ANTIANYAG, GRAVITÁCIÓ, AGY és az UNIVERZUM

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

​AZ ŰR

Az Űr végtelen, hőfoka -270C˚, az abszolút hideg az űrben -273,16 C˚, nincs fény, tökéletesen sötétség uralkodok benne.

Ha az űrben körülnézünk, nem látunk semmit, nincsen irány, jobbra-balra, fenn-lenn, tehát azt sem tudhatjuk, hogy hol vagyunk, nem tudjuk, hogy állunk, vagy mozgunk-e, nincsen támpont a viszonyításra, de ez azt nem jelenti, hogy nincsen benne anyag. Van anyag az Űrben, cm³-ként min. 1 atom. Ezen kívül léteznek különböző porok a csillagrobbanásokból, valamint van benne virtuális anyag is. A virtuális anyagnak az a tulajdonsága, hogy pillanatokra létezik, de van gravitációja és egyesülhet az ismert anyaggal. Ezért anyagának is kell lennie. Tehát ”nem a semmiben vagyunk az űrben, mert a semmi csak egy lehetőség, ott lehet majd valami”, és ez érvényes az egész ÜRRE. Ha az ŰRRE érvényes, hogy van benne virtuális anyag, akkor ez azt is igazolja, hogy sokféle ismeretlen anyagok is létezhetnek benne, ezekből mi csak a virtuális anyagot ismerjük.

Az Űrben nem véletlenül, hanem a Teremtő akaratára jött létre a Világegyetem, benne elsősorban a Föld, és rajta az élet, amit a „A Teremtő léte és létrejötte” értekezésemben alaposan, tényekkel, fizikával megindokolva igazolok, bizonyítok.

https://astronomyknowhow.hu/hu/a-teremto-lete-es-letrejotte

Ebben a végtelen Űrben van végtelen számú, Multiverzum és benne Univerzumok végtelen sokasága. Egy ilyen  Univerzumban létezik a Tejút, a Naprendszer és a Föld is.

„A Világegyetem végtelenségének állítása, magyarázata, bizonyítása” című értekezésem

megértéséhez, elfogadásához szükségessé vált a Világegyetem működésének részletesebb ismertetése:  https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa

Ezen kívül, mivel szinte az összes  asztrofizikai mérést a fény viselkedésével végzik, és tulajdonságaival bizonyítják, így szükségesnek véltem „A fény rejtélyes útjáról” írt dolgozatom újbóli ismertetését.

https://astronomyknowhow.hu/hu/a-feny-rejtelyes-utja-a-vilagegyetemben

Már i.e 2000-ben a Perzsiában csillagászok vizsgálták az eget, és a csillagok távolságát is tudták mérni ma is meglévő eszközükkel. A Görögök i.e. 400-ban kutatták az eget, ők vezették be az atom szót a csillagászatban, és ők rajzolták fel először a gömbölyűre a csillagokat, közepében a Földdel. 1600-ban Galilei történelmet írt, megalkotta a róla elnevezett Galilei távcsövet, és ezzel felfedezte a Jupiter körüli Galilei holdakat. A csillagos eget, a fényt igénybe véve ma is kutatjuk az Univerzum rejtelmeit. Rengeteg féle távcsővel, hatalmas Földi óriás teleszkópokkal, sőt űrteleszkópokkal is. A tudósok igazán sok csodálatos eredményt értek el az Univerzum anyagainak és működésének megismerésében, és még sok megismerendő kérdés és rejtély vár, megoldásra. A sötét anyag, a sötét energia és a gravitáció, anyaguk és tulajdonságuk még megismerésre, felfedezésre vár.

