VIRTUÁLIS MEGOLDÁS az ANYAG,
”sötét”ANYAG, ”sötét” ENERGIA, ANTIANYAG, 
​és A GRAVITÁCIÓ KÉRDÉSEIBEN

Előzmény: hogy gondolataimat közérthetőbben kifejezhessem, alkalmaztam saját készítésű képeket, de szükségesnek véltem a nagyok által készített képeket és leírásokat is alkalmazni, mindig közzétettem a kép és leírás készítőjének adatait, ezért köszönettel tartozom az alkotóknak!

A semmiből nem lesz semmi, így nem keletkezhetett az Univerzum.
Asztrofizikában ismert tény, hogy a Kozmosz nem üres tér. Abban a látható ismert vagy nem ismert anyag többszöröse létezik, más formában. Ez a virtuális anyag, amelynek rejtélyes tulajdonsága az, hogy időnként nagyon rövid időre megjelenik több is, és egymással kapcsolatba lépve átalakulnak, majd gyorsan eltűnnek újból, nehogy észrevegye őket az ismert Világegyetem anyaga. Ha a virtuális anyag megjelenik, akkor az vizsgálható, kideríthetők fizikai jellemzői, hogy egyáltalán mi is az a virtuális anyag, miért játszik velünk, előjön kis időre majd eltűnik. Mindenesetre a számunkra üres Kozmosz terét kitölti, tehát itt van körülöttünk, bennünk.
Véleményem szerint a virtuális anyag egy rejtély, ami magyarázatot adhat két másik rejtélyre, a sötét anyag és sötét energia létére, összetevőire. A sötét anyag és a sötét energia csak egy kedves becenév annak, amit nem ismerünk, de működése egész Világegyetemünket irányítja. A sötét anyag gravitációs vonzásával összetartja a Világegyetemet. A sötét energia pedig a gravitáció ellenében egymásról eltávolítja a Világegyetem alkotórészeit, sikerrel.
Felmerül az a kérdés, ha a virtuális anyag ilyen hatalmas mennyiségű a Kozmoszban és körülöttünk, akkor annak megismerése magyarázatot adhat a sötét anyag és a sötét energia összetételére is. De lehetséges az is, hogy a gravitációs hullámok terjedésére is magyarázatot nyújt, hogy milyen anyag és hogyan közvetíti a gravitációs hullámokat.
A végtelen kiterjedésű Kozmoszban számtalan Világegyetem létezik, a mi Világegyetemünk egy a sok közül, ezek a Világegyetemek egy végtelenül nagy atom részeként, anyagot alkotnak! Ez az anyag, alkotás, még nagyobb és nagyobb méretben sokszorosan folytatódik. Ezzel az állításommal jól lehet magyarázni a végtelen tér létét!
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa
A számtalan Világegyetem létét igazolni látszik a Földön létrejött élet eredetét magyarázó Pánspermia elmélet, amely szerint az élet a végtelen Kozmoszból, a benne mindenütt jelenlévő sejtekből érkezett, meteorok által, és ez persze azt is jelenti, hogy a nemcsak a Földön, hanem a Kozmoszban sok helyen, számtalan Világegyetemben, és a bennük levő „Földeken” lehet, és van is élet! Ezeket igazolják az új kutatások, észlelések, melyek szerint az ismert Világegyetemben vannak, léteznek porfelhők, amelyek igazoltan bonyolult vegyületeket is tartalmaznak, közelítve az életet.
A Földi élet keletkezésének másik elmélete az, hogy az élet a Földön jött létre. Sok millió évvel ezelőtt a sekély tengerparti vizekben, úgynevezett  őslevesben, amelyek tartalmazták az élet létrejöttéhez szükséges vegyületeket és a megfelelő hőfokot, a Nap segítségével jött létre az élet, a sejtek alapja a DNS, amely azóta változatlan formában szaporítja, másolja önmagát.

De vannak, akik a TEREMTŐBEN hisznek, abban, hogy Ő HOZTA LÉTRE AZ ÉLETET.

A Nagy Bummal determinált, elrendeltetett a Világegyetem minden jövőbeni történése, beleértve a Föld és az élet létrejötte, az ember megszületése! Jó lenne ismerni, tudni a Teremtő gondolatát az ember jövőjéről!
A Világegyetem olyan tökéletesen lett megteremtve, ami magas intelligenciára utal, és olyan pontossággal, ami szándékosságra utal. Nem lehetséges az, hogy létezésünk a véletlen műve, azért nem, mivel minden determinálva, elrendeltetve van, előre meghatározott, előre elrendelt a kezdetektől.

