HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Weboldal címe
Weboldal alcíme
A titokzatos Fekete Lyuk és a Világvége
#Forever  #Love  #Photos


A titokzatos Fekete Lyuk és a Világvége

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

A fekete lyukakat több munkámban is említettem, a téma rendkívül érdekes és szertágazó, szinte mindent érint a Világegyetemben. Különleges fizikája van, elsősorban a belsejéről és annak fizikájáról, mivel nem látunk bele, csak következtetések valószínűségéről tudunk. Amit mérni tudunk a Fekete lyuk esetében, az a Világegyetemben egyedi óriás mértékű gravitációja. Majdnem minden Spirálgalaxis közepén fekete lyuk van, amely irányítja annak létét, csillagokat pusztít, viszont távolabb a Spirálgalxiokban a csillagok születését serkenti, fokozza.

A Világegyetem nem szűnik meg! Mi volt a  Nagy Bumm előtt?
A fizikusok jelenleg úgy gondolják, hogy a korábbi ősrobbanás is egy fekete lyukból keletkezett! Sőt azt is leírtam hogyan jött létre a fekete lyuk, az ”üres?” Univerzumban lévő virtuális anyagból és porból..
Ezt a teóriát magam is közzétettem Angol és Magyar nyelven 2020.Augusztus 17.-én, 

https://www.wezzpage.hu/hu/a-vilagegyetem-nem-szunik-meg--mi-volt-a-nagy-bumm-elott- 
az „astronomyknowhow.hu” oldalamon.

Az anyagösszevonás folytatódott, belseje később összesűrűsödve megszilárdult, és a szilárd magnak a növekvő gravitációja is létrejött. A folyamat továbbfejlődött oly módon, hogy a kisméretű objektum folyamatosan mozgott a kozmoszban, és így elérte, hogy egyre több anyagot magához vonzva, tömegével és hatalmas gravitációjával átalakult Fekete lyukká.          Létrejött a Fekete lyuk, a közepében szingularitással...

A Fekete lyuk mellett a téridő megváltozik, az időt és a teret meghajlítja oly mértékben, hogy a téridő önmagába záródik. Ezáltal jön létre a fekete lyuk. Az önmagába záródott gravitációnak olyan mértékű gravitációs ereje van, hogy a benne foglalt fekete lyukban az atomok a töredékükre zsugorodnak. Egy Nap méretű óriás csillag halálakor játszódik le a gravitációs összezáródás, és a létrejövő fekete lyuk mérete, amely tartalmazza az óriáscsillag összes atomját, a Földnél is kisebb méretűre zsugorodik. 
Az így létrejött fekete lyuknak akkréciós korongja van, aminek a fekete lyuk közvetlenül mellette lévő részét eseményhorizontnak nevezünk, egy síkban, amelyben közel fénysebességgel forognak a fekete lyuk körül a bevonzott csillagok, ködök, esetleg másik fekete lyuk. A tér-időt forgatja gravitációval a fekete lyuk, hasonlóképp még a Nap és a Föld is. Az akkréciós korongban lévő anyagok 60%-a soha nem jut a fekete lyukba, de ez rendkívül bizonytalan, mivel az akkréciós korongnak, eseményhorizontnak, nagy tömege van, és olyan is előfordul, hogy nem bevonzza a fekete lyukba az anyagot, hanem parittya hatásként a világűrbe kidobja, ezek az objektumok úgy különböztethetők meg, hogy nagy sebességgel haladnak a világűrön keresztül. Ez lehet Nap méretű, kihűlt csillag, vagy Föld méretű vagy nagyobb bolygó. 

A fekete lyuk közvetlen közelében oly mértékű a gravitáció, hogy még a fény sem tudja azt elhagyni, ezért fekete színű? 
A valóságban a fekete lyuk külső felülete úgy izzik, mint pl. a Nap. Tehát világítania kellene. Azért nem világít a fekete lyuk, mivel a saját gravitációja nem engedi el fényt, hanem magához vonzza. Amikor a fekete lyuk elnyel egy csillagot, akkor az akkréciós korongja, eseményhorizontja, és a fekete lyuk határán plazmakilövellés indul a világűrbe. Ez a plazmakilövellés olyan energiájú, hogy ha eltalál egy bolygót, azon biztos kipusztul az élet. 
A plazmakilövellés pusztít a világűrben is, de amennyiben a megfelelő távolságra csillagtérben lévő csillag keletkezési zóna gázait, porát eltalálja, akkor azokat csillagkeletkezésre indítja el.

A fizikusok között felmerült, hogyan lehetne látni a fekete lyuk külsejét. Ez akkor volna lehetséges, ha Föld méretű teleszkóppal tekintenénk rá. De ennek nincs realitása. Annak viszont van, hogy a Föld cca.8- 10 pontján elhelyezkedő 8-10 teleszkóp egyszerre egy időben tekint a fekete lyukra, ekkor meg lehetne látni a fekete lyuk külsejét is. Ilyen fotó készült, nemrég, amelyen a fekete lyuk látszik, valamint az akkréciós korongja is.

