A „SÖTÉT ENERGIA”, A „SÖTÉT ANYAG" VÉGE ÉS A GRAVITÁCIÓ

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

Kénytelen vagyok az általam 2019. szeptemberében közzétett ”A Sötét anyag és a Sötét energia” című tanulmányomat felülbírálni, mivel azután sokat fejlődött az asztrofizika tudománya és a szerző is.

A fekete csillagok a Nagy Bumm létrejöttekor keletkeztek. Anyaguk megegyezik azzal, amit ma sötét anyagnak hívunk. A csillag úgy jött létre, hogy a sötét anyag a Nagy Bumm után különböző fizikai fázisok után  szétterjedt felhőként. Ebben a felhőben csomósodások alakultak ki, amelyek egy idő után koncentrálódva, saját gravitációjukat felhasználva, kritikus sűrűséggel a közepében, csillagot létrehozva, beindították a magfúziót a sötét anyagból.

 A Nagy Bumm idején jöttek létre az ismert anyagból, hidrogénből a látható, érzékelhető, kutatható, észlelhető Világegyetemünk Csillagai és anyagai is, hidrogénből és annak koncentrációja, sűrűsödése és gravitációja által kialakítva, olyan módon, hogy közepén, a kritikus sűrűség elérése után  a létrejött csillagban beindult a fúziós reaktor.

A fekete csillagok, a sötét anyag,a sötétenergia alkotóanyagukat még nem ismerjük, de jelentős gravitációjuk folyamatosan alakítja az ismert anyagokból álló ködöket, galaxisokat. Az bizonyos, hogy egyszerre jöttek létre a gravitációval, amelynek szintén nem tudjuk anyag összetételét (talán graviton).

Nagyon feltűnő, hogy egyszerre jöttek létre.
Így elképzelhető, hogy egy brán esemény, amikor két világegyetem ütközése, vagy súrlódása volt az okozója, előidézője a fekete csillagok létrejöttének és a „Nagy Bumm-nak” is. Ha ez így történt, akkor hasonlóképpen, mint amikor galaxisok ütköznek, mint pl. a Tejút, anyagot ragadnak el egymástól, vagy egyesülnek, esetünkben ez nagyon lehetségesnek tűnik. És így érthetővé válik a sötét anyag és a sötét energia léte, eredete és ismeretlen anyagösszetétele is, idegen objektumból erednek, teljesen más fizikával és összetétellel.
Tehát lehetséges, hogy egy idegen világrendszerben élünk, amelynek nem ismert anyaga és tömege 96 %.
 Ezek anyagi összetételét eddig semmilyen műszerrel nem tudtuk még vizsgálni. Az általunk ismert, jól vizsgálható anyagunk 4%- ával szemben, az ismert Világegyetemben.

Ezért úgy vélem, hogy elgondolásom reális, valószínű, hogy egy nagyméretű Világegyetem, amelynek nem ismert anyaga sötét anyagból és sötét energiából áll, magához ragadta az ismert anyagból álló kisebb Világegyetemünket és így együtt alkotják az ÚJ ismert Világegyetemet. Feltűnő, hogy a sötét anyag és a sötét energia és az ismert anyag eloszlása egyenletessé vált a térben, de a spirálgalaxisokban koncentrálódik.
A két Világegyetem együttműködése az Univerzumban az erősebb, a nagyobb, a sötét anyag és a sötét energia irányít, vezérel, sőt meghatározó, mivel pl. a Tejút külső pereme rég levált volna a forgásból eredő centrifugális erő miatt, ha a sötét anyag, gluonként nem ragasztaná a Tejúthoz.

Galilei és távcsöve után, egyre nagyobb nagyítású és ma már digitális kamerával érzékelő teleszkópokat építenek a Földön, sőt az űrbe is telepítenek Hubble, James Web űrteleszkópokat. Ezek a teleszkópok csodálatos képeket készítenek a Világegyetemről, új felfedezéseket köszönhetünk nekik. De még mindig kevés a tudásunk. Reménykedtem, hogy a James Web teleszkóp, amely rettentő magas összegbe került áttörést hoz az űrfizikában, esetleg messzebbre lát, túl a világegyetemünk határán. Hát, ahogy nézem a képeit a távolbalátás azonos a Hubble teleszkóp 13,7 milliárd fényév teljesítményével, sajnos.

