AZ INTELLIGENS VILÁGŰR FIZIKÁJA

Idősebb koromban kezdtem csillagászattal foglalkozni. Nagy segítségemre volt Stephen Hawking, akinek minden megjelent könyvét elolvastam. Nagyon sokat tanultam belőlük. Érdekessége az volt, hogy minél többet olvastam az asztrofizikát, annál jobban kiváncsi lettem. Bár mindenféle könyvet szeretek olvasni, de az asztrofizika különleges volt az életemben, és ma is az! Ezért vásároltam teleszkópokat, egyre jobbakat, és még szebb képeket készítettem a csillagos égről. Budapesten fotózok a kupolámból csillagokat, ködöket, galaxisokat, és mélyégboltot, minden szép képnél úgy érzem, hogy az az objektum az enyém. 

A 3 teleszkóp az időközben beüzemelt kupolámban működik, egymással paralel állítva. Miután mind a 3 műszer ugyanazt a képet mutatja, a nagy látómezejű műszerrel észlelt a referencia csillagot, de azt is, hogy a látómező szélén valami ismeretlen fényesség látható, amit meg kellene nézni. És ez már a kutatás!
Folyamatosan írok asztrofikai dolgozatokat, képekkel ilusztrálva, eddig 37 témáról írtam, magyar és részben angol nyelven.
Ezeket az https://astronomyknowhow.hu/hu/ oldalamon teszem közzé.

A cím szerint azt ígértem, hogy A Világűr fizikájáról írok. Most következik:
A világűr minden irányban végtelen tér, amelyben léteznek a multiverzumok, bennük az univerzumok, világegyetemek, galaxisok, ködök, fekete lyukak, ezek létének bizonyitéka a hullámfüggvény létezezése és működése.

A Világegyetem létezik, a hullámfüggvény szerint, sőt több világegyetem is létezik. Ha ezek léteznek, akkor valahol lenniük kell, talán az Űrben, az biztosan létezik, de ha van űr, akkor van egy, vagy több Világegyetem, valahogy ki kell tölteni az Űrt. Mivel még senki nem állítani, hogy az Űr véges, akkor tehát végtelen az Űr, és abban végtelen számú Multiverzumok és Világegyetemek vannak.

A végtelen űrben a legújabb kutatások szerint hatalmas mennyiségű anyag létezik. Ez lehet ismert anyag, virtuális anyag, kvantumköd, kvantumhab és ismeretlen anyagok. A világegyetemünk óriási, a keletkezeskor minden anyag,  létrejött amelyet ma is tartalmaz. Felmerül, hogy hogyan és honnan jött létre a hatalmas mennyiségű anyag, amelyből a világegyetem ismert és ismeretlen anyagai létrejöttek. Pl. a sötét anyag és a sötét energia. Ezekről magam is írtam, többször. A tudósok változatosan írnak erről. 
 El lehet elképzelni, hogy a nagy „ürességben” kevés területet elfoglalva, egymástól is távol, léteznek a világegyetem részei, objektumai.
A világegyetem hatalmas üres térségekkel rendelkezik, amelyekben a sötét anyagból hálók vannak, annak fonalszerű részén helyezkednek el a csillagok, és a fonalak találkozási pontjaiban a galaxisok és ködök vannak. Mindez nem magyarázat arra, hogy az ismert és nem ismert, de létező anyagok honnan és miből keletkeztek.
Az űr a mi felfogásunk szerint üres térnek minősült régebben. Ahol nincsenek űrobjektumok, ott a nagy vákuum mellett is 10 köbméterenként legalább 1-5 atomnyi anyag létezik.

 Ez így rendkívül kevésnek tűnik, de hogyha a Világegyetem térfogatát nézem, akkor azt lehet megállapítani, hogy a világegyetemet kitöltő üres terekben lévő anyagok mennyisége megegyezik az ismert és ismeretlen, vagy virtuális anyagok mennyiségével. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképp 2 világegyetemre elégséges anyag létezik a Világegyetemben, egyik az üres terekben, a másik pedig az ismert Világegyetem és annak anyagai, valamint a sötét anyag és a sötét energia.

Igen érdekes az, hogy feltételezve, elfogadva, de nem megengedve, a Nagy Bumm-ból jött létre az ismert Világegyetem minden anyaga. Ez hangzatosnak tűnik, de vagy anyagnak, vagy energiának kellett a Nagy Bumm-nál lenni ahhoz, hogy létrejöhessen. 
Az Űr ürességét tekintve én az energiát vélem jobb lehetőségnek, amiből létre jöhettek a világegyetem anyagai. Az űrfizika képes lehetett rá, hogy teljesen más formát adjon anyagainak, sőt az energiából lehet anyag is, akár többféle anyag is elképzelhető.

Az űr végtelen üresség annak, aki nem tanulmányozta, nem olvasott eleget róla. A fő érdekesség az, hogy az űr itt van mellettem, én a Földön vagyok, a Naprendszerben, az pedig a Tejútban, a Tejút pedig a Világegyetemben. Tehát a létrejött Világegyetem csak kitölti látható és nem látható objektumokkal, és körülöttük ott van az űr, ami egy igen nagyméretű felhő.
Ebben a nagyméretű, univerzumokat tartalmazó felhőben multiverzumok csoportok lehetnek, ezekben több, de számát nem tudjuk, univerzumok, világegyetemek léteznek, amelyek létezését bizonyítja a hullámfüggvény, amely a kvantumfizikában sok esetben jelzi összeomlása előtt a több világegyetem létezését.

A Világegyetem keletkezésekor azonos mennyiségben jött léte az ismert anyag és vele együtmüködő, sötét anyag és a sötét energia és ezek ellenpárja az antianyag az anti sötét anyag és az anti sötét energia. Jelenleg a Világegyetemben az anti részecskék csak minimálisan észlelhetők, ma sem értik a tudósok ez a problémát. Lehet, hogy a keletkezés után azonnal elváltak a részecskék, az ismert anyag jobbra, az antianyag balra ment és hozta létre a Viláegyetemet. Az ismert anyagból és a vele együtmüködő sötét anyag és sötét energiából jött létre az ismert Világegyetem. Majd azonos időben és mennyiségben az antianyag Világegyetem is létrejött, és ezek nagy sebességgel eltávolodtak egymástól, ma sem észlelhető a másik. Az eltávolodás azért szükséges azonnal, mivel ha egy ismert anyag részecske találkozik egy antianyag récsekével azonnal felrobbannak és energiává alakulnak. Lehetségesnek vélem, hogy a keletkezéskor találkoztak az anyag és az antianyag részek is, és ez okozta a Nagy Bumm néven ismert jelenséget. De  több anyag részecske maradt meg a mai napig, mint antianyag, és ebből lett az ismert Világegyetem. Azért maradhatott meg több ismert anyag, mivel a keletkezéskor nem 1+1 anyag és antianyag atom találkozott, hanem folyamatos csoportos egyesülések történtek, ezért véletlenül több ismert anyag maradt.

A nagy kérdés az, hogy ki vagy mi indította el a végtelen Űrben a Világegyetem létrejöttének feltételeit, anyagának megvalósulását, és hozta létre a Világegyetem működésének igen bonyolult fizikáját, valamint a tudatos életet ki hozta létre.

Igazán az atom is csak egy nagy üresség, a pici atommaggal és a tőle távollévő elektronnal. Ez úgy ábrázolható, hogy az országház kupolája az eletronfelhő létezése, és a kupola centrumában egy alma méretű az atommag.

 Régebben írt dolgozataimban azt írtam, hogy a Világűrben lévő anyagok gravitációs hatásra felhővé tömörültek, majd ez olyan méretűre növekedett, hogy összezuhant, és így hozta létre a jelenleg ismert világegyetemet. Jó magyarázatnak tűnik!

Megkisérlem megoldani a világegyetem keletkezésének titkát:

Ki vagy mi indította el a keletkezést?

Kezdeném az egyszerűbbel, mi idította el a világegyetem keletkezését. 
A tudósok szerint spontán, véletlenszerű fizikai történés, Big Bang a Világegyetem létrejötte, a semmiből jött létre.
Ennek a véleménynek csak egy kicsi baja van: akkor még nem volt anyag és téridő,
tehát fizikai történés, robbanás sem lehetett.
Alan Guth fizikus szerint a keletkezésnek ez a módja nem bizonyítható.

A keletkezés másik módja, hogy a sík világegyetemek súrlódtak, és így jött létre az ismert világegyetem. Ez jó magyarázat arra is, hogy a sötét energia, a sötét anyag és az ismert anyag hogyan jött létre.

Ki inditotta el a világegyetem létrejöttét?

A vallások, a hitek, Isten, Allah, Buddha, Bráma és még sok tiszteletre méltó vallásban hisz a hivő, hisz aban, hogy az Ő istenük teremtette a Világegyetemet, különböző teremtés történetekkel. Hát igy elég sok teremtő Isten van a világban, ennyi teremtő isten nem lehetett. A keletkezés ilyen módja nem lehetetlen, de el kellene dönteni, ki az igazi, és melyik keletkezés történet felel meg.

Szerintem a Teremtő az, aki mindenkinek megfelelne.

A Teremtő: végtelen intelligenciájú, az Űrben és a  Világegyetemben mindenütt  jelenlévő tudat.

A Világűr intelligenciája abban mutatkozik meg, hogy a végtelen űrben elinduló történések mindig átgondoltan, céllal,  megtervezve és fizikáját is létre hozva, a történést maradéktalanul végig vive, hibamentesen, saját fizikája és törvényei szerint valósulnak meg, ez az igazi inteligencia!