A fekete lyukat elérő űreszköz az „Einsteini képlet” alapján, E=m*c², az óriási gravitációs hatás következtében végtelen hosszúságúra nyúlik. Ez a spagetti hatás.
A fekete lyukak kapcsolatban lehetnek egymással, féreglyukak által, ezekben nem lehetetlen a fénysebességnél gyorsabban mozogni (Stephen Hawking szerint).
A fekete lyuknak a szingularitása van legbelül, amely végtelen mennyiségű atomi anyagot tartalmaz. Ezt bezárja egy belső tűzhorizont, mintha egy gyümölcsnek a magja lenne.​​​

Az EHT új, a fekete lyukról és annak árnyékáról polarizált fényben készült képével a csillagászoknak először sikerült közvetlenül a fekete lyukon kívüli régiót megfigyelni, ahol az anyag áramlásának, kibocsátásának kölcsönhatása zajlik.

A Fizikusok úgy gondolják, hogy a fekete lyukon belül a gravitációs erő olyan erős, hogy a belezuhanó csillag percek alatt bejut a közepébe, mivel fénysebességgel mozog?! 
Lehetséges volna az, hogy a feketelyuk nem tömör, csillagszerű sűrű összetételű, ahol a behatoló anyag szabadon mozoghat, amíg el nem éri a szingularitás tűzfalát?

 A Szupermassziv fekete lyukkal kapcsolatban jeles fizikusok azt állítják, hogy az tartalmazza a Világegyetem, benne a csillagok és minden benne lévő anyag létrejöttének lehetőségét, annak anyag mennyiségét. A FEKETE lyukban belül megláthatjuk, a Naprendszerek kialakulását, a Föld teljes fejlődését, az értelmes élőlény kifejlődését, sőt az összes a Földön létrehozott piramist, vasutat, épületet, azt a sok-sok mindent, amit az emberiség eddig létrehozott, de még az is lehetséges a fizikusok szerint, hogy az egyén visszamehet a saját múltjába, sőt elődeivel is találkozhat?!

Én ezekben a teóriákban nem hiszek, mivel az atomok a fekete lyuk keletkezésekor és folyamatos növekedésekor, a gravitáció által, olyan mértékben közel kerültek egymáshoz, hogy abban a sűrűségben mozgás nem lehetséges! 
Azt sem tartom lehetségesnek, hogy fekete lyukakban lévő összepréselt neutronoknak és protonoknak olyan tudású számítógépe, memóriája lenne, ami tartalmazhatja a Világegyetem keletkezése utáni mindenre kiterjedő összes történését- lexikont.
Az óriás fekete lyukak rendkívül falánkon „eszik meg” a csillagokat, ködöket, esetleg másik fekete lyukat is. Fekete lyuk a Világegyetemben számtalan létezik, kisebb, nagyobb és óriási méretű (szupermasszív), ezeket az űrfizikus tudósok nagy része vizsgálja, de a vizsgálatok elakadnak a fekete lyuk gravitációjának, hatásainak vizsgálatánál. 
Tulajdonképp a fekete lyuk belsejéről feltételezések vannak, de nem tudunk róla semmit. 
A szupermasszív fekete lyukakban olyan nagy mennyiségű anyag létezik, amelyből létrejöhet egy új világegyetem - ezt állítják a legismertebb űrfizikusok. 

Tudósok azt állítják, hogy a szupermasszív fekete lyukak a végtelenségig nyelhetik el az anyagot, csillagokat, másik fekete lyukat is, így olyan mennyiségű anyagot, atomi alkatrészt tartalmaznak, hogy azokból bármikor létrejöhetne egy új világegyetem?!                        

De ezt vizsgáljuk meg jobban, ebben az esetben annak is léteznie kell, hogy a fekete lyuk a végtelenségig nyelheti el az anyagokat, fekete lyukakat, sőt akár a Világegyetemet, vagy az univerzumot is?! 
Ha ez hihető, akkor most létrehoztam egy új világegyetem vége teóriát, mely szerint akár az egész Világegyetemet felfalhatja egy fekete lyuk!!? 
Mostanában híres tudósok is fő témájukként a Világegyetem végével foglalkoznak. Személyesen remélem, hogy sem a most, az általam jelzett, és mások által megjósolt világvége sohasem valósul meg!

A FEKETE LYUKAK tulajdonsága az, hogy óriási gravitációjukkal minden közelükbe kerülő anyagot, csillagot, galaxist, fekete lyukat bevonzanak, és elnyelik. De: van egy olyan elmélet, hogy a fekete lyukak másik oldalán, amikor meghalnak,
"FEHÉR LYUK” néven emlegetett űrfizika létezik, amelyből kifelé áramlik az előzőleg a fekete lyukban elnyelődött anyag!

Vizsgálat: amikor a fekete lyuk elnyel egy csillagot, akkor jetet lő ki a Világegyetembe. Ennek a jetnek a fényét lehetne színképelemzéssel vizsgálni, mert ez tartalmazhatja az elnyelt csillag anyagait, valamint a fekete lyuk anyagát is, amire nagyon kíváncsiak vagyunk!

https://www.istockphoto.com/hu/fot%C3%B3/3d-render-anim%C3%A1ci%C3%B3-%C3%A9s-illusztr%C3%A1ci%C3%B3-a-t%C3%A9r-%C3%A9s-a-fekete-lyuk-rendszer%C3%A9nek-n%C3%A9zete-a-gm1397733600-452072680
3 D render animáció és illusztráció. A tér és a fekete lyuk rendszerének nézete. A bolygó a fekete lyuk körül kering. Színes mélyűr. Univerzum koncepció háttér. A kép elemei, amelyeket a NASA készített.

