HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Weboldal címe
Weboldal alcíme
Weboldal címe
Weboldal alcíme
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Weboldal címe
Weboldal alcíme
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
NEUTRON CSILLAG,MAGNETAR,
GRAVITÁCIÓ
#Forever  #Love  #Photos
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Weboldal címe
Weboldal alcíme

NEUTRON CSILLAG, MAGNETAR, GRAVITÁCIÓ

 Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a „nagyok” által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Az összeomló óriás csillag végső zsugorodása a Neutron csillag, vagy Magnetar. Ennek fő összetevője az atommag neutronja, létezik egy vékony felszíni anyagburkolata. A neutron csillag fő jellemzője, hogy a világ legerősebb gravitációs forrása, azaz Magnetar.

Számomra érdekes,
hogy az atommagok fő összetevője a proton és a neutron,
de a neutron csillag létrejöttekor csak a neutront használja, és
egy kávéskanálnyi neutroncsillag-anyag a Föld felszínén 3 milliárd tonnát nyomna.

A neutron testet 1 m magasról leejtve, az a becsapódáskor már a fénysebesség harmadával mozogna! Nehéz megérteni, mit jelent az, hogy 1014 g/cm3 a sűrűsége? Vagy a "10 km átmérőjű atommag"?

Jocelyn Bell és Antony Hewish voltak 1967-ben  ezen fantasztikus sűrűségű égitestek felfedezői. Miközben a cambridge-i (Anglia) rádiótávcső-hálózattal a megfigyeléseket végezték.

Több tízmillió évig békésen zajlott a hidrogén-héliummá egyesülés fúzió. Egy idő után kifogyott a hidrogén, akkor a csillag belseje összehúzódott, a magjának megnőtt a hőmérséklete, és a hélium így "beindult", elkezdte átalakulását szénné és oxigénné.
Természetesen ezek is elfogytak később. Így az egyre gyorsuló anyag egyesülési folyamat során elérkezett a csillag azon ponthoz, amikor a szinte tiszta szilíciumból álló mag átalakult vassá, ami a halál pillanatát jelentette a csillagnak - a vasmagok fúziója már nem termeli, hanem igényli az energiát. Ilyenkor a gravitációs vonzás legyőzi a fúziós reakciók egyensúlytartó kifelé tartó sugárnyomását, a csillag összeomlik, méghozzá igen gyorsan. 
Egy másodpercnél rövidebb idő alatt a csillag nagyjából Föld-méretű magja összehúzódik kb. 10-15 km átmérőjűvé, ezzel az elektronokat és protonokat hatalmas gravitációval összesűrítve, így átalakulnak neutronokká.
A további zsugorodást az összepréselt neutronok között ható taszító erők állítják le.
Ezután elindít egy halálos lökéshullámot kifelé, ami szétveti a csillag külső rétegeit - felvillan egy II-es típusú szupernóva.
A robbanás helyén egy olyan, lassan táguló gázfelhő marad, mint a Rák-köd.

Az óriás csillagmagból létrejött a neutroncsillag. Ennek egy néhány centiméteres légköre van, beljebb egy szilárd és szuper sűrű kérge van, legbelül pedig egy szuper folyékony állapotú magja, amely egy óriási atommagra hasonlít.

A pulzár

Az újszülött neutroncsillag gyors, másodpercenként 50-szeres forgást végez, melynek oka a korábbi csillagmag összehúzódása és a forgása.
A forgás olyan gyors, ami, akár 1000 km/s-os sebességgel szinte kilövi a neutroncsillagot a robbanás színhelyéről. Ennek az erősen aszimmetrikus szupernóva-robbanás az oka.
Mivel tömegéhez képest igen kicsiny a felülete, ezért nagyon rossz hatékonysággal sugározza ki belső hőjét. Néhány közeli neutroncsillagnál sikerült is megmérni hőmérsékletüket, ami százezer és 1 millió K közé esik.
Egy neutroncsillag nem más, mint egy gigantikus pörgő óriás mágnes, így nem csoda, hogy hatalmas elektromos tér keletkezik a felszínén. Ez aztán a mágneses erővonalak mentén kifújja a töltött részecskéket, az elektronokat, pozitronokat, ionokat. Így jön létre a pulzárszél.

A gravitáció

A Gravitáció anyaga:
Mi is a Gravitáció? Newton szerint egy erő.