A híres tudós és filozófus, Aquinói Szent Tamás (1224-1274) véleménye a Világ teremtéséről:

„A dolgok mozgásban vannak, tehát létezik egy első mozgató
A dolgoknak oka van, tehát létezik egy kezdeti ok
A dolgok léteznek, tehát teremtő is van
A tökéletes jóság létezik, tehát létezik annak forrása is
A dolgokon terv látszik, tehát azok valamely célt szolgálnak”

PORBÓL LETTÜNK - PORRÁ LESZÜNK!
Egy igaz sorsképet vetít előre, teljesen igaz a mondás ma is.
Egy kis eltéréssel igaz a mondás, számtalan csillagrobbanás porából jöttek létre azok a különleges atomok és anyagok, amelyek lehetővé tették az életet, az ember létrejöttét.
Tehát a csillagokból születtünk. Az elmúlásunk után a porainkból megmaradó atomok, csatlakozva más életet létrehozó atomokhoz, új életet alkotnak, hoznak létre. Így valósul meg a nagy körforgás, a folyamatos születéssel és elmúlással.

Virtuális részecskék - kvantumanyag
A mezőelméletek kulcsfogalma a virtuális részecskék (oszcillátorok) feltételezése. A virtualitás a megfigyelések értelmezésében a direkt és indirekt szintjének szétválasztását jelenti. Ha tényleges változást, vagy egy részecskét figyelünk meg, akkor valódi elektronokról vagy fotonokról beszélünk,
viszont vannak olyan részecskék és fotonok, amelyeket közvetlenül nem láthatunk, de képződésük és eltűnésük alkotja az elektromágneses mezőt. Már maga az oszcillátor fogalma is virtuális, mert az oszcilláció rezgési állapot, de ez a kísérlet során nem figyelhető meg, viszont jó alapot ad az elmélet felépítésére. A kvantum-elektrodinamika nem beszél arról, hogy mi az, ami oszcillál. Ennél tovább megy.
A húr- és szuperhúrelmélet és annak nagyszámú változata, amikor az oszcillációt kihelyezi a szokásos három dimenzión kívülre, további térdimenziók feltételezésével.

Sőt egy új elmélet szerint a Világegyetem csak egy HOLOGRAM, amit a húrelmélet bizonyítana, és ennek megfelelve a Világegyetem nem térbeli, hanem síkban létezik. A Húrelmélet ezt állítja, sőt azt is, hogy csak  így lehet összevonni a kvantumfizikát a korai Univerzum fizikájával. Jó is lenne!?

A kvantumanyag – virtuális részecskék, a kozmoszban mindenütt léteznek, de elsősorban ott, ahol tulajdonképp vakuum van, ott van jelentősége, mivel eddigi elképzelésünk szerint ott nem lehetne anyag. A vakuum foltok körül hálószerűen fonalakban a világegyetemet alkotó, látható anyagok, csillagok, spirálgalaxisok léteznek. Igen ám, de ha ezek a részecskék előjönnek a kozmosz üres terében, és utána eltűnnek, akkor létezniük kellett a Nagy Bumm előtt is!
Így is igazolódik, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt. Mivel a semmiből nem lesz semmi.

A VIRTUÁLIS KVANTUM ANYAG MIÉRT LÉTEZIK!
Bizonyított annak fontos szerepe, létezése, amely a jelent és a jövőt is meghatározza!
Pl: ha virtuális elektront (ennek van tömege) ütköztetjük ismert anyag elektronjával (ennek nincs tömege) akkor Antianyag elektron jön létre, (és van tömege)!? Tehát létezik kapcsolat.
A Virtuális és az Ismert anyag elektronjaiból Antianyag jön létre, de nincs robbanás, és energia sem jön létre.
A Világegyetem 95%-át nem ismerjük! Micsoda lehetőség lenne javunkra fordítani, megszelídíteni, hasznosítani.
Egyre jobban érzem, hogy a Virtuális és Kvantum anyag téma sokat rejt még magában számomra.

Ötletelek:
Ha a Virtuális és ismert anyagok elektronjai antieletront hozhatnak létre, talán az is lehetséges, hogy a Virtuális és ismert anyagok atomjai is egyesíthetők, akkor Antianyag jöhet létre. Ismert dolog, ha az Antianyag és az Ismert anyag találkozik, robbanással egyesülnek nagy energiát képezve.
​Ez a nagy energia képes lenne űrhajókat gyorsítani, és/vagy más energia igényes erőműveket, gyárakat működtetni. Legjobb tudomásom szerint az Antianyag-és az Ismert anyag egyesülésekor tiszta energia jön létre, nincsen káros sugárzás.

Mi volt a „Nagy-bumm” előtt? 
​Értelmetlen a kérdés, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt, mert minden anyag létezett, mivel az anyag nem szűnik meg, csak átalakul, és  létezni is fog, folyamatosan átalakulva.
A kozmosz nem üres tér, hatalmas energia - kvantumhullámok, és plazmaállapotú anyagok, koncentrációk léteznek. Ezek koncentrációjából, és plazmaállapotú és virtuális anyagok jelenlétéből jöhetett létre a Nagy Bumm.
Különleges körülmények között az energia is anyaggá alakult
az E = m x c² Einsteini képlet alapján.
A Nagy Bumm keletkezése idején anyaga feltűnően hasonló, több szempontból megegyezik egy Fekete lyuk anyagával. Lehetségesnek vélem, hogy Világegyetemünk anyaga, születése előtt Óriási Fekete lyukként jött létre, abban koncentrálódott, szingularitást alkotott, magához vonzva óriási gravitációs erejével a Kozmoszban lévő anyagot.
​És ebből jött létre a Nagy Bumm.