A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.és az eddigi vizsgálatok szerint. A fekete lyuk külseje kopasz, formája gömb.

Fekete lyukak tömege - Forrás Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_lyuk

Egyes, kísérletileg még nem bizonyított elméletek szerint bizonyos magfizikai folyamatok során mikroszkopikus fekete lyukak keletkezhetnek. 
Nagy tömegű csillagok egyik lehetséges végállapotaként, szupernóva-robbanás után a csillagmaradvány tömegétől függően vagy fekete lyuk, vagy neutroncsillag keletkezhet. A fekete lyuk keletkezéséhez elég nagy tömegű csillag szükséges, hogy még a belőle keletkezett neutroncsillag is összeroppanjon. 
Ez a tömeg jelenlegi ismereteink szerint valahol 1,7-2,7 naptömeg között van, a legkisebb ismert tömegű fekete lyuk 3,8 (±0,5) naptömegű. Ha viszont a csillag tömege túl nagy (20-40 naptömeg feletti), akkor még a szupernóva-robbanás előtt a csillagszéllel annyi anyagot veszít, hogy a maradék tömege nem elég a fekete lyuk létrejöttéhez, így nagyon gyorsan forgó és nagyon erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok, magnetárok jönnek létre.

Több kisebb fekete lyuk ütközésével jöhetnek létre a sokáig keresett köztes tömegű fekete lyukak, ezek tömege néhány száz- néhány ezer naptömeg. Egyelőre nagyon kevés ilyen fekete lyukat ismerünk, az NGC 4472 galaxis egyik gömbhalmazában (valószínűleg a közepén) van ilyen fekete lyuk. Az NGC 5408 galaxisban lévő egyik ultrafényes röntgenforrás (ULX, Ultra Luminous X-ray source) tömegét egy új módszerrel megmérve 2000 naptömegnyinek adódott, így ez is ebbe a ritka csoportjába tartozik a fekete lyukaknak. Az ultrafényes röntgenforrásokat általában a kutatók a köztes tömegű fekete lyukakkal hozzák összefüggésbe.

A fekete lyukak forgása

A fekete lyukak forgási sebességéről nagyon keveset tudunk, egyelőre csak néhány égitestről rendelkezünk adatokkal. A forgás sebességét a*-gal jelöljük, ennek értéke 0, ha a fekete lyuk nem forog, 1 pedig akkor, ha az égitest az általános relativitáselmélet által megengedett legnagyobb sebességgel forog. Az eddig megmért forgási sebességű fekete lyukak esetében a* mindig 0,95 fölötti értéknek adódott, például a GRS 1915+105 jelű objektumnál a* 0,98, ez másodpercenként több mint 950 fordulatot jelent.

A fekete lyukak forgási sebességének mérése

A megfigyelhető fekete lyukakba az akkréciós korongon keresztül folyamatosan anyag áramlik (ennek sugárzása árulja el számunkra a fekete lyuk létét). Az izzó gáz egyre közelebb kerül az égitesthez, majd belezuhan. A zuhanás előtti, legbelső stabil körpálya (ISCO, Innermost Stable Circular Orbit), melyen az anyag keringhet, összefüggésben van a lyuk forgási sebességével, mert a fekete lyuk forgása közben magával rántja a téridő-kontinuum egy darabját is (ez az egyetlen olyan fizikai hatás a külvilágra, mely a forgással van kapcsolatban). A legbelső stabil körpálya sugarának méréséből következtethetünk a fekete lyuk forgási sebességére, minél gyorsabban forog a lyuk, annál kisebb akkréciós  sugár (lyukkal forgó téridő mintegy magával rántja a befelé áramló anyagot, emiatt az gyorsabban keringve a fekete lyukhoz sokkal közelebb juthat anélkül, hogy belezuhanna).

A legbelső stabil körpálya sugarát a benne áramló anyag hőmérsékletének (erre az általa kibocsátott röntgensugárzás  színképének elemzésével következtetnek), vagy a benne lévő anyag egyes jellegzetes színképvonalai eltolódásának (melyet a gravitációs vörös eltolódás okoz) mérésével végzik.