AZ UNIVERZUM ÉS AZ AGY

Az Univerzumot az ismert anyag 4% a sötét anyag 26% és a sötét energia 70%-ban alkotják, de igen fontos az Univerzum létét biztosító gravitáció. Az Univerzum elrendezése működése nagymértékben megegyező, az Agyunk elrendezésével működésével. A fentiekből kiderül, hogy mennyire keveset tudunk az Univerzumról, annak csak 4%-át a látható fénylő vagy, rádióteleszkóppal érzékelhető részét ismerjük még nem teljesen. A fennmaradó 96 %-a sötét, azaz nincsenek megfelelő eszközeink érzékelésére. De beszéljünk az Agyról is, ott az agytudomány messzebb jutott a vezérlőnk, amely az összes funkciónkat vezérli gondolkodás, látás, hallás, szín, szag, érzékelés, tapintás, valamint összes szervünk koordinált működése a feladata, nem kis munka, eközben számítógép, sőt qvantumos számítógép is. Ezek működését az agytudomány egész jól ismeri már. Bár az agyunknak is csak 4-8%-t használjuk, vajon a fennmaradó nem használt részt, miért hozta létre az evolúció. Ez is mutatja mennyire hasonló az Agy és az Univerzum. Bennem felmerül, hátha lenne mód összevezetni az Univerzumkutatást és az Agykutatást. Lehet, hogy soha nem ismerjük meg a sötét anyagot és a sötét energiát az Univerzumban, az örökké a Teremtő titka marad?? Nem szeretném, hogy így legyen. Az Agyban és az Univerzumban is mérhetetlenül sok érdekes izgalmas lehetőség van. Tehát érdemes és kell kutatni, gondolkodni! Írásomat folytatva, ígéretem szerint összehasonlítom az agyat az Univerzummal.

Az Agy: az emberi agy térfogata kb. 1,26 liter, súlya 1,37 kg. Az ember születésekor keletkezik az Agy.

Az emberi agy léte fő funkciója gondolkodás és az emberi test összes   létfenntartó tevékenységének irányítása, vezérlése, amit úgy valósít meg, hogy az agyban elektromos és kémiai folyamatok játszódnak le,  69 milliárd agyi idegsejt idegszálakon keresztül irányítja, mozgatja az emberi testet, de befolyásolja annak minden működését. Korrigálja esetleges kialakult hibáit, gyógyít. Váza, amely az idegsejteket tartja, maguk az idegfonalak, amelyek az idegsejtek információját továbbítják az érintett szervekhez. A fő passzív része víz 60%-a mivel saját súlyától összeomolna ha víz nem venné körbe.

Az Univerzum: térfogata 13,8-90 mrd fényév, a mérete, 100 milliárd galaxis és 100 milliárd csillag. Összes anyagának 31% -át az ismert anyag és a sötét anyag alkotja, a fennmaradó 69% sötét energia. Az Univerzum lehet, hogy „nagy bummal?” keletkezett 13.8 fényévvel ezelőtt. Fő passzív része belső váza az úgynevezett sötét anyagból lévő hálófonat, és annak üres részeit a sötét energia tölti ki. A hálófonatnak csomópontjaiban léteznek a galaxisok, ködök, és a háló fonalában vannak a csillagok. A háló egy igen érdekes, szót érdemlő anyag, mivel ismeretlen összetételű, mechanikus és gravitációs, hatással tartja egyben a galaxisokat, köd csoportokat, valamint a csillag csoportokat is. A háló fonalában szerintem információk kell, hogy haladjanak, közel fénysebességgel. Az Univerzum nem irányít, táplál, önmagán kívül más űrbéli objektumot. Lehet hogy az Univerzum a Teremtő agya?

Az agy fő funkciója a benne lévő idegsejtekből álló számítógép, kvantumszámítógép folyamatos működése, működtetése élete során. Érdekes az, hogy az agy tud gondolkodni, elemezni, önmagától elvonatkoztatni, és tőle teljesen idegen tudományokkal foglalkozni, új, ismeretlen dolgokat kitalálni, feltalálni, és azokat megvalósítani. Művészet is fontos számára, a zene, a sport is befolyásolja. Képes az emberi testet irányítva építményeket, házakat, gépeket, erőműveket, atomerőműveket, űrrakétákat, űrhajókat és még millió féle dolgot létrehozni, irányítani. Az agy végtelen nagy kapacitásából 5 - max. 10%-ot hasznosít különleges módon, matematikát alkotott, és azzal végtelen sok tervet hozott létre, a már felsorolt gépek, anyagok, eszközök megtervezésére, majd irányítására.