Mondhatom, majdnem semmit sem tudunk a sötét anyagról, a sötét energiáról és a gravitációról.

Ezen szempontok alapján közelítem meg azt a nehéz kérdést, hogyan lehetne meghatározni a sötét anyag, a sötét energia és gravitáció anyagának összetételét.
Elsőként figyelembe kell venni, hogy van 3 ismeretlen anyag, a sötét anyag, a sötét energia és a Gravitáció, amely szintén vehető sötét anyagnak, ezeknek egyetlen közös tulajdonságuk van, a gravitáció.

És van egy 4-ik, az ismert anyag, amelynek elég jól ismerjük anyagát és gravitációja is van. A 4-ik Gravitációval bíró anyag egy fontos tulajdonsága az, hogy együtt jöttek létre a sötét anyaggal és a sötét energiával, és ma is együtt léteznek, egymást támogatva, nem ellenségesek egymás számára.

Kell lennie hasonlóságnak, azonosságnak.

Kimutatható a sötét anyag és a sötét energia Gravitációs hatása az ismert anyagra, ez a Gravitáció kölcsönös, de a sötét anyag és a sötét energia gravitációs hatása a meghatározó. Tehát jó megoldás lenne a Gravitációval bíró ismert anyag és energia összevetése, a sötét anyag, sötét energiával és a Gravitációra is vonatkoztatni az ismert anyag atomi, fizikai tulajdonságait.
Lehet, hogy kis eltéréssel, sok közös lehetőség van!

 A Legújabb kutatások szerint, ha a sötét anyag érintkezik az ismert anyaggal, azt sötét anyaggá alakítja! Ez a jelenség azt is indokolja, hogy miért több a sötét anyag, mint az ismert anyag. De arra is utal az átalakítás lehetőségének ténye, hogy a sötét anyagok fő alkotója hidrogén?, és az ismert anyagok atomi hidrogén összetevői igen közel állnak egymáshoz! Persze így az is lehetségessé válik, hogy az ismert anyag fogy és a sötét anyag mennyisége növekszik, ha csak valamilyen módon nincsen szabályozva, fékezve ez a folyamat. Úgy vélem jó úton járok a 4 Gravitációval bíró anyag témájával.

A sötét anyagnak az a tulajdonsága, hogy az ismert anyagot átalakítja sötét anyaggá, jó magyarázat, sőt az sem lehetetlen, hogy ez a lehetőség reverzibilis, megfordítható, azaz
nem lehetetlen, hogy az ismert anyag alakítja át a sötét anyagot ismert anyaggá!?

Ezzel a lendülettel feltételezem, hogy a Gravitációval kell folytatnom a munkát, amelynek végtelen Gravitációja van, de ez a Gravitáció fordított négyzetesen csökkenő volt,
tudós nyilatkozatából idézek, aki azt állítja, hogy nagy távolságban csak lineáris a csökkenés.
Ezt a nyilatkozatot felülbírálja egy másik tudós, aki azt állítja, hogy a Gravitáció sok milliárd fényév után, átalkul és nem vonz, hanem taszítóvá válik!!

Ez a tudós vélemény nekem nagyon megfelel!

Ezért merészen kijelentem: nincs sötét energia, mindig kérdéses volt a léte! A sötét energia nevet, csak az a tény indokolta, hogy a Világegyetem nagy sebességgel tágul, és minél távolabb vizsgáljuk, mérjük a Világegyetem tágulását az annál nagyobb sebességgel tágul?
Nem tudjuk, honnan származik a Világegyetem tágulásához szükséges rengeteg energia, ezért lett a sötét energia név.

Ezután el kell fogadni, hogy a Világegyetem tágulását a Gravitáció anyaga és a távol fellépő taszító hatása idézi elő sok milliárd éve, megfelelő sebességgel, amit a vörös eltolódásos méréssel lehet bizonyítani!!

A Világegyetem a” Nagy Bumm” után 8 milliárd évig tölcsérszerűen tágult, addig egyensúlyban volt a Gravitáció és a „sötét energia”. Ezután változás történt, ismeretlen okból, az egyensúly megszűnt, átvette az uralmat a „sötét energia”. Így a Világegyetem egyre nagyobb lett, lehet, hogy fénysebességgel tágul?!

