Az élő Világegyetem minden belső objektumának egymásra végtelenűl kölcsönható gravitációja van, minden hat mindenre.
Az emberi agyban is van gravitáció, csak mérete miatt sokkal kisebb mértékben, mint az élő Világegyetemben.
A keletkezéskor a csillagok, fekete lyukak galaxisok, ködök megszületnek, különleges körülmények között, mínusz 270 C˚ élnek, fizikájuk rendkívül változatos. A csillagok egy idő mulva felrobbannak, és darabjaikból a világegyetemben szétterülve új csillagokba formálódnak. Vagy nem, meghalnak, de drámaian megváltozva átalakulnak neutroncsillaggá vagy feketelyukká.
Az élő Világegyetemnek, mivel állandóan nagy sebességgel tágul, nincsen határa. A mostani mérete 14 milliárd fényév, de lehet, hogy 90 milliárd fényév. A belsejében rendkívűl mozgalmas élet van, minden mozog, változatos irányokban, minden hat mindenre, kölcsönhatás által, szünet nélkül.
Az életformák, a káoszból születő rend, ütközések, robbanások nem ritkák, ugyanakkor a csillagszületés is folyamatos.
A csillagok a hidrogénködökből és régebben szétrobbant csillagok anyagából jönnek létre.
De az élő Világegyetem összes anyaga megegyező a születéskori mennyiséggel.
A spirálgalaxisok és a galaxisok milliárdnyi csillagot hoznak létre, de hasonló mennyiségü csillag is szétrobban. A galaxisok igen mozgalmas életet élnek, csillagcsoportból jönnek létre, és számtalan esetben ütköznek egymással. Van úgy is, hogy két galaxis magába épít egy harmadikat.
És vannak a feketelyukak sok milliárd mennyiségben, amelyek végtelen falánksággal mindent felfalnak maguk körül, és óriásra növekednek a szupermasszív fekete lyukak. Jellemző előfordulási helyük a galxisok középpontja, ahol már mindent felfaltak, ugyanakkor hatalmas gravitációjukkal a galaxis külső részén a csillagkeletkezést idézik elő.
A fekete lyuk a Világegyetemben kb. 100 milliárd darab, rendkívül falánk lény, és a hidrogén felhőket vagy a csillagokat mohón felfalja. Ezáltal növekszik, elég nagy méret után hasonló nagyságú fekete lyukkal találkozva egyesülnek,
és így óriási ultramasszív fekete lyukat hoznak létre.
Ez az ultramasszív fekete lyuk és minden fekete lyuk, közepében egy szingularitás nevű különleges magot tartalmaz, amelyre az eddig ismert fizikából semmi nem érvényes rá, és működésére.
Ezek a fekete lyukak mohó táplálkozásuk után egyre nagyobbodva élnek. Képesek arra, hogy önmagukból új világegyetemet szabadítsanak ki?
Létezik olyan nagyméretű fekete lyuk, amelynek az átmérője akkora, mint a Naprendszer mérete a Jupiterig.
Itt megemlítendő, hogy híres tudósok szerint a mi élő világegyetemünk, és még a körülöttünk lévő számtalan világegyetem is egyesülni képesek, tehát élnek.
És azt tudjuk, hogy a Világegyetemek száma térben és időben végtelen kell, hogy legyen.
Ha a Világegyetem végtelen és élő, akkor az Űr is végtelen és élő, amely feltételezi, hogy számtalan, milliárdnyi helyen, tőlünk távol teremtődhet élőlény, amely nem biztos, hogy hasonlatos az emberhez, de gondolkodik, és ezt a gondolkodó tudását a végtelen megértésére használja vagy hasznosítja.
Ugyanakkor ahhoz, hogy a gondolkodó emberi tudat létrejöjjön, egy emberi agyban olyan mértékű tudás és adat koncentrációra van szükség, mint a fekete lyukak szingularitásában, csak kisebb méretben.
Így létezhet pl. az a csoda, hogy a két rés kísérletben az érzékelt fényhullám anyaggá változtatását az ember a szemsugarával tudja valósítani. Az agy egy kvantumszámítógép, minden élettani működésünk kvantált számítógép által jött létre a tudatunk is.
