitron, de létezik? !

Ashutosh Kotwal, a Duke Egyetem fizikusa, a kutatás vezetője elmondta, hogy az eredményhez több mint 400 tudós tíz éven át rögzítette és elemezte a mintegy 450 trillió ütközésből álló adatbázist. Az ütközéseket, melyekben a részecskéket óriási sebességgel zúzzák szét, hogy tanulmányozhassák őket, az amerikai Illionis államban lévő Tevatron ütköztetővel hajtották végre. 
A Tevatron 2011-ben leállt, de a Fermilab Collider Detector (CDF) tudósai  azóta is végzik a számításokat. Elmondták, hogy 0,01 százalékos pontossággal határozták meg a W-bozon tömegét, vagyis kétszer olyan pontosan, mint a korábbi kísérletek.
Ez olyan pontosság, mintha egy 350 kilogrammos gorilla súlyát 40 grammos pontossággal mérnék meg. Azt találták, hogy ez a modellben előrejelzettől hét standard eltéréssel különbözik.
Harry Cliff, a Cambridge-i Egyetem tudósa, aki a Nagy Hadronütköztetőben dolgozik (LHC) azt mondta, ha ez valóságos, és nem rendszerszintű torzítás vagy a számítások módszerének félreértése, akkor ez azt jelentené, hogy új alapvető összetevője van az univerzumnak, amit eddig nem fedeztek fel. 
A CDF szóvivje, David Toback szerint most az elméleti fizikusokon és újabb kísérleteken a sor, hogy megoldják ezt az izgalmas rejtélyt. (Guardian/MTI)

A tudósok szerint létezhetnek párhuzamos univerzumok

Több elméletet is kidolgoztak már az egynél több univerzum létezésére.
Nem lehetünk biztosak abban, hogy egy univerzum létezik csak. Lehet, hogy multiverzumban élünk, tehát a mi univerzumunk mellett számos más univerzum is létezhet. A tudósok szerint valószínűbb az, hogy vannak elrejtett univerzumok, mint az az elképzelés, hogy csak ez az egy létezik. Több elméletet is felállítottak erre:

1. Végtelen univerzumok

A szakemberek nem lehetnek elég biztosak abban, hogy mi a téridő formája, de nagy valószínűséggel lapos és végtelen hosszúra nyúlik ki. Ha a téridő végtelen, egy idő után meg kell ismételje önmagát, mivel véges az, ahogyan az elemek rendeződhetnek a térben és időben. Ez azt jelenti, hogy végtelen verzió létezik belőlünk, ezek közül van, aki épp ugyanazt csinálja, mint mi, de olyan is akad, akin egy másik felső van, vagy aki teljesen másképp éli az életét. A megfigyelhető univerzum addig terjed, ameddig a fény az ősrobbanás (Big Bang) óta. Ez 13,7 milliárd évnyi fényt jelent, ezen túl egy másik univerzum kezdődhet. A végtelen univerzumokat úgy lehet elképzelni, mint egy végtelen négyzetekből álló patchwork-takarót.

2. Buborék univerzumok

A buborék univerzumok (bubble universes) alapján az univerzumok végtelen tágulásból és felfújódásból jönnek létre, ahogyan a mi univerzumunk is létrejött az ősrobbanás révén. Ez az örök infláció elmélete.
Alexander Vilenkin javaslata alapján a tér egyes szegmensei abbahagyták ezt a felfújódást, míg máshol végbement, így buborék univerzumok képződhettek.
A mi univerzumunkban megállt a tágulás és így létrejöhettek a csillagok és a bolygók, míg más univerzumok még mindig felfújódás alatt állhatnak. Ez alapján a fizika törvényei egészen mások lehetnek a többi univerzumban.

3. Párhuzamos univerzumok

A párhuzamos univerzumok elmélete a húrelméletből ered. Paul Steinhardt és Neil Turok elképzelése szerint a négy dimenziónál több dimenzió is létezhet, és ezekben lehetnek párhuzamos univerzumok, melyek szintén alkothatnak négy dimenziót, akárcsak a mi világunk. A párhuzamos univerzumok általában távol vannak egymástól, de az is előfordulhat, hogy összeütköznek és ősrobbanást hoznak létre. 
A kvantumfizika emellett megemlíti az elágazó univerzumok elméletét, mely a valószínűségből indul ki. Amikor választani kell két esemény, például a jobbra vagy balra fordulás közül, különböző univerzumok létezhetnek, melyekben minden döntés megvalósul. A balra és jobbra forduló énünk is azt hiheti, hogy ez az igazi, egyetlen valóság, de mindkettő téved. 
A matematikai univerzumok elmélete továbbá azon alapszik, hogy a valóságot tévesen észleljük érzékszerveinkkel és a valóságot a matematika teszi ki. Többféle matematikai struktúra létezhet, több univerzumot létrehozva. (Forrás: Live Science)