Ez a teória most megszűnt! A „Sötét energia” nem létezett!!

A” Nagy Bumm” után, a mai napig, a Gravitáció irányította a Világegyetemet és annak tágulását a saját fizikája és törvényei szerint !!

A Gravitáció anyaga: mi is a Gravitáció.
Newton szerint, egy erő, valami rejtélyes  dolog, ami a téren keresztül hat.

Einstein  nem annyira erőnek tartotta a gravitációt, inkább valami rejtélyes dolognak, ami a térhez tartozik. A Fizikusok egyetértenek Newtonnal és Einsteinnel: a Gravitáció valami!
Én úgy gondolom, hogy a teljes Világegyetemet egyenletesen elosztva betöltő láthatatlan, egymással szoros kapcsolatban létező, golyószerű anyag (graviton?), sűrűsödésekkel.
Ezt igazolja az is, hogy így tudja közvetíteni a gravitációs hullámokat fénysebességgel, a gravitációt érzékelő Ligo és Virgo műszerekhez.
És rugalmas gumilemezhez hasonlóan, ha súlyt, tömeget, ez lehet egy csillag, vagy az egész Világegyetem gravitációval bíró anyagai, minden esetben, mintha rá helyeznénk, behajlik. Persze ezt a ráhelyezést csak magyarázat végett írom, a gravitáció térben torzul és rugalmas!Így igazán csodálatos, hogy ha elképzelem a gravitáció útját, annak állandóan hullámzónak kell lennie, ráadásul térben. Tehát hogyan tudja fénysebességgel a gravitációs hullámokat az érzékelő Ligohoz és Virgohoz eljuttatni, ami akkor keletkezik ha pl. két fekete lyuk elnyeli egymást! Ilyen gravitációs hullámot keltő esemény pl a fekete lyukak összeütközése, vagy neutron csillagok összeütközése a Világegyetemben, naponta cca 50 db lehet. Ezek a kataklizmák a tudósoknak sok munkát és eredményt hoznak!

Ugyanakkor igazán érdekes, hogy a gravitáció hullámzó anyaga homogénen kitölti a Világegyetemet, és hullámai fénysebességgel haladnak. Mindenesetre furcsa dolog az, hogy minden anyagnak, méretétől függetlenül, a Földnek, a Holdnak, a Napnak és a Világegyetem minden csillagának, és a benne lévő ködöknek van saját gravitációja, és az anyagok állandó gravitációs kölcsönhatásban léteznek. Tehát többféle gravitáció létezik, és még az sem biztos, hogy a nagyobb méretű égi objektumnak nagyobb a gravitációja. Az is lehetséges, hogy a csillag élete végén egy neutron csillaggá, vagy fekete lyukká zsugorodik össze, ezeknek így mindent felülíró gravitációs erejük sűrűsödik össze, ezáltal körülöttük drámaian megváltozik a Világegyetem.

És itt meg kell említeni, hogy nagyon sok csillagnak és más égitestnek van mágneses tere, pl. a Földnek is van mágneses erőt keltő közepe, és tere a gyűrű alakú Van Allen övben, ez a mágneses tér védi a Földet és a rajta lévő életet, a Nap és a Világegyetem káros sugaraitól. Nekem furcsa, hogy nincs kölcsönhatás a gravitáció és a mágneses tér között.

A Fény, ami anyag és hullám, granulitásos, szemcsés anyagú, kvantumokban halad fénysebességgel a Világegyetemben. Hogyan lehet, hogy a Gravitáció anyaga és a Fény anyaga nem ütköznek a Világegyetemben. Pedig mindkettő, érzékeli a gravitációt, és van saját gravitációjuk is. Lehet, hogy nincsenek egymásra hatással? De az is lehet, hogy ütközhet a fény és a gravitáció, de a Világegyetemben van egy...

…Kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás!​

WMAP kép a mikrohullámú háttérsugárzás egyenetlenségeiről

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, ami az egész Világegyetemet kitölti. Energiaeloszlása 2,725 kelvin hőmérsékletű feketetest-sugárzásnak felel meg, melynek maximuma a mikrohullámú frekvenciatartományba esik: 160,4 GHz-nél (1,9 mm-es hullámhossznál) található.