A Teremtő a gondolkodó emberek, lények tudatából jött létre. 
Igen, vettem a gondolati kérdést, (de akkor nem volt még Világegyetem, és Föld, és élet, tehát  a gondolkodó ember sem.) így igaz. De másik Világegyetemekben létezhettek gondolkodó lények, “emberek”, a hullámfüggvény szerint. 
A leírtak előrevetítik a több földszerű bolygó létét, és a rajtuk élő gondolkodó lények létét. 
Akik még mindig rácsodálkoznak a kétrés kisérlet csodájára, „amely a fényt hullámnak mutatja, tehát interferenciát mutat. De ha ránézek, a szemsugaram kioltja a hullámfüggvényt, és akkor ugyanaz a fény inteferenciája eltünik, és egy pontnak anyagnak látom”.

Ha esténként kimegyünk a szabadba, akkor szép időben millió csillagot látunk. Pedig az mind fényhullám a hullámfüggvény szerint, de ha ránézünk, akkor a szemsugarunk mindent anyagnak, a csillagokat pontnak látja. A szemsugár érzékeli a fényt, amely az agyban feldolgozásra kerül, jelentősen átalakul, és a szemünk kifelé is sugároz energiahullámot, anyagot, gondolatot, válaszol.

A intelligens Teremtő végtelen tudata, a gondolkodó emberek tudatának összegzése, amit az égboltra tekintve közvetítünk.
A Világegyetem népessége tulajdonképp „egy gondolkodó Teremtő” felé küldi gondolatait, amellyel növekszik annak tudásbázisa. Óhatatlanul, felemeljük fejünket, ha az égre tekintünk, és automatikusan valamire gondolunk.

• Gondolatokat a szemsugarunkkal és agyunkkal küldünk, akaratlanul is a Világegyetembe, a Teremtő felé, megcsodálva alkotását, a Világegyetemet. 
  
• Gondolatot szándékosan is lehet küldeni közelre, távolra, kísérleti úton, az ISS űrhajóra is.
  
• Gondolatokat, beszélgetést folytattak akár ezer kilométerre egymástól már időszámításunk előtt 3000-ben az egyiptomi papok. 
  
• Gondolat erejére utal, hogy az atomi anyag gyorsítónál előbb valósult meg a kísérletvezető gondolata, és utána az anyaga és a kísérlet, több mint 900 alkalommal működött. 
  
• Gondolatkísérlet is lehetséges, amikor fejben végrehajtja a történéseket, és megvalósul az eredmény. 
  
• Gondolatfizika is lehetséges, pl. Edward Witten, gondolati úton valósította meg a kvantumgravitációt a kvantumfizika és a gravitáció egyesitését és működését. 
  
• Gondolati úton lehet találmányt létrehozni.
  
• Gondolati úton lehet egy regényt megírni.
  

Az eddig leirtak elsősorban a Világűrrel foglalkoztak. De a Világűrben 10 milliárd csillag van, és 10 milliárd galaxis, valamint több milliárd köd, és 3-5 milliárd feketelyuk létezik.

Az intelligens Teremtő által teremtett Világegyetem működése

A Világegyetem a végtelen Űrben, és az Űrben lévő anyagokból jött létre, az inteligens Teremtő által, céllal, megtervezve, maradék nélkül kivitelezve, figyelő, végtelen tudása, értelme, és akarata által. Azzal a céllal hozta létre, hogy a tudatos ember, az élet megvalósuljon.

Az Űrben lévő multiverzumok, univerzumok, csillagok, galaxisok, ködök, feketelyukak működése, fizikája rendkívül különleges és megtervezett. Pl. a csillagok azért léteznek, hogy a közepükben magfúzió működjön, és abban jöhetnek létre az emberi élethez szükséges különleges anyagok és atomok. Pl. a Berilium fizikailag semmiképp nem egyesülhetne a Héliummal, de mégis megtörténik évmilliárdok óta, mivel csak így jöhetett létre a Szén, ami a Földi élet alapja, fűben, fában, és az állatvilágban. Az emberben is az élet alapja a víz, testének 60%-a,  és a szén és egyéb fémek és vegyületek az alkotói. 
A csillag közepében magfúzió által különleges módon a Hélium átalakul Beriliummá, majd Szénné. A különleges módon létrehozott szénnek, a magfúzió óriási hőmérséklete által azonnal meg kellene semmisülnie. De a szén a csillagban nem semmisül meg, annak okát nem tudni, de biztosan irányitott, jó eljárás. A Világegyetem működésében minden összefügg, és minden kölcsönhat mindenre.A Mengyelejev táblázat szerinti anyagokból.                                   
A Világegyetemben mindenütt előre megtervezett, születés, elmúlás, újraszületés, és új Teremtés van folyamatosan.

Milyen tudományos tények bizonyítják a Teremtő létezését?!

Az alábbiakban hosszan sorolom fel a fizikai érveket, amelyek bizonyítják a Teremtő létét. 
Az érvekkel lexikont is meg lehetne tölteni, de nem kívántam ennyire hosszan érvelni. 
A „TEREMTŐ LÉTE ÉS LÉTREJÖTTE”,  
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-teremto-lete-es-letrejotte -  oldalamon érhető el.

A Nagy Bumm Nem a semmiből keletkezett, voltak előzmények, amelyet „A Világegyetem nem szűnik meg – Mi volt a Nagy Bumm előtt?” , a https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-nem-szunik-meg--mi-volt-a-nagy-bumm-elott  – című disszertációmban tettem közzé. 
A Világegyetem létrejöttéhez anyagra volt szükség, ehhez atomok kellettek, ezért a Nagy Bumm-mal létrejött az anyag kezdete. Minden atom azonos pillanatban keletkezett, az én testemben számtalan atom létezik más-más csillagok robbanásából, tehát olvasómmal és másokkal is „rokonok” vagyunk. A Nagy Bumm után tervezetten indult be a Világegyetem fizikája. 

A kvark- gluon  plazma Először egy nagy plazma keletkezett, amely mindent tartalmazott ahhoz, hogy megvalósulhassanak a Nagy Bumm után 300 ezer évvel az atomok. Ekkor a plazmából kialakult protonok és neutronok összekapcsolódtak, a protonok és neutronok képesek átalakulni, egyik a másikba, és vissza is. Az időközben szintén létrejött elektronnal társulva megalkották az első atomot,a hidrogén atomot amely ma is a Világegyetem 85%-át alkotja.

Az atomok

A képen az egyes atomi kötések hossza is látható.                                 Fénykép készült egyetlen atomról
 A világosabb és sötétebb foltok az elektronsűrűséget                          (2010.09.29.)
jelzik. (Fotó: IBM)​

Az ismert Világegyetem minden anyaga atomokból áll!

Az atommagot Rutherford fedezte fel, 1911-ben. Az atommag nem egy zárt golyó, burokkal, hanem sűrűsége a széle felé lassan csökken. Az atommagban a protonok és neutronok azonos számban vannak, és számuknak megfelelően elektronpályák léteznek, amelyeken elektronok vannak, olyan módon, hogy a pályájukon, mindenütt jelen vannak egyszerre. Ezek határozzák meg a későbbiekben a vegyi kapcsolatokat.
Ahhoz, hogy a proton és a neutron együtt maradjanak, mezonra volt szükség.                                                             
Honnan erednek a kölcsönhatásokat közvetítő részecskék, a mezonok?
Egyszerűen a semmiből, tehát a határozatlansági elvvel összhangban kapunk valamit a semmiért. 

Az Ősrobbanás visszhangját, vagyis a kozmikus háttérsugárzás fotonjait észlelve, talán mi magunk hozzuk létre az Ősrobbanást, és ezáltal az egész Világegyetemet. Ha Wheelernek igaza van, akkor talán Feynmannak is, mint ő gondolta, amikor kijelentette, hogy a „két-réses kísérlet” tartalmazza az egyetlen igazi rejtélyt.

A két-rés kísérlet ábrázolása

Az atomok világában rejtelmes kvantumhatások érvényesülnek, valamint érvényes a két rés kísérlet, amellyel hol hullámnak látjuk az elektront, de ha ránézünk szemsugarunkkal a kísérleti műszerre, akkor az anyagnak látjuk az elektront, azaz összeomlik a függvénye. Azt nem tudjuk, ha elfordulunk, a két rés kísérlet végzésekor, a hátunk mögött mi történik a fotonokkal.
Pedig bizonyosan vannak történések, 
„https://astronomyknowhow.hu/hu/szemunk-sugara-a-newton---atom---kvantum-fizika”. 
Az atomokban szükséges a protonok és neutronok jelenléte, de a proton pozitív töltésű a neutron semleges ezeket a magerő tartja össze, így tud egyben maradni az atommag a mezonok hatására. Ezeket Niels Bohr és Werner Heisenberg kísérletezte ki, és bizonyította be.
Kiváló tudósaink nem a Világegyetemet teremtik meg, csak működését, segítenek számunkra megérteni! 
Az atommagok alakja jellemzően gömbszerű, a fizikában ez a gömb alak a legoptimálisabb forma.  Az atomok világa egyre jobban bővült azáltal, hogy egyesültek egymással, pl. hidrogénből hélium lett, majd az így felépülő anyagfelhőben örvénylések, csomósodások által létrejöttek új óriáscsillagok, melyeknek közepében beindult a magfúziós reaktor, amely további atomegyesítésekkel új atomszerkezeteket, új anyagokat hozott létre. Ezek az óriás csillagok (pár százezer év alatt?) életük végére értek, és felrobbanva, a bennük lévő időközben keletkezett új anyagokat, atomokat szétszórták. 