A Nagy Bumm!

A keletkezés!

Az első, kisméretű objektum úgy keletkezett, hogy a kozmoszban energiacsomósodások  jöttek létre folyamatosan, ezek a csomósodások  egymást vonzva  növekedtek, melyekből az anyagot  mozgatva  összesűrűsödött egy folyamatosan  növekvő anyagfelhő.  Valamint az E=m x c2 képlet alapján energiából is keletkezhetett anyag.
A Kvantum Virtuális jelenség is igazolja az anyagnak létét, olyan módon, hogy Virtuális, kvantum jelenséggel az anyag egy adott helyen létezik, majd eltűnik, és újból megjelenik, és létezik.
A Kozmosz üres részén a vakumban is van anyag. A Kozmoszban mindenütt van anyag! 
​Az anyagösszevonás folytatódott, belseje később összesűrűsödve megszilárdult, és a szilárd magnak a növekvő gravitációja is létrejött. A folyamat továbbfejlődött oly módon, hogy a kisméretű objektum folyamatosan mozgott a kozmoszban, és így elérte, hogy egyre több anyagot magához vonzva tömegével és hatalmas gravitációjával átalakult Fekete Lyukká. 
Létrejött a Fekete lyuk, a közepében szingularitással!
Ez a folyamat rendkívül hosszú ideig tartott.
A Fekete lyuk mellett a téridő megváltozik, az időt és a teret meghajlítja oly mértékben, hogy a téridő önmagába záródik. Ezáltal jön létre a fekete lyuk, amely nem fekete, sőt fénye is van, de a fényét a saját gravitációja, a Fekete lyuk önmagába zárja. Az önmagába záródott gravitációnak olyan mértékű gravitációs ereje van, hogy a benne lévő atomok a töredékükre zsugorodnak. Ez az óriás fekete lyuk a Nagy Bummal felrobbant, és ebből lett az ismert Világegyetem.
Fekete lyuk keletkezhet akkor is, ha egy Nap méretű óriás csillag halálakor gravitációs összezáródás történik, létrehozva a fekete lyukat, amely tartalmazza az óriáscsillag összes atomját, és a Földnél is kisebb méretűvé zsugorodhat.
A virtuális kvantumanyag eredetét nem tudjuk, de létezése megelőzi a Nagy Bumm létrejöttének idejét, sőt annak létrejöttében is nagymértékben részes.
Szerintem az ismert Világegyetem, valamint a még nem ismert világegyetemek forognak és mozognak a kozmoszban. Ezt ma még nem tudjuk méréssel igazolni, mivel nem látunk másik világegyetemet. De van remény, hiszen a nemrég felbocsátott James Webb űrteleszkóp műszakilag alkalmas volna arra, hogy a jelenlegi látóhatáron túl is érzékeljen egy vagy több, másik világegyetemet.
Ha ez megtörténik, akkor megváltozik az űrfizika, hiszen igazolni tudjuk azt is, hogy a világegyetem forog, és azt is, hogy másik világegyetemhez képest mozog, tehát nem statikusan áll a kozmoszban.
A kozmoszban a mi időnkhöz képest rendkívül lassúak a történések, változások. Így nem lehet tudni egyszerűen, hogy valaminek ott van a helye, és ahhoz képest mozdulatlan, vagy mozog. Azért nem, mert a kozmosz végtelen űrben és térben nincs viszonyítási lehetőség, hogy van-e mozgás vagy nem. Nem lehet tudni, hogy adott objektum ott volt, ott van, vagy ott lesz! A mozgás térbeli bizonyításához  legalább három objektumot kellene látni a műszerekkel.
Véleményem szerint az ismert Világegyetemünk nagy sebességgel tágul.
A fizikusok azt jósolják, hogy rendkívül hosszú idő alatt egyszerűen szétoszlik a kozmoszban.
Vagy megáll a tágulás, és összezsugorodik a Világegyetem, és utána egy nagy bummal ismét fölrobban.
De lehet, hogy akkor már nem a mai anyag lesz az alkotórésze, hanem antianyagokból és antiatomokból épül fel.
Akkor pedig léteznie kell mozgásnak, helyváltoztatásnak!

Úgy vélem kell szólni az élet létrejöttéről is.
A naprendszerben a Föld 4 milliárd éve jött létre. Az élet első jelei 3.8 milliárd évesek, ekkor jöttek létre az első szénalapú óriás molekulák. Földünk legelső élőlényei, a stromatolitok réteges biokémiai akkréciós struktúrák, amelyek a sekély vízben csapdával éltek szikla méretben, életük hosszan tartott, 3 milliárd évig. 
De szerves molekulák ma is léteznek a naprendszerben. Az élet legfontosabb része a víz, amely létezik a Földön, a Mars és a Jupiter holdjain.
​És számtalan Üstökös is vízjeget tartalmaz. Lehet, hogy Földre is meteorok, üstökösök hozták a vizet, és lehet, hogy az életet is. Az Orion Nebula ködössége annyi vizet tartalmaz, hogy az óceánokat 20 perc alatt feltöltené, és tele van szerves anyagokkal, ebben keletkeznek a csillagok, körülöttük a bolygókkal.Az első mozgó lények, egysejtüek 2 milliárd éve léteznek. Az előember cca 1millió éves. A mai ember cca 50 000 éves.