Az ősrobbanás után nagyjából 380 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok, a fény számára a Világegyetem átjárhatóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, de a Világegyetem tágulása miatt, amelyet a vöröseltolódás jelensége igazol, a hőmérséklete lecsökkent. Ez a sugárzás az ősrobbanás komoly bizonyítékának tekinthető.

Tulajdonságai

A COBE-műhold FIRAS nevű műszere által mért kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás spektruma. Ez a természetben legpontosabban mért feketetest-sugárzás. A mérési hiba kisebb, mint a görbe ábrázolásához használt vonal vastagsága.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőmérséklete az égbolton majdnem egyenletes (izotróp). A Szűz csillagkép irányában néhány ezred fokkal melegebb, mint az ellenkező irányban. A sugárzásnak ez a dipólus jellege megmagyarázható azzal, hogy a megfigyelő (azaz mi, tehát a Tejútrendszerünk) 627 km/s sebességgel mozog a sugárzás nyugvó rendszeréhez képest az említett irányba.
A megfigyelésekből levonva ezt a dipól tagot egy majdnem teljesen izotróp eloszlást kapunk. A sugárzás minden irányból egyenletesen érkezik hozzánk 1 százezredrész pontossággal: az eltérés négyzetes közepe csupán 18 µK.

Ennek megfelelően az égen mért sugárzás, amelyet jelenleg mérünk, egy gömbfelületről indult hozzánk, ahol a fotonok fél  milliárd évvel ezelőtt lecsatolódtak az anyaggal való kölcsönhatásról a korai világegyetemben, és csak most érték el a földi megfigyelőket. Ez bizony régen 13,7 milliárd éve történt, valóban igaz, amit állítunk?

Vegyük alapul, hogy a fény, a gravitáció és a kozmikus háttérsugárzás hasonló anyagot képez, mint az ismert anyag. Az ismert anyag jellemzői a Világegyetemben jelen vannak, de nemcsak vonzzák egymást, de ütköznek is, amelynek során vagy egyesülnek, vagy megsemmisülnek.  Úgy vélem, hogy hasonlóképpen működik a Világegyetem többi összes anyaga, így a virtuális anyaga is. Így feltételezhető, hogy találkoznak egymással, egymás mellett haladnak, sőt egymáson áthatolnak. Ilyen esetben a fénynek és a gravitációnak sűrűn ütköznie kellene, amelynek során várhatóan új anyagok jönnek létre. Hasonlóképp jött létre a Világegyetem is a Nagy Bumm után, amikor elektronok és barionok plazmájából épült fel az első hidrogén atom, amely azóta is a Világegyetem minden ismert és nem ismert anyagának fő alkotó része.

Ha elfogadom, hogy csak áthatolnak egymáson, mint pl. a gravitációs téren áthatol a fény anyaga. Mivel a gravitáció anyaga rendkívül kis „golyókból” áll, az mindenképpen megváltoztatja a fény pályáját, és ez valószínűvé teszi, hogy anyagában változás történik, megváltozik a fény színe, pl. vörösre. A pálya módosulások során hosszabb utat tesz meg térben a fény a megfigyelőig, így a fénnyel történő távolságmérés nem valós értékű.
A gravitáció, a fény, a kozmikus háttérsugárzás teljesen egy térben, a Világegyetemben, aktívan mozognak, így feltétlenül kell lenni közöttük kölcsönhatásoknak. A kölcsönhatások atomi, molekuláris változásokat idéznek elő a résztvevőkben, melyek még akkor is megtörténhetnek, ha még nem észleljük.

A fentiek miatt lehetségesnek vélem, hogy a sötét anyag, a sötét energia és a gravitáció Húrokból és Szuper Húrokból áll, ezért nem tudjuk ezeket semmiféle módon vizsgálni, mivel köztudottan nem vizsgálhatók kis méretük miatt.
Jó magyarázatnak tűnik, hogy miért nem tudjuk a sötét anyagot, a sötét energiát és a gravitációt vizsgálni, mivel nem láthatók az összetevőik. Ezt a teóriát alátámasztja a Világegyetem végtelenségéről írt dolgozatom is, amelyben azt írom, hogy léteznek a mienknél kisebb anyagok, amelyek a mi világunk atomjait továbbontva akár a végtelenségig és tovább is bonthatók. 