Világűr hálózat 

Emberiagy-hálózat

​​Az Univerzum: hatalmas méretével is arányaiban hasonló az agy fizikai felépítéséhez. Igen érdekes, hogy a Teremtő fizikailag teljesen hasonló módon valósította meg az Univerzumot, és az agyat is.

Összevetés: Hasonlók majdnem egyezők az Univerzum és az Agy felépítésének arányai csak a méretekben van óriási eltérés. Ami az Agyban 1 mikron az Univerzumban 5 millió fényévvel egyező méret. A fentieket összevetve két feltűnő dolgot látok. Az Univerzum passzív anyaga a hálófonat és a víz. Az Agyban passzív anyag a víz (H2O) és az ideghálózat. A két passzív anyagban első gondolatra nem látok közös kapcsolatra mutató dolgot, csak hasonlóságot. Elsősorban az arányaik azonosak. Az Univerzumban a hálófonat, de nemcsak az, hanem mérhetetlen mennyiségű víz is van benne. Az Agyban vannak az idegpályák, idegsejtek, és a fő anyaga, a víz (H2O). Igazából arányaikban az Univerzum és az agy megfelelően összevethetők a víz mennyisége kapcsán is. De a fenti írásomat, a sötét anyag és sötét energia kutatás céljából írtam.
Célom az, hogy meg tudjam határozni, elsősorban a sötét anyag alkotóelemét amely, a molekuláris hidrogén, az axion. A sötét energia alkotóelemeire is kíváncsi vagyok. Mindegyikre érvényes, az Univerzumra és az agyra jellemző az is, amiről eddig ebben nem írtam, az hogy, hogy gravitációjuk van, amely végtelen hatású összetartó erőt képvisel, bár ez az erő a többi fizikában szereplő erőhöz képest nagyon kicsiny, mégis a gravitáció irányítja az egész Univerzumot. De ez sem igaz teljesen, mert az új kutatások szerint 3-4 milliárd  fényévvel  távolságra a” Nagy Bumm” után, a gravitáció összetartó ereje átfordult taszító erővé? A gravitációnak van még egy, mindenre ható ereje, mint kiderült nemcsak az ismert anyagot, hanem az antianyagot is vonzza. Ez az antianyag vonzalom összevethető azzal, hogy a sötét anyaga összetartja az Univerzumot. A sötét energia a gravitációt legyőzve, közel fénysebességgel széttaszítja az Univerzumot. A sötét energia létét sok tudós nem ismeri el, az Univerzum tágulását a gravitáció egy tulajdonságának gondolják, a gravitáció hatásának közvetítőjeként, a gravitont vélik?  Az Emberi test fő összetevője a víz 60%-a H2O. Az Univerzum fő összetevője a víz 60 % ban. Az Univerzum teljes anyagmennyiségének 73%-a Hidrogén, és annak rengeteg vegyülete.​

KÉT UNIVERZUM KELETKEZÉSE

Miért találunk elsősorban ismert anyagot az Univerzumban? Hová lett az antianyag?

Az Univerzum az általunk ismert anyagból áll. Viszont igen érdekes, hogy a keletkezésekor a szimmetria miatt, keletkeznie kellett volna antianyagnak is, azonos mennyiségben az ismert anyaggal. Szerintem egyszerre, egy időben keletkezett anyag és antianyag, és a keletkezéskor, egymástól távolodva hatalmas felhőkbe tömörültek. A keletkezéskor olyan fizika létezett, ami kizárta az anyag és antianyag találkozását, és a robbanás lehetőségét. A keletkezéskor 1 sec után egyszerre keletkeztek az ismert anyag és az antianyag, de a különleges fizikai állapot meggátolta, hogy találkozzanak újból, mivel akkor egy új nagy bumm jött volna létre és ez folyamat ismétlődhetett volna sokszor. A két keletkező anyag és antianyag, eltávolodtak egymástól. Azért távolodtak el, mert az óriás felhőként létrejött anyag és antianyag nem zárt burokban jött létre, hanem felhőként, és a felhők nem tömör szélei közel kerülve egymáshoz, az azokban lévő egy-egy anyag és antianyag robbanással, energiává változott, az így keletkezett energia távolította egymástól az anyag és antianyag felhőt. Így külön jött létre egy ismert anyagból álló Univerzum, és antianyagból az ismeretlen Univerzum. Az eltávolodás olyan mértékű volt, hogy ma már nem tudjuk észlelni az antianyag Univerzumot, ha egyáltalán látható. Ezek anyagmennyisége megegyezők. Viszont itt is látható, mennyire jó lenne új műszerekkel és kutatásokkal elérni a közelünkben lévő Univerzumot, amely pl. azt is igazolná antianyagával, hogy általam a fent leírtak jó magyarázatok az anyag és antianyag keletkezéskori szétválására.