A fekete lyukak párolgása

A Cygnus X-1, egy kettőscsillag egyik komponense az egyik elsőnek azonosított fekete lyuk (és egyben fényes röntgenforrás) és a körülötte lévő akkréciós korong, fantáziarajzon

Stephen Hawking kimutatta 1974-ben, hogy a fekete lyuk környezetében a lyuk tömegének rovására részecskék keletkezhetnek (az energia átalakul anyaggá), ezáltal a lyuk tömege csökkenhet. Ez az anyagkeletkezés annál intenzívebb, minél kisebb a lyuk tömege. A tudósról Hawking-sugárzásnak elnevezett jelenség révén, ahogy a lyuk egyre kisebbé válik, úgy lesz az anyagkibocsátás egyre erősebb, míg végül a lyuk robbanásszerű hevességgel eltűnik. A fekete lyukba belekerülő anyag és sugárzás viszont a lyuk tömegét növeli. Ez ellensúlyozza az anyagkibocsátást, egészen addig, amíg a világegyetem hőmérséklete (2,7 kelvines kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás) a fekete lyuk felszíni hőmérséklete felett van (minél nagyobb tömegű a fekete lyuk, annál alacsonyabb, de – a viszonylag kis méreteket leszámítva – jóval 2,7 kelvin alatt, közel 0-hoz). Ez esetben viszonylag kis méret alatt azt kell érteni, hogy jelenleg holdunk tömegének megfelelő Schwarzschild- sugárral rendelkező fekete lyuk (azaz Holdunk tömegével megegyező tömegű fekete lyuk) van termikus egyensúlyban, ez az a méret, ahol ugyanannyi sugárzást bocsát ki a fekete lyuk, mint amennyit a háttérsugárzásból elnyelni képes (felszíni hőmérséklete éppen 2,7 kelvin). Ennél kisebb tömeg esetén a fekete lyuk tömege (amennyiben csillagközi gáz, por, csillagfény vagy egyéb „pluszban nem táplálja”) a párolgás miatt  csökkenni fog, nagyobb tömeg  esetén pedig akkor is tovább fog nőni, ha  csak a háttérsugárzás táplálja (ha a tömeg úgymond  csak egy kicsivel  nagyobb a kérdéses határnál, akkor a tömegnövekedés ideje is kicsi lesz, mivel a háttérsugárzás hőmérséklete  gyorsabban  csökken, mint ahogy a csupán háttérsugárzás által táplált lyuk felszíni hőmérséklete csökkenni tud a tömegnövekedés hatására). A világegyetem tágulása miatt a világegyetem hőmérséklete folyamatosan csökken, nullához konvergál (örökké táguló világegyetem esetén),(és ha nem tágul örökké a világegyetem akkor mindez nem valósul  meg) ami pedig azt jelenti, hogy egy idő után bármely fekete lyuk  felszíni hőmérsékleténél alacsonyabb lesz, azaz egy idő után minden fekete lyuk tömege csökkenni kezd, végül teljesen elpárolog (örökké táguló világegyetem esetén; azért itt is előfordulhat elfajuló eset, például hiperbolikusan gyorsuló tágulás esetén a világegyetem mérete véges időn belül  végtelen nagyra nőhet, és nem biztos, hogy a fekete lyuknak lesz  ideje  elpárologni, mielőtt a világegyetem „szétspriccel a végtelenbe ha ez megtörténik, többé nincs  értelme térről és  időről beszélni, ahogy a kérdéses fekete lyukról sem), zárt világegyetem esetében a helyzet a tágulás, majd  az ezt követő összehúzódás paramétereitől, illetve a fekete lyuk tömegétől függ.

Eme felfedezés megcáfolta a teóriát, miszerint az információ – jelen esetben a fekete lyuk által elnyelt objektumokban hordozott fizikai információ (tömeg, energia, impulzus, elektromos töltés) – eltűnik a fekete lyukkal együtt.
Most már tudvalevő, hogy ezen információk megőrződnek a párolgás közben közvetlenül 
az eseményhorizonttól kisugárzott elemi részecskék között kialakuló gravitációs és egyéb típusú kölcsönhatásokban.
Ezen kölcsönhatások bozonok közvetítésével jönnek létre. Ezek alapján (legalábbis elvben) visszakövethetők az elnyelt információk.

Gravitációs örvénylés a fekete lyukaktól.

Az 1980-as években a korai röntgentávcsövekkel dolgozó csillagászok felfedezték, hogy a galaxisunkban lévő, csillagtömegű fekete lyukaktól származó röntgensugárzás „pislákol”.
Ez azt jelenti, hogy az erőssége gyors ütemben változik. A jelenséget akkor „kvázi-periodikus oszcilláció” névvel illették (Quasi Periodic Oscillation, QPO). A vibrálásban észlelhető volt egy minta: kezdetben 10 másodpercben volt mérhető a periódusidő, majd ahogy napok s hetek teltek el, a vibrálás felgyorsult másodpercenként tízre. Majd a vibrálás hirtelen teljesen abbamaradt.

Az 1990-es évek során a csillagászok elkezdték feltételezni, hogy a „kvázi-periodikus oszcilláció” kapcsolatban lehet egy gravitációs hatással, amit Einstein általános relativitáselmélete megjósolt: egy forgó objektum gravitációs örvénylést hoz létre. A jelenséget első leíróikról (1918) „Lense—Thirring-hatás”-nak nevezik.

A fekete lyuk körül keringésre kényszerített anyag a fekete lyukhoz közelebbi része gyorsabban kering a távolabbi anyaghoz viszonyítva, és nagy energiájú sugárzást bocsát ki, ami összeütközik a körülötte lévő anyaggal, ami a vas atomokat tartalmaz (vas atomok a csillagrobbanáskor jönnek létre) röntgensugárzás kibocsátására készteti egy bizonyos hullámhosszon, más néven spektrumvonalon.