Einsteinnek igaza volt, sőt Breitnek és Wheelernek is
Fényrészecskék ütköztetése helyett két, elektronjaitól megfosztott aranyatommagot, vagyis iont gyorsítottak a fénysebesség 99,995 százalékára. Az egymással szemben körpályán gyorsuló ionok körül elektromágneses mező alakul ki, amelyben úgynevezett, virtuális fotonok jelennek meg és tűnnek el.
A virtuális részecskéknek azokat a részecskéket nevezzük, melyek a valódi részecskék közötti mezőkben ugrálnak "ki-be" a létezésbe, igen rövid időtartamokra.
A virtuális fotonok az ionnal haladnak, mint egy felhő – magyarázza a Brookhaven Lab fizikusa, Hszu Csangbu.
Az egymás közelében elhaladó ionok körüli, kérészéletű virtuális fotonok (amik a valódi fotonokkal szemben tömeggel is rendelkeznek) a megfelelő pillanatban egymásnak csapódva nagyon is valódi elektronokat és antianyag-párjukat, pozitronokat hoztak létre.
A kutatóknak már csak azt kellett igazolniuk, hogy a létrejövő részecskék ténylegesen a Breit–Wheeler-féle folyamat eredményei. Ehhez bizonyítaniuk kellett, hogy a virtuális fotonok úgy viselkedtek, mint a valódi fotonok. Több mint 6000 ütközés adataiból elemezték a keletkező részecskék szóródási szögét – mivel ezek megegyeztek egy valódi ütközésben létrejövő részecskék szögeivel – és igazolást nyert, hogy valódi kölcsönhatás történt.
A virtuális fotonok mindezek ellenére virtuálisak voltak, ezért még felmerülhetnek kételyek, hogy valóban a Breit–Wheeler-féle folyamat következett-e be a gyorsítóban. A biztosan anyagot teremtő fényütközéshez szükséges szupererős lézerekre még egy kicsit várni kell.

Kettős törés
Hszu Csangbu kollégái az anyagot létrehozó kísérlet közben megfigyeltek egy másik jelenséget is: a kettős törést. A jelenség elméleti alapjait Werner Heisenberg és Hans Heinrich Euler 1936-ban és John Toll írta le az 1950-es években. Lényege, hogy megfelelően erős mágneses tér vákuumban is képes eltéríteni és polarizált nyalábokra osztani a fényt. 
A polarizáltságtól függő törést eddig csak kristályokban figyelték meg, illetve a legutóbbi eredmények szerint egy neutroncsillag fényében.
A hétköznapi életben a polarizált lencséjű napszemüveg csak a megfelelő szögű fotonokat engedi át, a többit elnyeli – a fény elnyelődését pedig a napszemüveg hőmérsékletének emelkedése bizonyítja. A részecskegyorsítóban a fényenergia elnyelődése hozta létre az elektron-pozitron párokat. A mérések szerint az elnyelődés viszont az ionok közelében is polarizációtól függött, ezért a kutatók szerint
az ionok mágneses terében kettős törést kaptak a virtuális fotonok, amit először sikerült a világon kísérleti körülmények között megfigyelni.

Manapság bátran kijelentjük, hogy mi történt a Világegyetemben!
 A ma Tudománya a holnap tévedése IS lehet. Az is tény, hogy a fénysebesség 300000 km/sec, és a Gravitáció is azonos sebességgel terjed, és észleléseink alapjait ezek képezik. Igen ám, de JELENLEG a régmúltat észleljük, vizsgáljuk, maximum 13.5milliárd fényévig látnak vizsgáló eszközeink. És az sem lehetetlen, hogy a vizsgált objektum teljesen megváltozott, de az is lehet, hogy már nem is létezik, amit vizsgálunk.

Nem tartom elfogadhatónak a fénysebességgel történő méréseket a Világegyetemben,
mivel a vizsgált objektumtól a fény nem egyenes úton érkezik a vizsgálatot végző műszerhez. Nem haladhat a fény egyenes úton, mivel a sok milliárd év alatt számtalan esetben a fény pályáját maguk felé hajlítják a gravitációs vonzásukkal különféle objektumok, mindegyike, amelynek közelében elhalad (pl. gravitációs lencse, Einstein kereszt). Ezért a fénnyel történő távolságmérés adatai bizonytalanok, nem hitelesek a Világegyetemben nem lehetnek azonos méretűek azzal, mintha egyenesen rálátnánk.
A vörös szín eltolódással történő távolságmérés adatait is felül kellene vizsgálni.
A gravitációs vöröseltolódás (más néven Einstein-eltolódás) Albert Einstein-i általános relativitáselméletéből következik. Eszerint egy nagy tömegű test gravitációs teréből érkező fény frekvenciája alacsonyabbá válik, a vörös felé eltolódott , gyorsabban távolodik!? 
Ebből következően azt kellene vizsgálni, ha másként nem lehet, gondolati úton, mi történik a megsemmisült spirálgalaxisokkal, csillagokkal, ködökkel, a különleges fizikájú feketelyukakkal.
Elsősorban az érdekelne, hogy hová tűnik az anyaguk.
Bár úgy tudom, hogy az anyag és az információ nem vész el, csak átalakul. Átalakul, de mivé lesz, és hol van, valahol tárolódnia kell, ha nem vész el.