„https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa”

Gravitációs lencsehatás

Gravitációs térben a fénysugarak elgörbülnek, és ennek következtében az égbolton láthatjuk a háttérgalaxisok képének megtöbbszöröződését, eltorzulását (a nagy tömegű sötét anyagot két oldalról megkerült fénysugarak hatásaként). A lencsehatást kiváltó tömeg nagysága megbecsülhető, és sok esetben messze nagyobb, mint az

előtérben levő galaxis vagy galaxishalmaz elektromágneses sugárzást kibocsátó "látható" tömege. A sötét anyag mibenlétéről a tudósok csak sötétben tapogatóznak. Különféle  hipotézisek vannak a világban.

Az igazi áttörés az lenne, ha megismernénk a sötét anyag pontos összetételét a hidrogénen kívül, mivel annak mennyisége ötszöröse a látható anyagnak. A sötét anyag léte igazolódik a látható anyaggal való találkozásai során.

A fekete csillag kialakulása a Nagy Bumm után hasonlóképp jött létre, mint a látható csillagoké. Azzal az eltéréssel, hogy a sötét anyag koncentráció megfelelő nagysága után, a saját gravitációja szorítja össze csillagot, a közepén sötét anyag atomok, molekulák ütközése által jön létre folyamatos robbanás, talán magfúzió, hogy az összeroppanást meggátolja a szétfeszítő erő által, és jelentős hő fejlődés is van.
De ha van magfúzió, akkor kell lenni erre képes anyagnak is. Ez a sötét anyag, és annak viselkedéséből ebben az esetben az is következik, hogy hasonló atomi szerkezete van, mint az ismert anyagnak, a hidrogénnek. Azzal az eltéréssel, hogy a sötét anyagnak nem ismerjük az atomi összetételét. Bár tudjuk, hogy a hidrogénnek 1 protonja és 1 elektronja van.

Az NGC 4449-es szabálytalan törpegalaxis a Hubble felvételén (Fotó: Wikipédia)

A törpék és a sötét anyag

A sötét anyag és a sötét energia természetének megértése a kortárs asztrofizika egyik legfogósabb problémája. A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis a világegyetem anyagmérlegének csak töredékét 4% alkotja a látszó anyag. A domináns mennyiségben előforduló sötét anyag azonban nem bocsát ki elektromágneses sugárzást, fényt, így közvetlenül nem látható, hatása kizárólag a gravitáción keresztül jelentkezik. Ezt az úgynevezett gyenge gravitációs lencsézéssel lehet mérni, az eloszlást pedig a mikrohullámú háttérsugárzás detektálásával. 

Nincs sötét anyag?

Miközben rengetegen dolgoznak világszerte a sötét anyag részecskéinek megtalálásán, a sötét anyag létezését kétségbe vonó elméleteket is kidolgoztak. Négy elméleti fizikus új modellt ad: nem számolnak sötét anyaggal, energiával, sem más új összetevővel a Világegyetemben, a magyarázatot a Világegyetem inflációjában vélik megtalálni.
A modern kozmológiában elfogadott modell szerint a Világegyetem történetének még nagyon kezdeti szakaszában hihetetlenül gyorsan tágult, ez volt az inflációs időszak.
Az új elméletben feltételezik, hogy nagyon nagy hullámhosszú, a megfigyelhető Univerzumnál nagyobb hullámhosszú kozmológiai perturbációk, az égitestek, meteorok, bolygók, csillagok, stb. mozgásában zavaró gravitációs hatások mennek végbe. A megfigyelő tapasztalata a perturbációk időbeli változásától függ, így egyes esetekben gyorsuló tágulást észlelhetünk. A hosszú hullámhosszú perturbációk az inflációból erednek. A látható Világegyetem csak egy kicsiny része az infláció előtti Univerzumnak.
Vagyis a gyorsulva táguló Világegyetem benyomása azért keletkezik, mert nem vagyunk képesek az egész képet áttekinteni.