Mivel az akkréciós korong keringésben van, a vas spektrumvonalának hullámhossza a Doppler-hatásnak megfelelően változik. Ha a beljebb lévő anyagáramlás keringési síkja változik (precesszió), akkor időnként a hozzánk közelítő anyag lesz fényesebb, máskor pedig az éppen távolodó. Vagyis a spektrumvonal ide-oda ingadozni fog a precessziós ciklusnak megfelelően. Ezt az ingadozást ki tudta mérni az Európai Űrügynökség (European Space Agency) XMM-Newton nevű röntgentávcsöve, és ezzel mérésekkel igazolta a gravitációs örvénylést egy fekete lyuk körül. A felfedezést a NASA Nuclear Spectroscopic Telescope Array (NuSTAR) küldetése segítette. A mérésekhez a H 1743-322 jelölésű fekete lyukat választották, ami akkor négy másodperces „kvázi-periodikus oszcilláció”-t mutatott. Az XMM-Newtonnal 260 000 másodpercig, a NuSTAR-ral 70 000 másodpercig végeztek méréseket, majd a kapott adatokat kielemezték. Megállapították, hogy az ingadozás az általános relativitáselméletnek megfelelő mértékű. Ennek az a jelentősége, hogy eddig nem sikerült Einstein szóban forgó elméletét erős gravitációs tér közelében kísérletileg tesztelni, illetve igazolni.

A fekete lyukak a leglenyűgözőbb objektumok az űrben. Egy fekete lyuk illusztrációja Forrás: AFP
https://www.origo.hu/tudomany/20220207-fekete-lyuk.html

FEKETE LYUK FELFEDEZÉSE
Albert Einstein már 1916-ban jósolta meg először a fekete lyukak létezését,
általános relativitás elméletével . 
A csillagászok 1964-ben látták a fekete lyuk első jeleit, amikor a NASA szerint egy űreszköz égi röntgensugárforrást észlelt. 1971-ben a csillagászok megállapították, hogy a röntgensugarak egy furcsa, sötét tárgy körül keringő fényes kék csillagról származnak. 
Feltételezték, hogy az észlelt röntgensugarak annak eredményeként jöttek létre, hogy a csillaganyagot leválasztotta a fényes csillagról, egy sötét objektum - egy mindent felemésztő fekete lyuk - "felfalta".  
A fekete lyukak évtizedekig csak elméleti objektumként voltak ismertek.
A "fekete lyuk" kifejezést sok évvel később, 1967-ben John Wheeler amerikai csillagász alkotta meg. 
Az első felfedezett fekete lyuk a Cygnus X-1 volt, amely a Tejútrendszeren belül, a Cygnus, a hattyú csillagképben található.  

HÁNY FEKETE LYUK VAN?
A Space Telescope Science Institute szerint körülbelül minden ezredik csillag elég nagy tömegű ahhoz, hogy fekete lyukká váljon. Mivel a Tejútrendszer a statisztika szerint több, mint 100 milliárd csillagot tartalmaz, galaxisunkban körülbelül 100 millió fekete lyuknak kell lennie. 
Bár a fekete lyukak észlelése nehéz feladat, és a NASA becslései szerint a Tejútrendszerben akár 10-100 milliárd csillagnyi fekete lyuk is lehet. 
A Földhöz legközelebbi fekete lyuk az " Unikornis " nevet viseli, és körülbelül 1500 fényévnyire található, amelynek hihetetlenül alacsony tömege – a Nap tömegének körülbelül háromszorosa.

https://www.origo.hu/tudomany/20210325-csillagaszok-kepet-alkottak-az-m87beli-fekete-lyukat-korulvevo-magneses-mezorol.html# 
Ez a kép az M87-ben lévő fekete lyuk polarizált képét ábrázolja. A vonalak a polarizáció irányát jelzik, ami kapcsolatban van a fekete lyuk árnyéka körüli mágneses térrel FORRÁS: EHT COLLABORATION
„A megfigyelések azt sugallják, hogy a fekete lyuk szélén lévő mágneses terek elég erősek, hogy a forró gázt visszanyomják, és segítsenek ellenállni a gravitációs húzóerőnek"— magyarázza Jason Dexter, a Colorado Boulder Egyetem adjunktusa és az EHT, Elméleti Munkacsoportjának koordinátora.

2021-ben a csillagászok új képet mutattak az M87 közepén lévő óriási fekete lyukról, megmutatva, hogyan néz ki az óriás objektum polarizált fényben. Mivel a polarizált fényhullámok tájolása és fényereje eltérő a polarizálatlan fényhez képest, az m87 új képén még részletesebben látható a fekete lyuk. 
A polarizáció a mágneses mezők jellegzetessége, és a kép világossá teszi, hogy a fekete lyuk gyűrűje mágnesezett. A mágneses akkréciós korong igen érdekes, valószínű, hogy a fekete lyuk is mágneses, az kell, hogy legyen. Erre utal, hogy a fekete lyuk jetet lövell ki. 
Kilöveléskor a Fekete lyuk mágneses akkréciós korongjának tükre által öszegyüjtött, létrehozott, összetartó, nagyon intenzív, nagyon messzeható, forgó, hatalmas energiájú sugarat,jetet bocsát ki, fénysebességgel, amely képes a bolygóról az életet letörölni. Ugyanakkor a gravitáció is hatalmas a fekete lyuk körül, lehetségesnek tartom, hogy a fekete lyuk mellett olyan különleges fizika működik, amely egyesíti a Gravitációt és a mágneses erőt,ezért működik ugy, mint egy sugárfegyver.