AZ UNIVERZUM 8%-a GYORSABBAN TÁGUL

Az univerzum gyorsabban tágul, mint eddig hitték, 8%- al a mérésekhez képest. 
Ezen túlmenően a világegyetem tágulásának üteme mintegy 8%-kal gyorsabb, mint az eddig alapnak vett Lanbda Hubble-állandóban meghatározott érték. A Hubble feszültségnek eltérés is létezik. A Hubble állandónak67-68 nak kellene lennie.
A Huble és James Web mérési adataik 74 körül vannak. 
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a világegyetem egyre gyorsabban tágul, amire jelenleg nincsen magyarázat. Felmerülhet, hogy a tágulást előidéző sötét energiát és annak fizikáját nem ismerjük jól. 
Lehetséges, hogy a sötét energia képes sokkal nagyobb taszitóerőt kifejteni, mint azt az edigi mérések alapján feltételezték, vagy a világegyetem anyagai kevésbbé tudnak ellenállni a gyorsításnak. 
A világegyetem keletkezésekor egyszerre jöttek létre, a sötét energia, a sötét anyag, és az ismert anyag, valamint a gravitáció. Cca. 8mrd évig a gravitáció tartotta egyben a világegyetem anyagait.  Ezután ismeretlen okból változás történt, és fokozatosan átvette az uralmat a sötét enegia taszitó ereje. A világegyetem forog, amit dr Vera Rubi állapított meg. A csőszerü formából lassan kitölcséresedett, majd ez a tölcsér alak lassan átformálódott sík, tányér alakúvá a forgását megtartva. Mindezt a hatást a világegyetem 70% -át alkotó sötét energia hozta létre. Jelenleg az a probléma, hogy miért gyorsul egyre gyorsabban kifelé a világegyetem. Talán azért, mivel a gigantikus fekete lyukak egyre több sötét energiát hoznak létre, és ennek megnövekedett mennyisége okozza az extra 8%-os kifelétartó gyorsulást.

 A tudósok szerint létezhetnek párhuzamos univerzumok

A korai világegyetem egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottunk. A galaxisok fényesebbek, óriási sebességgel képeznek csillagokat, és mindezt masszív és sűrű csillaghalmazokban teszik. Ennek köszönhetően új ismereteket építünk fel arról, miképp alakultak ki a korai galaxisok – mondta Angela Adamo.

Bármikor megölhet minket, de a James Webb-űrteleszkóp megmenthet

A James Webb űrteleszkóp (JWST) számos veszélyes kozmikus jelenséget fog tanulmányozni. Egy végzetes aszteroida okozta a (nem őslénytani) dinoszauruszok pusztulását 65 millió évvel ezelőtt. De ez nem egy elszigetelt esemény volt. Bolygónk múltjának számos tömeges kihalását meteoritbecsapódások okozták, és ez ma is egyértelmű és jelenvaló veszélyt jelent. 2013-ban a cseljabinszki meteoroid, amely akkora volt, mint egy hatemeletes épület, Oroszország felett tört szét, és egy nukleárisnál is erősebb robbanást okozott. Alig egy évszázaddal korábban a Tunguska meteoroit Szibéria felett robbant fel, és 2150 négyzetkilométeres területen 80 millió fát tett a földdel egyenlővé.

A Föld történetének legnagyobb becsapódási eseménye nem sokkal bolygónk kialakulása után következett be, amikor egy Mars méretű égitesttel ütközött. Ennek  következtében létrejött a Föld holdja és a felszínen hosszú ideig tartó magmaóceánok, amelyek egy időre lakhatatlanná tették bolygónkat. 
Az aszteroidák becsapódásai olyan események sorozatát okozhatják, amelyek kioltják az életet. A dinoszauruszok  kihalása esetében a kezdeti gyilkos mechanizmus a napfényt blokkoló részecskék légkörbe történő kilövellése volt, ami megakadályozta a fotoszintézist, és a növények nagyarányú kipusztulásához vezetett. Ezt követően a nagy erejű becsapódást követően táplálékhiány és drasztikus éghajlati változások következtek be, ami a növényekre közvetlenül vagy közvetve táplálékként támaszkodó állatok kihalását okozta. 
Az aszteroidák aligha jelentik az egyetlen veszélyt az űrből. 
A szupernóva-robbanásokat összefüggésbe hozták egy mindössze 2,6 millió évvel ezelőtti kisebb tömeges kihalással és a késő devon kori tömeges kihalással, amely körülbelül 350 millió évvel ezelőtt a bolygónkon élő fajok háromnegyedének elpusztulásával járt. A közeli  szupernóva-robbanások a Föld légkörének sugárzással történő elhalása révén pusztítják el a Földet, ami elpusztítja a minket védő ózonréteget. Szerencsére a legközelebbi csillag, amelyet a közeljövőben szupernóva veszély fenyeget,  a 640 fényévre lévő Betelgeuse. A késő- devoni  szupernóva  mindössze 65 fényévre volt tőlünk.

Még  nagyobb katasztrófát okozna, ha a Föld egy hatalmas csillag robbanásából vagy két neutroncsillag ütközéséből származó gammakitörés keskeny sugárnyalábjába kerülne. 
A gammakitörések szinte elképzelhetetlen mennyiségű energiát termelnek, és sokkal távolabbról is képesek ölni. Egy ilyen  kataklizmát jelöltek a 450 millió évvel ezelőtti ordovícium-sziluriai tömeges kihalás okaként, amely a földi állatvilág felét elpusztította.
A Wolf-Rayet csillagok, amelyek legalább hússzor akkora tömegűek, mint a mi Napunk, képesek gammakitörések kibocsátására. Az egyik ilyen csillag, a WR-104 a Gamma Velorum rendszerben, 800 fényévre van tőlünk. Ez elég biztonságosnak tűnik, de lehet, hogy mégsem az, mivel a csillag forgástengelye többé-kevésbé a mi irányunkba mutat és innen szoktak kilövelni  a sugárnyalábok. Egy gammakitörés,  fénysebességgel  közeledhet felénk, és nem lenne figyelmeztető időnk.

Most  pedig jöjjön a jó hír. A nemrégiben  felbocsátott James Webb Űrteleszkóp (JWST) segíthet abban, hogy időben felismerjünk néhány ilyen kozmikus fenyegetést. A JWST egyik fő célja a más csillagok körül keringő bolygók leképezése, de a saját Naprendszerünkben található kis égitestek, például aszteroidák és üstökösök megfigyelésére is képes lesz. 
A teleszkóp még az üzembe helyezés időszakában is követett egy aszteroidát (Tenzing 6841) - ez az első alkalom, hogy egy űrobszervatórium képes volt erre. A JWST  egyik korai megfigyelési programja a Wolf-Rayet (WR) csillagokkal és azzal foglalkozik, hogy ezek hogyan hatnak a csillagközi közegben lévő porra. Ez elvezethet annak jobb megértéséhez, hogy ezek az objektumok mikor produkálhatnak gammakitöréseket.