Einstein nem annyira erőnek tartotta a gravitációt, inkább valami rejtélyes dolognak, ami a térhez tartozik.
A mai Fizikusok egyetértenek Newtonnal és Einsteinnel: a Gravitáció valami!
Én úgy gondolom, hogy a gravitáció a teljes Világegyetemet egyenletesen elosztva betöltő láthatatlan, egymással szoros kapcsolatban létező, golyószerű közvetítő anyag (axion?), térbeni sűrűsödésekkel.
Igazolja ezt az is, ahogyan tudja közvetíteni a gravitációs hullámokat, fénysebességgel, a gravitációt érzékelő Ligo és Virgo műszerekhez.
A gravitációs tér létét igazolja, hogy rugalmas gumilemezhez hasonlóan behajlik, ha súlyt, tömeget, (ez lehet egy csillag), vagy az egész Világegyetem gravitációval bíró anyagait, minden esetben, amint rá helyeznénk.     
Persze ezt a ráhelyezést csak magyarázat végett írom, a gravitáció térben torzul és rugalmas? Vagy valami más történik.
Így igazán csodálatos, hogy ha elképzelem a gravitáció útját, annak állandóan hullámzónak kell lennie, ráadásul térben. De hogyan tudnak a gravitációs hullámok fénysebességgel eljutni az érzékelő Ligo és Virgo műszerekhez, pl. akkor keletkezve, amikor két fekete lyuk egyesül egymással! Ilyen gravitációs hullámot keltő esemény pl. a fekete lyukak összeütközése, vagy a Neutron csillagok összeütközése a Világegyetemben, havonta cca 50 db lehet. 

Mindenesetre ismert dolog, hogy minden égitestnek, méretétől függetlenül,
a Földnek, a Holdnak, a Napnak és a Világegyetem minden csillagának,
 a benne lévő ködöknek, a fénynek is, sőt minden anyagnak van saját gravitációja,
és az anyagok állandó gravitációs kölcsönhatásban léteznek.
Ezt a gravitációt az Univerzumban a 4%-os mennyiségű ismert anyag és a 23%-os sötét anyag hozza létre, melynek összetétele nem ismert, ezek együttesen működtetik az Univerzumot.

A gravitációs hullámok két feketelyuk egyesülésekor, egy pontban keletkeznek, és a fényhez hasonlóan, gömbszerűen terjednek szét az Univerzumban, fénysebességgel! Ezeknek a gömbszerűen terjedő gravitációs hullámoknak sík szeletét érzékelik a műszereink. Szükségesnek vélem, hogy a gömbszerűen terjedő gravitációs hullámot is térben, gömbszerűen kellene vizsgálni, érzékelni, nemcsak síkban egy kis szeletét! Ennek előnye lenne, hogy a két feketelyuk robbanásának pontos helyét is meg lehetne állapítani, valamint az összetevőket is pontosabban meg lehetne határozni, színképelemzéssel. Az Univerzumban megfelelően kialakított műholdakkal kellene érzékelni, vizsgálni a gravitációs hullámokat térben. Ez jelentős előrelépés lenne az asztrofizika tudomány számára!

A tudomány nagy kérdése, hogy a gravitáció végtelen hatású, de nem ismerjük a közvetítő anyagát (lehet axion?), annak mérete valószínűleg 10​-40, ami azt jelenti, hogy vizuálisan soha nem lesz megtekinthető. Viszont kell anyagának lenni, mivel gravitációs hullámokat, tehát energiát közvetít milliárd fényévre, és ezt tudjuk mérni.

De lehetséges az is, hogy a gravitációnak nincs is közvetítő anyaga, mivel az Univerzumot kitöltő minden anyagnak saját gravitációja is van, és a sötét anyag ezt erősíti. A gravitáció kölcsönhatások által létezik, mindenre kiterjedő hatása kitölti az Univerzum terét is.

Sok tudós  szerintem  tévesen állítja, hogy az Univerzum és összes anyaga sok mrd fényév után szétterül az Űrben, és így megszűnik. A tudósok szerint azért szűnik meg az Univerzum, mert a keletkezés után egy folyamatosan táguló tölcsér formája volt, amely 8 mrd fényév után olyan mértékben kitágult, hogy az átmérője megnövekedett, és ezzel a gravitációt legyőzte a benne lévő sötét energia, amely jelenleg közel fénysebeséggel széttaszítja az Univerzumot, mely így majd az eltűnik az Űrben.
Ezeket az  igazoló adatokat  vörös eltolódás méréssel igazolta Edvin Hubble.

Sok éve azt írom, hogy az Univerzum nem fog megszünni, tovább létezik, más formában. 
A saját tengelye körűl forgó Univerzum centrifugális ereje a síkja szélére kényszeríti a csillagokat, galaxisokat, ködöket és minden alkotó elemét. Ezek egy sík gyűrű formát alkotva, kölcsönös gravitációjukat kihasználva, anyagaik egyensúlyi állapotában megállítják az Univerzum tágulását,  és megszüntetik a sötét energiából és a centrifugális erőből eredő taszító hatást.  Így, ebben a formában létezhetne az Univerzum, egyensúlyi helyzetben az idők végezetéig.

A Hoag's Object egy szokatlan gyűrűs galaxis a Serpens Caput csillagképben

Az Univerzum forgását Dr Vera Rubin doktori értekezésében úgy írta le, a csillagok forognak, a Föld forog, a galaxisok forognak tehát az Univerzum is forog! Ugyancsak ő fedezte fel a sötét anyagot és a sötét energiát. Azt javasolta, hogy erre a két ismeretlenre, azok anyagának megismerésére fordítsanak a tudósok a legtöbb időt és energiát. 
Ezeket 20 éve írta. Sajnos ma sem ismerjük a sötét anyag és a sötét energia összetevőit.   