HOGYAN NÉZNEK KI A FEKETE LYUKAK?

A fekete lyukaknak három „rétege” van: a külső és a belső eseményhorizont, valamint a szingularitás.
A fekete lyuk eseményhorizontja az a határ, ahol az akkréciós korong találkozik a fekete lyuk szélével, amelyen túl a fény már nem tud elszabadulni. Ha egy részecske átlépi az eseményhorizontot, nem tud távozni. Az akkréciós korong közel fénysebességgel forog a fekete lyuk határán.
A fekete lyuk belső régiója, ahol az objektum tömege található, szingularitásaként ismert, a téridő egyetlen pontja, ahol a fekete lyuk tömege koncentrálódik. 
A tudósok nem látják úgy a fekete lyukakat, mint a csillagokat és más tárgyakat az űrben. Ehelyett a csillagászoknak a fekete lyukak által kibocsátott sugárzás észlelésére kell hagyatkozniuk, amikor a por és gázfelhőt bocsát ki. 
A galaxis közepén elhelyezkedő szupermasszív fekete lyukakat azonban beboríthatja a körülöttük lévő sűrű por és gáz, ami blokkolhatja az árulkodó emissziót.

Mi történik egy fekete lyuk belsejében?

A fekete lyuk középpontjában lévő szingularitás a végső senki földje: egy olyan  hely, ahol az anyag egy végtelenül  kis méretre  összenyomódik, és az idő - és egyetlen fizika sem érvényes és valójában nem is létezik benne. Valaminek fel kell váltania a szingularitást, de nem tudjuk pontosan, hogy mi. Lehet,hogy a szigularitás nem is létezik,de jó magyarázat.

Hová vezetnek a fekete lyukak?

A fekete lyukak a féreglyukakba torkollnak, csatlakozhatnak. A féreglyukakba lépve, átlépünk a rejtett falon, amelyből többé nincs visszaút! Lehet, hogy az út a fehér lyukba vezet, onnan kilépve esetleg a végtelen űrbe.

Művész koncepciója a féreglyukról. Ha léteznek féreglyukak, akkor egy másik univerzumhoz vezethetnek. De nincs bizonyíték arra, hogy a féreglyukak valódiak, vagy hogy egy fekete lyuk úgy működne. (Shutterstock)
https://www.space.com/where-do-black-holes-lead.html

Természetesen, ha a fekete lyukak egy galaxis vagy egy másik univerzum egy másik részébe vezetnek, akkor valami velük ellentétesnek kell lennie a másik oldalon. Lehet, hogy ez egy fehér lyuk – ezt az elméletet Igor Novikov orosz kozmológus terjesztette elő 1964-ben. Novikov azt gondolta, hogy egy fekete lyuk kapcsolódjon a múltban létező fehér lyukhoz. A fekete lyukkal ellentétben a fehér lyuk a fényt és az anyagot távozni engedi, de a fény és az anyag nem tud belelépni.
A tudósok folytatták a fekete és fehér lyukak közötti lehetséges kapcsolat feltárását. 
A Physical Review folyóiratban megjelent 2014-es tanulmányukban Carlo Rovelli és Hal M. Haggard fizikusok azt állították, hogy „van egy klasszikus metrika, amely kielégíti az Einstein-egyenleteket egy véges téridő-tartományon kívül, ahol az anyag fekete lyukká omlik össze, majd előbukkan egy időbeli fehér lyukból.” 

Más szóval, az összes lenyelt fekete lyuk anyag kilövellhet, és a fekete lyukak fehér lyukakká válhatnak, amikor meghalnak. 
A fekete lyukak korlátlanul nyelik az anyagokat, de az nem lehet, hogy végtelenül! Tehát kell lenni egy lehetőségnek arra, hogy a fekete lyukból az anyag (a Hawking –sugárzáson túl) kilépjen. De csak olyan helyen tud kilépni, ahol a fizikai jellemzők 
eltérőek. Ehhez nem kell féreglyuk, ellenben a másik oldalon egy fehér lyuknak kell lenni, amely lehet egy régebbi fekete lyuk is.

Csillagszerű fekete lyukak – kicsik, de halálosak 
Amikor egy csillag elégeti az utolsó üzemanyagot, az objektum összeeshet, vagy  magába eshet. Kisebb csillagok (a Nap tömegének körülbelül  háromszorosát elérő) csillagok esetében az új mag  neutroncsillag vagy fehér törpe lesz. De amikor egy nagyobb csillag összeomlik, továbbra is összenyomódik, és csillagszerű fekete lyukat hoz létre. 
Az egyes csillagok összeomlásakor keletkező fekete lyukak viszonylag kicsik, de hihetetlenül sűrűek. Az egyik ilyen objektum a Nap tömegének több mint háromszorosát csomagolja egy város átmérőjűre. Ez őrült mennyiségű gravitációs erőhöz vezet, amely a körülötte lévő tárgyakat vonzza. A csillagszerű fekete lyukak ezután felemésztik a környező galaxisaikból származó port és gázt, ami folyamatosan növelik méretüket.