ÚGY VÉLEM, AZ ÍGY TÁROLÓDOTT ANYAGOT ÉRZÉKELJÜK  MA VIRTUÁLIS KVANTUM ANYAGNAK!

A fentiekből úgy gondolom, hogy a számunkra megsemmisült égi objektumok anyaga folyamatosan a Kozmoszban tárolódik, akár végtelen ideig, azaz pontosan addig, amíg a Teremtő ezekből az anyagokból nem hoz létre egy új Világegyetemet, és ekkor megvalósul a csoda ”a semmiből lesz VALAMI” a már általam leírt módon létrejön az új Világegyetem. Ahogyan
"A Világegyetem nem szűnik meg – Mi volt a Nagy Bumm előtt?"
(https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-nem-szunik-meg--mi-volt-a-nagy-bumm-elott-) - című disszertációmban írtam.
Annak is megvan a lehetősége, hogy az általunk ismert anyagból és annak fizikája valósul meg az új Világegyetem, de az sem lehetetlen, hogy Antianyagból lenne az új Világegyetem, és az antianyag fizikájával működve.
A kvantum vakumban semmi anyag nincs?, de a Heisenberg féle határozatlansági reláció lehetővé teszi, hogy lehessenek ott rövid életű részecske-antirészecske párok.
Sőt nem elképzelhetetlen, hogy valami számunkra ismeretlen, rejtélyes atomok jöhetnek létre, és ez által ismeretlen anyagok is elképzelhetők. A Kozmoszban ismeretlen, de lehet, hogy végtelen számú világegyetem és csillag létezhet.
Ezek elmúlásából hatalmas mennyiségű agyagnak és információnak kell tárolódni, melyek atomi és anyag összetétele nem ismert.  A Kozmoszban, a Virtuális anyag megjelenése a világunkban arra utal, hogy a mi Világegyetemünket alkotó anyagoknak, atomoknak is kell benne lenni. Az az érdekes, hogy a Virtuális kvantum jelenség anyaga nagyon rövid időre megjelenik, és majd ugyanolyan gyorsan eltűnik, amely nemcsak a létezésére utal. Ez valamilyen jelzés, nem játszani akar velünk. Szerintem ez a jelenség arra is utal, hogy a hatalmas Kozmoszban lévő anyagokból milyen kis arányt képvisel a mi Világegyetemünk anyaga.​

Fekete lyukak
is léteznek kicsik, nagyok, szupermasszívak, és ezek is élnek, egyesülnek és meg is szűnhetnek, ha mástól nem akkor a Hawking sugárzásból eredő anyagvesztés által, de állítólag tudósok szerint az információ nem vész el. Ha ez igaz lenne, remélem az, akkor a Kozmosznak is tárolnia kell az információt, na de erről lehetőségről lexikont lehetne, kellene írni.

A gravitáció új megvalósulása - meglátásom szerint
A gravitációs erő a Világegyetemet összetartó és minden szempontból a legfontosabb eleme a Világegyetem működésének, és méréseink alapja.
A gravitáció hatása végtelen távú, de hatása forditott négyzetesen csökken.
Lehetséges, hogy a gravitáció a virtuális kvantumanyag egy formája.
Igy elfogadható, hogy
a gravitáció közvetítő anyaga a Kozmoszban lévő virtuális kvantum anyag, és így valósulhat meg, hogy a gravitáció is fénysebességgel terjed.
A Kozmoszban lévő anyagok az üres vákum térben rendkívűl sokfélék lehetnek, de úgy viselkednek, mintha egymással szorosan kapcsolódó golyócskák lennének a térben. Így tudják pl a gravitációs hullámokat fénysebességgel közvetíteni. Hasonlóképpen, mint ahogy az elektromos energia terjed az áram vezetőkben.
Két halott csillag, azaz neutroncsillag összeütközéséből származó gravitációs hullámokat észleltek a kutatók az amerikai lézer interferrométeres gravitációs hullámvizsgáló obszervatórium (LIGO) és olaszországi párja (VIRGO) detektoraival. Ez volt az első alkalom, amikor a jelenséget elektromágneses sugárzás formájában is képesek voltak megfigyelni. A kozmikus jelenséget augusztus 17-én észlelték. A Harvard egyetem csillagásza, Edo Berger azt magyarázta, a látható és infravörös fény tulajdonságai alapján arra jutottak, hogy neutroncsillagok összeolvadása során keletkezett nehéz elemek tömege eléri a Föld teljes tömegének 16000 – szeresét. Ebből az arany és a platina tömege a Föld tömegének 10-szeresére tehető. Az Univerzumban található arany és platina az ilyen összeolvadások során keletkezik. A kitörés a Hydra csillagképben történt, 130 millió évvel ezelőtt, még a dinoszauruszok idején, de a fénye és a keletkezett gravitációs hullámok cask most értek a Föld közelébe.
A gravitációról szóló írásomban azt írom, hogy a gravitáció terjedését közvetítő anyag a Virtuális-kvantumanyagnak felel meg, és nincs okom kételkedni.