Egy másik, merész elmélet szerint azért nincs szükség sötét anyag létezésének feltételezésére, mert a téridőt egy éternek nevezett erőtér hatja át és módosítja, ezzel pedig felerősíti a testek gravitációs hatását. Az elmélet szerint nem kell új, ismeretlen részecskéket keresni, a galaxisok mozgása a ma ismert, látható tömegekkel is leírható, ha ezeknek a testeknek a tömegvonzása nagyobb, mint az a relativitáselméletből következne.

Kell tehát léteznie egy olyan hatásnak, ami felerősíti a gravitációt. Glenn Starkman szerint ez lenne az általa éternek nevezett, a téridőt átjáró új erőtér. Mások korábban a gravitációs törvény megváltoztatását vetették fel. Az eredeti, Newton-féle törvény szerint két test között a tömegvonzás a távolság négyzetével arányosan csökken. A MOND (módosított newtoni dinamika) vagy MOG (módosított gravitáció) elmélete szerint az eddigi törvény csak egy gyorsulási küszöbérték felett lenne érvényes, ez alatt lassabban változik a tér.
A tér lassabb változása a korábbinál erősebb tömegvonzást jelent, tehát ebben a modellben is felerősödik a gravitáció, szükségtelenné válik egzotikus részecskék keresése.

A sötét anyag titkainak feltárásában az lenne a legkedvezőbb, ha elő tudnánk állítani laboratóriumban, és megtalálnánk a Galaxisunkban is, majd bebizonyosodna, hogy ugyanarról az anyagról van szó. Senki nem tudja, mennyit kell erre várnunk.

A golyóhalmaz a Földtől mintegy 3,7 milliárd fényévnyire lévő galaxishalmazok ütköző párja. A Golyóhalmaz gravitációs lencsés vizsgálatai kimutatták, hogy eltolódás van a galaxisok össztömege, a piros ismert anyaga, ami az eddigi legerősebb bizonyíték a sötét anyag létezésére, amely ezen a képen kék színben jelenik meg NASA/ESA/St

Lehet, hogy a Világegyetem nem a „Nagy Bummal” jött  létre, hiszen akkor még nem volt anyag, tehát mi robbant a „Nagy Bumm „idején?!  

Valami más történhetett, olyan módon, hogy két univerzumot tartalmazó membrán-több sík bránnak is léteznie kell a végtelen univerzumban. 2 BRÁN Sík felülete egymáshoz súrlódott, ennek kapcsán óriás fekete lyukak ütköztek és a két eltérő anyagú brán egy része, valószínű anyagcserével egyesült, majd egymástól eltávolodtak, úgy, hogy ma már nem észleljük.

Lehetséges, ezért nem lehet a „Nagy Bumm” idejére visszalépni matematikailag, mert  nem nagy bumm volt, hanem anyag egyesülés és csere a két brán sík között. Az egyik anyag az ismert anyag, a másik a nem ismert, sötét anyag, és sötét energia, ezek 6-8 milliárd évig mintha egyensúlyban lettek voltak, és jelenleg görbületi értékük 1, tehát síkot alkotnak.

De nem így volt! A sötét anyag folyamatosan átalakította az ismert anyagot sötét anyaggá, (ezt valószínű azért nem észleljük ma sem, mivel a sötét anyag a Világegyetemben lévő hidrogén felhőket fogyasztotta, amely az ismert anyag fő összetevője). Így az egyensúly átbillent a sötét anyag javára, mennyisége növekedett, az ismert anyag mennyisége folyamatosan csökkent. A sötét, idegen anyag kannibalizmusa csak azért állt meg, mert a Világegyetem tágul, és az már ismert, hogy a sötét anyag akkor aktívabb, ha valami melegíti.

 De a sötét anyag is lehűlt, így állt be az új, mai egyensúly. Ezen a téren VILÁGEGYETEM mai állapotában 4% az ismert anyag, 96% a sötét anyag és sötét energia. Sajnos az a verzió sem lehetetlen, hogy a sötét anyag a teljes ismert anyagot is felfalja, csak remélhetjük, hogy az univerzum hidege ezt meggátolja. Véleményem szerint csak egyféle sötét anyag, sötét energia létezik, a kettőnek, a még nem ismert anyaguk megegyezik, csak más a működése. Hasonlóképpen, mint az ismert anyagnál, többféle működésű az anyagunk.

A sötét energia

A sötét energia kifejezés Michael Turner kozmológustól származik.