Többféle gravitáció létezik, attól függően, milyen anyagú vagy funkciójú objektumról beszélünk, és még az sem biztos, hogy a nagyobb méretű égi objektumnak nagyobb a gravitációja. Az is lehetséges, hogy a csillag élete végén egy neutron csillaggá, vagy fekete lyukká zsugorodik össze, ezeknek így mindent felülíró gravitációs erejük sűrűsödik össze, ezáltal körülöttük drámaian megváltozik a téridő a Világegyetemben. 
Az óriáscsillag élete végén hatalmas vörös csillaggá kitágul, a közepe magja pedig zsugorodik tovább, ezért egy idő múlva a külső vörös burkolatát ledobja, és az az Univerzumban szétterül. Az óriás csillag eredeti mérete 10-80 Napnak felel meg, ennek megfelelő gravitációval is rendelkezik. Csillagmagja a vörös külső héj ledobása után 50-100 kilométer méretűre zsugorodik, és a gravitációja az óriás csillag méretének megfelelelően a csillagmagban koncentrálódik, egy fekete lyukban, körülötte akkréciós koronggal.
Az így létrejött hatalmas gravitáció olyan mértékű, hogy a saját izzó fényét visszatartja a fekete lyuknak, valamint a közepében létrehozza a szingularitást, amelyben végtelen kicsi méretben végtelen mennyiségű anyag van. Ez a feketelyuk a továbbiakban végtelenül mohó módon, minden anyagot felfal az akkréciós korongja segítségével, és így folyamatosan, méretben és a gravitációjában is ennek megfelelve növekszik.
Egy hatalmas méret elérése után nem ritkán előfordul, hogy két óriás feketelyuk egymást bevonzva egyesül, anyagában és gravitációjával is. Így jön létre a szupermasszív, vagy ultramasszív feketelyuk, amelyek gravitációja szinte végtelen, és ekkor leáll a táplálkozása. 
Legújabb kutatások szerint az ultramasszív fekete lyukak hozzák létre és bocsátják ki a sötét energiát.
​Az ultramassziv feketelyuk további sorsa ismeretlen.

Ma már vannak feketelyukak összeütközése által keltett gravitációs hullám érzékelők a Földön.
​De a gravitációs hullám gravitációs térben kell, hogy terjedjen, annak érzékelésén túl azt is észleljük, hogy az Univerzum minden anyaga az atomtól a legnagyobb égi objektumig gravitációsan érzékelik, vonzzák egymást a térben, tehát kölcsönhatásban vannak.
A gravitációs erő nem árnyékolható?! Ez a gyenge erő az összeomló csillagból sűrűsödve annyira erőssé válik, hogy a keletkező fekete lyuk saját jelentős fényét is magánál tartja saját gravitációja által, ezért látjuk sötétnek. Érdekes, hogy  az eredeti óriás csillag gravitációját maradék nélkül sűríti egy feketelyukban, és ezzel a csillagokat is képes széttépni.
A feketelyuk tömege domináns, minden anyagot felfalhat, zsugoríthat az akkréciós korongjában és ezáltal a gravitációja is növekszik.
Ha a gravitáció a csillag összeomlásakor extrém feltételek mellett sem veszít az erejéből, és zsugorodik is, akkor anyagnak kell lennie! 
A nagyobb csillagnak  nagyobb tömege , és anyaga is van, és ezért a gravitációjának is nagyobbnak kell lennie!