Azonban még ha a JWST bizonyos űrveszélyek riasztórendszereként is működik, egyes csapások alig vagy egyáltalán nem adnának figyelmeztetést. Tekintettel arra, hogy sokkal több "kóbor bolygó" lehet odakint, mint csillagokhoz kötött bolygó, egy ilyen egy napon keresztezheti az utunkat. Akárcsak egy neutroncsillag vagy egy fekete lyuk, ami az egész naprendszerünkre nézve végzetes lenne. Még csak nem is kellene közvetlenül eltalálnia minket. Az aszteroidaöv vagy az Oort-felhő pályáinak instabilizálódásával számtalan aszteroidát vagy üstököst lökne felénk. A végső megoldás ezekre a kozmikus fenyegetésekre, ha a távoli jövőben is fenn akarunk maradni, az, hogy többbolygós fajjá válunk. Addilegalább figyeljük az odakint fenyegető veszélyeket. Nem akarjuk úgy végezni, mint a dinoszauruszok.

Vezető idegtudósok szerint többé nem kell meghalnia senkinek,
​ha meg tudjuk őrizni az agyat

Több évvel ezelőtt egy jeles orvos azt ígérte, hogy az emberi fejet is képes lenne átültetni. Később jelentkezett egy fiatal ember, aki vállalta, hogy az ő fejét cserélje ki az orvos.A téma egy idő múlva elhalt, a fejátültetés nem valósult meg, akkor. De azután sok év eltelt, vajon ma történik-e ilyen fejátültetési műtét?

Akadnak előrelépések a területen, ahogy mára már a következő állomás, az agy újraélesztése sem olyan elképzelhetetlen, mint amilyennek egykor hittük.

Elizabeth Hughes Gossett története 1918-ban kezdődött, amikor mindössze 11 évesen 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. Ez akkoriban szinte egyet jelentett a halálos ítélettel: orvosai szerint csak néhány hónapja maradt hátra. Akkoriban a cukorbetegség még gyógyíthatatlan betegség volt. A szülei azonban nem adták fel, és egy olyan klinikára vitték, ahol éheztetési diétával próbálták kordában tartani a vércukorszintjét. Bár Elizabeth életben maradt, rendkívül legyengült és drámaian lefogyott: testsúlya mindössze 20 kg-ra csökkent. 
Ez az embert próbáló kezelés három évig tartott, amikor is a tudomány áttörést ért el: 1921-ben felfedezték az inzulint! Elizabeth ennek köszönhetően hosszú életet élhetett, és több mint 42 000 inzulininjekciót kapott, mielőtt 70 év felett elhunyt.

Mindez nem is konkrétan az inzulin miatt érdekes, hanem az említett 3 év miatt – mindössze ennyi idő kellett ahhoz, hogy a tudomány megoldást találjon egy addig gyógyíthatatlannak vélt problémára. Dr. Ariel Zeleznikow-Johnston, a Monash Egyetem idegtudósa szerint így aztán Gossett története egy erőteljes metafora: mintha Elisabeth esetében csak annyira lett volna szükség, hogy megnyomjanak egy “szünet” gombot, amíg az orvostudomány előrébb nem lép. Zeleznikow-Johnston a The Future Loves You: How and Why We Should Abolish Death (A jövő szeret téged: Hogyan és miért kellene eltörölnünk a halált) című könyvében ennek megfelelően arról ír, hogy az agy megőrzése hasonló “szünetet” biztosíthatna. A kutatóval legutóbb a The Guardian készített interjút, ennek a tartalmát foglaljuk röviden össze.

Az emberiség története során a halált mindig elkerülhetetlennek tartották. Zeleznikow-Johnston azonban úgy véli, hogy az orvostudomány és az idegtudomány fejlődése egyszer véglegesen elavulttá teheti ezt a felfogást:

“1918-ban a cukorbetegség halálos ítélet volt. Ma már kezelhető. Miért ne gondolkodhatnánk ugyanígy magáról a halálról is?” – teszi fel a kérdést. 
Szerinte a halált sokan azért fogadják el, mert nem tudnak alternatívákat elképzelni. De egyáltalán, ki akarna olyan sokáig élni? Nos, elég sokan. A kutatások szerint bár az emberek többsége eleinte nem vágyik az életük jelentős meghosszabbítására, ez megváltozik, ha a jó egészségi állapot biztosított. Míg a fiatalabbak általában 90 éves korig szeretnének élni, az idősebbek – különösen a halálos betegséggel küzdők – ennél gyakran sokkal hosszabb életre vágynak. ŰZeleznikow-Johnston szerint az sem annyira biztos, hogy az életnek a halál ad értelmet: 
„A halál nem ad értelmet az életnek. Ez csupán egy narratíva, amelyet azért találunk ki, hogy megbirkózzunk az elkerülhetetlennel. Az orvostudomány célja azonban halál legyőzése – miért ne vihetnénk ezt a logikus végkifejletig, és célozhatnánk meg a halál teljes eltörlését?”