 A VIRTUÁLIS KVANTUM ANYAG = A” SÖTÉT ANYAG”

A virtuális kvantum anyag léte
 sokféle összetevője pontosan megvalósítja azt, amit ezidáig az úgynevezett sötét anyagnak tudtunk be, azaz gravitációjával összetartja a spirálgalaxist, mivel bizonyitottan kevés lenne a benne lévő csillagok, ködösségek gravitációja, hogy egyben maradjanak, és együtt egyként egy sebességgel forogjanak összetartozzanak.  Nem tudjuk megállapítani a virtuális anyag összetételét, ahhoz a Kozmosz anyagainak összetételét kellene egyenként izolálni,  megismerni, analizálni, és az rendkivül sok összetevőből áll, de lehet a sötét anyagot alkotó axion részecske is.
https://astronomyknowhow.hu/hu/a-vilagegyetem-vegtelensegenek-bizonyitasa​

Egy galaxis forgásának illusztrációja, a keringési sebesség a központtól való távolságtól függetlenül állandó, ami a sötét anyag jelenlétére utal a halóban

SÖTÉT ENERGIA? VIRTUÁLIS KVANTUM ENERGIA?
Amiről annyit tudunk, ellentétes a működése a gravitáció összettartó vonzerejével. Egyre  nagyobb sebességgel széttaszítja a Világegyetemet, amelynek 65 százalékát alkotja.
Tudósok szerint, lehet, hogy a távolság növekedésével a gravitáció összetartó ereje átváltozik taszitó erővé.
​Ez az elképzelés szerintem nem igazolható.

Jobb magyarázat az, hogy a Világegyetemet 8 milliárd évig a gravitáció összetartó ereje uralta. A Világegyetem saját tengelye körül forogva a tölcsér formából lassan kitágult, és jelenleg síkot képezve forog. A forgás következtében a benne lévő anyagok, spirálgalaxisok, ködösségek, csillagok, fekete lyukak, és
a forgásából eredő cenrifugális erő okozza a Világegyetem tágulását, közel sík tölcsérformában.

A Világegyetem tölcsér, majd síkformává alakulása eredményezte a gravitáció csökkenését, mivel a Világegyetemet alkotó objektumok egyre távolabb kerültek a forgástengelytől, ezáltal az egymást összetartó gravitációs erő, bár végtelen hatású, a távolsággal fordított négyzetes arányban csökken!

 Sőt, lehet, hogy a Világegyetem tölcsérből síkformává alakulását is a csökkenő gravitáció idézte elő. De szerintem ez a folyamat nem tart a végtelenségig, megsemmisülésig.

A Világegyetem egy fánk formában fog egyensúlyban rögzülni, amikor a centrifugális erő és a Világegyetemet alkotó objektumok egymásra ható gravitációs erői együttesen egyensúlyba kerülnek a centrifugális erővel, létrehozva a Világegyetem fánk formáját.
Ezen a módon jöhet létre a Világegyetem forgó fánk alakú formája, mivel a forgásból eredő centrifugális erő a benne lévő objektumokra hat, az objektumok sűrűsödnek a forgás külső szélén, így saját gravitációjuk összegződik, de a centrifugális erő egyre csökkenőbb mértékben hat a középponttól távolodva, egészen addig, amíg beáll az egyensúlyi helyzet, a centrifugális erő és a Világegyetemet alkotó összes objektum gravitációja között.​

CP-szimmetria

A CP-szimmetria egy lehetséges magyarázata annak, hogy miért található több anyag, mint antianyag a Világegyetemben. Az axionok létezését a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet között feszülő húrelméleti modellek is megjósolták. Azt, hogy tényleg igazi polihisztor részecskéről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy felfedezésével egyben a sötét anyag elméleti kritériumai is teljesülnének, vagyis pontosabban, az axionok egyik formája lehet a galaxisokat összetartó sötét anyag! Ilyen részecskék a csillagok belsejében jöhetnek létre (amennyiben léteznek), és elektromágneses mező jelenlétében foton párokká bomolhatnak le, majd pedig többletsugárzásként mutathatóak ki. A mostani feltételezett észlelés esetében például röntgensugárzásként. A Déli sarkon hatalmas műszerekkel érzékelik a Sagittarius-A-ból a Tejút közepéből érkező axionokat. Ez az antianyagnak az elektronja! Tehát ebből következően a Sagittarius-A -ban antianyag is van.