Szupermasszív fekete lyukak – az óriások születése 
Kis fekete lyukak népesítik be az univerzumot, de unokatestvéreik, a szupermasszív fekete lyukak dominálnak. Ezek a hatalmas fekete lyukak milliószor vagy akár milliárdszor akkorák, mint a Nap, de körülbelül akkora átmérőjűek. Úgy gondolják, hogy ilyen fekete lyukak szinte minden galaxis középpontjában találhatók, beleértve a Tejútrendszert is.
A tudósok nem tudják biztosan, hogyan keletkeznek ilyen nagy fekete lyukak. Miután ezek az óriások létrejöttek, tömeget gyűjtenek össze a körülöttük lévő porból és gázokból, amelyek bőven találhatók a galaxisok közepén, lehetővé téve számukra, hogy még hatalmasabb méretűre növekedjenek.
A szupermasszív fekete lyukak több száz vagy több  ezer apró fekete lyuk összeolvadásának a következményei. A második a nagy gázfelhők is felelősek lehetnek, amelyek összeomlanak és gyorsan gyarapodnak a tömegük. A harmadik lehetőség egy csillaghalmaz összeomlása, egy csillagcsoport összeomlása. Negyedszer, szupermasszív fekete lyukak keletkezhetnek
nagy sötét anyaghalmazokból. Ez egy olyan anyag, amelyet más tárgyakra gyakorolt, ​​gravitációs kölcsönhatása  révén figyelhetünk meg; azt azonban nem tudjuk, hogy miből áll a sötét anyag , mert nem bocsát ki fényt és nem is lehet közvetlenül megfigyelni.

Köztes fekete lyukak 
A tudósok egykor azt hitték, hogy a fekete lyukak csak kis és nagy méretben léteznek, de a kutatás feltárta annak lehetőségét, hogy közepes méretű vagy közepes méretű fekete lyukak (IMBH) létezhetnek. Ilyen testek akkor keletkezhetnek, amikor egy halmazban lévő csillagok láncreakcióban ütköznek. Több ilyen, ugyanabban a régióban kialakuló IMBH végül összeeshet egy galaxis közepén, és szupermasszív fekete lyukat hozhat létre. 2014-ben a csillagászok egy közepes tömegű fekete lyukat találtak egy spirálgalaxis karjában. 2021-ben pedig a csillagászok kihasználtak egy ősi gammasugár-kitörést , hogy észleljenek egyet.
"A csillagászok nagyon keresték ezeket a közepes méretű fekete lyukakat" - mondta Tim Roberts, a tanulmány társszerzője, az Egyesült Királyság Durhami Egyetemének munkatársa.Voltak utalások arra, hogy léteznek, de az IMBH-k úgy viselkedtek, mint egy rég elveszett rokon, akit nem érdekel, hogy megtalálják."
A 2018 -as kutatások azt sugallták, hogy ezek az IMBH-k a törpegalaxisok (vagy nagyon kicsi galaxisok) szívében létezhetnek. 10 ilyen galaxis megfigyelése (amelyek közül öt a tudomány előtt a legutóbbi felmérés előtt ismeretlen volt) a fekete lyukakban gyakori röntgenaktivitást mutatott ki, ami 36 000-316 000 naptömegű fekete lyukak jelenlétére utal. 
Az információ a Sloan Digital Sky Survey-től származik, amely körülbelül 1 millió galaxist vizsgál, és képes észlelni azt a fajta fényt, amely gyakran megfigyelhető a közeli törmeléket felszedő fekete lyukakból. 

Bináris fekete lyukak: kettős baj  

Művész illusztrációja egy szupermasszív fekete lyukról egy kísérő fekete lyukkal körülötte.  (Kép jóváírása: Caltech-IPAC)

2015-ben a csillagászok a Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) segítségével gravitációs hullámokat észleltek az egyesülő fekete lyukakból.
"További megerősítést kaptunk a 20 naptömegnél nagyobb csillagtömegű fekete lyukak létezésére – ezek olyan objektumok, amelyekről nem tudtuk, hogy léteznek, mielőtt a LIGO észlelte őket" – mondta David Shoemaker, a LIGO Tudományos Együttműködés (LSC) szóvivője, áll a közleményben. A LIGO megfigyelései betekintést nyújtanak abba is, hogy a fekete lyuk milyen irányban forog. Mivel két fekete lyuk spirálisan egymás körül forog, ugyanabba az irányba, vagy ellenkező irányba is foroghatnak.

Két elmélet létezik a bináris fekete lyukak kialakulásáról. Az első azt sugallja, hogy a két fekete lyuk bináris formában körülbelül egy időben, két csillagból, amelyek együtt születtek és körülbelül egy időben haltak meg robbanásszerűen. A kísérőcsillagok forgásiránya megegyezett volna egymással, így a hátramaradt két fekete lyuk is megegyezett volna a forgásiránya.