A halál fogalma az évek során változott, ahogyan a technológia fejlődött. A 20. század közepén még a légzés és a szívverés megszűnése jelentette a halált. Az életfenntartó rendszerek bevezetésével azonban az agyi aktivitás vált mérvadóvá. Napjainkban a technológiai innovációk – például az idegi funkciókat helyreállító protézisek és az implantátumok – tovább tágíthatják ezt a határt. Zeleznikow-Johnston szerint a valódi halál akkor következik be, amikor valakinek a személyes identitása – vagyis a konnektomja – végérvényesen elvész. Egyszerűen fogalmazva, amikor az egyedi tudatunk örökre eltűnik. Az identitásunk az agy olyan területein található, mint a kéreg, amely a személyiségünknek és hosszú távú emlékeinknek ad otthont. Ahogyan a génállományunkat a genom őrzi, úgy az idegsejtek közötti összes kapcsolatot – ami identitásunk alapját képezi – konnektomnak nevezzük. Ez nem is elsősorban az agy fizikai szerkezetével egyezik meg, mivel a testünk sejtjei életünk során folyamatosan megújulnak. Akárhogy is, Zeleznikow-Johnston épp ezért úgy véli, hogy
a halál elleni háború legfontosabb lépése az agyunk megőrzése.

Mindez nem is egy új elképzelés. Az 1960-as években már ismert volt a krionika, a testek lefagyasztásának módszere. Azonban a korai technikák jelentős károkat okoztak: a jégkristályok roncsolták a szöveteket, és a tartósítási kísérletek súlyos kiszáradáshoz vezettek. A modern módszerek, például az aldehiddel stabilizált krioprezerváció (ASC) viszont már ígéretesnek tűnik. Ez a technika vegyszerek segítségével őrzi meg az agyi struktúrákat, megelőzve a korább technológiákból származó károsodásokat. Állatokon már alkalmazták, és emberi agyon is tesztelték – természetesen csak a halál beálltát követően.

Zeleznikow-Johnston szerint az ASC relatíve alacsony költségekkel is jár: körülbelül 13 000 dollár az eljárás, és évi 1 300 dollár a tárolási díj. Ahogy pedig nő a kereslet, a költségek akár csökkenhetnek is.

A megőrzésnél azonban akad egy sokkal nagyobb kihívás: az agy újjáélesztése.

A kutató szerint azonban két lehetséges módszer is szóba jöhet: fejlett nanomedicina segítségével állítják helyre magukat a szöveteket, vagy a másik megoldás: az elme digitalizálása, amely során az említett konnektomot új testbe – biológiai, robotikus vagy virtuális – költöztetik. Épp ezért fontos tehát a kitétel, hogy maga a konnektom nem feltétlen azonos magával a fizikai aggyal. Persze mindkét fenti módszer erősen sci-fi jelenleg, de a kutató szerint a jelenlegi idegtudományi és mesterséges intelligencia-trendek alapján reálisan feltételezhető, hogy mindez egy nap valóság lesz.

Sokan persze úgy vélik, hogy még ha el is jutunk odáig technológiai szempontból, hogy a fenti módszerek egyikét, vagy akár mindkettőt bevessük, messze nem biztos, hogy a “megőrzött egyén” az újjászületés után is ugyanaz marad. Zeleznikow-Johnston szerint viszont, ha az emlékek és az identitás érintetlen marad, akkor az illető lényege igenis megőrződik. Minet elmondta: “Ha jól csinálják, akkor is te vagy, akár robot, akár digitális agy formájában.”

A másik fontos kérdés, hogy akkor mi történik, ha mindezen munkát végül siker koronázza, ha legyőzzük a halált? Egyesek a túlnépesedéstől tartanak, mások a beláthatatlan társadalmi és környezeti hatásoktól félnek. Zeleznikow-Johnston szerint azonban jelenleg ezek a kérdések messze nem aktuálisak, és most inkább az első lépésre, tehát az agy minél jobb megőrzésére kell fókuszálni. Szerinte a mostani helyzet az érzéstelenítés korai időszakát idézi: mielőtt a modern anesztéziát felfedezték volna, a műtétek borzalmasan fájdalmasak voltak, ma viszont rutinszerűek. Hasonlóképpen, az agy megőrzése is az elképzelhetetlenből kiindulva egy széles körben elfogadott orvosi gyakorlatba csaphat át. 
Persze semmire sincsen garancia: messze nem biztos, hogy a megőrzött agyak valaha is újjáéledhetnek, egy társadalmi összeomlás például pedig értelmetlenné teheti az egészet, ahogy van. 
Az emberiség története során a halált mindig elkerülhetetlennek tartották. Zeleznikow-Johnston azonban úgy véli, hogy az orvostudomány és az idegtudomány fejlődése egyszer véglegesen elavulttá teheti ezt a felfogást:
“1918-ban a cukorbetegség halálos ítélet volt. Ma már kezelhető. Miért ne gondolkodhatnánk ugyanígy magáról a halálról is?” – teszi fel a kérdést. Mégis, a kutató úgy véli, hogy ez egy olyan lehetőség, amelyet érdemes megragadni:
“A halálfélelem nem múlik el. De az a tudat, hogy van esély egy második életre, reményt nyújt.
Ez nem varázslat, hanem a jövő ígérete.”

Szeressünk, és legyen, célunk, tervünk holnapra, jövő hétre, egy évre, vagy tiz évre és azt valósítani.
Az élet célja a küzdés maga!
Az ember tudatos lény és egyedül az élővilágban, tudatában van annak, hogy az élet nem végtelen, csak a születés, az adó és a halál, biztos. Bár a halál már nem biztos, vannak jelentős előrelépések ennek a betegségnek a gyógyítására hoszabbitására. Lásd fent. 
Sőt vannak a mély tengerekben olyan állatkák, több fajta, amelyek folyamatosan kicserélik az összes sejtjüket tehát öröklétűek. Ezeket nagy erővel jelentős kutatóintézetek vizsgálják, és azt próbálják megtudni, hogy, a természet az evolúció, hogyan és miért hozta létre az örökifjú állatkát. Valószinű, sőt biztos nemcsak 1 ilyen van, az óceánok mélyén, aminek csak 6%-át ismerjük. És persze azt is kutatják, hogyan lehetne az örökifjú álatka sejtjeit vizsgálva, az örök életet alkalmazni az ember esetében, hogy örökifjú lehessen. Egyáltalán nem lehetetlen, az emberi sejteket további sok szoros megújításra alakitani, javítani, hiszen ez a megújulás 7 évente, most is műkődik az emberi testben. Nemsoká lehetségessé válik, nemcsak az ember teleportációja, de az is lehet majd, hogy a sejtejeinket fiatalra tudjuk cserélni mi is, és nagyon hosszan élünk, betegségmentesen, fiatalon.