A csillag összeomlásakor keletkezik a fekete lyuk. A fekete lyukban a csillag anyagának egy része sűrűsödik össze és az óriási gravitáció is koncentrálódik, így lesz benne szingularitás a végtelenül sűrű anyag által hatalmas gravitációval.
A szingularitásban egy végtelenül kicsi pontban, végtelen mennyiségű anyag létezik a mai fizika szerint. De pont az óriási sűrűség miatt nem lehet az, hogy egy világegyetem, esetleg több is, lehetne benne. Az lehetséges, hogy a feketelyuk szingularitásában végtelenül sok anyag van. De azt nem tudjuk, hogy azok melyik anyagfajták, és főleg, hogy a végtelenül kicsi térben milyen állapotban vannak a szingularitásban a különféle anyagok. Nem  tudom elképzelni, hogy a nem összenyomható atomokat lehetne óriási gravitációval végtelen kisméretűre sűriteni a szingularitásban, pl. egy Univerzum összes anyagának atomjait. De az asztrofizika szerint lehetséges a szingularitásban, végtelenül kicsi térben, végtelenül nagy mennyiségű anyagot összesűríteni. Ha ez igaz, akkor az Univerzum összes anyagának mennyisége is elférne a szingularitásban.
Hogyan lehetséges végtenlenül kicsi méretűre sűríteni a Mengyelejev táblázat szerint több mint 100 féle anyag atomjait, óriási gravitációval, végtelen mértékben összenyomni? Az atommagban vannak protonok, neutronok, mezonok, és van benne gyenge elektromos mező, és van benne atomi erős erőtér. Ezen kívűl vannak az atommag körűl elektronok.
Ezen anyagok, erők, mezők közötti teret kellene közel nullára csökkenteni, és bár ezek ekkor nagyon kevert, zavaros állapotban lehetnének, még akkor sem értük el a végtelen kis anyag méretet a szingularitásban!
A fizikusok szerint még senki sem látta, hogy létezik a szingularitás a feketelyukban, amelynek fizikája a fennt leírtak szerint működik. Jelenleg számítógép modellre támaszkodhatunk.
De szerintem létezik, hogy a csillag halálakor anyag összezsugorodás történik, feketelyuk keletkezik, és benne szingularitás jön létre. Olyan módon, hogy a belekerülő anyagok egy végtelenül kicsi méretre zsugorodnak. Ez úgy lehetséges, hogy az óriási gravitáció által egy sokkal kisebb dimenzióba kerülnek át, melyben ilyen módon a csillag, vagy sokkal több objektum anyaga pontszerű térben kell, hogy elférjen.
Ahogyan azt leírtam “A Világegyetem végtelenségének bizonyítása”című munkámban.
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa

Az anyagoknak része a gravitáció. Vagy tulajdonképp az összes anyag, az ismert anyag, a sötét anyag, amint azt tudjuk, gravitációval bír. (A sötét energiának antigravitációja van.)
Ahhoz, hogy a szingularitásban végtelen mennyiségű anyag elférjen, az anyagokat mind a keletkezéskori állapotba, vagy még kissebb méretre kell átalakítani. Az átalakításhoz óriási gravitációs erő szükséges, és így megvalósulhat, hogy a feketelyukba és a benne lévő szingularitásba beleférjen egy Univerzum anyaga!!

De felmerül az, hogy a fordítottja sem lehetetlen, a gravitációból alakulnak ki az anyagok, az ismert anyag, a sötét anyag és a sötét energia is.
Ezek mind a gravitáció megjelenési formái. Állítom, hogy a Világegyetem összes anyagát a gravitáció hozta létre a gravitációból!
Az űr végtelen, de amint írtam, nem anyagmentes. Sokféle anyag létezik benne, részben amit ismerünk, és nagy részét nem ismerjük. Így a keletkezésnek azt a módját, hogy gravitációból jött létre a Világegyetem anyaga, a gravitáció által, lehetségesnek tartom!

Sok év alatt sok tanulmányomban írtam a gravitációról, annak fizikájáról és végtelenbe ható terjedéséről, amelyek ma is érvényesek. A legnagyobb baj az, hogy ma sem tudunk igazán semmit a gravitáció keletkezéséről és anyagáról, rengeteg kutatás után. Pedig nagyon igyekeznek a tudósok.
A Világegyetemben, Einstein szerint a gravitáció egy nagy rejtély, a mai fizikusok szerint a gravitáció rejtély. Tanulmányaimban megemlítettem, hogy a kutatások során a tudósok terveztek és létrehoztak Amerikában, Olaszországban a gravitációt mérő Ligo és Virgo nevű műszereket, ezekkel a műszerekkel érzékelik a távoli feketelyuk és neutroncsillag összeütközéseket, és a Világegyetem működéséről szerzett tudományos méréséket ezekkel a gravitációs mérésekkel képesek értelmezni, abból következtetéseket levonni.

Az a hibája ezeknek a csodálatos műszereknek, hogy a Földhöz vannak rögzítve, és lézerekkel működnek, érzékelik az Űr objektumok egyesülésekor létrejövő gravitációs hullámokat. Érzékelő karjaik egymástól 90˚-ra vannak, és ha a gravitációt keltő objektum ebbe a sávba esik, érzékelik a gravitációt, mikor és hol történik az egyesülés a Világegyetemben. Akkor óriás teleszkópokkal és az objektumok keltett fényével meg lehet határozni (de nem mindig), hol történik a feketelyuk vagy a neutroncsillag egymásba olvadása.
A Föld tengely körüli forgása és a Nap körüli keringése miatt a rá épített Ligo és Virgo műszerek véletlen, esetleges gravitációs észleléseket tudnak végezni.
De erről jutott eszembe, hogy olyan műszereket kellene gyártani, mint a Ligo és Virgo gravitációs érzékelő műszerek, csak azoknak legyen 3 érzékelő karjuk, egyenlő oldalú háromszögben. Így ezzel a megoldással jobban meg lehetne határozni, hogy a Világegyetemben hol történik gravitációs esemény, és nem lenne szükség az optikai műszerek együttműködésére.