Galaxisok kialakulása
Ebből az anyagfelhőből sok új csillag jött létre, amelyek gravitációs tömegvonzásuk alapján csoportosultak, és összezuhantak, és porokat is tartalmazva galaxisokká alakultak.

A csillagkeletkezés végtelen folyamata 
​A csillagkeletkezés a Nagy Bumm-mal nem fejeződött be, ma is születnek új csillagok, azokban is működik a magfúzió, létrehoznak új anyagokat, és felrobbanva, azokat szétterítik a Világegyetemben. Ez a folyamat nagyon sokszor megismétlődve tette lehetővé azt, hogy pl. a földi élőlények és az ember testét alkotó anyagok, atomok, molekulák anyaga létrejöjjön, megvalósuljon.

Csillagkeletkezés az M-42 ködben, a nyíl jelekkel szemben
műszer: Meade lx 200, optika átmérő 355mm, fókusz: 3555mm, expozició: 300sec, ISO 1600,
Készitette Hollósi Ferenc 2019-08-07

Az atomokban működő erős nukleáris magerő (az atomfegyverek anyaga), ha csak négy százalékkal több lenne, akkor a Big Bang utáni kezdetben elégett volna az összes Hidrogén, és Héliummá alakult volna át. 
​Ekkor nem jöhetett volna létre az ember és az élet.

Ha 10 százalékkal csökkenne az erős kölcsönhatás, akkor nem jöhetnének létre a Hidrogénnél nehezebb elemek.

A Hidrogén átalakulása héliummá létfontosságú az élet létrejöttéhez az kialakuláshoz, csak 7 ezreléke alakulhat át energiává, tízezrednyi eltérés esetén a Hidrogén elfogyna, és az élet nem jöhetett volna létre a Földön.

A Szén az élet létrejöttéhez abszolút szükséges feltétel.
Szén úgy keletkezik, hogy a radioaktív Berillium magába olvasztja a Héliummagot, csakhogy a Berillium élettartama a másodperc két és fél milliomod része, ezért az ütközéskor a Hélium és Berillium ütközési energiája azonos kell, hogy legyen, ahhoz hogy szén jöjjön létre.

A csillagok belsejében fúziós reaktor működik hatalmas hőt termelve, ezt a nagy hőt ki kell bírnia a szénnek és ezek a körülmények is léteznek.

Amikor két nikkel atommag a fénysebesség 85%-ával ütközik, számos részecske repül szét, és teljesen új, ismeretlen részecskék is keletkeznek. Az ilyen kísérlet segíti a szupernóva robbanás értelmezését.

Ez is bizonyítja a Teremtő magas szintű, számunkra bonyolult gondolkodását és fizikáját. Amikor úgy hisszük, hogy megértettük a Teremtő gondolatát, mivel felfedeztünk, megoldottuk valamit az asztrofizikában, az új tudás birtokában, új megoldandó kérdések merülnek fel, és várnak megoldásra! Például a sötét, anyag sötét energia.

A Föld magjában folyékony vas és nikkel van, amely mágneses mezőt hozott létre a Föld körül, ez a mágneses mező megvédi a Földet a napsugárzás és más káros sugárzás ártalmas hatásától.

Ha a Föld 5 százalékkal közelebb, vagy 15 százalékkal távolabb lenne a Naptól akkor nem jöhetett volna létre élet a Földön. Mivel, ha közelebb lenne a Naphoz a Föld, akkor a forróság, ha távolabb lenne a Föld, akkor a fagy gátolta volna az élet létre jöttét.

A Hold létrejötte módosította a Föld forgástengelyének dőlésszögét pont megfelelőre. Így alakultak ki a Földön az évszakok, a kellemes klíma, ami lehetővé tette az élet kifejlődését.

A Hold sokkal előbb létre jött, mint a Földön az élet kialakult volna, ezt az is igazolja, hogy a női ciklus közel megegyezik a hold ciklusával. Az eltérés abból is lehet, mivel a Hold évente 2-3 centimétert távolodik a Földtől.

Az Antropikus (emberi) elv azt írja, hogy az emberi élet számára lett teremtve a Föld. 
Ezzel az antropikus elvvel egyetértett Stephen Hawking, a nagy fizikus is.

A Világegyetemet arra tervezték, hogy Élet legyen benne.
Az eddig felsorolt különleges fizikai, atomi és sok más egymással szorosan összefüggő körülmények, nem véletlenül jöttek létre, az élet jöttét várták, azért lettek létrehozva.

A Világegyetemet, a Tejutat, a Naprendszert a bolygókkal, benne a különleges tulajdonságú Földdel, hozta létre Teremtő, tudatosan megtervezett céllal az általa megteremtendő, a fentiekben leírt különlegesen precíz kivitellel a jövendő élet az ember számára.

A Föld maga is egy élet, fém magja van körülötte folyékony fémmel, amelyek együtt létrehozzák a Föld mágneses terét, amely megvédi a földi életet a naptól és a Világűrből jövő káros sugárzásoktól. 
Felszínének cca. egyharmadát földrészek alkotják, kétharmada sós vizű óceán. Az óceán a nap hatására párolog, ami felhőt képez, azokból pedig eső esik, ami nem sós. Ez az eső táplálja a növényeket, állatokat és az embert is.
Sajnos van, amikor az esők rettentő viharokkal árvizeket képeznek. Ezeket a hirtelen kialakuló esőből kialakuló árvizeket a tudósok a Föld felszíni hőmérsékletének ember által okozott emelkedésével indokolják. 
Az így kialakult hatalmas viharok és esők energiája több atombomba robbanás energiájának felel meg. Nem ritka a földrengés sem, ami borzasztó erővel rombol, de talán ennél is rosszabb a vulkánkitörés, ami mindent elsöpör a vulkánból kitörő forró magmával. Az óceánokban vannak hosszú áramlatok pl a meleg Golf-áramlat, amely a Mexikói öbölből indul, és Anglia időjárását határozza meg.

Egyszóval a Föld, élő! 
A Föld tömege naponta 2,5 tonnával gyarapszik a Világűrből érkező és rá hulló mikro-meteorok által. 
A Föld külső felületének kétharmada óceán, a vize sós. Kb. 200 ezer fajta élőlény létezik benne. Az óceánok vize a világűrből érkező jég és magas víztartalmú meteorok által keletkezett. Nem a Földön jött létre. Mennyisége pont olyan mértékű, melynek párologtatásával időjárást, felhőket tud létrehozni, a felhőkből desztillált víz hullik le, és a szárazföldek növényzetét ezzel táplálja. Ez a víz táplálja az élőlényeket, miután átszivárgott a föld kérgében, és ásványi anyagokkal gyarapodva ihatóvá vált, így mi, emberek is ezt fogyasztjuk. 
Itt meg kell említeni, hogy a fentiekből is kiderül, a Föld egy élő organizmus, amely folyamatosan változik. Van egy társa, a Hold, amellyel szimbiózisban él. Ez a működés tette lehetővé az élőlények megteremtését, azok kialakulását, és rengeteg új szabályt létrehozva az ember működését. 
Amint már írtam, kb. 200 ezer fajta élőlény létezik az óceánokban. Ezek teljesen elkülönült élővilágot alkotnak a Földön, és segítik az ember táplálkozását is. Ugyanakkor ebben az élővilágban vad farkastörvények uralkodnak, és a legerősebb győz, elfogyasztva a kisebbet.

A Föld cca 4 milliárd éve létezik, ami számunkra rettentő hosszú idő, de úgy látom, a Teremtőnek az idő más léptékű értékű, várnia kellett, amíg bizonyos az élethez szükséges atomi energetikai kémiai fizikai folyamatok lezajlanak tervezetten, hogy létrejöhessenek a Földi élet feltételei. 
A Földön az élet egy DNS kettős spirálú különleges, táplálkozni és önmagát másolni képes, sejt alkotórésszel jött létre. Ezt a DNS-t már teljesen megismerték a tudósok, sőt módosítani is tudják. A már ismert vegyi anyagokból modellálva a Földnek a DNS keletkezéskori hőfokát, a vizet, a villámokat, de a mai napig nem tudtak DNS-t előállítani, pedig a legkiválóbb tudósok a legjobban felszerelt laboratóriumokban kísérleteznek a DNS előállításával. 
Még nem érte el az emberiség azt a tudást, amire Teremtő képes, új életet létrehozni, életformákat, DNS-t nem tud teremteni. De a fejlődés nem áll meg! 
Az evolúció rengeteg téves kísérlettel fejlesztette az életet. 

Két fő irány létezik, növényvilág és állatvilág jött létre, és fejlődött sok millió éven keresztül.

A növényvilág ma már magot termeszt, és abban a kis magban létezik a növény minden tulajdonsága, színe, leveleinek száma, alakja, a leveleit tartó ágak, az azt tartó szél és eső álló törzs mérete, a növény magassága, valamint az a tulajdonsága, hogy ismeri az évszakok változását, és annak megfelelve magot termel, azt messze repítve reprodukálja önmagát újra, újra, és újjászületik. A növények érzékenyek a fényre, vízre, ha sok, ha kevés, érzékelik a hangokat, a mágneses teret, égtájakat, eközben a növényt is érinti a betegség, az idős korral járó elmúlás is.