A kozmológiai áttörés országos díjra került

Alexia Lopez PhD-hallgató kutatásait beválogatták a Times Higher Education (THE) rangos díjára – annak elismeréseként, hogy kihívást jelent, amit az univerzumról értünk. Alexia Lopez PhD-hallgató öt másik egyetemmel áll szemben az Év kutatási projektje: STEM kategóriában az elmúlt néhány év izgalmas kozmológiai felfedezéseiért. 
A „felsőoktatás Oscar-díjának” nevezett díjakra 2024-ben rekordszámú pályamű érkezett, meghaladta a 700-at, és majdnem 100-zal megdöntötte a tavalyi rekordot. 
2021-ben az Óriásívet, az Óriásívet, majd 2024-ben a Nagy Gyűrűt az Univerzumban fedezte fel, és olyan jelentősek voltak, hogy megkérdőjelezték a kozmológia alapvető feltevéseit. 
Alexia 2022-ben az Amerikai Csillagászati ​​Társaság (AAS) ülésén mutatta be az Óriásívet, 2024-ben pedig az AAS további ülésén mutatta be a Nagy Gyűrűt. Mindkét esetben az AAS felkérte Alexiát, hogy tartson előadást sajtótájékoztatókon, és mindkét felfedezésről a média széles körben tudósított. 
– Teljesen meglepett – mondta Alexia. „Nagyon megtisztelő, hogy bekerültem erre a díjra, és nagyon örülök, hogy az Óriásív és a Nagy Gyűrű ekkora érdeklődést keltett a közvélemény és a tudományos közösség körében egyaránt.” 
A „Big Ring in the Sky” kutatás napjainkig több mint egymilliárd embert érint világszerte, és több mint 1000 különböző médiában fut a történet. 
Alexia meghívást kapott, hogy beszéljen a Royal Society rangos találkozóján: Challenging the Standard Cosmological Model. Általában nem hallani, hogy egy PhD-hallgató ilyen rendezvényen előadást tartson; Alexia munkája azonban ekkora volt, csatlakozott a világvezető kozmológusaihoz és a Royal Society Nobel-díjasához, hogy megvitassák a kozmológia standard modellje előtt álló fő kihívásokat. 
Alexia hozzátette: „Kiváltság, hogy megválaszoljuk a kérdéseket: hogyan néz ki az univerzumunk és hogyan alakult ki az univerzumunk? Az Univerzumot az elképzelhető legnagyobb léptékű tanulmányozása izgalmas; az Óriásív és a Nagy Gyűrű szerkezetek megtalálása emlékeztet arra, hogy még mindig nincs minden válaszunk az univerzumról, és még mindig van mit tanulnunk!
„Megtiszteltetés, hogy ezt a munkát a tekintélyes THE-díjjal elismerték, és nagyon hálás vagyok, hogy idáig eljutottam a szűkített listán.” 
Több mint 70 intézmény mintegy 120 döntőse került be  a Times Higher Education Awards 20. jubileumi kiadására. 
​Gratulálunk Alexiának! Kíváncsian várjuk, hogy megtudjuk, nyer-e kutatása a THE díjátadó ünnepségen Birminghamben.

A Nagy Gyűrű: a gigászi, kozmikus szerkezet,
amit nem tudunk magyarázni a jelenlegi elméletekkel

A Big Ring vagy magyarul Nagy Gyűrű annyira óriási, hogy az univerzummal kapcsolatos jelenlegi elméleteinkkel egyszerűen nem lehet a létezését megmagyaráznA Nagy Gyűrű egy galaxisokból és galaxishalmazokból álló kolosszális spirál, amelynek az átmérője 1,3 milliárd fényév, kerülete pedig még hatalmasabb: 4 milliárd fényév, így az univerzum legnagyobb ismert objektumai közé tartozik. A Földtől 9 milliárd fényévre, az Ökörhajcsár csillagkép közelében, a 2021-ben a szintén ezen kutatócsoport által felfedezett Óriás Ív (Giant Arc) közelében található struktúra fénye túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel látható legyen. Ha azonban elég fényes lenne, akkor 15-ször nagyobbnak tűnne az éjszakai égbolton, mint a Hold. Mint azt a kutató, Alexia Lopez elmondta: 
"E  két rendkívül hatalmas szerkezet egyikét sem könnyű megmagyarázni az univerzummal kapcsolatos jelenlegi ismereteinkkel. És a rendkívül nagy méretük, jellegzetes formájuk és kozmológiai közelségük minden bizonnyal valami fontosat árul el nekünk – de mit is pontosan?"
A fentieknek megfelelően mind a Nagy Gyűrű, mind az Óriás Ív annyira gigantikusak, hogy a csillagászokat arra késztethetik, hogy újragondolják a világegyetem születésének és fejlődésének a régebbi modelljeit – írja a LiveScience a héten bemutatott eredményekről. A kozmológiai elv szerint “kellően nagy térfogatot tekintve a világegyetem homogén és izotrop. Ez az elv teljesen összeegyeztethető a megfigyeléseinkkel, és a belőle származó elméletek sikerei is igazolják, hogy ez az "axióma" lényegében helytálló.” 
Mindez lényegében tehát azt jelenti, hogy a modellezés kezelhetősége érdekében feltételeztük, hogy az univerzum egységes, és a fizika törvényei mindenhol következetesek, ami megfelelt az eddigi megfigyeléseinknek is.