Ugyanakkor felmerült, miért ragaszkodom én a Földhöz, amikor a világegyetemben bőven van hely, és ott sokkal nagyobb műszert lehetne létrehozni, amely sokkal finomabb gravitációs hullámokat is érzékelne. Ez a műszer a világűrben működne. Egyenlő oldalú háromszög karjaival még pontosabban tudná meghatározni az egyesülések helyét, sőt egyéb tudományos műszerek és mérések lennének rajta, amely a tudomány diadalára működhetne, és adna választ olyan kérdésekre a gravitációval kapcsolatosan, és más dolgokban is, amire ma még képtelenek vagyunk.

Folytatva ötletemet, az előző műszerek csak síkban érzékelnék a gravitációt. Alkotnék egy további, újabb gravitációs érzékelő műszert, amely térben is képes lenne érzékelni a gravitációt az űrben. Olyan módon, hogy az egyenlő oldalú háromszög érzékelőre, rá merőlegesen, 90 fokra elhelyeznék egy újabb, azonos műszert, amely egymással azonos egyenlő oldalú háromszög alakú érzékelő műszer lenne. Így az egymásra merőlegesen lévő műszerek térben érzékelnék az Űrben lévő gravitációs történéseket, közös érzékelő és azt feldolgozó központjukkal.

Örömmel olvastam, hogy a legújabb, az általam elképzelt, egyenlő oldalú háromszög alakú, űrben működő hatalmas gravitációmérő megvalósul, aránylag rövid időn belül.

Lézer Interferométer Űrantenna (LISA) küldetés célja az űrből érkező gravitációs hullámok észlelése és tanulmányozása – ezt hagyta most az ESA jóvá. A LISA, az ESA tagállami ügynökségei, a NASA és egy nemzetközi tudományos konzorcium részvételével létrejött együttműködés három űrhajóból áll majd, amelyek háromszöget alkotnak az űrben a téridő hullámzásainak az észlelésére. A 2035-re tervezett LISA hatalmas égi események gravitációs hullámait fogja vizsgálni – így vizsgál olyan kérdéseket, mint az univerzum eredete, a feketelyukak, vagy az univerzum tágulása.

Az Európai Űrügynökség tudományos programbizottsága jóváhagyta a Lézer Interferométer Űrantenna (LISA) küldetést – írja a hivatalos közlemény. Mindez zöld utat jelent a műszerek és űrhajók építéséhez, a munkálatok pedig 2025 januárjában kezdődnek, miután kiválasztottak egy európai ipari vállalkozót.

A három űrhajóból álló LISA a Föld nappályáját követi, és egy 2,5 millió km-es egyenlő oldalú háromszöget alkot. Ezek az űrszondák lézersugarak segítségével fognak kommunikálni, és 2035-re tervezik a startot egy Ariane 6 rakéta fedélzetén.
A küldetés az ESA, tagállami űrügynökségei, a NASA és a nemzetközi tudósokból álló LISA konzorcium együttműködése.

A LISA bár tehát egy csúcstechnológiájú küldetés, az alapja Einstein egy évszázaddal ezelőtti elméletéből fakad, a gravitációs hullámokról, a téridő finom hullámzásairól, amelyeket a nagyobb tömegű objektumok gyorsulása hoz létre. Ezek a hullámok megfoghatatlanok maradtak mindaddig, amíg a közelmúlt technológiai fejlődése lehetővé nem tette az észlelésüket. A LISA projekt tudósa, Nora Lützgendorf elmondása alapján a LISA fontossága abban rejlik, hogy a Földön lehetségesnél alacsonyabb frekvenciájú gravitációs hullámokat érzékel, és így rávilágít az univerzum “csecsemőkorában” lezajlott kozmikus eseményekre.

A misszió céljai ambiciózusak. A LISA célja a galaxisközpontokban bekövetkezett kolosszális feketelyuk ütközésekből származó téridő hullámzás észlelése, betekintést nyújtva a fekete lyukak eredetébe és a galaxisok evolúciójában betöltött szerepébe. A misszió lényege ennek megfelelően pedig, hogy megfigyelje az univerzum kezdeti pillanatait, közvetlenül rápillantva az Ősrobbanás utáni másodpercekre. Ezen kívül a LISA hozzá fog járulni az univerzum tágulási sebességének megértéséhez, kiegészítve az épp zajló vizsgálatokat, például az Euclid küldetést.

A tágabb házunk tája, tehát a Tejútrendszer szempontjából a LISA az összeolvadó kompakt objektumokat fogja vizsgálni, amelynek köszönhetően nem csak a galaxisunk szerkezetéről tudhatunk meg többet remélhetőleg, de a fejlődéséről is.

A LISA detektálási módszere arany-platina kockákra épül – ezek mindhárom űrhajóban teszttömegekként funkcionálnak, amiket lézer-interferometriával figyelnek. Ez a technika lehetővé teszi, hogy nagyon apró, néhány milliárdod milliméteres távolságváltozásokat észleljenek a szóban forgó tömegek között, amelyeket a gravitációs hullámok okoznak. Az interferometria lényege, hogy lézersugarakat bocsátanak ki, amelyek visszaverődnek ezekről a kockákról. Az így visszaverődő lézersugarakat összehasonlítják, aminek köszönhetően tehát a legkisebb távolságbeli eltéréseket is képesek érzékelni. Ez a módszer nagyon érzékeny, így képes a gravitációs hullámok által okozott nagyon apró térbeli változásokat is detektálni.