Az állatvilág, amely az első sejttel jött létre. Az első sejt a Földön az őslevesből keletkezett oly módon, hogy olyan fizikai, kémiai, hőmérsékleti körülmények jöttek létre, amelyekből létrejöhetett az első DNS, az állatvilág életének alapja. Minden sejt az állatvilágban és az emberben, tartalmazza a DNS-t, amely évmilliók reprodukálja önmagát, és a sejtek fő alkotórésze a szaporodásban. Az a bajom, hogy az állat genetika tartozik azzal, hogy mi történt az első sejtek megalakulása után, hosszú ideig, sokszáz millió évig, amíg létrejöttek az óriás szauruszok. A valóság az, hogy a szauruszoknak vannak föllelhető csont és egyéb maradványaik. Valamint ezek a hatalmas állatok egy óriás meteor becsapódása által kipusztultak az egész Földön. Tudósok szerint csak kisméretű, a földben lakó állatkák maradtak élve. Ez feltételezi azt, hogy ettől a ponttól indítva, az evolúció által fejlődött ki a nagyon sokrétű, sokfajú állatvilág. Ezekből bennünket elsősorban a majomfélék érdekelnek, amelyek az emberi faj, DNS-sel bizonyított rokonai. Az előemberek fákon éltek, majd a földi időjárás késztette arra őket, hogy a fákról lejőve, a földön is keressenek élelmet. Az élelem szerzés kapcsán hamar kiderült, hogy sokkal jobb az előembereknek, ha csoportot alkotnak, több élelemhez jutnak, és jobban tudják védeni egymást. Sajnos, az embercsoportok most már a szomszédaikat is „élelemnek” tekintették, tehát háborúztak. Ez a rossz emberi és embertelen tulajdonság azóta is fennmaradt, azóta is háborúzunk. Ugyanakkor ősi barlangokban többszázezer éves rajzokat találni, amelyek az emberek vadászatát, az állatokat ábrázolják, művészi kifejezés. Ez abból ered, hogy az embercsoportok később szakosodtak, és volt, aki vadászott, volt, aki szerszámot készített, és volt, aki tanította a fiatalabbat. Az emberi agy evolúciós fejlődése során az ember egyre bonyolultabb eszközöket hozott létre, kitalált, feltalált.

Az emberi fejlődés során egyre szebb épületeket és házakat építettek az emberek, városokat hoztak létre, és sajnos csatáztak is, de házaikat kívül és belül festéssel, képekkel, szobrokkal díszítették. Tehát megvolt a szépre, jóra való igény, törekvés is.

Az emberi agy, és gondolkodás egyre bonyolultabbá vált, felfedezték a tudományokat, művészetet, a csillagokat, és ez megnyitotta a végtelen a teret a Teremtő felé, és az embernek azóta is fő törekvése a végtelen Teremtő szándékának a megismerése.

A Teremtő legnagyobb alkotása a gondolkodó ember létrehozása! A teremtés csúcsa az ember.

Egy tudós szerint az univerzumunkat egy laborban hozták létre?

Érdekes megállapításra jutott a Harvard Egyetem egyik tudósa: szerinte egy magasabb életforma laboratóriumi ügyködésének köszönhetően jött létre világegyetemünk.
Az egyetem csillagászati tanszékének egykori vezetője, Abi Loeb publikálta véleménycikkét a Scientific American című tudományos folyóiratban. A tudós szerint univerzumunkat egy fejlett technológiával rendelkező civilizáció hozhatta létre, méghozzá egy laboratóriumban. Ha ez igaz, akkor Loeb szerint ez az eredettörténet egyesítené a teremtő vallási elképzelést a kvantumgravitáció világi elképzelésével.
Mivel a mi világegyetemünk lapos geometriájú, nulla nettó energiával, egy fejlett civilizáció olyan technológiát fejleszthetett ki, amely kvantum-alagutasítással a semmiből egy bébiuniverzumot hozott létre.– írta a tudós a cikkben, melyben civilizációs osztályzási rendszerének elméletét is kifejti.
Loeb szerint az ember, mint alacsony szintű technológiai civilizáció, a C osztályba tartozik (vagyis a gazdatest csillagától függő civilizáció).– 
Amikor- ha egyáltalán eljön ez a pillanat - az adott civilizáció technológiája odáig fejlődik, hogy függetleníteni tudja magát a Naptól, akkor B osztályú lesz. Ha képes saját bébiuniverzumokat létrehozni egy laboratóriumban – ahogy azt a mi elméleti teremtőnk    is tette –, akkor beléphet az A osztályba. 
Természetesen számos dolog áll az utunkban, Loeb szerint az egyik legnagyobb akadály például az, hogy nem vagyunk képesek elég nagy sűrűségű sötét energiát létrehozni egy kis területen belül. Azonban, ha ezt sikerülne „megugranunk", egyszer csatlakozhatnánk megalkotóinkhoz az A osztályba. 

AZ INTELLIGENS VILÁGEGYETEM MÜKÖDÉSE

A neutroncsillag óriási gravitációs erejével, és időnkénti jet kilövelésével nagyon meghatározó az űrfizikában. Ezekkel a gyertyákkal határozzák meg a csillagok, galaxisok távolságát és a Világegegyetem méretét, 13.7 milliárd fényévben. A forgó neutroncsillagból kilőtt sugár, fénysebességgel kilövelve, több milliárd fényév távolságból is, a bolygókon lévő életet el tudná pusztítani. A neutron csillagban különleges anyagok arany, ezüst jönnek létre. A végtelen Világür és a Világegyetem között nincs éles határ, lassú átmenet a jellemző, a középtől kifelé haladva egyre kevesebb objektum van az űrben. Ezért igen nehéz meghatározni a világegyetem méretét, átmérőjét, a mostani mérés szerint 200 000 milliárd fényév.
A 10 milliárd csillag nem statikus, saját inteligens élete van, változik, átalakul, ütközik és felrobban, él és élt. Valamint új csillag is keletkezhet poraiból.
A galaxisok létrejötte kissé titokzatos, ismereteim szerint a keletkezéskor jöttek létre, és lehetséges, valamint logikus, hogy az óriás fekete lyuk is a galaxissal a közepében együtt jött létre. A Világegyetem, a benne lévő 10 milliárdnyi csillag és köd, valamint a galaxisok közepében működő szupermasszív feketelyuk meghatározza a körülötte lévő csillagok életét, elmúlását, valamint új csillagok és ködök létrejöttét.

Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a világegyetem egy statikus, nyugodt hely, a káoszból kialakuló, irányított rend inkább megfelel az állapotának. 
De a Teremtő a káoszt azért hozta létre, hogy a csillagrobbanások és más világegyetemi történések létrejövő pora szétterüljön az Univerzumban. Ezáltal a csillagokban keletkezett különleges vegyületek, atomok szétterüljenek a Világegyetemben. Ilyen módon jöhetett létre a csillagok porából, a vízből, a szénből az élet, az ember.
Csillagporból lettünk, porrá leszünk, és így keletkezik az új élet is.

 A Világegyetemben a benne lévők állandó kapcsolatban vannak egymással a gravitáció és a mágnesség által, minden kölcsönhatással van mindenre. Létrehozása, müködése magas intelligenciára utal. A gravitáció és a mágnesség, mindkettő végtelen hatású, és mindkettőnek vonzereje van. Ebből következik, hogy a Világegyetem összes anyagának van gravitációja és mágnessége, ezért kölcsönhatásban irányítják a történéseket.

A galaxisok egy-egy önálló, kicsi méretű univerzumok. Ezek is önálló életet élnek, amit a lényeges téridőváltozás befolyásol. Az is előfordul, hogy a galaxisok egymásra hatnak gravitációs és mágneses vonzással, és pár milliárd év után ütköznek egymással. Ez olyan érdekes folyamat, amit úgy gondolják a földiek, hogy a galaxisban lévő csillagok hatalmas ütközésekkel találkoznak. Nem így van, sőt az is valószínű, hogy egy-két csillagütközés lehetséges, de minden hat mindenre, és többször áthaladnak oda vissza egymáson az ütköző galaxisok. Így jön létre a kettőből egy nagyobb, óriás galaxis.
A közepükben lévő 2 feketelyuk is egyesül, és hatalmas, több milliárd Naptömegü Ultramasszív fekete lyukká változik. Ezeket a folyamatokat az űrben lehet tanulmányozni, mert több ilyen esemény van, amelyekből következik, hogy mi lesz a sorsa a következő két ütköző galaxisnak.
A csillagok jelentős sugárzással vannak az űr felé, és károsítják a közelükben lévő csillagot, és a ködöket megvilágítják, vagy gravitációs vonzásukkal magukba építik a porukat, és a kisebb csillagot a nagyobb felfalja.
Tehát a Világűr rendkívül mozgalmas életet él, és egyáltalán nem az dominál, az  „üres”helyeken, ahol nincs objektum, csak az űrben lévő, 10m³-ként 5-6 hidrogén atom.
De mint írtam fent, ezen 5-6 hidrogén atomok, vagy egyéb anyagok, a Világűr méretét tekintve olyan mennyiséget eredményeznek, amelyből létrejöhetne egy új Világegyetem.
A leírtaknál sokkal több esemény, történés, születés, elmúlás, és más magas fizikájú esemény van folyamatosan a Világegyetemmel elfoglalt térben. A Világűrben nincsen üres rész, mivel az is valaminek a helye.

A világűr a világegyetemek és a bennük lévő égitestek közötti ”légüres” térség. A Föld légköre és a világűr között nincs éles határ. A legáltalánosabban elfogadott határvonal,  a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség által meghatározott 100 kilométeres magasság, a Kármán-vonal. Az Amerikai Egyesült Államokban a 80 km magasságig eljutott pilótákat

már asztronautáknak nevezik, és a világűrt megjárt egyénként jegyzik be őket.

 Az űreszközök visszatérésekor 120 km magasságtól válik jelentőssé a légkör fékező hatása, a visszaúton tehát itt ér véget a világűr. A világűr területi felosztása földközpontú: bolygónktól kifelé induló térségekre osztjuk a teret, az alacsony Föld körüli pályától az univerzum határáig.