Ez az elv azzal is járt viszont, hogy a világegyetem struktúrái nem haladhatnak meg egy bizonyos méretet, körülbelül 1,2 milliárd fényévet. A Sloan Digital Sky Survey adatainak a felhasználásával felfedezett Nagy Gyűrű azonban jócskán túlnyúlik ezen a feltételezett elméleti határon. Magyarán már nem igaz az, amit a fenti idézetben írtunk, tehát az elv már nem egyeztethető össze a megfigyeléseinkkel.
További izgalmas szempont, hogy a Nagy Gyűrű, valamint az Óriás Ív tehát egyaránt az Ökörhajcsár csillagkép közelében található, és mindkettő akkor keletkezett, amikor az univerzum körülbelül fele olyan idős volt, mint jelenleg. Mivel pedig ezek a szerkezetek elég közel helyezkednek el egymáshoz az éjszakai égbolton – mindössze 12 fokra egymástól –, ez akár arra is utalhat, hogy mindkettő egy nagyobb, még hatalmasabb rendszer része lehet. 
A Nagy Gyűrű eredete rejtély: a korai elméletek azt feltételezték, hogy ez egy barion akusztikus rezgés maradványa, egyfajta hanghullám a korai univerzumból. A mérete és alakja azonban nem felel meg ennek. Más lehetőségek között szerepel, hogy ez egy kozmikus húr vagy valami teljesen ismeretlen dolog, aminek magyarázatához új modellre van szükség. Mint Lopez nyilatkzott: 
“A Nagy Gyűrű és az Óriás Ív, külön-külön és együtt is, egy nagy kozmológiai rejtélyt adnak fel a számunkra, miközben azon dolgozunk, hogy megértsük az univerzumot és annak fejlődését.”
(Kép: művészi ábrázolás a a Nagy Gyűrűről és az Óriás Ívről az Ökörhajcsár csillagkép északi részén,
forrás: Stellarium/Central Lancashire Egyetem)

Számomra van magyarázat a Nagy Gyűrű és az Óriás Ivről. Mindenesetre tényleg teljesen átalakítja a világegyetemükről meglévő, eddigi ismereteinket és annak fizikáját: Ha a mi Világegyetemünkben vannak, a térben? 
De a mi Világegyetemünk terében kellenek, hogy legyenek! Ha a kép hiteles, akkor a Göncöl szekér rúdja, a Nagy Medve csillagképben és a Bootes csillagkép látszik a kép hátterében. Elképzelhető, hogy egy, az ismert világegyetemnél sokkal nagyobb világegyetem részei a Nagy Gyűrű és az Óriás Iv. 
Az is lehetséges, hogy a mi világegyetemünket, az ugyanitt létezett, megelőző és annak megszünése előtti világegyetem óriásra kitágult részeit mutatja a Nagy Gyűrű és az Óriási Iv. 
Felmerült az az ötlet lehet, hogy az Andromeda galaxis nagyobb, mint eddig hittük, és a külső gyűrűje van a közelünkben, mint a Nagy Gyürű és az Óriás Iv, amit látunk, annak részei. Lehetséges, hogy a teljes világegyetem tudatos, kereső átvizsgálata során több Nagy Gyűrű és Óriás Ivhez hasonlót találunk, amelyek egy velünk lévő nagyobb másik világegyem most felfedezett nagyobb darab részei. Kutatást indítanék olyan módon, hogy a Nagy Gyűrű közepét alapul véve, onnan egy nyilat vezetnék az Óriás Ívig, és ezt a nyilat nagyméretű számítógépen forgatva, az az Óriás Ív síkjában meg lehetne találni az Óriás ív kör alakú részének további darabjait. 
A rádióteleszkópok is produkálnak hasonló gyűrűs formákat. lásd lent. 
Ha figyelembe vesszük,hogy a megfigyelhető forgó Világegyetem mintegy 46 milliárd fényév sugarú, és hogy a tér kifelé cenrtifugális erő által sürűsödve, átlagosan ugyanannyi galaxist, csillagot és fekete lyukat tartalmaz, mint a többi része, ez azt jelenti, hogy aVilágegyetem lévő összes galaxisnak, csillagnak és feketlyuknak csak mintegy 6%-a érhető el mivel  a fény csak 14milliárd fényév távolságra lát. Ebből következik, hogy jelenleg egy forgó fánkformához közelit a világegyetem.

Amikor egy olyan galaxisra, csillagra nézünk, amelynek fénye 100 millió évnyi utazás után érkezik felénk, akkor nem egy 100 millió fényévre lévő galaxist, csillagot, feketelyukat látunk. Hanem  ennél jóval távolabbi galaxist, csillagot, feketelyukat. Minél hosszabb ideig tart egy foton útja egy távoli galaxistóla csillagtól az észlelőig, annál nagyobb szerepet játszik az Univerzum tágulása, ami azt jelenti, hogy a legtávolabbi galaxisok és csillagok még messzebb vannak, mint amennyi idő alatt a tőlük érkező fény eljutott. 
​Mivel az eltelt idő alatt az objektumok közel fénysebességgel haladnak a világegyetem közepétől számítva kifelé. Ez azt is jelenti, hogy átlagosan ötvenezer csillag távolodik másodpercenként az elérhetőségből a 14 mrd fényévről, a láthatatlanba.