A LISA egyik aranykockája (ESA)

A tervezés során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a külső tényezők, például a kozmikus sugárzás vagy más űrhajós tevékenységek, ne befolyásolják a méréseket. Ez azt jelenti, hogy a kockák szabadon lebegnek az űrhajók speciális tartályában, és csak a gravitációs hullámok hatására mozdulnak el. Ez a precíziós kialakítás épít a LISA Pathfinder és más küldetések, mint például a Gaia és az Euclid által már demonstrált pontosságra.

Az ESA Cosmic Vision 2015–2025 programjában a harmadik nagy küldetésként kiválasztott LISA csatlakozik a kozmikus megfigyelők flottájához. Kiegészíti a jelenleg tanulmányozási fázisban tartózkodó NewAthena küldetést – ezt a várhatóan 2037-ben elindított nagy röntgenmegfigyelőt. Az ESA irányítja a LISA űrrepülőgépeit, kilövését és műveleteit, számos európai ország és a NASA jelentős hozzájárulásával

A Világegyetem korát a rendkívül távoli galaxisok, csillagok fényének vöröseltolódásával való méréssel számították ki. Az úgynevezett Lambda-CDM  Einstein modell alapján néhány éve 13,797 milliárd fényévnek találták. Ez ma az általánosan elfogadott kor. A Lambda-CDM állandót, ami az Univerzum gyorsuló tágulásáért felelős sötét energia képviselője, és amelyet Einstein hozott létre, felül kellene vizsgálni.

Forrás: Wikimedia commons                                                                                  Ha a kutatóknak  igazuk van, lehet, hogy a Világegyetem egy fánk                                                                                                                                              alakját ölti magára egy magasabb dimenzióban

A sötét energia

A sötét energia végtelen nagy ereje taszítja az Univerzumot a megsemmisülés felé. 
Eddig sokat írtam az ismert anyag és a sötét anyag együttműködéséről, a gravitáció létéről, működéséről az Univerzumban.

Az Űrben az Univerzum keletkezésekor minden anyag létrejött, az ismert anyag, a sötét anyag, a sötét energia és a gravitáció.
Jómagam, sok tudós, fizikus, és asztrofizikus sokat írunk, és foglalkozunk a csodálatos Univerzum rejtelmeivel, sok mindent tudunk, vagy tévedünk, azt hisszük, most mindent megértettünk, pedig csak egy lépést tettünk, hogy megértsünk valamit, ami után további rejtélyek mutatkoznak, várnak megoldásra. Tulajdonképpen ezért szép és érdekes, izgalmas a végtelen csillagos ég asztrofizikája, mert rejtelmes, mint egy szép Nő, szeret és teremt is. Az Univerzumban főleg a látható anyaggal és hozzátartozó sötét anyaggal foglakozunk, valamint ezeknek a gravitációs tulajdonságaival, fizikájával, kölcsönhatásával.
Ugyanakkor felmerül, hogy a sötét energia kevés figyelmet kap. A sötét energia a keletkezéskor a fent leírtak szerint, mint minden anyag, azokkal együtt jött létre.
De 8 milliárd fényévig békében volt a többi anyaggal és a gravitációval. Ekkor változás történt, eddig a gravitáció összetartó ereje dominált, mivel a kicsit kifelé kúpos cső formában voltak és a gravitációs kölcsönhatás dominált az aránylag szűk térben az objektumokra, csillagokra, ködökre, galaxisokra, halmazokra és a feketelyukakra, melyeknek különösen nagyon erős a gravitációjuk. Az idő haladt előre és az Univerzumban a kicsit kifelé kúpos, saját tengelyén forgó csőben megnőtt a forgó Univerzum átmérője, ennek következtében centrifugális erő lépett fel, az objektumok távolabb kerültek egymástól, ezzel csökkent a gravitációs kölcsönhatásuk. És így a megnövekedett térben kiszabadult a rabságból a sötét energia, a keletkezés után cca 8 milliárd évvel. Az Univerzum cső formája lassan szétterült, jelenleg síkot képez az Univerzum egy forgótányérhoz hasonló módon. És a sötét energia tombol, most éppen azzal foglalkozik, hogy a forgó Univerzumot az Űrben szétterítse, sőt eliminálja, megszüntesse. Egyéb iránt az Univerzumnak szerves része, belsejében háló van, amelynek fonatait a sötét anyag alkotja, és a háló csomóiban galaxisok, a szálakban ködök és csillagok vannak. A sötét energia pedig kitölti a háló üres szemeit.
Minden meg van ez tervezve, szervezve kérem, nahát!?