A második modell szerint a csillaghalmazban lévő fekete lyukak a halmaz közepébe süllyednek, és párban vannak. A LIGO Scientific Collaboration szerint ezeknek a kísérőknek egymáshoz képest véletlenszerű forgásiránya van . A LIGO megfigyelései a kísérő fekete lyukakról különböző spin-orientációval erősebb bizonyítékot szolgáltatnak erre a képződéselméletre.

Fekete lyukak - és a hologrammok

 https://bgr.com/wp-content/uploads/2021/12/AdobeStock_472168634.jpeg?resize=1440,810 
​A fekete lyukak hologramok lehetnek. Valójában az egész univerzum lehet egy hologram. Legalábbis ez az egyik része a PRX Quantum folyóiratban nemrég megjelent tanulmánynak . A tanulmány mélyebben megvizsgálja, mi van a fekete lyuk belsejében. Ez egyben egy kísérlet a holografikus kettősség gondolatának jobb megértésére. A holografikus kettősség egy matematikai sejtés, amely megpróbálja összekapcsolni a részecskékről és kölcsönhatásairól szóló elméleteket a gravitáció elméletével. Érdekes ötlet, még ha kicsit lehetetlennek is hangzik.

Kvantumszámítógép használata annak kiderítésére, hogy mi van a fekete lyuk belsejében?

A kép forrása: Vadimsadovski/Adobe
Lényegében a holografikus kettősség azt feltételezi, hogy a gravitáció elmélete és a részecskék elmélete egyenértékűek. Legalábbis matematikailag. Így ami matematikailag történik a gravitáció elméletében, az történik a részecskék elméletében is. A legtöbb esetben mindkét elmélet különböző dimenziókat ír le. A gravitáció azonban három dimenziót ír le, míg a részecskeelmélet csak két dimenzióból áll. A kutatók azt remélték, hogy ennek az ötletnek a kipróbálása segíthet megérteni, mi van a fekete lyuk belsejében.

Enrico Rinaldi, a Michigani Egyetem kutatója az új tanulmányában erre a két elméletre összpontosított. 
„Einstein általános relativitáselméletében nincsenek részecskék – csak téridő van. A részecskefizika standard modelljében pedig nincs gravitáció, csak részecskék vannak” – mondja. „A két különböző elmélet összekapcsolása régóta fennálló probléma a fizikában – amit az emberek a múlt század óta próbálnak meg valósítani.”

E két elmélet összekapcsolásával és a kvantummátrix modellek használatával Rinaldi és a tanulmány többi tagja megvizsgálhatta a holografikus kettősséget. Az ötlet az volt, hogy egyesítsük azt, amit a részecskeelméletről és a gravitációelméletről tudunk. Kezdésként egyszerű mátrix modelleket használtak, amelyek számblokkokból épültek fel. Ez egy szabványos keretrendszer, amelyet kvantumszámítógépekben használnak, ahol a részecskeelméletet egydimenziós karakterláncok képviselik. Ezek általában segítenek a kutatóknak megtalálni az alapállapotot, ami Rinaldi szerint azért fontos, mert lehetővé teszi, hogy mást hozzanak létre belőle. Az általuk készített modellek segítségével a kutatók le tudták írni, hogyan néz ki a gravitáció egy fekete lyukban.  

Valóban hologram az univerzum?

A kép forrása: Denis Rozhnovsky/Adobe 
Igen és nem. Ha a hologramra gondol, valószínűleg a sci-fi filmek holografikus kommunikátoraira gondol, mint például a Star Wars . 
Ebben az esetben azonban Rinaldi és szerzőtársai arra utalnak, hogy a fekete lyuk belseje találkozik a külsővel. Mivel a fekete lyuk belseje a gravitáció elméletén alapul, a 3D-s térben ábrázolódik, ahogy a téridő áthalad rajta. 
A felszínen azonban a fekete lyuk kétdimenziósnak tűnik. Ez holografikus megjelenést kölcsönöz neki, mert nem látjuk 3D objektumnak. Ennek az az oka, hogy a részecskék elmélete nem működik három dimenzióban. Így egyesek úgy vélik, hogy az Univerzum többi része is hasonlóan működhet. Jelenleg azonban nincs bizonyíték arra, hogy ez valóban így is van!?


Már régóta foglalkoztatott a fekete lyuk témája. Azt gondoltam, hogy írok egy rövid tanulmányt a fekete lyukakról. Nem úgy sikerült. A téma magával ragadott, a titokzatos fekete lyuk rejtélye nem engedett el. Saját gondolataimon kívül nagy tudósok munkáiból is idézek, hogy a fekete lyuk téma ismert tulajdonságait jobban megértsük. Reméltem, hogy a fekete lyuk belsejéről és a szingularitásról is megtudok valamit, és közzé tehetem, de erre még várnunk kell.
A saját gondolataim piros betűvel emeltem ki.

Készült:  Budapest, 2022. augusztus 18.

Hollósi Ferenc