Részecske állatkert: megszületnek a kvarkok

Az Egyesült Államokban található Kaliforniai Technológiai Intézetben és az Atlanti-óceán másik oldalán, a svájci CERN-ben, két részecskefizikus két független anyagot publikált ugyanazon témáról. Mindkettő arról szól, hogyan lehetne értelmezni az elmúlt két évtized során felfedezett óriási számú új részecskét.
Sok fizikus küzdött annak elfogadásával, hogy ilyen sok elemi részecske létezhet az univerzumban, a részecske-állatkertnek keresztelt rendszerben. George Zweig (Caltech) és Murray Gell-Mann (CERN) ugyanazt a megoldást találta meg.
Mi lenne, ha ezek a különböző részecskék valójában kisebb, ismeretlen építőelemekből készülnének, ugyanúgy, mint ahogy a periódusos rendszer több száz eleme protonokból, neutronokból és elektronokból áll?
Zweig ezeket az építőelemeket ászoknak nevezte, míg Gell-Mann kiválasztotta azt a kifejezést, melyet ma is használunk: kvarkok.

Pakli kvark
Most már tudjuk, hogy hat különféle kvark létezik - fel, le, bájos, furcsa, felső és alsó. Ezeknek a részecskéknek léteznek megfelelő antianyag társaik is ellentétes töltéssel, amelyek a szimmetrián alapuló egyszerű szabályok szerint összekapcsolódhatnak. A kvarkból és az antikvarkból készített részecskét mezonoknak nevezzük, míg három egymáshoz kötött kvark bariont alkot. Az atommagot alkotó ismert protonok és neutronok jó példák a barionokra.
Ez az osztályozási séma szépen leírta az 1960-as évek részecske-állatkertjét. Gell-Mann azonban még az eredeti tanulmányában rájött, hogy a kvarkok más kombinációi is lehetségesek. Például, két kvark és két antikvark is összekapcsolódhat együtt, hogy „tetrakvarkot” képezzen, míg négy kvark és egy antikvark „pentakvarkot” alkothat.

Egzotikus részecskék
Előreugorva 2003-ba, amikor a Japánban található KEK laboratóriumban a Belle-kísérlet során egy új, X (3872) nevű mezont figyeltek meg, amely “egzotikus” tulajdonságaival meglehetősen eltért a rendes mezonoktól. A következő években számos új egzotikus részecskét fedeztek fel, és a fizikusok rájöttek, hogy ezeknek a részecskéknek a nagy része csak akkor magyarázható sikeresen, ha kettő helyett négy kvarkból álló tetrakvarkokként írják le őket. Aztán 2015-ben a CERN-ben végzett LHCb-kísérlet felfedezte az öt kvarkból előállított első pentaquark-részecskéket.

https://uj-lako-a-reszecske-allatkertben-a-cern-fizikusainak-jovoltabol

Az összes eddig felfedezett tetrakvark és pentakvark két bájos kvarkot tartalmaz, amelyek viszonylag nehezek, és két vagy három könnyű kvarkot: fel, le vagy furcsa. Ezt a konkrét konfigurációt a legkönnyebb érzékelni a kísérletek során.
Ám az LHCb által felfedezett legújabb tetrakvark, amelyet X(6900)-nak neveztek el, négy bájos kvarkból áll. A nagy energiájú protonütközések során a Nagy hadronütkköztetőben létrejött új tetrakvarkot, a J/psi mezonoknak nevezett - egy bájos kvarkból és egy bájos antikvarkból álló - jól ismert részecskepárokká történő lebomlása során figyelték meg.
Ez különösen érdekessé teszi a részecskét, mivel nemcsak hogy teljes egészében nehéz kvarkokból áll, de négy azonos típusú kvarkból is, ami egyedülálló példánnyá teszi a kvarkok kapcsolódásának megértéséhez.

Hasonlóan különböző szabályok
Jelenleg két különféle modell magyarázza, hogy a kvarkok hogyan kötődhetnek egymáshoz:
az erős kötődés “kompakt tetrakvarkot” eredményez, de ha a kvarkok úgy vannak elrendezve, hogy két mezont képezzenek, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz, egy „mezon molekulában”. A hagyományos molekulák atomokból épülnek fel, melyeket az elektromágneses erő kapcsol össze, ami a pozitív töltésű magok és a negatív töltésű elektronok között hat. A mezonban vagy barionban lévő kvarkokat azonban egy másik erő, az erős kölcsönhatás köti össze. Rendkívül izgalmas jelenség, hogy az atomok és kvarkok, bár teljesen eltérő szabályokat követve, nagyon hasonló komplex objektumokat képezhetnek.

LHC-Nagy Hadron-Ütköztető-www.flickr.com

Az eddigi legnagyobb molekulát fedezték fel egy bolygókeletkezési korongban.
A chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerrel a Leideni Obszervatórium (Hollandia) kutatógárdája először detektált dimetil-étert egy bolygókeletkezési korongban. Kilenc atomjával ez az eddigi legnagyobb molekula, amelyet ilyen korongban azonosítottak. Egyúttal előfutára még nagyobb szerves molekuláknak, amelyek akár az élet megjelenéséhez is vezethetnek majd. Az eredmény segít az élet bolygónkon történt megjelenésének alaposabb megértésében.