                                                    A Föld légkörének határai

A földi atmoszféra határai 
A Föld gravitációs ereje 1g. Ez elégséges arra, hogy a hegyektől kezdve a vízig, beleértve az embereket, gépkocsikat, házakat, repülőket, minden a Földön maradjon. Ez az 1g olyan jelentős erő, amit le kell győzni akkor, amikor a Földet el akarjuk hagyni.
Akkor még számolni kell azzal is, hogy a Földet jelentős levegőréteg borítja körben, ennek összetétele 25% oxigén, a nagyobb rész nitrogén és egyebek. 
Ha el akarjuk hagyni a Földet, akkor ezt a gravitációs hatást kell legyőzni, erős rakétával, amely nagy sebességre gyorsítja önmagát. Ha csak egy ugrást akarunk magasságban, az 10 km a föld felszínétől, ehhez elég, hogy a rakéta 9km/sec. sebességre gyorsuljon.
Ha körpályára kívánjuk állítani a Föld körül, akkor az 10km/sec sebességet ígényel. Ennél csak az nehezebb, ha a Föld vonzási erejét teljesen le akarjuk győzni, és messze távolodni tőle, 400 km –en túl, pl. 36 000 km-re. Ez a geostacionárius pálya, ahol jelenleg nagyon sok tv műsor közvetítő műhold, időjárás GPS műhold és katonai eszközök, műholdak vannak. Ennek a pályának elérésére a Föld felszínéhez képest 11,5 km/sec sebesség szükséges. Ezek óriási rakétákat ígényelnek, mivel a Föld elhagyása a magassággal összefüggve négyzetes mennyiségű üzemanyagot és rakétát követel.
Ha még ennél is távolabb akarunk jutni, pl. a Holdra, akkor még nagyobb rakéta kell.
És ha a Marsra akarunk jutni, az még nagyobb rakétát követel, pl. a SpaceX Starship rakéta. Az esetleges marsi utazást még bonyolítja az, hogy a visszatéréshez is ugyanannyi üzemanyag kell, sőt több mint a Föld elhagyásához, mivel a rakétának menet közben megfelelő helyre kell irányítania magát, és a Marsra le is kell szállni, azaz 0,0 sebességre fékezni.
Ha mindez sikerül, a rakéták legnehezebb pozíciója az, amikor a Föld légkörébe érnek.
Nagyon sok rakéta, emberekkel együtt, amerikaiak, oroszok, nem bírták a visszatéréskor jelentkező levegősúrlódást. Ilyenkor a rakéta körül magas hőmérsékletű plazma képződik, amit a jól tervezett és kivitelezett, pl. orosz Szojuz rakéta bír ki. Tulajdonképp az egész rakéta fizika, a Föld elhagyása és visszatéréséből a legkritikusabb a légsúrlódás és annak következménye. 
Felmerült, hogy a Föld rakétával elhagyásánál a legnehezebb rész az első 50 km megtétele, ezért fantasztikus mérnökök azt találták ki, hogy egy óriási kötél liftet használnának, amelyik megfelelő magasságra emelné a rakétát, és utána indítanák be a rakéta motorokat, ezzel cca. 50%-nyi üzemanyagot spórolnának meg. Ez a kötéllift arra is alkalmas lenne, hogy a visszaérkező rakétát fogadja és akkor a hatalmas sebességből eredő légsúrlódás nem jelentkezne. Kevesebb lenne a baleset. Ez a kötélliftes megoldás rakéták küldésére és fogadására még a tervezés stádiumában van, megfelelő anyagot kell találni a kötélnek, a liftnek, hogy bírja a jelentős megterhelést, és biztosítani kell hajtóművekkel, hogy a kötéllift mindig a Föld azonos pontja fölött lebegjen.

Neve ellenére a Világűr nem teljesen üres. Az ember meg akarja ismerni a világegyetemet és az űrt. Rengeteg műholdat köldött fel, és új ismeretek birtokába jutott. Igy megnövekedett a még nem ismert tudományos kérdések száma is. De űrállomások is vannak fenn az űrben, emberekkel, kutatásokat végezve, és voltak emberek a Holdon is. 
A világűr felfedezése 1957. október 4-én indult a Szputnyik–1 felbocsátásával, és azóta is töretlenül halad. A holdraszállás, az Apollo-programban, a víz felfedezése a Marson, az ott működő amerikai automata kutatórobottal. A Venyera Vénusz szondák kiemelkedő eredmények voltak, jelenleg a víz és az oxigén felfedezése valósult meg.
De mellettük számos más, az űr megismerését szolgáló, kevésbé látványos program is futott, és jelenleg is folyamatosak a kutatások a Világegyetemben. Ezek a programok ötven év alatt több tudást adtak kezünkbe a Világegyetemről, mint amennyit az előző több ezer évben tanultunk róla.

A világűr, mint környezet
A világűr határa nem éles, hisz a definícióban szereplő légkör kiterjedése nem határozható meg pontosan. Egy égitest légköri gázainak  sűrűsége az égitesttől  távolodva  szigorúan lassan csökken, így például a Föld fölött 100 kilométerrel még  mindig 1 Pa a nyomás.
Ezen a Kármán vonalon  túl, a légköri nyomás a Nap sugárnyomása, és a napszél dinamikus nyomása mellett elhanyagolhatóvá válik. A légkör és a világűr határvidékét – azt a térrészt, ahol a légköri gázok sűrűsége a „szokásos” köbméterenként néhány atomra csökken – termoszférának vagy ionoszférának is nevezik: ebben a fő környezeti hatás már az úgynevezett űridőjárás.

Érdekes módon, a szintén ebben a határsávban – az űrhajózásban használt terminus szerint az alacsony Föld körüli pályán (Low Earth Orbit) – mozgó űreszközökre mégis komolyan hat az előbb jelentéktelennek minősített gáz. A műholdakat és a hosszabb ideig odafenn keringő űrállomásokat jelentősen fékezi a légkör felső része. 
De ez lehet a Föld mágneses tere is. Ez egészen odáig fajulhat, hogy az űreszköz elveszti orbitális sebességét, és a sűrű légkörbe visszasüllyedve elég, roncsai esetleg a Föld felszínéig is eljuthatnak.
Éppen ezért az alacsony Föld körüli pályán keringő űreszközök pályán tartásához időről időre pálya korrekciókra van szükség: az eszköz pálya menti sebességét időnként növelve, meg kell emelni a keringés magasságát.

A világűr nagy részében uralkodó hőmérséklet 2,7 K, azaz −270 °C.
Ez a világűrt kitöltő kozmikus háttérsugárzás hatása, és az ősrobbanás mára fennmaradt nyomának, elektromágneses „visszhangjának” tekinthető.
Ettől az értéktől régiónként eltérő hőmérséklet is mérhető, ahol az anyagsűrűség nagyobb. A világűr körülményeit az ember védőöltözet nélkül nem képes elviselni, azok számára halálosak. Az ilyen környezetbe kerülő emberre többféle veszély leselkedik: a rendkívül alacsony hőmérsékleten megfagyhat, a gyakorlatilag nulla nyomáson a testnedvei felforrhatnak, a levegő hiánya miatt megfulladhat.
A halál legvalószínűbb oka ez utóbbi: a tüdőben levő és a külső nyomás azonnal ki akar egyenlítődni, ezért a levegő rögtön kiáramlik a tüdőből, majd a vérben kötött oxigén is igyekszik kiválni a tüdőben, hogy ez is kiáramoljon a környezetbe. Végül az oxigén nélkül maradt szervek felmondják a szolgálatot, még mielőtt bekövetkezne a fagyhalál, vagy felforrnának a testnedvek.

Sebességhatárok a világűrben

Le kell szögezni, hogy a Világűrben nincsen sebességhatár a „c” fénysebességen kivül! 
A kutató fizikusok már a fénysebességet megközelítő üreszközöket tervezik. 
A fénysebesség a fizika és Einstein szerint nem haladható meg!
Bár a fantasztikus regényeket írók szerint átlépik fénysebességet. A történelem szerint a fantasztikus írók müveit valósitják meg a tervezők. 
Bár lentebb irom, hogy a tacionok meghaladhatják fénysebességet és egyéb csodákra is képesek.

A  világűr egy másik értelmezése  az űrrepüléshez köthető, amely a 100 km-es  magasságon túli teret tekinti űrnek. Kármán Tódor  mutatta  ki  aerodinamikai számításokkal,  hogy kb. 100 km magasság  fölött a repülő test aerodinamikai felületein termelt felhajtóerőnek már nincs jelentősége, mert a megfelelő felhajtóerő termeléséhez már olyan sebességre (első kozmikus sebesség) lenne szükség, ami egyébként is a Föld körül tartaná a repülőeszközt. 
A fenti tétel visszafelé is igaz: hiába érjük el a kellő (200 vagy akár 350 km-es) magasságot, az eszközünk csak akkor áll pályára, ha a szükséges sebessége is megvan.
Éppen e feltételek alapján különböztetünk meg orbitális repülést és szuborbitális repülést, más néven űrugrást.

Mivel a világűr – szélsőséges leegyszerűsítéssel – az égitestek közötti üres tér, így természetesen a sebességhatáron alapuló elhatárolása nemcsak a Földre érvényes, viszont a határ minden égitestre más és más: az a magasság, amin a helyi első kozmikus sebesség már elérhető. A Holdon például a légkör és így az aerodinamikai erők hiánya miatt a szökési sebesség akár a tengerszinten is elérhető, de ha figyelembe vesszük a domborzatot is, úgy a legmagasabb hegycsúcsok fölé kell tennünk azt a körpályát, amin már elképzelhető orbitális keringés.