A standard modellben lévő anyag részekből áll össze. Az ismert anyag, úgy látszik, a standard modell nem teljes vagy, a fizika egyébként bajban van. És új standard modellt kell létrehozni. Ez óriási érdeklődést keltett a kísérleti részecskefizika iránt, és reményeket az asztrofizika számos elméletében – mint a felfúvódási elmélet és a bariogenezis –, hogy a cp szimetria sértést megmagyarázzák.

Újra kell gondolni az Univerzum eddigi történetét, mert a JW űrteleszkóp talált valamiket, amik nem is létezhetnének. Ez tehát az elmúlt 13 milliárd év során szerzett ismereteinket írja felül.

Galaxis

A kanadai Victoria Egyetem kutatói a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével többezer, egészen pontosan 1672 olyan – a Tejútrendszerhez hasonló – galaxisra bukkantak, amiknek elvileg nem is szabadna létezniük. A felfedezés ugyanis az Univerzum 10 milliárd évvel ezelőtti állapotát tükrözi, ami azért is érdekes, mert egészen eddig azt tartották a szakértők, hogy a Világegyetem azon időszakában a végbemenő heves galaktikus egyesülések lehetetlenné tették az ilyen, törékeny galaxisok puszta létezését is. A The Astrophysical Journalban szeptember vége felé közzétett tanulmány társszerzője és a Manchesteri Egyetem extragalaktikus csillagásza, Christopher Conselice szerint „eredményeink alapján a csillagászoknak újra kell gondolniuk az első galaxisok kialakulásáról és a galaxisok evolúciójáról az elmúlt 10 milliárd év során szerzett ismereteinket”.

Az extragalaktikus csillagászat a csillagászat tudományának azon ága, ami az Univerzum Tejútrendszeren kívüli objektumaival foglalkozik. A vizsgálódásának területe a Tejútrendszer peremétől a vörös határig terjed, ami az a legtávolabbi hely és legrégebbi állapot, ahonnan (illetve amilyen régről) bármilyen információ képes eljutni hozzánk. A legtöbb galaxiskeletkezési elmélet szerint a legkorábbi csillaghalmazok az ősrobbanás után 1-2 milliárd évvel álltak össze törpegalaxisokká, majd ezt követően ezek elkezdték egymást felfalni. Ezen heves folyamatok mintegy 3 milliárd évvel később, a keletkezés után olyan nagy galaxisokat eredményeztek, mint a Naprendszerünknek is otthont adó Tejútrendszer.