Az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerrel rögzített és feliratozott kép az Oph-IRS 48 körüli korongban található porcsapdát mutatja. Ez biztonságos menedéket nyújt a kicsiny porszemcséknek, amelyek összetapadva növekedhetnek, és így túlélhetik a mostoha körülményeket. A zöld terület a porcsapda, ahol a nagyobb részecskék gyűltek össze. A bal felső sarokban méretskálaként a Neptunusz pályája látható.
(ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/Nienke van der Marel) 1.sz.kép

Az ALMA antennarendszerrel rögzített képek azt mutatják, hogy a különböző molekulák az IRS 48 körüli korong melyik részében találhatók. A legújabb megfigyelések több összetett szerves molekula, például a formaldehid (H2CO, narancs), a metanol (CH3OH, zöld) és a dimetil-éter (CH3OCH3, kék) nyomát mutatták ki ezen a területen, utóbbi a legnagyobb molekula, amelyet eddig bolygókeletkezési korongban detektáltak. A molekula jelenlétére utaló emissziós jel egyértelműen erősebb a korong porcsapdájában, míg a szén-monoxid (CO, bíbor) az egész korongban jelen van. A központi csillag pozícióját mind a négy képen csillag jelöli. A porcsapda mérete nagyjából ugyanakkora, mint a kép bal alsó sarkában látható metanolemisszióé. (ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/A. Pohl, van der Marel et al., Brunken et al.) 2.sz.kép
Az egészet az teszi különösen izgalmassá, hogy most már tudjuk, ezek a nagyobb szerves molekulák a bolygók keletkezésének alapanyagai lehetnek a korongban. Erről eddig nem volt információnk, mivel a molekulák jégbe fagyva rejtőzködtek.

Az előző négy kép egyetlen képpé “gyúrva” (ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/A. Pohl, van der Marel et al., Brunken et al.)
Keletkezésük és fejlődésük tanulmányozása segítheti a kutatókat annak jobb megértésében, hogy a prebiotikus molekulák végül mivé alakulnak a bolygókon, beleértve a sajátunkat is. (Nienke van der Marel, a Leideni Obszervatórium munkatársa.)

Eljön majd az idő, amikor az emberek már olyan fejlett eszközöket használhatnak, amiket ma még elképzelni sem tudunk. Ehhez viszont időre van szükség, és most már azt is sejteni, nagyjából mennyi időre.

A Nyikolaj Kardashev által 1967-ben megalkotott Kardasev-skála két szempont alapján határozza meg egy civilizáció fejlettségét, mégpedig a technológiai fejlettség valamint az energiatermelés szempontjából. A második tulajdonképpen az alapfeltétele az elsőnek, hiszen minél több energia áll a rendelkezésünkre, annál gyorsabban tudunk fejlődni.
Az emberi fajnak még nagyjából 350 évre van szüksége ahhoz, hogy úgynevezett 1-es típusú civilizációvá váljon, és ez által hasznosítani tudja a központi csillag, vagyis a Nap teljes erejét. Szakértők azt vizsgálják, hogy az emberiség mikor válhat sokkal fejlettebbé.
A Kardasev-skála a civilizációk technológiai fejlettségének mérőeszköze, amelyet Nyikolaj Kardashev szovjet csillagász dolgozott ki 1964-ben.A skála elméleti szinten rangsorolja a különféle civilizációkat:
az 1-es típusú az, amelyik a bolygójának minden erőforrását uralja,
a 2-es, amelyik a csillagának és a bolygórendszerének,
míg a 3-as a galaxisának erőforrásait.
Ő akkoriban, évtizedekkel korábban úgy vélte, hogy az emberiség 0,73 ponton állhat a skálán.
Egyes tudósok úgy vélik, hogy 3-as típusú civilizációk már most is létezhetnek a Világűrben.
A Leideni Egyetem egyik kutatócsoportja például infravörös jelek után kutat a kozmoszban. Ezek alapján úgynevezett Dyson-gömböket tudnának azonosítani, amik a feltételezések szerint a csillagok energiáját tudják hasznosítani.​

A Dyson-gömb annak az elmélete, hogy értelmes lények olyan gömböt építenek egy csillag köré, ami annak minden kisugárzott energiáját felfogja, így hatalmas mennyiségű energiára tesznek szert. A kifejezést Freeman Dyson amerikai fizikus és matematikus alkotta meg 1960-ban. 

Rendkívül fantasztikus ötlet, az emberiséget a legrégebb óta foglalkoztató kérdés, az örök élet megvalósítása, azaz a holtak feltámasztása. Ennek az ötletnek megvalósításához egy új elmélet szerint „mindössze” két összetevőre lesz szükségünk: a fentebb említett gömbre és egy szuper intelligens MI-re.Ez utóbbinak természetesen rengeteg energiára lesz szüksége – itt jön tehát képbe a Dyson-gömb. Ezután az MI a hatalmas számítási kapacitást arra használja majd, hogy begyűjt minden emberről annyi történelmi és személyes adatot, amennyit csak lehet, és ez alapján megalkotja a digitalis, virtuális másunkat.​

Készítette: Hollósi Ferenc

​Budapest, 2022. május 21.