A Föld feletti kisebb magasságokon, nagyjából a Hold pályájáig terjedő térrészt tekintjük a Föld körüli térségnek.
Az űr ezen közeli része magában foglalja a légkör legfelső rétegeit, úgymint a Föld vonzásából már könnyen kiszabaduló részecskék tárházát, az exoszférát, a Nap sugárzása által ionizált részecskékből álló ionoszférát és az ionoszférát teljes egészében magába foglaló, a felszínen elképzelhetetlen forróságra hevülő légréteget, a termoszférát.

A FÖLD MÁGNESSÉG
Ez a térrész a magnetoszféra birodalma is egyben.
A Föld magjában működő bolygóméretű dinamó hatalmas mágneses teret gerjeszt a bolygónk körü, a Van Allen földmágneses öv, amely mintegy pajzsként elhárítja a világűr káros sugárzásait a Földtől. A magnetoszféra alakja és mérete folyamatosan változik a napszél nyomásának hatására, a Nap felé néző oldal lapultabb, ahogy a sugárnyomás befelé nyomja, nagyjából 15 földsugár távolságig terjed ki. A Nappal átellenes oldalon – az éjszakai félteke felett elnyúltabb (mint egy üstökös csóvája), itt akár 25 földsugár távolságig is kiterjedhet.
A Hold emiatt hol benne tartózkodik, hol pedig kilép belőle.
A magnetoszféra két kitüntetett régiója a két Van Allen-öv, ahol a mágneses tér az erővonalai mentén a napszélből, valamint az ionoszférából származó töltött részecskéket, elektronokat és protonokat befogja és koncentrálja.
Ez a környezet halálos lehet az ide tévedő űrhajósok és végzetes az érzékenyebb űrszondák számára. A magnetoszféra és a napszél folyamatos jelenlétének látható bizonyítéka a Föld légkörében a sarki fény.

A Föld felszínéhez közeli űr legújabb jelensége az űrszemét megjelenése. A Föld körül kiégett rakétafokozatok, kiszolgált vagy elromlott műholdak keringenek, amelyek a hatalmas keringési sebesség miatt akár végzetes baleseteket is okozhatnak már jelenleg is, és a jövőben indítandó űreszközöknek is. Az alacsony Föld körüli pályán keringő űrszemét okozza a legkisebb problémát, hisz a légkör lassító hatása miatt ezek viszonylag „rövid idő”, legfeljebb néhány évtized alatt visszasüllyednek a légkörbe és elégnek.
A nagyobb probléma a geostacionárius pályán keringő műholdak esetében merül fel, mivel a 36 000 km magasan tízezer éves skálán stabil maradhat egy test pályája, viszont sok űralkalmazáshoz ez a pálya a legkedvezőbb a műholdak számára, így már napjainkban is telítettnek számít.
A fent leírtak azt bizonyítják, hogy az ember nemcsak a Földet teszi tönkre környezetkárosító szemeteléssel, hanem a Földet körülvevő világegyetemet is a rengeteg mennyiségű, időközben fellőtt, működő, nem működő rakétákkal és azok rettentő mennyiségű maradékával, amely, nem hosszú idő múlva meg fogja gátolni a rakéták fellövését a világűrbe, mivel ütközni fognak a Föld körül lévő űrszeméttel. 
Ekkor ér véget a Föld elhagyásának lehetősége.

A Föld körüli térséget jellemző űrobjektumai közé tartoznak a kozmikus por és a kisebb-nagyobb meteorok. A Naprendszerben rengeteg, abból az ősi felhőből származó, a bolygók által még össze nem szedett poranyag kering, amiből maga a Naprendszer kialakult. Ez a por meglepően nagy mennyiségben záporozik a Földre, napi kb. 10 tonnányi  por érkezik az űrből, a szemcsék a felső légkörben felizzanak, és elpárolognak, a felszínig nem képesek leérni, viszont belőlük keletkezik a hullócsillag jelenség. 
Ha elégnek az űrből érkező porok és meteorok, akkor az így keletkezett gázok kimutathatók színképelemzéssel.
A térségben előforduló másik, említésre méltó, nagyobb számban előforduló, méretben a por után következő (kavicstól a szikla méretig terjedő) objektumok a meteorok. Ezek némelyike már képes leérni a felszínre, ezek alkotják a meteoritokat. A meteor és meteorit tehát ugyanaz a fogalom, csak abban különböznek, hogy utóbbi képes volt leérni a Föld felszínére, ez előbbi pedig nem.

A Nap és a Föld mágneses tere​

Ha  kicsit távolabb lépünk a Földtől, és  elhagyjuk a Hold pályáját, kilépünk a bolygóközi térbe, amely egészen a heliopauzáig, a Naprendszer határáig tart, azaz ez a térség fizikai kiterjedésében megegyezik a Naprendszerrel.  Ezen  a térrészen  belül  egyértelműen a napszél az úr, de a kozmikus háttérsugárzás (az ionizált atommagok és más szubatomi részecskék árama) is jelen van. A Föld körüli térséghez hasonlóan kozmikus por és gáz is kitölti ezt a teret. A gázrészecskék átlagsűrűsége a bolygóközi térben 1 részecske köbcentiméterenként. Ez a sűrűség változó, a Naptól való távolsággal négyzetes arányban csökken, ám a Nap koronakitörései során akár köbcentiméterenkénti 1000 részecskés sűrűségű felhők is keletkeznek, és utaznak tova az űrben (a távolodás közben egyre ritkulva). Az ilyen nagy napkitörés mérete 200 km is lehet, és fénysebességgel, 8 perc alatt eléri a Földet. 
​A napkitöréseknek a müholdakra, az ürhajósokra és a Földön lévő elektronikus műszerekre van rossz hatása, valamint az időjárásra és az emberekre is.

A Naprendszer objektumai

A fenti képen láthatók a Naprendszer bolygói, de ilyen szép sorban, valószínű nem fog előfordulni.

A bolygóközi tér leglátványosabb objektumai természetesen a Nap, a bolygók és holdjaik. 
​A Nap a hozzánk legközelebb eső ún. fősorozati, G2-es színképű csillag, egy hatalmas, hidrogénből és héliumból álló gázgömb, amelyben magfúziós folyamatok zajlanak, benne koncentrálódik a Naprendszer tömegének több mint 99%-a.  A bolygóközi tér meghatározó objektuma, gravitációja ural mindent, sugárzása is meghatározó a Naprendszer burkán belül.

A nagybolygók között kétféle típust különböztetünk meg: kőzetbolygókat és gázbolygókat.

Kőzetbolygók: a belső Naprendszerben a Nap körül keringő, főként szilikátokból felépülő, nagyobb sűrűségű, kisebb méretű égitestek (a csillagászati terminológia Föld típusú bolygóként is említi őket).

Merkúr: a Naphoz legközelebb keringő, a bolygók közül a legkisebb (sőt, egyes naprendszerbeli holdaknál is kisebb) égitest. Légkörrel nem rendelkezik, felszíne kráterek szaggatta, aránytalanul nagy, vasból álló magja van, extrém hőmérséklet-különbségek tapasztalhatók a szélességi köröktől és a megvilágítottságtól függően. A Nap körül 88 nap alatt tesz egy fordulatot, saját tengelye körül pedig 58,5 nap alatt. Holdja nincs.

Vénusz: a Földhöz hasonló mérete és tömege miatt bolygónk ikertestvéreként tartjuk számon. Kifelé haladva a Naptól számított második bolygó. Sűrű szén-dioxid légköre van, amelyet a fékezhetetlen üvegházhatás alakított mai formájára. Az üvegházhatást okozó gázok elszabadulása valószínűleg a Földénél sokkal több és nagyobb vulkán egykori működésének következménye. A Napot 225 nap alatt kerüli meg, saját tengelye körül pedig egy vénuszi évnél is tovább, 243 nap alatt fordul meg. Az egyetlen bolygó, amelynek a saját tengelye körüli forgása retrográd. Hold nem kering körülötte.

Föld: életünk színtere, a felszínének 71%-án vízborítással rendelkező, oxigén–nitrogén légkörű, tektonikai felszínformáló erők által formált, a magban folyó folyamatok által gerjesztett mágneses térrel védelmezett bolygó, a Naptól sorrendben a harmadik. A Naprendszer legnagyobb kőzetbolygója. Egyetlen hold kering körülötte.

Mars: kifelé haladva a negyedik, egyben utolsó Föld típusú bolygó, méretben a Földtől sokkal kisebb, amelyen gyér szén-dioxid légkör található. Az egyetlen, amelyen a Földön kívül lehetségesnek tartják az élet egykori, esetleges jelenlétét. Két holdja van, amelyek befogott aszteroidák lehetnek.

Gázbolygók:

Jupiter: a Naprendszer legnagyobb bolygója, az összes bolygónál nagyobb a tömege és a gravitációja. Két fő összetevőből, hidrogénből és héliumból áll, és feltételezések között egy kisméretű, nehezebb elemekből álló, óriási nyomás alatt levő központi magja van.
Holdak tucatjai keringenek körülötte, köztük a Naprendszer legnagyobb holdjai.

Szaturnusz: A Jupiterhez hasonló gázóriás, méretben és tömegben kisebb, de felépítésében, összetevőiben teljesen hasonló. Ennél a bolygónál is rengeteg hold figyelhető meg és egy nagyon látványos gyűrűrendszer is kering körülötte.