                         A Nagy gyűrű és az Óriás Ív

Valami óriási és titokzatos dolgot talált az űrben a MeerKATteleszkóp

A csillagászok a MeerKAT teleszkóp segítségével egy új, különös rádiókört (ORC) azonosítottak, amely a WISEA J021912.43–050501.8 jelzésű elliptikus galaxishoz kapcsolódik. A felfedezésről egy tanulmányt is közzétettek az arXiv preprint szerveren, és azért különösen jelentős, mert közelebb vihet minket ezeknek a hatalmas rádióhullám-struktúráknak a titokzatos eredetéhez – számol be róla a sajtóközlemény. 
A különös rádiókörök (odd radio circles, vagy tehát: ORC) az univerzumban található, hatalmas és rejtélyes rádiósugárzási gyűrűk. Ezek a gyűrűk extragalaktikus (tehát más galaxisokhoz kapcsolódó) jelenségek, amelyeknek a rádiósugárzása jellemzően nagyon erős, azaz meredek spektrumú (egy bizonyos frekvenciatartományban kiugróan erős jeleket produkálnak). A különlegességük az, hogy ezeket a gyűrűket más hullámhosszakon – például látható fényben, röntgensugárzásban vagy infravörös tartományban – általában nem lehet észlelni. Egyetlen kivétel van: mivel az ORC-k tehát mindig kapcsolatban állnak egy-egy “gazda” galaxissal, ezért annak a galaxisnak az adatai (például optikai vagy infravörös megfigyelései) általában láthatók. Mióta először azonosították őket, csak néhány ORC-t vizsgáltak meg részletesen, ezért az eredetük továbbra is homályba vész.

Az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet (CSIRO) kutatója, Ray P. Norris vezette csapat a MeerKAT International GHz Tiered Extragalactic Exploration (MIGHTEE) nevű felmérés során fedezte fel az új ORC-t. Ez a mély rádiós felmérés a MeerKAT fejlett technológiáját használja, hogy páratlan részletességgel tárja fel az univerzumot. Az újonnan észlelt ORC-t, amely a J0219–0505 jelzést kapta, egy világos szegéllyel rendelkező rádiógyűrűként írják le, amely egy kompakt központi forrást övez.
A gyűrű halvány, diffúz sugárzást bocsát ki, és szerkezeti nyomokat tartalmaz, valamint további halvány emissziót, amely délkeleti irányban terjed ki. 

Három friss felfedezés, melyek újraírják a fizikát és a csillagászatot​

1. A sötét energia gyengülés
A Dark Energy Spectroscopic Instrument (DESI) kutatásai során a közelmúltban olyan adatokat kaptak, amelyek alapján a korábban állandónak hitt sötét energia ereje idővel csökkenhet. A sötét energia, amely jelenleg a kozmikus modelljeink szerint az univerzum gyorsuló tágulását idézi elő, eddig úgy tűnt, konstans értékkel rendelkezik. Az új megfigyelések szerint azonban a sötét energia „ereje” jelentős mértékben gyengült az univerzum története során. Ez teljesen új perspektívát jelenthet a kozmológia számára, mivel megváltoztatná a jövőről alkotott képünket: ha ez a folyamat folytatódik, az univerzum gyorsuló tágulása lelassulhat vagy akár meg is fordulhat.

Ez a felfedezés komoly kihívást jelent a standard ΛCDM kozmológiai modellre nézve, melyben a kozmológiai állandó (Λ, lambda) jelenleg fix értékként szerepel. Ha bebizonyosodik, hogy a sötét energia változó természetű, akkor az alapvetően átrajzolhatja az univerzum sorsára vonatkozó elképzeléseinket, és felveti annak lehetőségét is, hogy új fizikára, például dinamikus mezőkre vagy még ismeretlen kölcsönhatásokra van szükség a jelenség leírásához. A kutatók most azon dolgoznak, hogy további precíz mérésekkel igazolják vagy cáfolják ezt az eredményt, amely jelentős paradigmaváltáshoz vezethet.

2. A Big Ring felfedezése

                       A Big Ring (kékkel) és a Giant Arc (pirossal) elhelyezkedése az égbolton, forrás: Stellarium)

2024 januárjában egy új, gigantikus kozmikus struktúra, az úgynevezett „Big Ring” felfedezése kavarta fel a kozmológiai közösséget. Alexia Lopez, a University of Central Lancashire kutatója, és csapata egy óriási, körülbelül 1,3 milliárd fényév átmérőjű gyűrű alakú galaxishalmazt talált, amely körülbelül 9,2 milliárd fényévnyi távolságra helyezkedik el a Földtől. Ez az eddig megfigyelt legnagyobb gyűrű alakú struktúra az univerzumban, amelynek puszta létezése kihívást jelent a kozmológiai alapelvek számára. Az úgynevezett kozmológiai elv szerint ugyanis a nagy mérettartományú anyageloszlás homogén és izotróp, vagyis nagyobb léptékben nincs kitüntetett struktúra vagy irány.
A Big Ring felfedezése azonban cáfolja ezt az alapvető feltételezést, hiszen egy ennyire masszív és szabályos struktúra létrejötte a jelenlegi elméleti modellek alapján rendkívül valószínűtlen. Az eredmény arra kényszeríti a kutatókat, hogy újragondolják az univerzum szerkezeti fejlődésére vonatkozó elméleteiket, valamint felülvizsgálják a galaxishalmazok és nagyobb kozmikus struktúrák keletkezését leíró kozmológiai szimulációkat.

3. A Hubble-állandó méréseinek eltérése (Hubble-feszültség)

Az NGC 3972 galaxis, amely 66 millió fényévre található a Nagy Medve csillagképben, egyike volt annak a 10 galaxisnak, amelyeket az univerzum tágulásának mérésére használtak egy új kutatásban, ( Yuval Harpaz,adatok: JWST)