A kozmológiában a sötét energia az a feltételezett energiaforma, mely az egész Világegyetemben jelen van, Erős antigravitációs hatást, más szóval negatív nyomást fejt ki. Az általános relativitáselmélet szerint a negatív nyomás nagy távolságokon a gravitációs vonzást semlegesíti. Ez jelenleg a legelfogadottabb elmélet annak a megfigyelésnek a magyarázatára, hogy a világegyetem gyorsulva tágul. Két lehetőséget ismerünk a sötét energia magyarázatára. Az egyik a kozmológiai állandó, egy konstans energiasűrűség, amely egyenletesen tölti ki a teret, a másik a kvintesszencia, egy dinamikus erőtér, melynek az energiája térben és időben változhat. A kettő közötti különbségtételhez nagyon pontosan kell mérni a világegyetem tágulását, hogy megértsük, hogyan változik a tágulás sebessége az időben.

Ha a kozmológia standard elméletéhez hozzáadjuk a kozmológiai konstanst, akkor a Lambda-CDM modellhez jutunk.
Ez a modell nagyon jól egyezik a csillagászati megfigyelésekkel.

Lambda-Cold Dark Matter, Accelerated Expansion of the Universe, Big Bang-Inflation.jpg

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás COBE és mérései szerint és a WMAPszerint is a Világegyetem nagyon közel van a síkhoz, az 1-hez.
 Az Ia típusú szupernóvák közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a sötét energiára. A távolodó égitestek radiális sebességét a színképvonalaik vöröseltolódásából meghatározhatjuk. Egy égitest Földtől való távolságának meghatározása a csillagászat egyik legnehezebb feladata. Standard gyertyákat kell találni: olyan égitesteket, melyeknek abszolút fényessége ismert, így a kérdéses égitest fényességéből a távolsága meghatározható. Standard gyertyák nélkül a Hubble-törvény vöröseltolódás-távolság kapcsolata nem mérhető (nincs távolság adat).
Az Ia típusú szupernóvák a legjobb standard gyertyák a kozmológiai megfigyelések számára, mert nagyon fényesek, és csak akkor robbannak fel, ha egy öreg fehér törpe csillag eléri az elméletileg pontosan meghatározott Chandrasekhar-határt. Ha a szupernóvák sebességét felrajzoljuk a távolságuk függvényében, akkor megkaphatjuk, hogyan változott a tágulás mértéke a Világegyetem történetében. Ezek a megfigyelések azt mutatják, hogy a Világegyetem tágulása nem lassul, ahogy az egy olyan világegyetemtől elvárható lenne, amelyben az anyag van túlsúlyban, hanem rejtélyes módon gyorsulva tágul. Ezt a megfigyelést egyfajta negatív nyomású energia feltételezésével lehet magyarázni, melyet sötét energiának nevezünk.
Az ősrobbanáskor lezajlott nukleoszintézis elmélete magyarázza meg, hogy milyen módon és milyen arányban alakultak ki a könnyű elemek, mint a hélium, deutérium és a lítium a korai Világegyetemben. A kozmosz nagy skálájú szerkezetének elmélete magyarázza meg, hogy milyen módon alakult ki a világegyetem szerkezete, a csillagok, kvazárok, galaxisok és a galaxishalmazok. Mindkét elmélet azt sugallja, hogy a barionos anyag és a hideg sötét anyag csak a kritikus sűrűség mintegy 26-30%-a. A kritikus sűrűség az a sűrűség, melynél a világegyetem alakja sík (ez nem azt jelenti, hogy kétdimenziós, hanem hogy a görbülete nulla).
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás COBE és WMAP műhold általi mérése szerint a Világegyetem nagyon közel van a  síkhoz, az 1-hez. Eszerint tehát a sűrűség fennmaradó 70-74%-át valamilyen energiának szolgáltatnia kell.
A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének munkatársai megfigyelték, hogy a „sötét energia” szétterül a Világegyetemben. A csillagászok egy csoportja a galaxisok átlagos eloszlását és a mikrohullámú háttérsugárzás egyenetlenségeit vizsgálva bizonyítékot talált a sötét energia létezésére. Elképzelések szerint, hatása ellentétes a gravitációval.

Hollósi Ferenc

Budapest, 2023.03.22.