Uránusz: A Naprendszer hetedik bolygója, amely szintén gázóriás, ám kissé más összetevőkkel rendelkezik, mint a Jupiter és a Szaturnusz (ezért szokás külön kategóriaként, „jégóriásként” is emlegetni. A hidrogén és hélium mellett víz, ammónia és metán is van a légkörében, ami más (kékeszöld) színt is kölcsönöz a számára. Ugyancsak rendelkezik holdakkal és gyűrűvel.

Neptunusz: A legkülső nagybolygó, amely az Uránusz ikertestvére, teljesen hasonló mind méretében, mind tömegében és összetételében.

A kőzetbolygók keringési tartományán belül húzódik az ún. lakható övezet is.
Ez egy, a Naptól – vagy az univerzum más részein a csillagoktól, sőt óriásbolygóktól – meghatározott távolságra húzódó sáv, amelyen belül egy ott keringő bolygón (esetleg holdon) a földi élethez szükséges feltételek jöhetnek létre, elsősorban a víz folyékonyan maradásához szükséges és elégséges hőmérséklet. Ez a lakhatósági zóna természetesen egy elméleti sáv, egy gömbhéj a Nap csillag körül, amely az idők során változik. Modellszámítások szerint a Naprendszerben jelenleg 0,95 AU és 1,37 AU között húzódik,  jelenleg csak a Föld kering ezen belül. Más értelmezések kicsit messzebbre tolják ki a zóna határait, ezek egyikében még a Mars is éppen a határon mozog, ám a Vénusz kívül esik a lakható övezeten.
A napcsillag működésének változásai miatt a lakhatósági zóna is folyamatosan vándorol.

Bár az aszteroidák körül is számos példány kering,  mégis inkább a bolygókhoz kötődő égitesttípus a hold. A 8 nagybolygó körül 165 hold kering (ez a szám folyamatosan változik, növekszik, ahogy a külső bolygókhoz vezetett űrszondás expedíciók során egymás után születnek az új hold-felfedezések). A nagyszámú hold között azonban csak mindössze 15 van, amelynek 1000 km-nél nagyobb az átmérője.
A Föld holdjához, mint általában hivatkozott viszonyítási alaphoz, hasonló méretű viszont már csak hat található. Ezek közül négy (az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto) a Jupiter ún. Galilei-holdjai. Egy további, a Titan a Szaturnusz, és egy másik, a Triton a Neptunusz holdja. A legnagyobbak közülük még a Merkúr bolygónál is nagyobb.​

Az Ida kisbolygó és aprócska holdja, a Dactyl

A holdak zöme azonban kicsi, még csak nem is gömb alakú, általában a gazdabolygó gravitációja által befogott és keringési pályára kényszerített aszteroida. Az Ida kisbolygó és aprócska holdja látványosan igazolja a gravitációs kölcsönhatást. A holdak egy további nagyszámú csoportja maga is egy másik aszteroida körül kering, (például az Ida kisbolygó Dactyl holdja). 
Létezik a holdaknak egy nagyon speciális esete, a gázbolygók – különösen a Szaturnusz – körül megfigyelhető gyűrűk, vagy gyűrűrendszer, amely a feltételezések szerint egy egykori hold, vagy holdak darabokra töréséből született. 
A bolygók után a méretsorrendben az IAU 2006-os kongresszusán bevezetett terminológiája szerinti törpebolygók következnek, amelyek átmenetet jelentenek a nagybolygók és az aszteroidák, vagy más néven kisbolygók között. Ezen égitesttípus egyedei a Nap körül keringenek, és elegendően nagyok ahhoz, hogy gömb alakot vegyenek fel, de nem tudták tisztára söpörni a pályájukat. 
Ma összesen öt törpebolygót ismerünk:
Plútó
Ceres
Haumea
Makemake
Erisz

Mivel ez a típus nagyon új, még további égitestek kerülhetnek be ebbe az osztályba, mivel némelyik nagyobb aszteroidáról még nincs elég ismeretünk és a részletes vizsgálatok után kiderülhet, hogy még néhány teljesíti a törpebolygó definícióban szereplő feltételeket.

A törpebolygók után következő – százezres nagyságrendű tagot számláló – objektumtípust az aszteroidák, vagy más néven kisbolygók jelentik. Az aszteroidák olyan kisebb égitestek, amelyek nem érték el a bolygó méretet, illetve gömb alakot, legtöbbjük még a protoplanetáris korongból állt össze, ám a Naprendszerben uralkodó gravitációs árapály erők miatt nem tudtak nagyobb égitestté összeállni. A kisbolygók egy szűk sávban, az aszteroida-övben, illetve a Jupiter pályáján, a Nap–Jupiter Lagrange-pontok környékén, trójai kisbolygók gyűjtőnéven keringenek Nap körüli pályán. Ezen kívül, az előbbiektől sokkal kisebb számban, mindenféle szórványos irányokon is keringenek a Nap körül kisbolygók, ezek közül a csillagászat a kutatásaiban kitüntetettként kezeli a Föld pályáját keresztező, ezért potenciálisan veszélyes, ún. földsúroló kisbolygókat.​

                             A Hale-Bopp üstökös 

A bolygóközi térben található kisebb objektumok közül a sorban az utolsók az üstökösök. Az üstökösök a Naprendszer ősi anyagának megmaradt darabjai, főként porból és jégből álló anyagcsomók (a csillagász szleng „piszkos hógolyóként” is szokta emlegetni őket), amelyek a Naprendszer legkülső peremén, az Oort-felhőben keringenek a Nap körül. Időnként valamilyen kozmikus esemény (egy-egy ütközés, vagy valamelyik nagybolygó gravitációja) egyik-másik üstökösmagot a Naprendszer belseje felé löki, amely ilyenkor elnyújtott ellipszis pályára áll, és így kerüli meg a Napot, a pályájának napközelpontja drasztikusan lecsökken, és néhány millió kilométerre is megközelíti központi csillagunkat, szélsőséges esetben bele is zuhan. A Naphoz közel kerülve a hő hatására gázok törnek elő az üstökösmagból, némi port is magukkal rántva az űrbe, amelyet a napszél csóvába rendez, amit a megfigyelő látványos, hosszú, elnyúlt sávként lát. Az üstökösök között léteznek rövid periódusú és hosszú periódusú példányok is (a legismertebb hosszú periódusú üstökös a Halley-üstökös). 
És ezen kívül még számtalan töredékgyűrű van, különböző méretben, a Naprendszerben, pl. a Kuiper öv oort felhő.

A Földön kívüli intelligencia

Először tisztáznám, mi is az intelligencia: műveltség, értelem, felfogóképesség, ítélőképesség, szellemi képesség, művelt réteg, észbeli tehetség, ész, értelmesség, céltudatosság.

Előbb meggondolom, hogy a Föld és az ott élő emberek mennyire felelnek meg az intelligencia feltételeinek.

 A Földön élő emberek azóta, hogy én élek, jelentősen változtak, előnyükre. Összességében műveltebbek az emberek, növekedett az észbeli tehetségük, felfogóképességük és ítélőképességük. Új, az emberek jobb életét szolgáló technikák valósultak meg, és terjedtek el a világban, ezek bonyolult kezelését megtanulták, tehát fejlődnek.

Sajnos a pénzirányú maximális törekvésük, meghaladja létfenntartásukat, a minél több pénz dominál életükben, hogy észbeli teheségüket meghaladó célokat elérjenek. Ami azzal is jár, hogy egyre boldogtalanabbak, hajszoltabbak, ezért vagy egyedül élnek, félve a családi gondoktól, vagy kapcsolatban. A párkapcsolatok hamar megszakadnak, és az új nemzedék, egy szülővel nő fel, ahol nincsen apa-, vagy anyaminta a családban. Több nemzedéket, és a trendet figyelembe véve az elmagányosodás és az emberi társadalom leépülése várható az egyének életében.
Ezekből következik összegezve, hogy a földi életben:
Öszességében: az emberek intelligenciája nem nőtt, de csökkent, a jobb életmód mellett.
A Földön kivüli intelligencia remélem jobb utat választ.

Jelenleg a Földön lévő legjobb teleszkópok az űrben lévő James Webb, a Hubble és még sok teleszkóp foglalkozik azzal, hogy új exobolygót találjunk, amely hasonló a Földhöz, és van rajta víz, csillagához képest annak élhető sávjában van, a hőmérséklete cca. azonos a Földével, és a saját forgási ideje 24 óra, valamint a Napja körül 360 nap alatt ír le egy kört.
Remélve, hogy hasoló fejlődési szakaszban vannak, és lakói intelligensebbek mint a Föld lakói.
300 millió lakható bolygó lehet a Tejútrendszerben. A 300 millió lakható exobolygóból max. 4-5-ön lehetséges értelmes élet, plussz a Földön.
Úgy gondolom, a Földön lakók jobban járnának, ha a saját problémáikat maguk oldanák meg. Nem biztos, ha találunk egy hasonló Földet, amelynek lakói hasonló, vagy magasabb színten vannak műszakilag és emberileg.
Lehet, hogy azért soha nem fogunk látni idegen bolygóról lényeket, mivel Ők a fénysebességet többszörösen meghaladva közlekednek az űrben, és éppen új világegyetemet hoznak létre. Számukra  a Föld és lakói egy nagyon elmaradott, érdektelen bolygó.
 És Ők nem a Föld és lakóinak gondjaival kívánnának foglalkozni. Abban is biztos vagyok, nem egy ismerkedési találkozó miatt jönnének az exobolygóról az ottaniak. A Földtől több millió, vagy milliárd évre vannak, tehát a fénysebességgel számolva igen hosszú ideig tart, amíg a fény ideér. Ezért semmi esély arra, hogy személyes találkozó létrejöhetne.
Sőt az üzenetváltás is olyan hosszú időt igényelne, ami az emberi élet hossza miatt, értelmetlenné tenné azt a földlakók mércéi szerint.

