Előzmények:
4 éve vásároltam Meade LX200 típusú teleszkópot, amelynek optikai tulajdonságai kiválóak. Elején egészen elviselhető csillagképeket – objektumokat fényképeztem vele, de az évek során ez a tulajdonsága folyamatosan romlott.
A hiba úgy jelentkezett, hogy a teleszkóppal készített fotókon hosszabb expozíció mellett nem kerek, hanem ovális csillagok jelentek meg. Ez elsősorban akkor volt látható, ha a teleszkóppal nagyobb rektaszcenziós mozgást végeztettem.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a negyedik – ötödik 5 perces expozíció mellett már egészen kerek csillagok látszottak, de nagyításkor láthatóvá váltak az ovalitási hibák. Elismerem, nálam csak a tökéletes jó!
Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy a pólusra állás okozza a hibát. Ezért az általam kitalált, a Hollósi Ferenc féle „Mérve könnyebb a pólusra állás” módszeremmel tökéletesre állítottam a pólusbeállítást. Vagy vezetési hibáról van szó. A vezetést a Sári Pál féle Fornax – 152 mechanika tökéletesen végzi, és a TDM pontosítja. Felmerült még, hogy a felerősítés vagy más rögzítő elem kotyog.
De ezeket a hibákat alapos munkával kizártuk.
Miután a Meade LX200 optikája jól működött, néha sikerült jó képet is készítenem.
Új ötlet kellett a hiba megszűntetésére.
Új kísérletet kezdtem, hogy meghatározzam a hiba okát, olyan módon, hogy egy zöld lézersugarat a Meade teleszkóppal tökéletesen párhuzamosítottam egy referencia csillagon, és azt vizsgáltam, hogy ha nagy mozgást végzek rektaszcenziós irányban, továbbra is középen marad-e a csillag a teleszkópban, miközben a párhuzamosított lézersugár pontosan a csillagra mutat.
A vizsgálat eredménye igazolta, hogy a lézersugár mindig pontosan a csillagra mutatott, bármilyen mozgatás esetén is, de a Meade teleszkópban a csillag a középtől majdnem a próbakép széléig elmozdult. Ez a mozgás azt igazolta számomra, hogy a pólusra állás és a csillagkövetés jó, de a Meade teleszkóp 370mm-es tükre elmozdul. Tehát rátaláltam a hiba okára.
Kevés rátalálni a hibára – meg kell oldani!
A főtükör mozgató, felerősítési és mozgató mechanika okozta a hibát.
A Meade LX200-as teleszkópot szétszereltem (szétszerelési sorrend képekben 1-12), mivel már fényképezésre is használhatatlanná vált. Azt tapasztaltam, hogy a főtükröt tartó cső egy központi csövön mozog előre-hátra. A két cső egymáshoz képest 0,3 mm-t kotyog, amit speciális zsírral tömítettek ki, de az oldalirányú főtükör elmozdulást a zsírzás nem tartotta meg, csak lassította. Ezért voltak a fotózott csillagok oválisak. Még az is jobb, ha nincs zsír a csövek között, akkor csak átbillenne a tükör mechanika. Hatástalannak bizonyult a főtükör kifektetése, nem szűntette meg a billegést, csak lassította. A készített fényképek ezt igazolták.
A megoldáson hosszan gondolkodtam, melynek végeredményeként ötleteltem, kitaláltam, megterveztem, és megalkottam egy teljesen új, Hollósi Ferenc féle főtükör mozgató mechanikát.
Ezt le is gyártattam, és az ily módon összeszerelt Meade LX200 teleszkóp már a szerelés során is különösen jól viselkedett, kotyogásmentesen, az optikai tengellyel párhuzamosan mozgatta a nagy súlyú főtükröt.
Az első kísérleti képek nagy mozgás esetén sem jeleztek főtükör elmozdulást, végre hosszú expozíció alatt (5 perc-10 perc) is kerekek lettek a csillagok.
A megalkotott főtükör mozgató berendezésem elve, módszere alkalmas minden tükrös teleszkóphoz, melynek főtükre mozgatható, fókuszálható, pl. Meade, Celestron és Schmidt-Cassegrain típusokhoz.