Nagy Bummal a Keletkezés így nem történhetett, mivel még nem volt anyag, ami robbanjon, az csak később lett. Alan Harvey Guth asztrofizikus szerint.

A keletkezés úgy történhetett, hogy a gravitációs hatás megfordult. És a gravitációs vonzás taszítóvá alakult. Ezzel az Űr 1milliomod másodperc alatt képes 1 molekulányi teret egy Világegyetem anyagára felfújni, felhasználva az űrben lévő gravitációt. 
A kozmikus háttérsugárzás igazolja képekkel, és a műholdak is igazolják a keletkezést. Utána az infláció volt, óriási tágulás, elméleti titok, hogy nem mindenhol volt egyenletes a tágulás, hanem részekre bomlott, melyekből létrejöttek a Multiverzumok, bár kisméretű a sötét energia, de anyaggá válhat. 
Bizonyítás: a Sötét energiataszító ereje.

A sötét energia ereje kicsi, a Hidrogén atomnak= 0,00000000000000001 ennyi része
Rendkívül kicsi energia, de mégis ez biztosítja, hogy a végtelen Űrben meglévő Multiverzumok létrejöhessenek, végtelen (milliárd x milliárd) x100 db mennyiségben, és mindegyik más vagy csak kicsit eltérő. Ezek közül 1db a mi Multiverzumunk és benne a mi Univerzumunk, abban a Tejút, a Naprendszer, és életünk, a Föld.
Ahhoz, hogy mindezek előfordulhassanak Multiverzumok, azokban Univerzumok, és bennük az ismert anyag és élet.  
Ha a fenti Sötét energia ereje, száma nem ilyen mértékű, vagy ha csak 1-5db nullával kevesebb, vagy több, akkor semmi nem jön létre. 
A sötét energia ereje kicsi, a Hidrogén atomnak= 0,00000000000000001 ennyi része,16 nullával és utána egy 1.
Mégis mindennek az alapja.

Az ismert anyagokat húrok alkotják, az anyagra jellemzően rezegnek, mindegyik másként. 
A húrelmélet szerint 10​500-on db, ennyiféle Multiverzum lehet. És ennyi db közül nem lehet kiválasztani, hogy melyik egyezik a mi Univerzumunkkal. A fizika, asztrofizika ezért nem fogadja el a Húrelméletet, mivel a hurok végtelenül kicsik, nem lehet megtekinteni. Mivel nem lesz látható, nem ismeri el a tudomány a létét sem, pedig az a Világegyetem összes fizikai képletét működtetheti.                                                                                                             

AZ ANYAG  LÉTREJÖTTE AZ ŰR HÁTTÉR  ENERGIÁJÁBÓL ÉS A GRAVITÁCIÓBÓL

Az Űr háttér energia anyagának mérete rendkívül kicsi, azonos a húrokéval.
Az eddig leírtak alapján úgy látom, hogy a keletkezésben együttműködés volt az Űr háttér energiája, a gravitáció és a húrelmélet között. Olyan módon, hogy az anyagot az Űr háttér energiájából hozta létre a gravitáció, együttműködve, és a húrok rezgése határozta meg, hogy az milyen anyag legyen!

A SZINGULARITÁS VÉGTELEN?

Lehet, hogy a mi univerzumunk és anyaga egy óriás ultramasszív feketelyuk szingularitásának közepében van?!  
Tehát mi is ott vagyunk, az Univerzumunk is, ami képtelenségnek tűnik, de nem lehetetlen. Sőt ez lehet a valóság?
A szingularitásnak jelen tudásunk szerint az a tulajdonsága, hogy végtelen kis pontszerű méretben végtelen nagy mennyiségű anyagot tud tárolni?!
Tudom, ez a mondat ellentmond a címben leírtaknak, vagyis annak, hogy szingularitásban létezhet az UNIVERZUMUNK. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy a szingularitás fizikája a fekete lyukban pontosan az ismertek szerint működik, inkább ismeretlennek lehet minősíteni tulajdonságait, működését és fizikáját.
Itt következik az tanulmányom, amely igazolja, nem lehetetlen, hogy az Univerzum jelenleg is tartalmaz olyan mikroméretű anyagokat, amelyekből Univerzumok jöttek létre. Ezek mérete alkalmas a szingularitásban világegyetemet képezni. A lehetőségnek részletes bizonyítását az alábbi tanulmányom részletezi.