Ennek megfelelően a kibocsátott szemsugarunk, amely hullám és anyag tulajdonságú, színtén a kvantumos agyunk által keltett és kvantált energia csomagocskákból áll.
Azért látjuk az élő Világegyetemben lévő objektumokat, mivel fényhullámaikat szemsugarunk nemcsak befogadja hanem a fényhullámokat, átalakítja anyaggá. De kibocsát a szemen keresztűl fényhullámokat és anyag hullámokat is. Ezekkel képes az agy az érkező fényhullámokat átalakítani anyaggá, és láthatóvá tenni, csillaggá, köddé, galaxissá és mindent, ami fényt bocsát ki. A bejövő fényt, az agyunk által feldolgozott fényhullámot átalakítja anyaggá. És ezt az anyaghullámot az élő Világegyetemre tekintve, kisugározza. Így elképzelhető, hogy az emberi agy kibocsátott szemsugara anyagot, bolygót, csillagot és akár egy Világegyetemet hozhat létre a tekintetével, egy különleges teremtő, kvatumfolyamat beindításával.
Az emberi tudás elérkezett arra a színtre, hogy a Világegyetem létrejöttét is nagy pontossággal le tudja vezetni, kvantumköd
és kvantumhab segítségével.
Ezzel a tudással egy másik bolygón másik új életet tudhat létrehozni, nem oly sok idő múlva, egy Teremtőhöz méltóan, az Űrben. Tehát a Föld és a Világegyetem csúcsa az élő ember, aki az élő Univerzumot egy idő múlva meg tudja valósítani az Űrben.
Tudósok azt írják, hogy az ismert élőVilágegyetem pár milliárd év múlva széttágul és megsemmisül.
És ezzel elvész minden, létünk, tudásunk, elképzelésünk, alkotásunk.
Én ezzel nem értek egyet. Mert igaz, hogy az ember fizikai teste egy idő múlva elmúlik.
De szelleme, a gondolata, a teljesen be nem fejezett ötlete megmarad, gondolkodása és újra törekvése, szelleme, száguldva az Űrben, a Teremtőben alkotódik újjá, tárolódik és hasznosul az ötlet, a gondolat.
Az emberi tudásvágy és szellem örökké él aTeremtőben.
A Világegyetemet a jelenleg működő széttaszító sötét energia és Világegyetem forgásából eredő centrifugális erők
pár milliárd év múlva annyira lecsökkenek, hogy az élő Világegyetemben lévő objektumok gravitációs ereje egy gyürü alakú formában rögzül.
És a Világegyetem örökké forogva létezni fog.
Komoly esély van arra, hogy az élet alapja a Kozmoszból érkezett.
Jelenleg az emberiség 7,5 milliárd fővel él a Földön, és ez a folyamat egyenletesen növekszik.
A kifejezés először 1900-ban jelent meg Max Plancknál, aki energiarészecskék oszthatatlan részeit definiálta a kvantumokkal. Öt évvel később Einstein azt írja, az energia kvantumok által kibocsátott és elnyelt fény.
Az agykutatás néhány évtizede foglalkozik a kvantumok jelentőségével, miután a tudósok nem tudtak választ adni a kérdésre:
Ahogy szinte mindenfizikai rendszert a kvantumfizika törvényei szabályoznak, természetesen az agyat is ők irányítják, tehát a tudatnak a kvantumfizikai folyamatokhoz kell kapcsolódnia. Neumann János szerint, aki kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté, az univerzumban minden a kvantumfizika elvei szerint működik, kivéve a tudatos elmét.
Penrose és Hameroff vitatott elmélete szerint az agysejtekben található mikrotubulusok bonyolult hálózatot képeznek, ami egyfajta kvantumszámítógépként működve létrehozza az agyi tudatot, aminek, mint mindennek, engedelmeskednie kell a kvantummechanika szabályainak.
Fény derülhet a sötét anyag rejtélyére, megtalálták ugyanis az axiont