Az elmúlt év során a James Webb Űrteleszkóp precíziós mérései megerősítették, hogy az univerzum jelenlegi tágulási sebessége, vagyis a Hubble-állandó, körülbelül 8%-kal magasabb, mint amit a korai univerzumra vonatkozó kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás adatai alapján számítottak. Ez az eltérés, amelyet „Hubble-feszültségként” ismerünk, már eddig is komoly problémát jelentett a kozmológusok számára, de a Webb-teleszkóp adatai egyértelműen kizárták, hogy pusztán mérési hibáról lenne szó, és ezzel valódi elméleti problémává vált. 
A Hubble-feszültség komoly kérdéseket vet fel a jelenlegi kozmológiai modellekkel kapcsolatban. Lehetséges, hogy az univerzum összetételéről – így például a sötét anyag és sötét energia arányáról – alkotott eddigi képünk hiányos vagy téves. Egyes alternatív magyarázatok szerint az eltérés egy eddig ismeretlen fizikai jelenség jelenlétét jelezheti, például új kölcsönhatások, extra dimenziók, vagy akár más, eddig nem ismert részecskék létezését. A tudósok jelenleg azon dolgoznak, hogy további független mérésekkel és új elméleti megközelítésekkel oldják meg ezt az ellentmondást, amely szintén alapvetően megváltoztathatja a kozmológiai modelleket. 
Tegyük hozzá azt is, hogy talán nem tiszta elsőre, hogy mi a különbség az első példaként említett sötét energia gyengülése és a Hubble-feszültség közt, pedig ez a két példa két különböző, bár kapcsolódó problémát jelent: a sötét energia gyengülése azt jelenti, hogy maga a gyorsuló tágulást okozó energia időben változhat, és akár csökkenhet is, ami alapjaiban ingatná meg az univerzum jövőjéről alkotott képet. Ezzel szemben a Hubble-feszültség egy mérési anomáliára utal, ahol az univerzum korai állapotára (kozmikus háttérsugárzás) alapozott mérések, és a jelenlegi állapotára (galaxisok közvetlen megfigyelése) épülő mérések között van egy jelentős eltérés. Tehát míg az egyik a sötét energia fizikai természetét változását feltételezi, addig a másik a jelenlegi mérési módszerek és elméletek közti következetlenségekre világít rá, amiből valamilyen új fizikai jelenség jelenlétérekövetkeztethetünk.

Órák kérdése, és földönkívüli életre bukkanhat ez a hatalmas teleszkóp

Az új teleszkóp ugyanis képes lesz gyorsan érzékelni az úgynevezett biológiai szignatúrákat vagy aláírásokat – az élet jelenlétére utaló kémiai anyagokat – a távoli bolygók légkörében. Dr. Miles Currie és Victoria Meadows professzor, a Washingtoni Egyetem kutatói legújabb modellezésükben kimutatták, hogy az ELT-nek mindössze körülbelül 10 órára lesz szüksége, hogy azonosítsa a potenciális életjeleket a hozzánk legközelebb eső exobolygón, a Proxima Centauri b-n.

Az ELT hatalmas, 39 méter átmérőjű főtükre lényegesen nagyobb érzékenységet biztosít a jelenlegi távcsövekhez – például akár James Webb űrteleszkóhoz – képest. Egészen pontosan, az ELT mintegy 37-szer több fényt képes összegyűjteni, ami drámaian javítja majd a légkörben található finom jelek érzékelését, annak ellenére is, hogy a teleszkóp Chileben található helyszínén számolni kell a Föld saját légköri zavaró hatásaival.

Currie és Meadows olyan exobolygók megfigyelését modellezték, amelyek 16 fényéven belül helyezkednek el a Földtől. Különösen kiemelték az ELT azon képességét, hogy még olyan bolygókon is azonosíthat biológiai szignatúrákat, amelyek nem haladnak át közvetlenül a csillaguk előtt (vagyis nem tranzitálnak), magyarán a Földről szemlélve sosem kerülnek a gazdacsillaguk és a bolygónk közé. Ezeknek a nem tranzitáló bolygóknak a vizsgálata jóval nehezebb, hiszen a bolygókról visszavert fényt jelentősen elnyomja a csillag közvetlen ragyogása. Mégis, a kutatók számításai alapján az ELT képes lesz nagyjából 10 óra alatt pontosan meghatározni az olyan kulcsfontosságú légköri összetevők arányait, mint az oxigén és a metán, vagy a szén-dioxid és a metán aránya, amelyek erőteljesen utalhatnak biológiai aktivitásra.

Az oxigén például egy igen reaktív anyag, amelynek jelenléte folyamatos utánpótlást feltételez – valószínűleg fotoszintetizáló élőlények révén –, különösen ha a metánnal együtt fordul elő. Ezeknek a kémiai arányoknak a mérése segíthet kizárni a nem biológiai eredetű magyarázatokat, például az óceánok párolgásából eredő jelenségeket. Ugyanakkor a tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a Proxima Centauri b esetében előfordulhat, hogy a bolygónak egyáltalán nincs légköre a gazdacsillag intenzív kitörései miatt. 
Mindazonáltal más közeli bolygók is ígéretes alternatívákat kínálnak. Bár ezek távolabbi objektumok, így valamivel hosszabb megfigyelési időt igényelhetnek, a szükséges expozíciók időtartama még így is viszonylag rövid marad.

(Kép: Ez a művészi illusztráció az Európai Rendkívül Nagy Távcsövet (European Extremely Large Telescope, E-ELT) mutatja a kupolájában. Az E-ELT egy 39 méteres átmérőjű optikai és infravörös teleszkóp lesz, amely a chilei Atacama-sivatagban, a Cerro Armazones hegyen épül, 20 kilométerre az ESO Nagyon Nagy Távcsövétől (Very Large Telescope, VLT), amely a távolban balra látható, a Cerro Paranal hegyen. A képen bemutatott E-ELT terv még előzetes, forrás: ESO/L. Calçada)

Nagyon jó, hogy a kvantummechanikában és az atomok bontásában eljutottunk a Húrelmélethez, sőt tovább is. Úgy vélem, néha hátra kell lépni, és távolról is szemlélni az egészet, hogy jobban láthatóvá váljon, amivel foglalkozunk,
mi az ami gondot okoz, és nem tünik megoldhatónak.

Budapest, 2025. április 04.

Hollósi Ferenc