"A Világegyetem végtelenségének állítása, magyarázata, bizonyítása" mely itt érhertő el: 
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa

CSOPORTOS MOZGÁSOK A FÖLD FELÉ ÉS TÁVOLODVA

Az Univerzumban nem magyarázható módon egymástól millió fényév távolságra lévő objektumok szinkronban mozognak. Egymástól ekkora távolságra lévő objektumok között nem létezhetne kölcsönhatás, a galaxisok egy csoportja egy irányban forog, és a Föld felé közelít. Míg a másik része másik irányban forog, és a Földtől távolodik.
Ugyanígy el lehet mondani, hogy a fekete lyukak egy része, akár 1 milliárd fényévre a Földtől hasonlóképp forog, és közelít a Földhöz, míg a másik része másik irányban forog, és távolodik a Földtől.
Ilyen mértékű, és ilyen távolságra ható kölcsönhatást az ismert Világegyetemben a fizika ma nem tud megmagyarázni. Pedig ezek jelentős történések, és ennek komoly, még nem ismert oka van.
Felmerül, hogy a Földhöz képest viszonyítják a különleges űrobjektum mozgásokat. Azt nem tartom hihetőnek, hogy a Föld lenne az Univerzum közepe, centruma, de még annak sincsen igazolt jele, hogy a Föld különleges fizikai jellemzőkkel idézné elő a hozzá mért különleges galaxis és feketelyuk mozgásokat.
Én egy kissé kételkedem!
Az tény, hogy a 100 mrd galaxis és a 100 mrd fekete lyuk létezik az Univerzumban, igen, ezek nagyon nagy számok. Az objektumok forgása egyik vagy másik irányba, valamint közelítése és távolodása a Földhöz képest, ilyen óriási számok esetén a mennyiségből következően lehet véletlen csoportos forgás és távolodás.

Az első különleges sötét csillag

A James Webb űrteleszkóp új kutatásában talált egymás közelében lévő, különleges első sötét csillagokat, a Földtől tizenkét-tizenhárom mrd fényév távolságra. Keletkezésük az Univerzum létrejötte után 300-400 millió évvel történt. Ez az idő perceknek tekinthető az Univerzumban. Az első különleges sötét csillagok az Univerzum legkorábbi objektumai. 
A világűrben nagy vákuum van. A hőmérséklete -273C˚, de ez nem azt jelenti, hogy nincs benne anyag. 12-13 mrd fényévre m3- ként 5-10 atom vagy anyagi szemcse, valamint kvantum és virtuális anyagok is léteznek. Az anyagrészekből jött létre az anyag, olyan módon, hogy a sötét anyag, sötét energia és kvantum anyagoknak a fénysebesség lelassulása mellett, és az anyagok gravitációja által lehetőségük lett összetömörülni.
Az első sötét csillagok, eltérően a másik teóriától, úgy jöttek létre, hogy felhőkbe csoportosult a világűr anyaga, és ez az anyagfelhő, amikor elérte a megfelelő szükséges mennyiséget, összezuhant, ahogy az első sötét csillagok jöttek létre.
Ezekben a csillagokban volt ismert anyag és sötét anyag is. A sötét anyag felfalta az ismert anyagot, ezért van csak 4% - mennyiségű ma már.
Ez a különleges keletkezési forma csak úgy valósulhatott meg, hogy az összezuhanás következtében nem jött létre az első sötét csillag, azaz hogy mégis létrejött, de nem volt elég nagy a gravitációja ahhoz, hogy a maga körül lévő összes anyagot bevonzza. Úgy valósult meg, hogy létrejött egy luftballon, és benne a sötét csillag kezdemény. Működésük teljesen új fizikát valósít meg, mert az első sötét csillag erősen vonzza a ballon anyagát, de az nem tud belezuhanni, mert a ballon anyaga és a csillag között folyamatos sötét anyagrobbanások történnek, és ezek meggátolják, hogy az első sötét csillagképződés teljesen befejeződjék.
De gravitációja már így is van. Az első sötét csillag magja nem érte el a megfelelő hőfokot a magfúzióhoz. Természetesen ezért arra törekszik, hogy a körülötte lévő ballont is bevonzza. Mivel ez eddig nem sikerült, a ballon folyamatosan pulzál, azaz jelentős mértékben kitágul és összehúzódik. Ezt az érdekes működést ismerte fel a James Webb űrteleszkóp és az azt vezénylő tudósok!
Régebben is foglalkoztak a tudósok az első sötét csillag létrejöttével.
Az ismert fizika alapján, annak egy sötét csillaggá kellene képződnie, és a jelen fizika szerint nem lehetne külön ballon körülötte. Azt mindenképp be kellene, hogy vonzza, ezzel ellenétben.
Az ilyen összetételű sötét csillag létrejötte azért lehetséges a Keletkezés után 300-400 évvel, mivel sokkal kevesebb anyagból áll össze ez az új sötét csillag és a körülötte lévő ballonja, és kisebb a csillagmagja.
És lehet, hogy az anyaga nem hidrogén, hanem WIMP?!
A kutatók három objektumról gondolják azt, hogy az első sötét csillag lehet:
a JADES-GS-z13-0, a JADES-GS-z12-0, és a JADES-GS-z11-0.
Az adatelemzések szerint 300-400 millió évvel a keletekezés utáni időből észlelte őket az űrteleszkóp. Ezek gyakorlatilag a valaha észlelt legkorábbi objektumok.

Budapest, 2023. december 25.

​Hollósi Ferenc