CP szimmetria hiánya 

amely arról szól, hogy az Űrben és a Világegyetemben egyenlő mértékben kellett keletkeznie ismert anyagnak és antianyagnak. A jelenlegi tapasztalat szerint, bár az ismert anyag az Univerzumnak csak 4%-a, a többi sötét anyag, sötét energia, de nem tudjuk, hogy a keletkezés során hová tűnt az antianyag. Az antianyagnak az a tulajdonsága, ha találkozik egy anyag atommal, akkor robbanással megszűnnek, és energia keletkezik belőlük. Ez a drámai átalakulás jelenleg az Űrben és az Univerzumban is nagyon ritkán fordul elő. Mesterséges úton létrehozott antianyag pontosan a leírtak szerint viselkedik.
Az Űrben végtelen mennyiségű anyag létezik, köbméterenként minimum 1 atom. Ezért feltételezhető, hogy az Űrben teljesűl a CP szimmetria. Az ismert anyag, pl. hidrogén pozitív atommagú, és negatív elektronja van. Az antianyag atommagja negatív töltésű, és pozitronja van. De miért sérül meg az objektumok, csillagok, ködök és galaxisok keletkezése esetén a CP szimmetria, azaz miért keletkezik több anyag, és hová tűnik az antianyag. Az antianyag, ha nagy mennyiségben egy vagy több galaxis mennyiségben létezik, akkor folyamatos és hatalmas robbanásoknak kellene lenni az anyag-antianyag találkozások következtében, és ez azért is kellene, hogy észrevehető legyen. Mivel az óriási robbanások hatalmas gravitációs hullámokat hoznának létre, amelyet a Földről a gravitációs érzékelő műszereknek érzékelniük kellene. De ilyen érzékelésről nincs hír, miközben a feketelyukak találkozása által keltett gravitációs hullámokat folyamatosan érzékelik. Sőt a robbanás előtt a feketelyukak közelségéből adódóan meg lehet határozni, mikor fognak egyesülni, és ez esetben a fényhullámokat érzékelő óriás teleszkópokat ráirányítják, így meg lehet határozni színképelemzéssel, hogy az egyesülő feketelyukak milyen anyagot tartalmaznak az egyesülés után. Mivel az égboltot, az Űrt folyamatosan figyelik az LHC műszerek, gravitációs anomáliát keresve, bizonyosan kellett volna találniuk anyag és antianyag robbanás esetet.​

​

A CP-szimmetria egy lehetséges magyarázata annak, hogy miért található több anyag, mint antianyag a Világegyetemben. A fizika egyik megoldatlan elméleti kérdése, hogy miért áll az univerzum főleg anyagból ahelyett, hogy egyenlő mértékben tartalmazna anyagot és antianyagot. A megfigyelt anyag-antianyag arányt létrehozhatta az ősrobbanás utáni néhány másodperc CP-sértése, vagyis amennyiben egyforma mértékben jött volna létre anyag és antianyag, akkor azok találkozásakor megsemmisültek volna, tehát nem jött volna létre a jelenlegi Világegyetem.
Az axionok létezését a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet között feszülő húrelméleti modellek is megjósolták. Azt, hogy tényleg igazi polihisztor részecskéről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy felfedezésével egyben a sötét anyag elméleti kritériumai is teljesülnének, vagyis pontosabban, az axionok egyik formája lehet a galaxisokat összetartó sötét anyag! Ilyen részecskék a csillagok belsejében jöhetnek létre (amennyiben léteznek), és elektromágneses mező jelenlétében foton párokká bomolhatnak le, majd pedig többletsugárzásként mutathatóak ki. A mostani feltételezett észlelés esetében például röntgensugárzásként. A Déli sarkon hatalmas műszerekkel érzékelik a Sagittarius-A-ból a Tejút közepéből érkező axionokat. Ez az antianyagnak az elektronja! Tehát ebből következően a Sagittarius-A -ban antianyag is van.

A Cern hatalmas kísérlete szerint az antigravitáció nem létezik – legalábbis az antianyag esetében

​Végérvényesen kiderült, hogy az antianyag kapcsán sem létezik az antigravitáció, hanem a gravitáció ugyanúgy hat rá, mint a rendes anyagra. Ezek szerint tehát Einsteinnek (megint) igaza volt.

A svájci CERN fizikusainak az antianyaggal, pontosabban antihidrogénnel (ez egy antiprotonból és egy pozitronból áll) végzett kísérlete alapján a gravitáció ugyanúgy lefelé húzza az antianyagot, mint a normál anyagot – ezzel pedig határozottan megcáfoltak minden feltételezést, mely szerint az antianyag kapcsán létezne az antigravitáció jelensége.