Be kell vallanunk, hogy társbolygót keresünk. Amelytől azt reméljük, hogy segít megoldani, főleg az esetleges világháború elkerülésének problémáját, valamint javítani az emberek intelligenciájának csökkenését, a jobb életmód mellett. Persze a dolgok összefüggenek egymással.

A Világűr intelligenciája abban mutatkozik meg, hogy a Világűrben elinduló történések mindig átgondoltan, céllal és a történést maradéktalanul végigvíve, hibamentesen, a Világűr saját fizikája és törvényei szerint valósulnak meg, ez az igazi intelligencia.

A Világegyetem valójában egy önmagát tanulmányozó mesterséges intelligencia?

Microsoftnál dolgozó fizikusok úgy gondolják, hogy az univerzum egy önállóan tanuló gép. 
A Microsofttal kapcsolatban álló kutató az arXiv számára előnyomtatási cikket tett közzé „Az autodidakta univerzum" címmel. A tanulmány az univerzumunkat egy olyan algoritmusként írja le, amely folyamatosan megismeri önmagát.
Az elméleti fizikusok szerint mi, emberek valójában egy szimulációt érzékelünk, miközben a körülöttünk lévő tér és idő csupán az univerzum fizikai törvényeinek és struktúráinak előre beütemezett változata, amit az algoritmusok akkor változtatnak meg, ha éppen a mesterséges intelligencia azt szükségesnek látja. Autodidakta rendszer segítségével csökkenhetnek véletlenszerűségek, de még így is több esemény megmagyarázhatatlan végkimenetellel zárulhat.  Amire felesleges keresni a kézzel fogható okokat.
A fizika törvényei az egész univerzumban érvényesek. Ám, ha a világegyetem képes tanulni és ennek eredményeként megváltoztatni a szabályait, ezek a törvényszerűségek állandó mozgásban lesznek. Ez azt jelenti, hogy amit jelenleg a fizika törvényeként értünk, az a múltban másképp működhetett, sőt az sem kizárt, hogy a jövőben ez újra változni fog.
A cikk szerzői még elmélyülnek abban a gondolatban is, hogy a mémkultúra remek példa arra, hogy az univerzum nem csak a túlélés miatt „tanulhat", hanem pusztán azért is, mert csak tanulni akar.
„Az emberiség közösségi struktúrájában felbukkanó mémek alapján láthatjuk, hogy túlélési mechanizmusok alakultak ki, amiket a gazdasági hálózat hatásai dominálnak" – írták a tanulmányba.

Szerintem az Intelligens Világegyetem folyamatosan változhat, a ma tudománya a holnap tévedése. Mindenesetre a kíváncsi ember folyamatosan lép előre, új és újabb megoldások és ismeretlenek felé. Azt valóban nem tudjuk, hogy mi lesz a végleges megoldás, ha egyáltalán létezik olyan a végtelen jövőben. De nem kell félteni az embert, örökké kíváncsi lesz és mindig kutat az ismeretlen, a végtelen felé. 
Mindezek alapján egyáltalán nem tartom elfogadhatónak, hogy az MI mesterséges itelligenciát jelölik meg a Világegyetem folyamatos irányítójának és működtetőjének, új ismeretlen fizikai törvények létrehozójának. Az önök MI gépe soha nem fog az emberi aggyal és kiváncsisággal rendelkezni. Mivel a fennt leirt esetben az Intellignes Világegyetem jelenlegi fizikai törvényeit és az Intelligens Világűr még ismeretlen fizikai törvényeit is meg kellene változtatnia,
Vagy rosszabb esetben azokkal harcolnia a Mesterséges Intelligenciának, ehhez a MI-nak nincsen megfelelő tudása, nem érzi meg a jót, nem tud elvonatkoztatni a témától, és még sok képessége nem lehet. Ami az embernek természetesen van, az evolució által szerzett.
És az MI-nak ehhez a feladathoz szükséges, hatalmas mennyiségű, villamos energiája sem lehet.
Az emberi tudás nagyjait érdemes megemlitenem: 
Edward WITTEN fizikust, akit együtt említenek Einsteinnel, és akiről felesége úgy nyilatkozott, hogy Ő (WITTEN), mindent a fejében old meg, nem ír le semmit, csak ül az ablak előtt és kifelé néz. A Húrelmélet kérdésben vállalta a továbblépéshez szükséges Einsteini gravitáció és a kvantumfizika egységesítését, és meg is valósította a kvantumgravitációt. 
Witten úgy beszél erről: “A legtöbb ember, aki nem gyakorlott a fizikában, valószínüleg azt gondolja, hogy a fizikusok dolga hihetelenül nehéz számítások készítése. De valójában nem!
Az a lényeg, hogy a fizikus fogalmakkal foglalkozik, meg akarja érteni a fogalmakat és az alapelveket, amelyek mentén a világ működik.” És ezeket újraformálva, lángelmével találja ki az új, lehetetlen megoldást. Zsenihez méltó nyilatkozat, és utána a döntése is az. 
Részemről felmerül a kérdés, képes lesz-e valaha egy MI számítógép WITTEN-ként alkotni

A kutatók szerint mégiscsak gyorsabb lehet valami a fénynél

Egy friss tanulmány új elméleti keretet javasol a fénynél gyorsabb elméleti részecskék, a tachionok létezésének az alátámasztására. Ha pedig ez tényleg így lenne, abból számtalan tudományos és technológiai következmény sarjadna ki. Többek közt kiderülhet az is, miért nem akadtunk még idegen civilizációk nyomára. 
A tachionok hipotetikus részecskék, amelyek gyorsabban mozognak a fény sebességénél. Bár Einstein elméleteinek hagyományos értelmezése szerint semmi sem lépheti túl ezt az univerzális sebességhatárt. Egy új tanulmány alapján ez a “határ” inkább akadály, mintsem abszolút tilalom. A tachionok esetleges létezése pedig azért is érdekfeszítő téma, mivel a létük hatással lehet a fizikára, valamint az időről és energiáról alkotott nézeteinkre, valamint egy sereg technológiára – ezekről beszélt legújabb videójában Sabine Hossenfelder az említett, friss tanulmány nyomán. 
A hagyományos fizika szempontjából a fénynél gyorsabban mozgó részecske meglehetősen bizarr módon viselkedne: egy fénynél gyorsabban mozgó részecske bizonyos nézőpontokból úgy tűnhet, mintha visszafelé haladna az időben, ami paradoxont eredményezhet. Emellett a tachionok elméletileg végtelen negatív energiával is rendelkezhetnek, ami olyan helyzeteket teremthet, mely során a részecskék spontán módon keletkeznek a semmiből, amivel akár az univerzumot is destabilizálhatják. 
Magyarán a fénynél gyorsabb részecske elméleti létezése is számtalan akadályba ütközik – legalábbis első pillantásra. Azonban nem kizárt, hogy ezek a “tiltások” a fizikai fogalmak téves értelmezésén alapulnak. 
Ilyen értelemben beszélhetünk inkább akadályról, nem pedig tényleges, a fénynél gyorsabb részecskéket egyértelműen kizáró tiltásról. 
A tanulmány lényegében és nagyon egyszerűen arról szól, hogy eddig félreértettünk néhány dolgot a tachionokkal kapcsolatban.
A tachionok kapcsán három fő problémáról beszélhetünk tehát:
Eddig úgy gondolták, hogy ezeknek a részecskéknek az energiája nagyon alacsony lehet, akár mínusz végtelen is – ahogy arról fentebb szó esett.
A vákuumállapot, ami az az alapállapot, ahol nincs részecske, keretfüggő és instabil lehet, tehát különböző megfigyelők számára eltérő lehet.
Végül pedig a tachionok matematikai leírása nem illett össze a relativitáselmélettel, vagyis azzal az Einstein-féle elmélettel, ami a tér és az idő kapcsolatát írja le. 
A mostani tanulmány felvetése, hogy ezek a problémák abból adódtak, hogy túl egyszerűen gondolkodtunk eddig ezekről a részecskékről – amikor ugyanis bonyolultabb matematikai eszközöket vetettek be, minden probléma megoldódott, és kiderült, hogy a tachionok leírása igenis összeegyeztethető a relativitáselmélettel. Kiderült az is, hogy egy régi kvantumelméleti felvetés (az úgynevezett “kétállapotú formalizmus”) segíthet jobban megérteni ezeket a részecskéket és a kvantumfizikát.
A tachionok kutatása azonban nem csak az elméleti fizikusok számára izgalmas, hiszen egy csomó sci-fi technológia érhető el (esetleg egy nagyon-nagyon távoli nap) ezen részecskék segítségével: féreglyukak, térhajtóművek, antigravitáció – mind-mind ebből a kutatási területből fejlődhet ki. Ennek oka, hogy ezen technológiák elméletileg negatív energiával lennének megvalósíthatóak – amit eddig a fizika lehetetlennek tartott. 
A most felvetett, új elméleti keret szerint azonban tehát a negatív energia tiltása sem feltétlenül olyan szilárd, mint azt korábban gondolták. 
Mindebből azonban következik még egy izgalmas felvetés is – ez ugyanis azt is magyarázhatja a videó szerint, hogy miért nem találkoztunk eddig még földönkívüli civilizációkkal – talán mert olyan kommunikációs és utazási módszereket használnak, amelyek a fénysebességnél gyorsabbak, és amelyeket mi még nem fedeztünk fel, eddig egyenesen lehetetlennek véltünk.​

Budapest, 2024.08.10
Hollósi Ferenc