A CERN Antihydrogen Laser Physics Apparatus (ALPHA) közreműködésével végzett kísérlet során ráadásul azt is megállapították, hogy az antianyag gravitációs gyorsulása nagyon közel áll a Földön található normál anyag gravitációs gyorsulásához, körülbelül tehát 1 g vagy 9,8 méter másodpercenként, az eredményt 25%-os hibahatár mellett kell érteni. Mindez összhangban áll Einstein általános relativitáselméletével, amely minden anyagot, beleértve az antianyagot is, azonos módon kezel a gravitációs hatás szempontjából.

Az antiprotonokból és antielektronokból (pozitronokból) álló antianyagot nem taszítja el a gravitáció, hanem ugyanazt a gravitációs vonzás mozgatja a Föld felé, mint a normál anyagot – ez derült tehát ki az ALPHA kísérleteiből. A Nature folyóiratban közölt publikcióból az is kiderült, hogy az antianyag gravitációs gyorsulása megközelítőleg megegyezik a földi normál anyag gravitációs gyorsulásával, tehát másodpercenként 1 g-val, vagyis 9,8 méter/másodperces sebességgel. Mindez annyiban nem meglepő, hogy mindez már Albert Einstein általános relativitáselméletében is így lett számításba véve – mivel ez a modell az anyag minden formáját, beleértve az antianyagot is, azonos módon kezeli a gravitációs erők szempontjából. Most azonban mindez kísérletileg is bizonyítást nyert.

Mint azt Jonathan Wurtele elméleti fizikus elmondta, aki több mint egy évtizede javasolta először ezt a kísérletet:

“Az ellenkező eredménynek komoly következményei lettek volna; ez ugyanis nem lenne összhangban Einstein általános relativitáselméletének gyenge ekvivalencia elvével. Ez a kísérlet az első alkalom, hogy a semleges antianyagra ható gravitációs erőt közvetlenül mérték. Ez egy új lépés a semleges antianyag-tudomány területének fejlesztésében." A kísérlet során az említett antihidrogénatomokat mágnespalackban csapdába ejtették, és megfigyelték viselkedésüket a gravitáció hatására. Kiderült, hogy az antianyag atomok, hasonlóan normál anyagú társaikhoz, a gravitáció hatására lefelé gyorsulva zuhannak.

https://www.youtube.com/watch?v=HyNmIgMPvck

Mindez tehát megfelel a várakozásoknak – már csak azért is, mert ha az antianyag valóban antigravitációs tulajdonságokkal bírna, akkor az azt is jelentené néhány fizikus szerint, hogy lehetséges örökmozgót építeni. A mostani végleges cáfolattal azonban néhány kozmikus rejtély megoldásától is messzebb kerültünk: az antianyag korábban feltételezett antigravitációs tulajdonsága ugyanis megmagyarázhatta volna az antianyag hiányát a világegyetemben. Ha ugyanis az antianyag “taszította” volna a gravitációt, az az anyag és az antianyag térbeli elválasztásához vezethetett volna, ami magyarázatot ad arra, hogy miért elsősorban normál anyagot találunk az Univerzumban.

 A kísérlet elvégzése azért volt nehéz, és az előkészítése azért tartott hosszú évekig, mert valójában a gravitáció igencsak gyenge erő, amit könnyen felülír akár legkisebb mértékű elektromágneses zavarás. Sőt valójában a gravitációs erő a leggyengébb a négy ismert természeti erő közül – habár ez irányítja az Univerzum evolúcióját, mivel elméletileg minden anyagra hatalmas távolságokon keresztül hat, ám egy aprócska antianyag esetében már a hatása elenyésző. Egy 1 volt/méter feszültségű elektromos tér olyan erőt fejt ki egy antiprotonra, amely körülbelül 40 billiószor nagyobb, mint a Földbolygó által rá kifejtett gravitációs erő. Magyarán minden zavaró hatást ki kellett küszöbölni.

(Kép: Antihidrogén atomok esnek egy mágneses csapdába és semmisülnek meg, a CERN-ben végzett ALPHA-g kísérlet részeként, amely a gravitáció antianyagra gyakorolt hatását méri. Forrás: US National Science Foundation)